Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1913. január 1. DÉLMAGYARORSZÁG rosszat,­­ezek az események legn­a­gyobbrészt tragikusak. Pusztulás, katasztrófa, tönk, gaz­dasági válság: ezek jellemzik Szegeden is az elmúlt évet, bármilyen optimista szem­mel is tekintünk rá vissza. Januárban két nevezetes szegedi vonatkozású öngyilkosság történt­. Szikim Jenő, a szegedi gyufagyár fő­könyvelője Budapesten öngyilkossá lett, Szára Gábor, az állami főgimnázium hete­dik osztályú tanulója amerikai párbaj miatt a fizika-teremben halántékon lőtte m­agát. Februárban bomlási processzus következett be a szegedi képzőművészeti egyesületben. Azóta nem hallani róla. A harcok után csönd. Februárban ünnepelte a szegedi orvos­­egyesület Goldschmidt György dr. ny. kór­házi főorvos jubileumát. Februárban bank­­alakulás is történt. Márciusiban a király el­helyezte Szegedről Fischer Dezső ezredest, az 5. honvéd gyalogezred parancsnokát, akinek a helyébe Rónay Dezső ezredes jött. Ugyan­ekkor távozott Védffy Győző, a szegedi pos­ta főnöke is, akinek az utódja Kőrössy István lett. Márciusba­n­­ hunyt el Kem­éndy Nándor­n­é, a szegedi tan­ügynek és jótékonyságnak egyik legbuzgóbb munkása. Márciusban volt a híres — nevezetes országra szóló per: a kisteleki m­éregkeverőké, amikor Gerzsány Máriát életfogytiglani f­­egyházra, Susák Györgyijét pedig tizenöt évi fegyházra ítél­ték. Májusban lett öngyilkossá Magyar Ede, Szegednek ez a zseniális, országos lelrti mű­építésze. Májusban következett be a Szegedi Gazdasági és [piai­bank válsága, amely után Fényes Marcell igazgató megszökött s azóta nyoma veszett. Május utolsó napján Podlus­­sányi Gyula nyugalmazott ezredes főbelőtte magát. Ö volt az első áldozata a Gazdasági Bank bukásának. Június negyedikéin meg­halt Kun József, a kiváló szegedi poéta. Jú­nius 26-ikán Rex Izsó dr., szegedi kerületi orvost érte a halál Nagyváradon. Júniusban nyílt meg a partfürdő. Júliusban Gróf Ár­pád dr. vádat emelt a városi mérnökség ellen. Augusztus 6-ikán Budapesten meghalt Ma­gyar Ede, a szegedi piaristák volt rendfő­nöke. Szeptember 22-kén elhunyt Szukováthy István, az államvasutak pénzügyi osztályá­nak igazgatója, Szegednek egyik lelkes párt­fogója. A vasúti palota mellett egy utca örö­kíti meg­­ a nevét. Szeptember 29-én leplezték le a Széch­én­y­i -téren Rákóczii szobrát. Októ­­berbam meghalt Szekerke Lajos tanácsnok, régi, érdemeiket szerzett tiszt­viselője a vá­rosnak. Októberiben országos mérnök-kon­­­gresszus volt Szegeden. Október 21-ikén az iparosok tartottak országos kongresszust Sze­ged­en. Ezen a napon leplezték le Bankó Pis­ta szobrát. November­ben meghalt Engel La­jos kiadótulajdonos és Beck Pista, a város volt nótáriusa, a régi szegedi világ legérdeke­sebb krónikása. Decembernek m­ég­ sok kiee­melkedő eseménye volt. Legáltalánosabb ér­dekű volt Hazai Samu honvédelmi miniszter látogatása a tüzérkaszárnya kérdésével kap­csolatban, amely — mint ismeretes — kedve­zően oldódott meg. 3 A Lukács-kormány választójogi javaslata. — Az indokolás. — (Saját tudósítónktól.) A magyar ország­­gyűlés képviselőházában kedden délelőtt Magyarország állami és politikai fejlődésé­­nek korszakos eseménye játszódott le. Lu­kács László miniszterelnök benyújtotta a vá­lasztójogi reformról szóló törvényjavaslatot, amelynek a megszületésénél ott virrasztott az egész ország közvéleménye. A választó­­jogi reform, amely alapjában