Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1914. január 1. i ■»!' --— -—— | D&L9LAGT A.BOB 8&A G mi a következő horoszkópot látjuk magunk előtt: Január 10-én megkezdi a képviselőház a munkásságát és tárgyalni fogja a sajtójavaslatot. Az ellenzék továbbra is küzd a javaslat ellen, amelynek tárgyalása még körülbelül két hétig fog tartani. Január végén még néhány apró javaslat kerül napirendre és beadja a kormány az 1914—15-iki évi költségvetést. Igen valószínű, hogy a költségvetést a bizottságok hamar elintézik, úgyszintén a Ház is, miután az ellenzék — ha megmarad mai elvi álláspontján — nem vesz részt a tárgyalásban. Február végén a Ház elé kerül a választókerületek új beosztásáról és a községi közigazgatás reformjáról, valamint a megyei közigazgatás reformjáról szóló három törvényjavaslat. Mivel az ellenzék mind a három javaslatot már a bizottságokban megobstruálja, a delegáció üléseivel kapcsolatban ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak majd a bizottságok, ha szükséges, permanens üléseken, mert a házszabályokban semmi intézkedés nincs arra nézve, hogy a bizottsági ülés meddig tartson. A húsvéti ünnepek után, április második felében összeülő képviselőházban fognak majd lezajlani a többség és kisebbség nagy csodái. A Ház nyári szünete ezúttal attól függ, hogy az említett programmal mikorra végeznek. Az őszre, illetőleg a téli ülésszakra marad mindaz a munka, ami nem nagyon sürgős ugyan, de amit a kormány még ezen az országgyűlésen akar elvégezni, nevezetesen a városi közigazgatás reformja, a vidéki rendőrség államosítása, a középiskola reformja, a magyar-horvát pénzügyi kiegyezés, az 1917-re esedékes magyar-osztrák kiegyezés és az 1917-ben lejáró összes kereskedelmi szerződések megújításának előkészítése, mert törvényeink értelmében ezeket az előkészítő munkálatokat legkésőbb 1915. január 1-én meg kell kezdeni. X Beszámoló a mult esztendőről. —■ Elmondta : Lázár György dr. polgármester. — (Saját, tudósítónktól.) Lázár György dr. polgármester állapotában a javulás olyan örvendetes, hogy január tizenötödikével a kezelőorvosa, Koross József dr. kórházi főorvos szerint is elfoglalhatja hivatalát. A környezete azonban, amely a polgármestert a legteljesebb odaadással ápolja, ezt az időpontot korainak tartja, mert azt szeretné, hogy a polgármester a hosszas betegség után teljesen megerősödve, a legfrissebb egészségben vegye át a város ügyeinek a vezetését. Ezért mindenáron rá akarják venni, hogy néhány hetet a Riviérán töltsön el és csak február közepe táján foglalja el a hivatalát. A polgármester állapota tartós javulásának a Ilire városszerte nagy örömet kelt is ebből az alkalomból, meg az új év alkalmásko L is mindenfelől a legmelegebb gratulációkkal halmozzák el. A polgármester az év utolsó napján, a következőket mondta munkatársiunknak a közigazgatás munkájáról és feladatairól : — Tavalyi beszédemben jeleztem, hogy az 1913-as munkaév feladatának csak azokat a terveket tekintem, amelyekre háztartási fedezetünk van. Ezeket — amint mondottami — meg kell oldanunk még akkor se, hogyha a pénzügyi helyzet nem változik, mert ezek a lakosság újabb megterheltetek nélkül költségvetésünk keretében megoldhatók. Amiket beszédem során mondtam, azokat az elmúlt esztendőben meg is valósítottuűk. Nevezetesen: a csorvai műutat, a felsőközpont-dorozsmai utat kiépítettük, a Kálvária-utca—Temetői-utat rendeztük, a zákány—központi út kiépítése megtörtént, a központi—átokházai út kiépítése szintén, megkezdtük a királyhalmi vadvizek levezetését, hozzáfogtunk a fogadalmi templom építéséhez, a város belterületén a tervbe vett utcákat szilárd burkolattal láttuk el, a külterületi posta is megkezdette működését. A kisteleki és újszegedi műutak államosítása megtörtént, a közvilágítást is abban a mértékben fejlesztettük, amint azt a múlt évi beszédem során jeleztem. Megtörtént a Pillekörtöltési út kiépítése, ide telepítették a honvédtüzérséget, rendezést nyert a városi tisztviselők fizetése, megalkottuk az új nyugdíjszabályzatot, szóval tető alá kerültek mindazok a tervek, amiket múlt évi beszédemben az 1913-as év munkaprogramjába belevettem. Az idén az újév alkalmából sem az eddigi működésemről, sem pedig a jövő feladatairól részletes beszámolót nem