Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1912-06-01 / 126. szám
1912 június 1. a második kereskedelmi iskolát. A közgyűlés akkor megválasztotta az intézet igazgatótanácsát is, amely az iskola ügyeit fogja vezetni. Az igazgatótanács június 3-ikán délelőtt 11 órakor alakul meg a városháza bizottsági termében, akkorra rirta ugyanis össze a bizottságot Lázár György dr polgármester. A bizottság hétfői ülésén döntenek az iskola helyét illetőleg. Ideiglenesen a Tisza Lajos körút és Feketesas utca sarkán levő polgári leányiskolában helyezik el az intézetet, amelynek későbbi helyét illetőleg többféle megoldási terv fekszik a hatóság előtt. Szó van arról is, hogy a Felmayer-féle házban lesz az új iskola végleges helye, de ez még természetesen nem végleges megoldás. Az intézet szeptemberben nyílik meg. Hétfőn fogják eldönteni, hogy mind a három osztályt megnyitják-e, vagy pedig fokozatosan fejlesztik-e az intézetet. Az utóbbi esetben az első évben csak az alsó osztály nyitnék meg, azután pedig fokozatosan a középső és két év múlva a fölső. Az, hogy párhuzamos osztályokat állítanak-e fel, a jelentkező növendékek számától teszik előreláthatólag függővé, vagyis, ha annyi lesz a jelentkező, hogy egy osztályban nem helyezhetik el őket, akkor megnyitják a második alsó osztályt is. Végül az igazgatótanács hétfőn fog intézkedni az igazgatói és a tanári állások betöltése tekintetében is. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Sikerül-e megmenteni a Gazdasági és Iparbankot? — A szombati döntő értekezlet. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági és Iparbank válsága a békés megoldás felé közeledik. A bank visszleszámítolási hitelezői szombaton délután értekezletet tartanak a kereskedelmi és iparkamarában, amelyen a moratórium kérdésében határoznak. Több, mint harminc fővárosi és vidéki pénzintézet vesz részt az értekezleten, amelyen Rósa Izsó dr elnököl. A hitelezők értekezletén dől el a bank sorsa. Ha sikerül a megegyezés, akkor semmi akadálya nincs az elsőbbségi részvények kibocsátásának és jegyzésének. A békés megegyezés, minden valószínűség szerint sikerül, mert ez nemcsak a részvényesek, hanem a visszleszámítolási hitelező bankoknak is az érdeke. Békés megegyezés esetén a jövő héten már megkezdődik a betétek kifizetése. A hitelezők tanácskozása után másnap, vasárnap délelőtt féltizenegy órakor értekezletet tart a bank, amelyről a következő körlevélben értesítették a részvényeseket: Tisztelettel értesítjük, hogy június 2-án intézeti helyiségünkben délelőtt féltizenegy órakor rendes közgyűléseinket megelőző értekezletet tartunk, amelyre ezennel meghívjuk. Az igazgatóság. Az értekezleten az igazgatóság közli a részvényesekkel a hitelezők tanácskozásának az eredményét. Egyúttal előterjesztést tesz arról, hogy milyen módon tudnák a bank fentartását biztosítani? Erre vonatkozólag Beök Iván országgyűlési képviselő, a bank elnöke a következőket mondta: “ Az egymillió korona alaptőkét ötszázezer koronára jegyeznék le. Ebben az esetben minden kétszáz koronás részvényt száz koronára bélyegeznénk le. Azonkívül kibocsátanánk hatszázezer korona értékű elsőbbségi részvényt, amelyet elsősorban a részvényesek között kell elhelyezni, hiszen nekik érdekük a bank fönmaradása. • A bank üzletét rendesen folytatnák tovább. Az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot fölfrissítenék. Új vezérigazgatónk is lenne. Találtunk is már egy kitűnő és agilis üzletembert. A bank igazgatóságának a beadványára Fényes Marcel, a megszökött vezérigazgató ingóságaira pénteken biztosítási végrehajtást vezettek. A bankcsalás ügyében úgy a rendőrség, mint az ügyészség tovább folytatja a nyomozást. Pénteken is sok tanút kihallgatott Szakáll József dr bűnügyi kapitány. Jutkovics Géza és Drágossy Kristóf ellen vizsgálati fogságot rendelt el a vizsgálóbíró. - én a néptörvényszék szomorúan hírhedt hirái előtt megjelent. Fouquier-Thinille, a rémuralom mindenre kapható ügyésze, „lelke egyensúlyát“, „szive nyugodalmát“ féltvén, „a szerénység és szemérmetesség nevében“ fordult el a boldogtalan vádlottól... „Polgártársak — mondá — e minden ízben feslett asszony múltja egy hatalmas vádbeszéd s igy nekem nincs, de nem is lehet hozzátok több szavam!