már ismeretes, terjedelmes indokolás kíséretében kötötte le a Ház figyelmét. A javaslat indokolásából a következő­ket közöljük: A mai választói jogrendszer a vagyoni és értelmi cenzuson alapul, amelyet az 1848. törvényhozás elfogadott és amelyet az 1874. választói törvényünk lényegében nem vál­toztatott. A választójog mélyreható reformá­lását ennek a nagyon is elavult választói jog­nak a szűkkörű és igazságtalan rendszere érlelte meg. A régi választójogi törvényben különösen két visszásság domborodik ki, elő­ször: a ma uralkodó választói jogcím és pe­dig a földbirtok-, illetőleg a föld­minimum egyes országrészek, vármegyék, sőt egyes választókerületek területei szerint is kirívó aránytalanságokat mutat, másodszor pedig az ipari munkásság a választójogból úgy­szólván teljesen ki van zárva. Ezt a kedve­zőtlen helyzetet fokozza még a választókerü­letek aránytalansága és a választókerületek székhelyén történő centralizált választási el­járás tarthatatlansága. A kormány választójogi reformjavasla­ta ezeknek a visszásságoknak az orvoslásá­ra törekszik. A javaslattal kapcsolatos to­vábbi törvényhozási intézkedés is azt céloz­za. A törvényjavaslat az értelmi cenzus alap­ján épült föl. A politikai jogok gyakorlásá­hoz az értelmiségnek vagy az iskolai tanul­mányok után közvetlenül vagy pedig ennek hiányában más módon, közvetve igazolt bi­zonyos mértékét követeli meg. Az értelmi­ség különböző fokához mérten a javaslat kü­­lönbözőképen állapítja meg a választói jog feltételeit. A javaslat négy értelmiségi fokozatot állapít meg és eszerint a választóknak négy csoportját különbözteti meg. Az első csoport­ba tartoznak a középiskola nyolc osztályát végzettek; ezek huszonnégy éves kor eléré­se után minden különös feltétel nélkül vá­lasztók. A második csoportba tartoznak az elemi iskola hat osztályát vagy az ennek megfele­lő kereskedelmi, vagy ipari tanfolyamot vég­zettek; ezek a harminc éves kor elérése után bírnak választójoggal, ha a gazdasági önál­lóság vagy egyéni megbízhatóság minimális mértékét­ megütik, aminek ismertető jele vagy az, hogy az illető adót fizet és pedig bármilyen csekély összeget, vagy bármilyen foglalkozás, vagy alkalmazás a kereskede­lem, vagy ipar körében, vagy jobbfajta mun­kakör (művezető, kertész, vincellér, stb.) az őstermelés körében, vagy a katonaságnál el­ért altiszti fokozat, stb. A harmadik csoportba a csak írni-olvasni tudók tartoznak, szintén harmincéves kor­határral. Ezeknél az előző csoportnál fölál­lított föltételek némelyikét hosszabb (2—5 évi) szolgálat megkövetelése csekély mér­tékben szigorítja, aki pedig­­ ebben a csoport­ban minimális vagyon alapján választó, an­nál 20 korona adómi­nimumot vagy nyolc holdnyi ingatlant követel meg a javaslat. Végül a negyedik csoportba az analfa­béták tartoznak, szintén harmincéves kor­határral. Ez az egyetlen csoport, amely csak vagyoni cenzus, 40 korona adóminimum, vagy 16 holdnyi ingatlan alapján szerzi a választójogot. A jelenlegi törvény alapján választójog­gal bíró egyének e jogukat a személyükre vonatkozólag megtartják. A javaslat rendszerében tehát minden feltétel­­ nem korlátozás, hanem ellenkezőleg a választók egy-egy kategóriáját a közéleti megbízhatóság valamely ismertető jele alap­ján meghatározó kellék, tehát a jogkiterjesz­­tés egy-egy mértföldjelzőj­e. csakugyan olyan borzasztó dolog ez neked? Hát nem gondoltad, — néha legalább, titok­ban, vagy olyankor, amikor egyedül elenged­jél — hogy ennek igy kell jönnie? Az anya (jajvészekéivé fetreng a földön): A lány (rémülten, szomorúan, könnyes szemmel): Anyám, haragszol rám? Az anya (a földön fetreng): Istenem, jó istenem. A lány: Jobb lett volna... úgy tennem ..