Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-01 / 156. szám

Szeged, 1915. július 1. DALMAGYAROESZAO csak honvédek lobogó zászlóikkal Tirolba mennek, az első, amit az Alföld szülöttei hegyvidéki bajtársaiknak megmagyaráznak: — Amiként mii segítettetek, hogy a musz­kákat a Kárpátokból kiűzzük, úgy most közö­sen ki fogjuk űzni a taliánt az Alpokból. Egy tiszt levele az Isonzó mellől. Egy pozsonyi ügyvéd, aki mint tartalékos tiszt szolgál az Olaszország ellen küzdő had­seregünkben, érdekes levelet írt haza. — Szakaszommal — írja — az Isonzo bal­partján helyezkedtem el egy kastély tájékán. A szakasz felével a kastély 24 méter magas tornyán figyeltük az ellenség mozdulatait. Ti­zenhat na­pig voltunk a tornyon, anélkül, hogy az ellenség észrevett volna bennünket. Képzel­hető, micsoda pusztítást vittek végbe ágyúink ez alatt a hosszú idő alatt az olaszok soraiban! Mikor aztán végre észr­evettek bennünket, el­kezdték bombázni a kastélyt. Három gránát szedte le a balkont, átverte a fal közepét és oldalát, de mi fenmaradtunk. Egyszerre csak észrevettem, hogy az olaszok a túlsó parton lé­vő korcs­maépület előtt felállították az ágyút. Harminc emberemmel sortüzet adtam­­— mi­csoda isteni érzés 400 lépésnyire, egy kompakt célra s húsz-harmincas csoportokban gomolygó tömegre lőni —­ s távcsövemmel megállapítot­tam, hogy az üteg parancsnoka s tiz emberük azonnal felfordult, a többiek pedig a közeli akácerdőbe menekültek. Forradalmi összetűzések Oroszországban Stockholmból jelentik: Oroszországban és környékén tilos az utcára lépni este 10 órá­tól reggel 5 óráig, különösebb engedély nélkül. A pályaudvarokra igyekvőknek külön enge­délyt kell váltani­uk. A moszkvai Ruskoje Sztovo a következő­ket írta Moszkva népéhez címezve: „Moszk­vaiak, polgárok, barátaim, testvéreim, mit cselekesztek? Az Isten és a hatalmas Orosz­ország szent szerelm­éért, ébredjetek öntudat­ra és álljatok meg, hogy az ellenség javát szolgáljátok, amidőn lázadást szítotok. Láza­dás Oroszország szivében. Mert hiszen min­denütt Moszkvát tartják Oroszország szivé­nek. Az ellenségnek örömöt, a barátoknak bá­natot okoztak.“ A Ruszkoje Szlovo végül a munkásokat inti nyugalomra, majd­ pedig az asszonyokhoz fordul, hogy nyugtassák meg férjeiket és fivéreiket. A lap szerint a rablá­sokkal gyújtogatások is párosultak, a forradalmi mozgalom óráról-órára fenye­getőbb. A szocialisták és általán a munkás­ság lázong, a főváros utcáin lármásan tün­tetnek. Newski prospakten, valóságos harc volt a rendőrséggel és katonasággal, 500-nál több a halott és a súlyosan sebesült. Az oroszok visszaszorítása a Bug-vonalhoz. A sajtóhadiszállásról jelentik: Az utolsó negyvennyolc óra a szövetségeseiknek újabb nagy sikereket hozott, az orosz határon levő Tanév régiótól, ahol József Ferdinánd hadse­rege nyomul előre győzelmesen egészen a középső Dnyeszter vidékéig, ahol az­ osztrák­­magyar csapatok legutóbb elfoglalták a leg­fontosabb átkelőpontot Hálósnál. Azoknak az orosz csapatoknak az üldözése, amelyek Böhm-EmoUi és Mackensen hadseregei elől a Bu­g vidékére igyekeznek vonulni, szintén eredményesen folyik. Az oroszok üldözése közben olyan pontokat értünk el, amelyeknek visszafoglalására hetekkel ezelőtt miéig a leg­­optimista jóslások sem mertek gondolni. To­­masovnak és Kam­ionka-S­t­r­und lová­n­ak bevé­tele igen nagy jelentőségű és a­­ további hadi­­operációk szempontjából szinte megbecsülhe­tetlen. : i 1­­­t L : A­W: A moszkvai forradalom. Berlin, junius 30. Azokról az események­ről, melyek június 10-én este Moszkvában le­játszódtak, most már szentpétervári hivatalos távirati ügynökség is közöl rövid híreket Az események, melyek forradalmi tüntetéssé és lázadássá fajultak, hazafias manifesztáció lep­le alatt indultak meg, a tömeg élén a cár arc­képét hordozták és nemzeti himnuszt énekel­tek. Nemsokára kitűnt, hogy a tüntetés valódi pogromnak készül, melynek folyamán nem­csak a német és osztrák, hanem­ az összes ide­gen neveket viselő cégeket és házakat is fel­dúlták és kirabolták. Ezt a hivatalos távirat is megerősíti. Az orosz lapok, köztük a Novoje Vremja is, június lelke után hivatalosan közölték a város katonai és polgári kormányzóinak je­lentését, melyben­ kiemelik, hogy az idegen alattvaló vagyonát a legenergikusabb rend­­szabályokkal­, fogják­­ védelmezni. K­ussupov herceg kormányzó gazságnak minősíti a rab­lásokat, amelyekben, beismerése szerint, as­­­szonyok, gyerekek és fiatal leányok is részt­vettek. Csernokoff polgármester a rablásokat hallatlan szégyennek nevezi. A moszkvai Rus­koje Szlovo (122-ik számában) azt ír­ja, hogy június 10-én este Jussupov herceg Adrianov vezérőrnagy, Abolejev katonai parancsnok és Levenard rendőrkapitány titkos ülést hívtak össze, melyen kibocsátották a rendeletet, a­mely szerint június 11-től kezdve Moszkvában „Az óriási veszteségek elkerül­hetetlenek.