Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-01 / 309. szám

Szeged, 1914. december 1. Pusztulnak a hajó­óriások. Hamburg, november 30. A Hamburger I­remdenblatt az angol admiralitás november 23-án megjelent hivatalos veszteség­­listá­jában, amelyet a Times közöl, a német ten­geralattjáró naszád által megsemmisített franke háromszázötven emberén kívü­l a Penbow dreadnought hetvenkilenc embere és a CoHingwood­ dreadnought háromszáz­ötven embere is fel van sorolva. A két dreadnoughtról az angol admiralitás eddig sem azt nem jelentette, hogy megsemmisül­tek, sem azt, hogy­ harcban állanának vagy megrongálódtak volna. Veszteségeik után ítélve tehát a két hajó vagy aknába ütkö­zött vagy torpedó lövéstől semmisült meg. AZ ELSÜL­YED­T „U. 18.“ Amsterdam, november 30. Az „U. 18.“ német tengeralattjáró elsü­lyedéséről a Qarry torpedóvadász egyik matróza, aki segített a megmentett legénység partraszállításában, a következőket mondotta el: Egy patroullet végző járóméi nem mes­­­sze a kikötőtől észrevette a német tenger­alattjáró hajót. Erre a Garry parancsnoka rögtön kifutott a hajójával a kikötőből és ül­dözőbe vette az „U. 18.“-at. A tengeralatt­járó egészen felmerült a vízből és teljes sze­mélyzete a fedélzeten volt. Azt hittük, meg akarják magukat adni a mi hadihajóinknak, amidőn egyszerre váratlanul elsüllyedt az „U. 18.“ és legénysége a hullámokba vetette ma­gát. A Garry csónakjai kimentették őket a vízből. A foglyok elmondták, hogy sorsolást rendeztek maguk közt, ki áldozza fel az éle­tét. A gépészre esett a sors választása. Erre a gépész bement a tengeralattjáró alsó he­lyiségébe, kinyitotta a szelepet és együtt sü­­lyedt el a hajóval. Oroszország is becsapottnak érzi magát. Berlin, november 30. Stockholmból jelen­tik: A pétervári körök­­ hangulatát írja le a Daily Mail tudósítója, aki a következőket je­lenti: Mi­kor a háború első tíz napjában Franciaországban hallottam a kérdést: „Miért nem sikerül az oroszoknak gyorsabban ered­ményt elérniük?“ Kissé különössé ihatott rám, mikor­­ Pétervárott ugyanezt a szemrehá­nyást hallottam: „’Mily lassan működnek az angolok és a franciák! Miért nem tudják a németeket Belgiumból és Franciaországból kiűzni?“ Az oroszok a nyugati harctér ese­ményeit nagyon különösnek tartják és az a véleményük, hogy a szövetségesek ott csak igen jelentéktelen eredményeket értek el. Természetes, hogy az oroszok nagy tömege nem tudja az ottani eseményeket megérteni, mert a legtöbbjének fogalma sincsen róla, mi­lyen a helyzet odalenn. De az intelligensebb osztályok nagy része se kíséri figyelemmel, hogy mi történik a nyugati harctéren. Az orosz lapok telve vannak háborús hírekkel, de a közvélemény úgy találja, hogy e hírek napról-napra egyformák. Nem­ is le­het csodálkozni felette, hogy az olvasók gyorsan keresztül futják a kormány táviratait és azt­­ mondják, hogy a nyugati harctéren megint nem történt semmi, hiszen a lapok még azt se tudják, hogy az egyes helységek hol és merre fekszenek. Nem értik itt, hogy Franciaország miért nem küld újabb csapa­tokat a harctérre. Hol van tulajdonképen a francia hadse­reg? — kérdezte tőlem egy magasrangú hi­vatalnok. — Nekünk azt mondották, hogy Franciaország négymilliós hadsereget moz­gósíthat. Most azt halljuk, hogy a valóságban legfeljebb két és háromnegyed millió lett be­­híva, de, amint mit tudjuk, csak egy millió van a harctéren. Hol van tehát a többi? Még kevés­bé értik meg az oroszok, hogyan lehet egy hadsereget önkéntesekből toborozni, mint Angliában. Anglia tudta, hogy Németország készül a háborúra, hajókat és Zeppelineket épít, hogy Angliától elvegye a tengeri hatal­mat. Hogyan elégedhetett meg Anglia ilyen kis hadsereggel?