Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1912-06-01 / 126. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁQ 1912 juntas 1. tett holmijaival, a háziállataival együtt a Nikolics-kastély udvarára menekült s itt tanyázik Nikolics Mihály báró védelme alatt, aki szintén otthon van és segíti az árvizsujtotta népet. A borzalmas pusztulás Csebzánál mindenkit megdöbbentett, úgy, hogy a mentési akció nehezen indult meg. Az ár oly rohamos és örvénylő volt, hogy az emberek nem mentek ta hiányosan fölszerelt csónakokba szállani. AZ ÉLETMENTŐ ALISPÁN. Csak akkor indult meg nagyobb erővel a mentés, amikor Jankó Ágoston alispán, Temesvárnak kerülve, délután megérkezett Csebzára. Az alispán rögtön maga csónakba szállt s élete veszélyeztetésével indult el a rohanó árban a község felé, hogy az összedőlt házak tetején, kazlakon, romokon kapaszkodó, kétségbeesett embereket megmentse. Harminc embert mentett ki az alispán így az árvízből, katonákkal, csendőrökkel, akik szintén vele mentek a rohanó árba. Iitt-ott úszó holttesteket, állati hullákat lelhetett látni, de oly erővel hullámzott a vizár, hogy csak az élő emberek megmentésére lehetett gondolni is ezeket sikerült is az alispánnak a csendőrökkel s a többi mentőkkel biztonságba helyezni. APAD A VIZ. Pénteken éjjel egy ötven emberből álló katonai csapat Paur főhadnagy vezetése alatt Gyálvészről szekéren ment Gád községbe, amely tizenöt kilométernyire fekszik Csebrádtól, hogy Rudna és Gád között átvágják a gátat, mert a kiáradt víz sokkal magasabb, mint a Temes folyó vize. Schramm őrnagy tíz csónakkal és megfelelő katonasággal elment Macedónia községbe, amely teljesen víz alatt áll, így több ház összedőlt s romokban hever. Macedóniáról ma négyszáz menekült érkezett Gyülvészre, akiket a község helyezett el. A gátvágásnál Hertelendy főszolgabíró és Hauer kultúrmérnök vezetik a munkálatokat. Csebzán tegnap óta esik az eső, de azért a víz apad. Ma reggel már köteleket lehetett vonni a házak között s a vízben gázolva történik a mentés. A katonaság ma éjjel a sátrakat a töltés árvíz felé eső részéről áttette a majorba, mert fél, hogy a víz esetleg elviszi a katonai sátrakat is. Az életmentő munkában különösen egy négy tagból álló csendőrszakasz teljesített önfeláldozó munkát. Apáthy járásőrmester vezetése alatt Kocsis őrsvezető, Bugár és Varga csendőrök csónakon nyolc forduló alatt ötven embert mentettek meg. A kilencedik fordulónál a csendőrök csónakját az ár egy fához sodorta, a csónak felborult is az életmentő csendőrök a vízbe estek. A veszélyes helyzetben sikerült mind a négynek egy fához kapaszkodni, öt órán keresztül lógtak a derék emberek élet és halál között, erejük fogytán volt már, mire ki tudták szabadítani őket veszedelmes helyzetükből. LEERESZTETTÉK AZ ÁRADÁS VIZÉT. Híre járt annak, hogy Csákóra községet elönti a Temes. Növelte a veszedelmet az a zivatar, amely hét óra tájban ereszkedett le a vidékre. A osebzai árvíz Csákováig és Guttádig hatolt s csak a vasúti töltés tartotta vissza attól, hogy elöntse ezt a két virágzó községet. Estefelé a vár már a töltés legfelsőbb részét nyaldosta, s félő volt, hogy átcsapja töltésen s elönti Csákovát. A veszedelmes helyzetben benn maradt egyéb hátra, minthogy Gilád alatt, mesterségesei átvágják a gátat. Ezzel az árvizet a földeiken keresztül a Lankarbirda-csatornába vezetik, amely a vizet