tartok, részint a betegségem miatt, részint pedig azért, mert különben is a tisztújítás előtt állunk. Január közepe táján már abban a helyzetben leszek, hogy újra elfoglalhatom hivatalomat s az a szándékom, hogy a restauráció alkalmával egész tíz éves polgármesteri működésemről beszámolót tartok, amelyben egyszersmind fölölelem majd a jövő föladatait is. Fräulein Frida vérpirosra pirult fel, a iiéltiás asszony pedig keményen mondta: — Szemtelen betyár! — Most gyorsan hajtsa ki a kutyáját. Most már odabenn volt a tekintetes úr. Néhányszor rászólt a vizslára: — Pfuj, Prikk! — Az okos kutya ebből értett és lehajtott fővel sunnyogott ki a nyitva tartott ajtón. A tekintetes ur pedig leült a fotelbe. Igen szertartásosan és komolyan beszélt: — A megtért fiú van itt, kedves mama. Önnel van egy pár bizalmas szavam. Fräulein Frida kérdőleg nézett a mészsás asszonyra, majd nesztelenül távozott. — Tudniillik, kedves mama, én megbuktam, úgy mondják a hitelezőim. Én csak úgy, hogy: végeztem. Két út van elöttem, kedves mama: vagy főbelövöm magam és itt hagyom az én kis ősi hét szilvafámat a hitelezőimnek, vagy... A tekintetes ur kérdőleg nézett az anyjára. — Vagy? — kérdezte a mészsás asszony nyugodtan. A falon, szemben Pál úrral, nagy aranykeretes velencei tükör lógott. Abba nézett a tekintetes ur és végigsimogatta deres fejét. Egyszerre elszomorodott. — Olyan ritkán látom magam tükörben, hogy szinte el is felejtettem, hogy az a masodik vagy, már nem is következhetik be legalább is nehezen. A házasság, kedves mama. A^jzony maga megszürkült, mint a Újévi vásár vén szamár, — mondta a mélzsás asszony hosszú hallgatás után. A tekintetes úr sóhajtott és szinte komikusan mondta: — Meg én, az idő eljár. A mélzsás asszonynak alig volt még fehér szál a hajában. Mint a gondtalanul, bánattalanul élő szép úrasszonyoknak. Felállt és járkálni kezdett a szobában. Rideg, hűvös volt a hangja. — Az az egy bizonyos, hogy én nem segíthetek. Mert maga nem érdemli meg ezt tőlem. Erről többet ne is beszéljünk. Azonban úgy gondolom, hogy még nem késő visszapótolni azt, amit eddig elvesztett az életéből, ami csupa tivornya volt csak eddig. Ha megismerkedne a családi tűzhely melegével, akkor tán még ember lehetne magából. Érti, ember, aki betölthetné azt a rangot, ami születése után megilleti. — Késő, — mondta Pál úr komolyan. — Késő? — A mélzsás asszony kiegyenesedett. — Kiskorú beszéd. Késő? — Negyven éves és igy beszél. A tekintetes ur a földre nézett. Nagyon szomorú lett e léha, vén korhely. — Csak épen frázisnak használtam, a mint néha az ujságnovellákban olvasom a meghalásnak e két nemét. Komolyan nem gondoltam rá. A mélzsás asszony toppantott a lábával: — Ostobaság. Maga még mindig gyermek, Pál. Ha komolyan nem fog gondolkozni és csak mindig arra a leányra gondol, akit a házában tart, — akkor elpusztul. az „Angyal“ — A Mariska szeret engem, — szólt Pál úr hirtelen. A méltóságos asszony az ajtóhoz lépett és kizárta: — Ilyent ne mondjon nekem. Menjen, kérem. — De hogy a tekintetes ur nem mozdult, hát csak bezárta az ajtót. Csend lett. Pál a földre nézett. Olyan összetört, olyan szomorú volt, hogy az anyja csak megsajnálta és gyöngédebb lett. — Gyermek, — mondta halkan. — Meg akarja ölni magát, — az ostoba. Mikor mindent rendbe lehetne hozni egy kevés akarattal. Abból pedig nincs magának egy csöpp sem. A tekintetes ur felállt. Néhány lépést tett. Komoran nézett a földre: — Ha maga nem segít rajtam, anyám, akkor... Eh, — felkapta a fejét. — Én azt a nőt el nem hagyom. Nekem áldozta az ifjúságát. Egyszerű parasztnő — de szive van. És ezzel vége. A mészsás asszony összeszoritotta öklét: — Én pedig nem segítek. A tekintetes ur kiment az ajtón. III. Voltaképen nem is regényhős a tekintetes ur, csak tönkrement ur, aki már köröskörül gyönyörködte az életet és már csak a legislegvégén veszi észre, hogy egy meleg, szerető asszonyi szív volt mindig az oldalán. Mire most úgy gondol, mint akinek tartozik valamivel. Azonban a tekintetes ur még sem tett semmi bolondot. Az udvaron pergett a dob drogériában Aki összes, a drogériában beszerezhető áruit nálam veszi meg, annak két koronán felüli bevásárlásnál tíz százalék engedményt adok Széchényi tér 6. Újévi vásár az Angyal-drogériában. Telefon: 523.