“ Ez az általános vélemény és Pétervárott az emberek csalódottnak ér­zik magukat, azt hiszik, hogy épp úgy csa­lódtak Franciaországban, mint Anglia erejé­ben. ZEPPELINEK LENGYELORSZÁGBAN. Zürich, november 30. Pétervárról jelen­tik. Tegnapelőtt egy Zeppelin léghajó jelent meg Varsó fölött és két bombát dobott le. Egy másik Zeppelin Plock fölött ejtett le két bombát. DÉLMAGY­AR.ÜKSZAG uriiaRBaKaisaBaaRBBaaaBaBBaaacBaaBBaQBaaxssBaQaaaaia^flaaRUBBBBsaR uaasasaBaaBBtffiftssiBSisaBtssia&iattEiaaaicsiaaas^Limasi&a Megkezdődött a télt hadjárat. — Hó és fagy a harctereken. — (Saját tudósítónktól.) Hófúvást jelentenek napok óta a flandriai­ harctérről, egy méter magasan fekszik a hó Szerbiában, hó és­­ fagy van a lengyelországi harcmezőn, így hát a tél bevonult mindegyik csatatérre. Nyáron kezdődött a hadjárat, nyomasztó hőségben indultak útnak csapataink és most a hó és hi­deg miatt szenvednek bátor harcosaink és a fagy gátolja a hadsereget mozdulataiban. Megkezdődött a téli hadjárat, amely sokban különbözik a nyári háborútól és amely kü­lönös intézkedéseket kíván meg. Az özönével érkező adományok és a had­vezetőség előzetes gondoskodása ellenére is fölmerül, a kérdés, hogyan fogják derék ka­tonáink a telet a lövészárkokban kibírni. A közönség nagy részének téves képzete van azonban a lövészárkokbeli életről. A har­cosok nem fekszenek (huszonnégy óra hos­­­szat a legelső árokban, vállhoz szorított pus­kával, hogy folyton­­ lőhessenek, hanem min­dig csak egy részük van ott, hogy az ellen­séget szemmel tartsa és lőj­jön azokra, akik eléggé óvatlanok kibújni az ellenséges lövész­­árokból. A^.. első árokban fekvő legénységet szabályos időközökben leváltják. A többi földbe vájt barlangokban időzik, amelyek a lövészárkokból nyílnak. E föld­alatti lakások kényelmét egyre növelik, úgy, hogy tűrhető védelmet nyújtanak most a hi­deg ellen is. Szalmát, takarókat, pokrócokat és m­ás hasonló, meleget tartó, holmit térké­nek a padozatára és kis kályhákat is helyez­tek el már igen sokban, így hát huszonnégy óráig már ki lehet tartani bennük a hideget. Ez idő leteltével az egész lövészárok legénységét leváltják és hát­rább viszik, ahol már nagyobb kényelemben pihenhetik ki a fáradalmakat. Egész sátortáborokat vertek a tűzvonal mögött, amelyekben — az orosz-japán hábo­rú tanúsága szerint — hosszabb ideig is ki lehet bírni a hideget. E háború tanúságait kü­lönben a hadvezetőségünk alaposan kihasználta és még a béke idején megtett minden intézke­dést, hogy felkészülten nézhessen téli hadjá­rat elé is. A száraz hideget különben — még ha nagy is — sokkal könnyebben elviselik ka­tonáink, mint az esős, nedves őszi időt. Lengyelországban a fagy igen előnyös nekünk, mert járthatóvá tette az eddig föl­ázott, mocsaras utakat. Sok olyan országút, amely ágyuk s­orén számára járhatatlan volt, a fagy következtében egyenrangúvá vált a legjobb min­uttal; mocsarakban éppen úgy le­het operálni, mint a száraz­földön,­­mert a vastag jég minden terhet kibír. A legtöbb fo­lyó is befagy és így hadműveleteinket, külö­nösen Lengyelországban, könnyebb lesz elvé­gezni. Nagy változást­ okoz a tél a tábori föld­ 3 erődítésekben, mint arra a minap közölt be­szélgetésében Hindenburg is rámutatott. Az oroszok rendkívül ügyesek ugyanis a lövészárkok és megerősített tábori állások készítésében; hamar elkészültek