aztán tovább viszi s igy elvonja Gilád és Csákova alól. A i gát mesterséges átszakitásához Ferenczy Sándor alispán, miniszteri biztos az engedélyt megadta. Alig értesült erről a tervről Dolác község elöljárósága, amikor a doláciak erősen képeztek, hogy a gátvágást erőszakkal is megakadályozzák. A doláciak ugyanis attól tartottak, hogyha a gátat átvágják, az árvíz Dobác községet fogja dönteni. A doláciak fenyegető magatartására Ferenczy miniszteri biztos Temesvárról két század katonaságot rendelt kii, amely még tegnap este útnak indult. A giládi gátvágás ma reggel megtörtént minden incidens nélkül. Az intézkedés kitűnőnek bizonyult, mert a víz lassan elvonult a veszélyeztetett községek alól. Hasonló mesterséges gátátszakitást a miniszteri biztos Iktár és Hittyiás mellett is engedélyezett. A Temes—Bega Vitaszabályozási Társulat igazgatója, Szily Pongrác, a Temes folyó helyzetéről és az elöntött területekről ezeket mondotta: — A Temes és a többi vizek nagyban apadnak. Nagy veszély fenyegette Csákóvá és Gilád községeket, mead a Csebzánál elszabadult víztömeg ezen községek felé ment. Hogy a két községet megmentsük, átvágtuk Giládnál a gátat s utat engedtünk a víznek, amely a Lankabirda-csatornába folyt. Habár Csákóvá és Gilád még nincs teljesen veszélyen kívül, alig hiszem, sőt több mint valószínű, hogy a két község megmenekül az árvíz elől. Az a terület, amelyet a Temes Csebza körül elöntött, 15—20,000 holdra rúg. A KÁR ÉS A SEGÉLYAKCIÓ. Ma már kezdenek kibontakozni az árvízokozta károk félelmetes arányai. A belügyminiszterhez küldött szomorú statisztika adatai szerint víz alá került 1059 ház, bedőlt eddig 291 épület. Kilakoltattak 1893 családot 8429 családtaggal. Kilenc emberélet pusztult el, idét bolgár fiú és két tüzérkatona. Ma ült össze a városi tanács a segélyakció megindítására és holnapra közgyűlést hívott össze a polgármester. A segélyakció az egész vonalon megindult, Graenzenstein Artúr nyugalmazott tábornok 1500 koronát utalt ki a Vörös Kereszt Egylet pénztárából és további segély folyósítását helyezte kilátásba. Magánemberek is számottevő összeget gyűjtöttek. A belügyi kormány táviratilag 6000 korona segélyt küldött az első rémhírek hatása alatt. Medve Zoltán császári és királyi kamarás, főispán Budapestre utazott, hol Issekntz Aurél alispánnal együttműködve, Lugos árvízkárosultjai számára nagyobb összegű sürgős segélyt iparkodik a belügyi kormánytól kieszközölni. E törekvés lelkes támogatójává szegődött Jakabffy Elemér dr országgyűlési képviselő is. Akár a vármegyében, különösen termésben, óriási. Az utakban és hidakban is igen nagy kárt okozott az árvíz. Nadrág és Alsógörbed közt a megyei utat tönkretette a víz. A háziállatok legnagyobb része elpusztult és miután Nadrágot alig lehet megközelíteni, kétezer ember éhínségnek van kitéve. Kavaránon elpusztult a Baiersdorf és Biach cég iparvasútja, a vágásokban levő összes fakészület elúszott. A TORONTÁLI ALISPÁN A KATASZTRÓFÁRÓL. Dellimanics Lajos, Torontál megye alispánja, Budapestre érkezett, hogy referáljon Lukács László miniszterelnöknek a délvidéki árvízkatasztrófáról és megkérte a kormányelnököt, hogy adjon sürgős segélyt a nyomorba jutott szerencsétlen lakosságnak, mert sokan már az éhhalállal küzdenek. A főispán borzasztó részleteket adott elő az ár pusztításairól: — Amikor megérkezett az első hír arról, — mondotta a főispán — hogy a Bega felől óriási hullámtömeg nyargal Osebza felé, a lakosság körében irtózatos pánik tört ki. Az emberek halálra rémülten, éjjeli ruhában rohantak ki lakásaikból, azok pedig, akik nem vesztették el lélekjelenlétüket, menteni próbáltak. Töltést csináltak, hevenyészett gátat építettek, de már késő volt. Az. félelmetes gyorsasággal szántotta végig a földeket és néhány perc múlva elöntötte az egész falut. Háromszáz ház volt Csebzán, ebből csak 2-3 maradt épségben. ■ Kétszázkilencvennyolc házat végképen elsodort az ár. A hömpölygő áradat olyan váratlanul lepte meg az embereket, hogy menekülésre gondolni se lehetett. Seregestől a fák tetejére kapaszkodtak föl az emberek és meggémberedett tagokkal itt várták, amíg valami mentőeksz pedicjó érkezik. Ez esetben a rettenetes helyzetben órákig kellett várakozniuk a szerencsétleneknek, mert viz alatt állott minden talpalatnyi föld. Csónakot nem lehetett szerezni és igy az alispán, aki kiment, a szerencsétlenség helyszínére, egy ideig kénytelen volt majdnem tehetetlenül nézni az elemek pusztulását. A szorongató helyzet azonban kitűnő ötletet adott. Az alispán gyorsan kivágatott egy csomó fát, a vastagabb törzsűekből csónakot vájtak, a vékonyabb fákat pedig tutajokká rótták össze, így meg leetett kezdeni a mentést, amely elég sikerrel járt. Máig még nem tudjuk, hogy a borzasztó katasztrófa hány áldozatot követelt. Tegnap kifogtak a vízből egy holttestet, de ki tudja, hány hulla hever a község körül elterülő piszkos hullámokban. A miniszterelnök kijelentette a főispánnak, hogy az országos szegényalapból nagyobb összeget fog kiutalni az árvízsújtottaknak, azonkívül tárgyalni fog a pénzügyminiszterrel, hogy lehetne a károsultaknak nagyobb segélykölcsönt folyósítani. ÓBUDA VESZEDELME. Budapestről jelentik: Óbuda sarkában, a Szentendrei útnál, a Duna, helyesebben a Duna által visszanyomott csatornák el is öntöttek néhány utcát, az utcán szórványosan épített házakat, főleg kerteket. A Buza utca 12. szám alatt Maszakker Erzsébet egyemeletes házát egészen az emeletig elöntötte, valamint a Szérüskert utca 14. számú házat. Az előbbiből Paulik Ilona, valamint Suhoda József lakókat csónakkal költöztették ki, bútoraik egy része bent is maradt a lakásban, ahol a szobákat egy méteres víz borítja. Vízzel van körülvéve ezenkívül a Szérüskertutca, Búza utca és Konkoly utca több háza, főleg pedig a kertek, amelyeket a nagyobbára gazdálkodó és kertész emberek gátakkal próbálnak most megvédeni. A víz által elöntött lakosoknak évekkel ezelőtt sok közbenjárása után sikerült kivinniök, hogy Filatori-árokhoz és az Aranypatakhoz zsilipet kaptak. A lakosok most azzal vádolják a hatóságot, hogy ezt a zsilipet nem eresztette le és ezért öntötte el a Szentendreiut környékét a víz. Magger óta tizenkét 8 hüvelykes centrifugál gőzszivattyu-gép dolgozik a budai Dunaparton,mert az a veszedelem fenyegeti a Duna jobbparti részét, hogy a kanálisokat a megáradt Duna visszanyomja s ezek a kanálisok öntik el a budai részeket. Az Óbudán levő Csepregi utcától kezdve, a Műegyetem mögött levő Bertalan utcáig minden csatorna-fővezetéknél dolgoznak a gépek s miután a Duna „még az éjjel is áradásban volt, Szívós Gyula műszaki tanácsos még öt gépet állíttatott fel, úgy, hogy ma délben már tizenkét gép pumpálta át a kanálisok vizét a Duna torkolatánál és segítette be iá Duna vizébe, ,