Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)
1915-07-01 / 156. szám
4 ha kikerülnek a kórházból, kenyér nélkül maradnak. Az Independance Beige felháborodással írja, hogy a rokkant katonáknak az uniformisát is elveszik, úgy, hogy rongyokban járnak és koldulnak az utcasarkokon. A vakokkal, bénákkal senkit sem törődik. Az Unió és Németország tárgyalásai, Washington, június 30. A külügyminisztérium közzétette a június 24-én a német kormányhoz intézett jegyzék szövegét. A jegyzék felszólítja Németországot, ne vonakodjék tovább közvetlen és diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni a William Frye elsülyesztésével kapcsolatban Amerika részéről támasztott igényekről. A jegyzék kifejti, hogy miután Németország az elsülyesztésért a felelősséget elismeri, döntőbírósági tárgyalás fölösleges. Az Egyesült Államok nem ismeri el a német kormánynak azt az álláspontját, hogy Németországnak joga van dugárunak amerikai hajókon való szállítását azzal lehetetlenné tenni, hogy a dugárut és az azt szállító hajót elpusztítja. Románia leszerel? Berlin, június 30. A Berliner Lokahinzeiger szerint az utolsó román minisztertanácson Bratianu a diplomáciai tárgyalások állását ismertette. Szerinte ezek még két hónapnál tovább is eltarthatnak. Bratianu ennélfogva a hadsereg részleges leszerelését és a katonák szabadságolását indítványozta. Ezt az indítványt elfogadták. Statárium Romániában. Bukarest, június 30. A román kormány azzal a s záradékkal foglalkozik, hogy kihirdeti a statáriumot. Ezt a hírt először a Dimineata és az Adeverul két oroszpárti orgánum közölte, de ma már a többi lap is közli. A kormány téjpejteg minden intézkedést, megtetsz, hogy csak olyan mozgalmak történhessenek meg, melyek tetszenek neki. Görögök az olasz politika ellen. Athén, június 30. Az itteni lapok az égei tenger szigeteiről híreket kaptak, melyek szerint az olaszok a görög elemek rendszeres kiirtását folytatják. Azok a nehézségek, melyeket az olasz hatóságok a görögök elé gördítenek, immár elviselhetetlenek. A török kamara elnöke Bukarestben. Milánó, junius 30. A Corriere della Seranak jelentik Bukarestből. Adel Gy., a török kamara elnöke, berlini útjáról visszatérve, meglátogatta Bratianu romám miniszterelnököt. A megbeszélés egy óra hosszat tartott és azután a kamara elnökei a német követet kereste fel. Japán-amerikai egyezmény. Betörvén, június 30. A Japan Times-nek newyorki jelentése szerint aláírták a japán— amerikai egyezményt, amely a japán kínai szerződéssel kapcsolatban áll. Az egyezmény lényegben megújítása az 1908-ban kötött hasonló megállapodásnak. -r- délmagyarország Szeged, 1915. julius 1. A szegedi könyörgő körménél. (Saját tudósítónktól.) Egész Szeged ott Majd így fejezte be Glattfelder püspök: — Köszöntünk arany kalásszal ékes rónasás! Köszöntünk annyi 'erőfeszítésnek s volt a Péter és Pál' napján tartott könyörgő körmeneten. A vidéki városokból, a környék i falvaibók a tanyákról ezrével jöttek be az alföldi metropolisba. Fegyvereink győzelméért könyörögtünk. Az ünnep túlnőtt egy felekezet keletin; vallásos, hittel teljes processzus volt, a magyarság könyörgése. És ez adta meg rendkívüli jelentőségét. A magyarok Istenéhez fordultunk, alázatos szívvel, de rendületlenül bízva. Aki ezer év óta megtartott bennünket, ma is segít, — ezt hittük és hisszük, ma jobban, mint valaha. Csanád püspöke is eljött megyéjének legelső helyére, ahol együtt látta egész Szegedet, kicsinyeket, nagyokat, katonákat, civileket, sebesülteket, a városban időző cseheket, szerbeket papjuk vezetésével, megjelentek a protestáns lelki pásztorok. Szeged ilyen belsőséggel, ilyen lelki tartalommal sohasem egyesült, mint ma. Magyar város ilyen impozáns módon soha nem nyilatkozott meg. A nagy időkhöz méltóak igyekeztünk lenni és érezzük, hogy a könyörgés megnyugtatta a telkeket, erőssé tette a sziveket. Délután öt órakor kezdtek gyülekezni az emberek a Templom-téren. Az öreg, Demetertemplom külsőleg is díszben állott. Lassanikint az egész Gizella-tér is megtelt, valamint a szomszédos utcák is. Az egész város lobogóéiszben ragyogott. Azokon, az utcákon és körutakon, merre a körmenet később elhaladt, a házak mindegyikén magyar zászló, itt-ott szövetségi is, lengett, az ablakok virágosak voltak és tömve emberekkel. És az útvonalon mindenütt sorfalat állottak azok,akik már nem csatlakozhattak a beláthatatlanul hosszú menethez. Példásan ment minden; a rendezés nagy munkáját már hetek óta készítették el a katholikus