“ ... A jury persze, amely bizonyítékok hiányában frázisokkal is megelégedett, a gyalázatos néger, Zamora és társai hamis vallomására bűnösnek találta és egyhangú verdiktjének alapján a bírák a szegény kegyencnőit halálra ítélik... Másnap, dec. 8-án van a kritikus nap. Dubarry asszony sok bűnös, de még több ártatlan társával egyetemben a végzetes szekérre kerül, „cette biére des vivants“, az élők e koporsójába, amint Barras nevezé el találóan és szellemesen. A menet megindul. A kísérők nagy sokaságra veszi körül a halálra ítélteket. A tömeg csendes, mintha már unná, utálná a sok vért, a meghatottság és szánalom bizonyos nemével nézi a szerencsétlen áldozatokat. És íme: a magával csaknem tehetetlen, félholt Dubarryban ismét szárnyra kél az életösztön. Kér, könyörög, beszédet intéz a néphez, valóságos politikai szónoklatokat tart, majd sírni kezd, a haját tépi, azután minden átmenet nélkül mosolyog, nevet és olyan mozdulatokat végez, mintha a kísérők nagy tömegét en bloc keblére akarná ölelni. A nép előbb szánakozva nézi a szerencsétlen asszonyt. Majd, mint egy mágikus erő hatása alatt, kimondhatatlan jókedv vesz erőt a lelkeken, a grófné bizarr munkáját látva, nevet az is, aki pedig sírni szeretne. És e színházi jelenet egyre fokozódik, hangos zsivajjá fajul később és nincs ember, még a legerősebb lélek sem, aki az általános derültségnek ellen tudna állatni. így jut a menet a Mars-téren felállított nyaktiló elé. A fatális helyre érve, a halálra fáradt és az éktelen lármától egészen berekedt Dubarry asszonyból ismét kitör a countisane-i természet. Valóságos szerelmi mámorral borul a félelmetes Sanson nyakába, össze-vissza csókolja e rettenetes executort és kincseit, szerelmét, szívét ígéri oda neki, csakhogy nyomorult életének megkegyelmezzen. Azután az emóciótól elveszti eszméletét: egy nyisszantás és a gyönyörű favoritja megszűnt élni... És az örökké vidor párisi nép, amely pedig a rémuralom ez emlékezetes napjának reggelén sirni is hajlandó lett volna, duhaj kedvében még tapsolt is a véres jelenetnek, fényes példáját adván ezzel annak, hogy jó és rossz, szeretet és gyűlölet, könny és mosoly, mily közel állanak egymáshoz a tömegek lelkében, r— Memento! A délvidéki árvíz. — Katasztrófák mindenfelé. — (Saját tudósítónktól.) A délvidéki árvízkatasztrófáról újabb borzalmas részletekkel számolhatunk be. Alábbi tudósításunkban minden fontosabb részletre kiterjeszkedünk és abból azt a nagyon szomorú tért lehet megállapítani, hogy a fékevesztett víztömeg megint mérhetetlen károkat okozott. Az emberek rémülete alább hagy végre, mert már nagyon sok helyen apad a víz, ami nagyban megkönnyíti a mentés munkáját. Elismerés illeti meg ezen a téren a katonaságot, amely hősiesen, önfeláldozva végezte a munkáját és mentett mindenütt, ahol csak emberi erő menteni képes volt. A segélyakció is megindult mindenfelé. Már eddig is szép eredményt tudnak a mozgalom vezetői felmutatni és a jótékony emberek fillérei, koronái bizonyára tetemesen enyhítik az ínséget és a nyomort, amelyet a rettenetes veszedelem okozott. A vizár, mint már említettük, elöntötte Csebza és Macedónia községeket is, egész határukkal együtt. Az árviz Csebza községet egészen elpusztította s Macedóniát teljesen elöntötte. Ötvenezer hold viz alatt van minden termésével együtt, úgy, hogy tizenöt millió korona kárt okozott az árvízkatasztrófa. A borzalmas katasztrófát, aminő még alig érte Torontál vármegyét, alig lehet tollal leírni s csak hozzávetőleges képét nyújthatjuk a pusztulásnak. A vármegye vezetősége a legnagyobb önfeláldozással intézi a mentési akciót s Jankó udvari tanácsos, alispán maga személyesen vett részt a mentésben, csónakon járva a rohanó árban s az embereket maga helyezte biztonságba. ELÖNTÖTT KÖZSÉGEK. Legnagyobb a pusztulás Gsebza községben. Itt történvén a gátszakadás, a rohanó vizár iszonyú erővel rontott a falura s mindent valósággal elsöpört. Egymásután döntötte le a házakat s délutánra már az egész falu rombadőlt. A viz, amely a községben 2—3 méter magas, saz összes épületeiket rombadöntötte, úgy, hogy mindössze tiz téglából épült ház jelzi, hogy itt valaha község volt. A házak romjai is mind viz alatt vannak s amerre a szem ellát, tenger vizet látni. Az árviz elől éjszaka sokan nem menekültek el idejekorán s ezeket az összeomló házak maguk alá temették, úgy, hogy a község lakói közül sokan odavesztek. Hogy hány emberélet pusztult el, azt csak akkor lehet megálllapitani, ha a viz eltakarodik s a romokat felkutatják. A megmenekült nép részben Gyülvészen, részben a töltésen tanyázik s itt látja el őket ideiglenesen a hatóság élelmiszerekkel. Ugyancsak teljesen váz alá került a közeli Macedónia községe is. A község egy valóságos tenger közepén áll, de csak a Nikolics-féle kastély és ennek kis környéke emelkedik ki a vízből, a többi házak pedig mintegy két méter magas vizben állanak. Itt is sok ház összedőlt s a többi épületek csak azért tartják még eddig magukat, mert a vizár csöndesebb s így íné 1111 olyan romboló hatású. A község lakossága uiogmen