Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)
1914-12-01 / 309. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG Ravnje eleste után, október 31-én kezdődött meg ez az akció. Monitorjaink négyszáz lépésnyire haladtak partmenti csapataink előtt és szüntelen sűrü tüzeléssel árasztották el a Száva felé ásott szerb lövészárkokat és betonsáncokat, pedig ezek a part felől védtelenek voltak. A szerbek természet eseti riagy veszteségekkel hanyatt-homlok menekültek állásaikból, amelyeket azután sorjában csapataink foglaltak el. A monitorok előtt mindig egy őrhajó jár, amely a sűrü aknahálózat között keresett biztonságos, veszély nélküli utat. Annyira egységes volt szárazföldi és vizi akciónk, hogy a matrózok és gyalogság éljenzése gyakran egybeforrott s amikor szünetre került a sor, együtt énekelték a szerb háború csatadalát. November 1-én a szerbek már hevesebb ellentállást fejtettek ki, amely azonban erős akciónkon mégis megtört. Másodikon éjjel csapataink bevonultak Sabácba s ettől kezdve megnehezült az egységes akció, mert most már a mi csapataink Haladtak közvetlenül a Száva mentén s monitorjaink tüzelését úgy kellett irányítani, hogy az gyalogságunk feje fölött érje az ellenséges sereget. E célra a nagyobb hordtávolságú ütegeket használták, amelyeket kizáróan tisztek kezeltek. Folytonosan szemmel tartották parti fényjelzéseinket, nappal az ellenség fölött elrepülő pilótáink Szán jelzését és így irányították a tüzet. Napról-napra beljebb szorították monitorjaink a szerbeket a parton. November ó—8-ikáig a rendkívül megerősített Misarimagaslatokat bombázták és természetesen mind nagyobb távolságra kellett beállítani a hajóágyukat. November 10-én azután teljesen megszűnt a szávamenti akciójuk. Az az ék, amelyet partmenti hadosztályunk a Száva partja és a szerbek közé vert, annyira délfelé tolta a szerbeket, hogy a monitorok tüze már nem érhette őket. Monitorjaink immár pihennek és a rájuk bízott taktikai feladatot páratlanul fényesen oldották meg. A Visztulánál sikeres a német offenzíva. Berlin, november 30. A nagy főhadiszállás jelenti: A keletporoszországi határon erős orosz haderőnek ama kísérlete, hogy Parkehmentől keletre fekvő német erődítéseket meglepetésszerűen megtámadjon, kudarcot vallott, miközben súlyos veszteségeket szenvedtek. A támadók megmaradt töredéke, néhány tiszt és 600 legénység fogságunkba jutott. A Visztulától délre tegnap említett ellentámadások jelentős sikereket értek el. 18 löveg és több mint 4500 hadifogoly volt a zsákmányunk. Déllengyelországban semmi különös esemény sem történt. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Bécs, november 30. Feltétlenül illetékes helyen a hadi helyzetről az alábbi rendkívül érdekes felvilágosítást közüik: Az osztrák-magyar hadsereg októberi előnyomulása, amellyel Przemysl felszabadult és a San-folyó mentén győzelmes csaták fejlődtek, szoros összefüggésben állott az orosz lengyelországi akcióval. Az orosz vezérkar ugyanis minden erejét Németország ellen akarta vetni és így a német csapatoknak, amelyek már a varsó—ivangerádi vonalig jutottak, alkalmas terepekre kellett visszavonulniuk s az osztrák-magyar csapatoknak is úgy kellett elhelyezkedniük, hogy az orosz mező előtörését oldalról veszélyeztessék. Az oroszok Sziléziában sejtették a főelőt, tehát arrafelé nyomultak. Hindersburg ezalatt északnak vonult seregével és oldalba, helyesebben hátba támadta a könnyelműen előnyomuló orosz hadsereget. Az oroszok erre Kubánál nagy erőket dobtak Hindenburg ellen, a németek azonban megverték az orosz sereget. Az oroszok aztán két irányban vonultak vissza: a nagyobb rész Lodz felé, a kisebbik pedig Block vidékére. Hindenburg a Lodz irányában visszavonult nagyobb rész után vetette magát és sikerült három oldalról körülzárnia a három-négy hadtestből álló orosz haderőt. Az oroszok elárkolták magukat és három napig állták a németek borzalmas tüzelését. A negyedik napon a szórón gátolt orosz sereg tekintélyes segítséget kapott és így az átkaroló mozdulat nem járt teljes sikerrel, habár az oroszoknak rettenetes veszteségeket okozott. Most Lodz és Plock közt újból kemény arcvonali bűze folyik, amelynek során már eddig is kétségtelenné vált, hogy az oroszok minden erőlködése hiábavaló, annál is inkább, miután a déli fronton a mi hadseregünk is előrenyomult és sikerült megszorítani az oroszokat. Egyidejűleg középen