egyesületek vezetői: dr. Raskó Istvánné, dr. Nagy Aladárné, dr. Dobay Gyula és dr. Lippay György és a segítségükre siető száz tagú rendezőbizottság. A körmenet az utolsó percig a legtökéletesebb rendben folyt le, anélkül, hogy egyetlen zavaró incidens is előfordult volna. Ahogy megérkezett dr. Glattfelder Gyula püspök a papsággal, nyomban kezdetét vette a templom előtt felállított bársony drapériás oltár előtt az ünnepélyes litánia. Ennek keretében a püspök az oltár előtt felállított szószékről magasszárnyalású háborús beszédet tartott. — Krisztusban szeretett híveini! — kezdte, — két hadsereg küzd Magyarország életéért és jövőjéért: az egyik a határon áll és védi ennek az országnak sértetlenségét, a másik itthon dolgozik; az vérét ontja s vérénél* hullásával avatja ismét oltárrá a mi határaink bérceit; ez itthon verítékkel öntözi a haza hantjait s termékenyíti meg rónáit. — Az visszaveri az életünkre törő ellenséget, ez idehaza biztosítja az élet és a nemzet boldogulását. Bármily különböző azonban a két sereg harcmodora, bármily különbözők eszközeik, egyben megegyeznek, egyiben szívük összedobban. Közös a cél, közös a remény, amelyre törnek, hogy éljen a földön a magyar, hogy ragyogjon királyának koronája és boldog legyen népének lelke, érzülete, aggodalomnak gyümölcse! Köszöntünk magyar föld, mely nem hagytad cserben népedet, De köszöntünk mindenek felett hatalmas Ur és Isten, ki áldást adtál, hogy élbeásünk, de ez esztendőben a Máj Sciklas fő erőt adtál, hogy győzhessünk. Kedves Híveim! Magyar Véreim! Van jogunk örvendezni, van okunk hálát adni. Három gonosz haditervet dolgoztak ki ellenünk s mind ,a három csődöt mondott. Háromszor ítéltek halálra bennünket s mind a három ítélet után él a nemzet e hazán. És él azért, mert el nem hagyta az Urat s az Ur sem hagyta el őt. Szóljon azért az ének s emelkedjék ég felé; lobogjon zászlónk s hirdesse győzelmünket; nyíljon meg a szivünk s repessen Isten felé; induljon meg győzelmi menetünk. Mert győzelmi menet ez, Isten kegyelmével nagy veszedelmekből megmentő győzelem diadalútja s végig ,az után hangozzék imádságunk, hogy e felvonulásunk csak élőképe legyen annak ,a nagy örömökkel teljes végső győzelmi menetnek, melyet az Úr csodálatos erejének végső ajándéka gyanánt dicsőséges barock után meg fog adni e benne bízó nemzetnek. Ámen! A püspök beszéde után a katonazenekar feljátszotta a Himnuszt, melyet az emberek ezrei énekeltek, majd Breisach Béla plébános elmondotta a mindenszentek litániáját, a püspök az Oltáriszentséggel áldást adott, Hajabács László belvárosi kántor belekezdett az „Üdvözlégy Krisztusunk“ c. egyházi énekbe és megindult a hatalmas menet a Gizella-téren, Tisza Lajos-körúton a Takaréktár utcáig s onnan a Széchenyi-térért, Kárász- és Jókaiutcán és Gizella-téren vissza a Templom-térre. Elöl haladt négy díszruhás lovasrendőr, utána a tanulóifjúság zászló alatt, majd a katonai zenekar, egyesületek és körök zászlóik alatt, a szegedi plébániák férfi hívői, a fehérruhás leányok lámpákkal, a papság az Oltáriszentséggel, mellettük két oldalt a Szegedi Katholikus Nővédő- és Oltáregylet hölgytagjai párosával, a városi és katonai hatóságok, bíróságok, állami és egyéb hivatalok, hitfelekezetek, a Szegedi Katholikus Kör, a lábbadozó katonák és végül a szegedi plébániák nőhivői. A baldachin alatt az Oltáriszentséget a püspök vitte. (Mellette haladtak jobbról és balról: Pacha Ágost e. püspök, titkár, Várhelyi József, Breisach Béla, Zadravecz István, Niedermayer Antal, Barmos György és a ferencrendi növendékek. Nyolc órakor ért vissza a menet a Templom-térre, midőn Zadravecz István ferencrendi házifőnök a következő beszédet tartotta: Szeged és környékének könyörgő ezrei. Kedveseim! Ott ahol most orgiát ül a perfidia, ott ahol a szószegés setét odúiból mintegy vihogva kiáltják mifelénk a háborút, ott ama szép földön termett a következő kis legenda: A XIII. században, amikor a gvelfek és gibellinek vívták rémes csatáikat, egy rakoncátlan tömeg rohan egyenesen ama régi házikónak, amelyben szent Grál lakott szüzeivel. Amidőn a beteg főnöknő hallotta a közeledő rémes csata zaját, főlkéi betegágyából, a templomba vánszorog, kiveszi nő létére, de benső inspirációra, kezébe ragadja, a legméltóságosabbat s ván a démwagyarország legújabb és legérdekesebb táviratai nappal: kiadóhivatalunk és a Békés hirlapiroda kirakatában, este, a Korzó-moziban, Kass, Korzó, Európa, Royal-kávéházban és a Haggenmacher vendéglőben olvashatók.