“ Lemberg: A pétervári Ruskoje Slovo egyik legutóbbi számában Patrov, ismert orosz író a következőket írja: A szövetségesek győzelmét nem­ szabad kisebbíteni. Nem azt a hősiesség, ha kisebbít­jük a veszedelmet, hanem ha bátran szembe­nézünk a jelenlegi borzalmas harcok vesze­delmével. Az óriási veszteségek elkerülhetet­lenek. Csak az a kérdés, hogy célunkat el fogjuk-e érni. Az ellenséges offenzíva célja az volt, hogy Ausztriának Bécset, Magyaror­szágnak pedig Budapestet megmentse és Szilézia felől az ellenséges támadást elhárít­sa. Ellenségeink ezt a céljukat elérték, ebben rejlik az sikerük és­ a mi balsikerünk. De ha el is simerjük ellenségeink áldozatkészségét, vitézségét és sikereit, még­sem szabad őket, lelki erejüket és kitartásukat túlbecsülni. E mellett ők is szenvednek vereségeket Gégész Németország úgy el van zárva, mintha vesz­tegzár alatt lenne. (Néha önkéntelenül fölvet­jük azt a kérdést, mit tennénk mi az ő helyze­tükben — és ők mégis tovább küzdenek, de még hogy! Minden kudarcunk alkalmával miért tehát a bűnös önámítás, hogy az egész csekélység, vagy miért a határtalan kétségbe­esés és lehan­goltság? Vereségeink voltak és lesznek talán még súlyosabbak, mint a mosta­niak, de nem szabad félnünk tőlük. A beígért orosz offenzíva. Milánó, június 30. Az olasz sajtó még mindig foglalkozik a Lemberg visszahódítá­­sával teremtett új helyzettel. A szocialista la­pok kivételével valamennyi újság megegyezik abban, hogy Lemberg elvesztése nem jelenti az orosz haderő­­f »leomlását, sőt éppen ar­ról van szó, hogy a szétforgácsolt erőket új offenzívára gyűjtsék össze. A Stampa szerint 3 Lemberg visszavételéből tisztán erkölcsi hasz­nuk van a német és osztrák-magyar seregek­nek, mert a kellő időpontban új orosz offen­­zíva kezdődik. A nyugati küzdelem, Berlin, június 30. A nagy főhadiszállás jelenti: Az Arras mellett tegnap sem voltak nagyobb ellenséges vállalkozások. Ellenben további sikereket értünk el az ellenségnek azon árokrészekből való elűzésében, amelye­ket heteken át tartó erőlködései folyamán tőlünk el tudott ragadni. Az ellenség egy elő­retörését a Labyrintusban visszautasítottuk. E hónap 26-ika óta az­ ellenség a Maas-m­a­­gaslatokon Les Epargestől nyugatra, csak­nem szakadatlanul intézett támadásaival hasztalan kísérli meg, hogy az általunk el­foglalt állásokat ismét visszaszereztet. Teg­nap is négy heves előretöréssel próbálkozott, amelyek nagy veszteségei mellett meghiú­sultak. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Arras bombázása. Genf, június 30. A bombázás következté­ben, amelyet a ném­etek éjjel és nappal, sza­­­kadatlanu­l folytatnak, Arras város északi ré­sze lángokban áll. A külvárosokban, ahol a szövetséges csapatok állásai vannak, szintén tűzvész dühöng. A bombázást azért vezették ily elszántan a németek, hogy megakadályoz­zák francia részről a retabolírozást. Sucheznél és Neu­villén­él a francia csapatok erőfeszítése alább hagyott. Joffre egyik legutóbbi jelen­tése beismeri, hogy a németek Garon­nenál fontos francia állásokba hatoltak. A franciák 85.000 embert vesztettek. Zürich, június 30. A Tagesanzeiger jelen­ti : IMost már nem kétséges, hogy a nagy fran­cia áttörési kísérlet Arrastól északra, az óriási áldozatok dacára kudarcot vallott. A francia veszteségeket 85.000 emberre becsülik. A né­met oldalon erőteljesebb ellenoffenzíva észlel­hető. El­tagadhatatlan, hogy ugy­ a katonai, mint a politikai általános helyzet a legválsá­­gosabb. Franciaországban és Oroszországban a békevágy egyre erősebb s csak az újra fel­­sarkantyúzott győzelmi­i remények birják azt itt-ott elnyomni. A német és magyar-osztrák győzelmek folytatása a békepropaganda ügyét lényegesen elő fogja segíteni. A belga kormány és a pártok. Brüsszel, június. 30. A belga kormány most Havre-ban székel, működése általában nem elégíti ki a belgákat. A hágai, rotterdami és londoni belga lapok állandóan kritizálják a kormány tevékenységét, különösen a liberá­lis újságok tiltakoznak az ellen, hogy a kor­mány protekciós politikát ű­z és mentesíti ka­tonai szolgálat alól azokat, akiknek jó össze­köttetésük van. Az egyik lap megírja, hogy egy protekciós fiatalembert a minisztérium palotájában rejtegetnek, hogy a harctérre ne kerüljön. Panaszkodnak, amiatt is, hogy a vezető politikusok dorbézolnak és lustálkod­nak, mialatt a beteg és rokkant belga katonák

Next