a Pirka-Welbrom és censtachaui vonalon is áll a harc. Ezek mellett a kárpáti betöréseknek abszolúte semmi jelentőségük és hatásuk nincs. A németek új támadása. Kopenhága, november 30. A Politiken katonai munkatársa a következőkben ismerteti a helyzetet a nyugati harctéren: Az Aisne-csatában beállott szünetnek, úgy látszik, már vége. Hiszen túl sokba is kerülne három millió katonát tétlenül tartani a nedves futóárkokban. Hogyha a szünet tovább tart, mint amennyi idő kell az elfáradt katonáknak újból való erőre kapásához, akkor a pihenés morálisan lelohasztólag hat a seregre és annak harcképességét gyöngíti. ■ Ez a szünet természetesen nem folyt le abszolut csendben. Előkészületek történtek a bekövetkezendő harcokra: nehéz tüzérségi anyagot állítottak fel, újból töltötték meg a mutációs tartályokat, reorganizálták a csapatokat és tartalékot gyűjtöttek össze azokon pontokon, ahol meg akarták kísérelni az áttörést. ■ 1 Hogy a németek ezt az áttörést hol akarják megkísérelni, azt még nem tudjuk pontosan. A francia kommünikék szerint a német nehéz tüzérség Yperrinél fejtett ki erős tevékenységet. De lent is, az Aisne melletti centrumban, Soissons, Vailly mellett és Reims környékén is igen heves ágyúharc folyt. Ilyen erős ágyútűz igen gyakran egy nagyszabású gyalogsági támadás előkészítője. A nehéz tábori tüzérség előbb tönkreteszi az ellenséges állásokat, a lövészárkokat és egyéb fedezéket. Ezután a könnyebb tüzérség gránát- és srapnelltűzzel árasztja el az ellenséges rajvonalakat, hogy az ellenséges gyalogságot letartsa addig, amíg a saját gyalogság előrefut és kúszik. A végleges áttörési támadást igen nagy erővel kell intézni, mégpedig egy egyoldalúlag elhatárolt terepen. Ezzel ellentétben az előkészítő tüzérsé- Szeged, 1914. december 1. gi támadást hosszabb vonalon kell eszközölni, hogy az ellenség tudomást ne szerezhessen arról, hol fog megtörténni a tulajdonképesi főtámadás. Fölázadt egy ír ezred. Stockholm, november 30. A „Stockholms Dagblad“ jelenti: Ahogy Björn Björnson táviratozza, Flandriában egy írországi ezred tűzbe fogott egy angol ezredet. Török sikerek az orosz ellen. A törökök benyomultak Taebrisbe. Kopenhága, november 30. Konstantinápolyi jelentés szerint Perzsiában eddig 90,000 mohamedán lépett be önkéntesen a török hadseregbe. A török sereg előcsapatai már bevonultak Taebriszbe. Konstantinápoly, november 30. A főhadiszállás egy kommünikéjé jelenti: Az oroszok, akiket november 22-én Patak környékén legyőztünk és északi irányba vetettük vissza, jelenleg, miután erősítéseket kaptak, Kylitsgendephinél foglaltak állást. Csapataink az ellenséggel szemben foglaltak helyet. Az angol flotta a Dardanellák előtt. Bukarest, november 30. November 27., reggel az angol-francia egyesült flotta egyik hajóraja ismét megjelent a Dardanellák előtt és az ott levő török torpedónaszádokat bombázni kezdte. Mihelyt azonban a török parti ütegek és a hadihajók nagy ágyúi megszólaltak, a hajóraj azonnal lőtávolon túlra menekült. Hir szerint egy másik hajóraj Kis- Ázsia partjain szándékozik megtámadni a török hadihajókat. Vilmos császár a német kancellárhoz. Berlin, november 30. Vilmos császár és király Bethmann-Hollweg dr. birodalmi kancellárihoz mai születésnapja alkalmából a következő táviratot intézte: A német birodalom élén ma rendkívüli szerencsekiváratokkal járulok Excellenciád elé. Hogy az állam hajóját az idők viharai közt szerencsésen a kikötőbe kormányozzuk, ahhoz szerencse szükséges, ehhez járul még olyan emberek előrelátása, akik állandóan és rendületlenül a haza jólétét tartják szem előtt mindaddig, míg a nagy célt el nem értük. Ezen férfiak között Excellenciád az első helyet foglalja el. Ezt tudja a német nép és ezt tudom én is. Isten áldja meg az ön munkáját . Vilmos. R. A birodalmi kancellár a következő távirattal válaszolt: Engedje meg Felséged, hogy a nagy örömért, melyet táviratával születésnapomon szerzett, szivem mélyéből tisztelet teljesen köszönetet mondjak. Berlinben szerzett tapasztalataim újból azt mutatják, hogy a német nép császárjával együtt bízik erőnkben és igazságos ügyünk végleges győzelmében. Szilárdul el van határozva ez a nép, hogy kitart mindaddig, mig ezt a győzelmet elértük. Vajda meghallgatná az Úr kérésemet, hogy császári uramat és nemzetemet erőmhöz mérten hozzásegíthetném ehhez a győzelemhez. Felségednek hűséggel és alázattal Bethmani-Hollweg.