Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1914. január 1. i ■»!' --— -—— | D&L9LAGT A.BOB 8&A G mi a következő horoszkópot látjuk magunk előtt: Január 10-én megkezdi a képviselőház a munkásságát és tárgyalni fogja a sajtó­­javaslatot. Az ellenzék továbbra is küzd a javaslat ellen, amelynek tárgyalása még kö­rülbelül két hétig fog tartani. Január végén m­ég néhány apró javaslat kerül napirendre és beadja a kormány az 1914—15-iki évi költségvetést. Igen valószínű, hogy a költ­­ségvetést a bizottságok hamar elintézik, úgyszintén a Ház is, miután az ellenzék — ha megmarad mai elvi álláspontján — nem vesz részt a tárgyalásban. Február végén a Ház elé kerül a vá­lasztókerületek új beosztásáról és a községi közigazgatás reformjáról, valamint a me­gyei közigazgatás reformjáról szóló három törvényjavaslat. Mivel az ellenzék mind a három javaslatot már a bizottságokban meg­obstruálja, a delegáció üléseivel kapcsolat­ban ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak majd a bizottságok,­­ ha szükséges, permanens üléseken, mert a házszabályokban semmi in­tézkedés nincs arra nézve, hogy a bizott­sági ülés meddig tartson. A húsvéti ünnepek után, április második feléb­en összeülő képviselőházban fognak majd lezajlani a többség és kisebbség nagy csodái. A Ház nyári szünete ezúttal attól függ, hogy az említett programmal mikorra vé­geznek. Az őszre, illetőleg a téli ülésszakra ma­rad mindaz a munka, ami nem nagyon sür­gős ugyan, de amit a kormány még ezen az országgyűlésen akar elvégezni, nevezetesen a városi közigazgatás reformja, a vidéki rendőrség államosítása, a középiskola re­formja, a magyar-horvát pénzügyi kiegye­zés, az 1917-re esedékes magyar-osztrák ki­­­­egyezés és az 1917-ben lejáró összes keres­­­­kedelmi szerződések megújításának előké­­­­szítése, mert törvényeink értelmében eze­­­­ket az előkészítő munkálatokat legkésőbb­­ 1915. január 1-én meg kell kezdeni. X Beszámoló a mult esztendőről. —■ Elmondta : Lázár György dr. polgármester. — (Saját, tudósítónktól.) Lázár György dr. polgármester állapotában a javulás olyan örvendetes, hogy január tizenötö­dikével a kezelő­orvosa, K­oross József dr. kórházi főorvos szerint is elfoglalhat­ja hivatalát. A környezete azonban, a­mely a polgármestert a legteljesebb oda­adással ápolja, ezt az időpontot korainak tartja, mert azt szeretné, hogy a polgár­mester a hosszas betegség után teljesen megerősödve, a legfrissebb egészségben vegye át a város ügyeinek a vezetését. Ezért mindenáron rá akarják venni, hogy néhány hetet a Riviérán töltsön el és csak február közepe táján foglalja el a hivatalát. A polgármester állapota tar­tós javulásának a Il­ire városszerte na­gy örömet kelt is ebből az alkalomból, meg az új év a­lkal­másko L is mindenfelől a legmelegebb gratulációkkal halmozzák el. A polgármester az év utolsó napján, a következőket mondta munkatársiunk­nak a közigazgatás munkájáról és fel­adatairól : — Tavalyi beszédemben jeleztem, hogy az 1913-as munkaév feladatának csak azo­kat a terveket tekintem, amelyekre háztar­tási fedezetü­nk van. Ezeket — amint m­on­dottam­i — meg kell oldanunk még akkor se, hogyha a pénzügyi helyzet nem változik, mert ezek a lakosság újabb megterheltetek nélkül költségvetésünk keretében megoldha­tók. Amiket beszédem során mondtam, azo­kat az elmúlt esztendőben meg is valósított­uűk. Nevezetesen: a csorvai műutat, a felső­­központ-dorozsmai utat kiépítettük, a Kál­vária-utca—Temetői-utat rendeztük, a zá­kány—központi út kiépítése megtörtént, a központi—átokházai út kiépítése szintén, megkezdtük a királyhalmi vadvizek levezeté­sét, hozzáfogtunk a fogadalmi templom épí­téséhez, a város belterületén a tervbe vett utcákat szilárd burkolattal láttuk el, a kül­területi posta is megkezdette működését. A kisteleki és újszegedi mű­utak államosítása megtörtént, a közvilágítást is abban a mér­tékben fejlesztettük, amint azt a múlt évi be­szédem során jeleztem. Megtörtént a Pille­­körtöltési út kiépítése, ide telepítették a hon­­védtü­zérséget, rendezést nyert a városi tiszt­viselők fizetése, megalkottuk az új nyugdíj­­szabályzatot, szóval tető alá kerültek mind­azok a tervek, amiket múlt évi beszédemben az 1913-as év munkaprogramjába belevet­tem.