­ mint Leona? Az anya: Nem ... nem ... nem ... A lány: De haragszol rám. Az anya: Nem haragszom. Nem rád ha­ragszom. A lány: Hát akkor miért vagy úgy két­ségbeesve? Miért siratsz úgy? Az anya (a földre szorítja a fejét): Nem téged siratlak én ... nem téged siratlak ... én boldogtalanok boldogtalanja ... A lány (megdöbbenve): Nem engem? Hát kit? Az anya (zokog): A lány: Hát kit siratsz? Kit? Az anya (halkan, súgva, zokogva): Ma­gamat ... Magamat... A lány­­ megdermedve bámul rá, mozdu­latlanul áll, aztán gyorsan letérdel melléje a földre): Anyám, anyuskám ... ne sirj... hát ne sirj... nézd ... ne sirj... Az anya (a lány lábai előtt a földre szo­rítja a fejét): Meg kell nékem már halnom... az kell én nekem már csak ... A lány (magához öleli): Anyuskám, de­hogy kell meghalnod! Dehogy kell­­ meghal­nod! Miért kellene meghalnod? Az anya: Nem tudtam vigyázni az egyet­len lányomra ... aki megmaradt.. Nem tud­tam vigyázni magamra sem ... bű­nös az én testem-lelkem ... A lány: Anyuskám, dehogy bűnös. Te csak nagyon jó vagy­­ok a bűnösök. Te csak nagyo­n, nagyon, nagyon jó vagy ... El­hiszed, amit mondanak. Ők a bűnösök. Az anya (zokogva): Azt ígérte nekem... mialatt ti a Püspök-kertben voltatok ... hogy ha kell... el fog venni... A lány: Nekem is azt ígérte a másik. De én már akkor is csak félig hittem. Félig hittem. Mégis engedtem. Jó volt élni! És tud­tam, hogy ennek így kell jönnie. Akármit csi­nálok, ennek így kell jönnie. Az anya: Én vagyok a bűnös... Meg kell nekem halnom ... Én sem alszom már hetek óta ... Meg kell nekem halnom ... A lány: Dehogy vagy bűnös. Dehogy kell meghalnod. Régen volt az ... Most élned kell. Most kell csak élned! Az anya: Nem nézhetsz rám többet sze­retettel. Nem nézhetsz rám többet utálat nél­kül. A lány: Dehogy nem, anyuskám. Még jobban szeretlek, mint eddig ... Mert olyan jó vagy ... Mert annyi, annyi so­k benned a jóság ... a hűség ... a hit... annyi benned a jóság... Gyere, ülj ide... Az anya (a földre szorítja a fejét). A lány­­ siogatja, dédelgeti, vigasz­­talja, letörölgeti a könnyeit, felemeli és be­leülteti a székébe). Az anya (sir). A lány: Ne sirj. Ne sirj, anyuskám. Lá­tod,­­most nagyon kell egymást szeretnünk. Még jobban, mint eddig. Igaz? Az anya: Igaz. A lány: Elmegyünk innen. A házat el­adjuk. Elmegyünk valahová, ahol senki sem ismer bennünket. Elbújunk. Jó? Az anya: Jó. A lány: És azután... biztatjuk, bátorít­juk egymást... segítünk egymásnak ... és bevárjuk ... (Megakad.) Az anya (felemeli a könnyes arcát). A lány: Azután ... azután ... felnevel­jük őket... Az anya (könnyes szemmel, csodálattal bámul rá). A lány: Felneveljük őket... csendben... szeretettel... a mieink lesznek ... csak a mieink... Az anya: Ágnes ... milyen bátor vagy... A lány: Én bátor vagyok. Most bátornak kell lenni... Nekünk senkink sincs már ... Csak magunk vagyunk ... És szeretnünk kell egymást... mint két szerencsétlen asszony­nak ... Ilyen a mi sorsunk ... Asszonyok sorsa ... Nagyon kell egymás­t szeretnünk...­­A szoba sötét. Kint­­ leszállít a felhős őszi este. Megölelik egymást. Összeölelkezve ül­nek a sötétben és csendesen sírnak.)

Next