az ásással, az árok teljesen megvédte őket és a néme­teknek így nagy nehézségeket okoztak. Ha a föld keményre fagy, legtöbbször lehetetlen lesz ilyen állásokat a földbe ásni és igy szem­­től-szembe kell államok majd a vitéz magyar katonákkal, akiknek kiválósága az ilyen har­cokban fog csak igazán érvényesülni. Nyugat-Lengyelországban, ahol csak nyomorúságos falvak vannak, katonáink kénytelenek folyton táborozni; nagy hasznát veszik tehát a hordozható sátraknak. A kísér­letek bebizonyították, hogy még nagy hideg­ben­ is, a havon vert sátrakban­ tűrhető a hő­mérséklet. Nagyon nehéz ellenben a téli hadjárat he­gyes vidéken, mint például Szerbiában vagy a török-orosz határvidéken. Ott az utakat ma­­­­gas hó borítja és teszi járhatatllanokká. Hogy ennek ellenére sem kell szünetelniük a had­műveleteknek, azt például a Sipka-szorost harcok is mutatják. Bizonyos, hogy a tél nem fogja a­ mi bá­tor csapataink szerbiai előnyomulását sem föltartóztatni. oaat'anaBBiSBsaaHiiBBaBHBfliaBaaaaBaBBBBiBflBHaaaiinEaaMu Háborús ülés a t. Házban. (A király a magyar nemzetről. A magyar ellenzék lojalitása ) (Saját tudósítónktól.) A hadi ülésszak mai, egyetlen érdemleges ülését hosszas tar­nácskozások előzték meg, főként az ellenzé­ken tárgyaltak hosszasan és intenzíven azon, hogy ellenzéki álláspontjukat összeegyeztes­sék a komoly idők parancsolta méltóságtel­jes harmóniával. A függetlenségi párt már tegnap megfogalmazta deklarációját és elha­tározta, hogy Károlyi Mihály gróf a javas­latok érdemi tárgyalása előtt szót kér és eb­ben leszögezi a párt régi álláspontját úgy a katonai kérdésekben, mint a román kérdés­ben, kijelenti azt is, hogy a kormány iránt táplált véleménye nem változott, de a súlyos időkre tekintettel nem is nehezíti most a kor­mány dolgát a disszonanciák kiél­esí­tésével. Ugyanezt kijelenti enyhébben és főként a ka­tonai kérdésekben a 67-es álláspontnak meg­felelően An­drássy Gyula gróf, — aki az éjjel a Nemzeti Kaszinóban Tisza Istvánnal talál­kozott, — Rakovszky István és Vázsonyi Vilmos. Felszólal Tisza István is, aki a dek­larációkra higgadtan, pregnánsan és az egyes ellenzéki vezérek s pártok lojalitását elismer­ve, válaszol. Ugyancsak módosításokat fog ajánlani a hadbavonultak segélyezésének ja­vaslatánál, amelynek több passzusa ellen ag­gály merült fel. Ugyanekkor tájékoztatni fog­ja az országot az általános helyzetről is. Az ellenzéki álláspont tisztázása céljából fél tíz­kor az ellenzéki pártok a kupolacsarnokban értekezletre gyűltek. A Ház ülését­­ Szász Károly allérnak há­romnegyed tizenegy órakor nyitja meg. Je­lenti, hogy alkotmányos gyakorlatunk sze­rint ő cs. és apostoli kir.­­Felsége elé a mi­niszterelnök ur utjain eljuttatta a Ház üd­vözlő táviratát. Felolvassa Őfelsége választásiratát. Az országyűlés képviselőházának ön által elő­terjesztett hódolatát szíves köszönettel foga­dom. Különös megelégedéssel tölt el a kép­­viselőház együttérzésének és áldozatkészsé­gének biztosítása a mai időben, amidőn az egész magyar nemzet hősi küzdelemben a haza ellenségei ellen bizonyságát adja őseitől örökölt hazafias és hadi erényeinél­. Az előadó után Tisza István gróf minisz­terelnök szólalt fel. Azzal kezdte beszédét, hogy azok, akik felelősség mellett az ország ügyeit, intézik, nem beszélnek, illanom l­erek­­szenek.­­ Ez a háború — úgymond — elkerül­hetetlen szükségesség volt. Egyes nagyhatal­mak megirigyelték Euró­pa egyik virágzó nagyhatalmának fejlődését, másikának béke­­szeretetét pedig gyöngeségnek minősített­ék.

Next