­­ Az idén az újév alkalmából sem az eddigi működésemről, sem pedig a jövő fel­adatairól részletes beszámolót nem tartok, részint a betegségem miatt, részint pedig azért, mert különben is a tisztújítás előtt ál­lunk. Január közepe táján már abban a hely­zetben leszek, hogy újra elfoglalhatom hiva­talomat s az a szándékom, hogy a restaurá­ció alkalmával egész tíz éves polgármesteri működésemről beszámolót tartok, amelyben egyszersmind fölölelem majd a jövő fölada­tait is. Fräulein Frida vérpirosra pirult fel, a i­iéltiás asszony pedig keményen mondta: — Szemtelen betyár! — Most gyorsan hajtsa ki a kutyáját. Most már odabenn volt a tekintetes úr. Néhányszor rászólt a vizslára: — Pfuj, Prikk! — Az okos kutya ebből értett és lehajtott fővel sunnyogott ki a nyitva tartott ajtón. A tekintetes ur pedig leült a fotelbe. Igen szertartásosan és komolyan beszélt: — A megtért fiú van itt, kedves mama. Önnel van egy pár bizalmas szavam. Fräulein Frida kérdőleg nézett a mész­sás asszonyra, majd nesztelenül távozott. — Tudniillik, kedves mama, én meg­buktam, úgy mondják a hitelezőim. Én csak úgy, hogy: végeztem. Két út van elöttem, kedves mama: vagy főbelövöm magam és itt hagyom az én kis ősi hét szilvafámat a hitelezőimnek, vagy... A tekintetes ur kérdőleg nézett az any­jára. — Vagy? — kérdezte a mészsás as­­­szony nyugodtan. A falon, szemben Pál úrral, nagy arany­keretes velencei tükör lógott. Abba nézett a tekintetes ur és végigsimogatta deres fejét. Egyszerre elszomorodott. — Olyan ritkán látom magam tükör­ben, hogy szinte el is felejtettem, hogy az a m­­asodik vagy, már nem is következhetik be l­egalább is nehezen. A házasság, kedves mama. A^jzony maga megszürkült, mint a Újévi vásár vén szamár, — mondta a mélzsás asszony hosszú hallgatás után. A tekintetes úr sóhajtott és szinte ko­mikusan mondta: — Meg én, az idő eljár. A mélzsás asszonynak alig volt még fehér szál a hajában. Mint a gondtalanul, bánattalanul élő szép úrasszonyoknak. Fel­állt és járkálni kezdett a szobában. Rideg, hűvös volt a hangja. — Az az egy bizonyos, hogy én nem segíthetek. Mert maga nem érdemli meg ezt tőlem. Erről többet ne is beszéljünk. Azon­ban úgy gondolom, hogy még nem késő visszapótolni azt, amit eddig elvesztett az életéből, ami csupa tivornya volt csak ed­dig. Ha megismerkedne a családi tűzhely melegével, akkor tán még ember lehetne magából. Érti, ember, aki betölthetné azt a rangot, ami születése után megilleti. — Késő, — mondta Pál úr komolyan. — Késő? — A mélzsás asszony kiegye­nesedett. — Kiskorú beszéd. Késő? — Negy­ven éves és igy beszél. A tekintetes ur a földre nézett. Nagyon szomorú lett e léha, vén korhely. — Csak épen frázisnak használtam, a mint néha az ujságnovellákban olvasom a meghalásnak e két nemét. Komolyan nem gondoltam rá. A mélzsás asszony toppantott a lábával: — Ostobaság. Maga még mindig gyer­mek, Pál. Ha komolyan nem fog gondol­kozni és csak mindig arra a leányra gon­dol, akit a házában tart, — akkor elpusztul. az „Angyal“ — A Mariska szeret engem, — szólt Pál úr hirtelen. A méltóságos asszony az ajtóhoz lépett és kizárta: — Ilyent ne mondjon nekem. Menjen, kérem. — De hogy a tekintetes ur nem mozdult, hát csak bezárta az ajtót. Csend lett. Pál a földre nézett. Olyan összetört, olyan szomorú volt, hogy az anyja csak megsajnálta és gyöngédebb lett. — Gyermek, — mondta halkan. — Meg akarja ölni magát, — az ostoba. Mikor min­dent rendbe lehetne hozni egy kevés akarat­tal. Abból pedig nincs magának egy csöpp sem. A tekintetes ur felállt. Néhány lépést tett. Komoran nézett a földre: — Ha maga nem segít rajtam, anyám, akkor... Eh, — felkapta a fejét. — Én az­t a nőt el nem hagyom. Nekem áldozta az ifjúságát. Egyszerű parasztnő — de szive van. És ezzel vége. A mészsás asszony összeszoritotta öklét: — Én pedig nem segítek. A tekintetes ur kiment az ajtón. III. Voltaképen nem is regényhős a tekin­tetes ur, csak tönkrement ur, aki már körös­körül gyönyörködte az életet és már csak a legislegvégén veszi észre, hogy egy meleg, szerető asszonyi szív volt mindig az olda­lán. Mire most úgy gondol, mint akinek tar­tozik valamivel. Azonban a tekintetes ur még sem tett semmi bolondot. Az udvaron pergett a dob drogériában Aki összes, a drogériában beszerezhető áruit nálam veszi meg, annak két koronán felüli bevásárlásnál tíz százalék engedményt adok Széchényi­ tér 6. Újévi vásár az Angyal-drogériában. Telefon: 523.

Next