Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-01 / 237. szám

Szeged, 1915. október 1. DÉLMAGYARORSZÁG3 Harc az élelmiszeruzsora ellen. — Újból életbe lépnek (Saját tudósítónktól.) A közélelmezési bizottság csütörtökön délelőtt ülést tartott. Tudtúrokkal az líráikat azért hívta össze Szalay József főkapitány, hogy, a maximális árak újból való megállapításához véleményüket kérje. Ennek a munkának elvégzésén kívül a bizottság meddő vitába kezdett és arról is tanácskozott, hogy milyen módokon lehetne az élelmiszeruzsorát letörni. Ha nem csal az emlékező tehetségünk, erről egy nappal előbb tanácskozott a közgyűlés, amely az élelmiszeruzsora ellen alkalmazandó orvosszerek megválogatásában mégis csak illetékesebb fórum, mint a bizottság. Úgy halljuk, hogy több helyen a közgyűlés határozatának rossz magyarázatot adnak. Ez történt a bizottság ülésén is. Azon a véleményen vagyunk, amin a főkapitány úr. A kiviteli tilalom nem léptethető életbe addig, amíg a közgyűlési határozatban tervezett küldöttség kérésére s felvilágosításai után a belügyminiszter erre engedélyt nem ad. Ismeretes, hogy az indítványozók azt vitatták, — a közgyűlésen ennek Wimmer Fülöp kifejezést is adott, — hogy a miniszter Szegedre bizonyára felfüggeszti általános rendelkezését, ha az itteni állapotokról kellő nyomatékkal és részletességgel informálják. Szeged összehasonlíthatatlanul népesebb, mint az ország bármelyik másik vidéki városa. Ennek a nagy városnak élelmezése — iha kisebb keretekben is — és úgy igényel különleges szabályokat, mint Budapest élelmezése. Az indítványozók és a közgyűlési tagok többsége is azon a véleményen voltak,hogy ezek és a hasonló indokok a minisztert bizonyára kedvező döntésre hangolják. A főkapitány csak azután intézkedő hetik. Érdekesnek tartjuk még följegyezni, hogy Csonka Ferenc városi vegyész javaslatára a fölözött tej árusításának beszüntetése mellett döntött a bizottság. E fölött az indítvány fölött — már kínos volt a tejdrágaság és szépségesen bontakozott ki a tejhiány, s nem régen napirendre tért a közgyűlés. A bizottság ülésein a főkapitány előadta, hogy az élelmiszereik piaci árának szabályozása van napirenden. Beszámolt arról,hogy a maximális árak felfüggesztése idején mennyire emelkedtek a piaci árak. A sovány liba ára például egy hónap alatt száz percen,ttél emelkedett. Meggyőződése, hogy az árak maximálása egyedül nem ér semmit.Rekvirálni kell az élelmiszereket és aztán szezánról-szezonra maximálni az árakat. Élelmiszer van óriási mennyiségben, amit, ha másképen nem lehet, el kell venni. A katonaság is így csinálja, de természetesen bizonyos árat fizet az élelmiszerekért. Ez az egyetlen mód a folyton fokozódó drágaság megszüntetésére. Wimmer Fülöp helyesli a rekvirálás gondolatát és szerinte a helyes sorrend ez: maximálás, trekvirálás, határok elzárása. Obláth lápot szerint a fűszerek árát is maximálni kell. Wégmann Ferenc arra emlékezteti a bizottságot, hogy a közgyűlés határozatának keretében kell maradnia. Turcsányi Imrévé azt a helyes észrevételt tette, hogy kiviteli tilalom nélkül a rekvirálás nem fog segíteni.Mit fog rekvirálni a hatóság — kérdezte, — ha majd elszállítják az élelmiszereket. A kiviteli tilalom életbeléptetéséről volt még vita, majd a maximális árak megállapítására került a sor. Az árak elég magasak, jóval magasabbak, mint a régiek. Ennek ellet a maximális árak. — néve sem fér kétség ahhoz, hogy mint fognak viselkedni a derék tanyai termelők. Az új maximális árak a következők: Marhahús levesnek való kilója 4.40 K Sovány liba tisztítva 4.00 K Hízott kacsa élősúlyban kilója 3.50 K Hízott kacsa tisztítva szalonnával 4.40 K Sovány kacsa élősúlyban kilója 2.80 K Sovány kacsa tisztítva kilója 3.60 K Liba aprólék kilója 2.50 K Kacsa aprólék kilója 2.50 K Libazsír kilója 8.00 K Csirke élősúlyban kilója 3.00 ív Pulyka élősúlyban kilója 3.00 K Tojás darabja 14 f. Tej literje 40 f. Burgonya (krumpli) kilója 14 f. Vöröshagyma kilója szár nélkül 70 f. Fokhagyma kilója 2.00 K Bab száraz kilója 40 f. Lencse száraz kilója 50 f. Borsó száraz kilója 50 f. Fejes káposzta kilója 20 f. Az isj maximális árak október 2-án, tehát már szombaton életbe lépnek. BSfBftSSEKEüStíH CSI5 £ HS852e<St30S;5B3:;;5ainíSSB5f2 £ 15BHHBB3BKS»3*»«BBBBBI Az antant utolsó erőfeszítései Bécsből írják: Mint valami betegség van- vább. Nincs! Arra már csak a nagy mellverdesés, a szánom-bánom következik, amikor az ellenségek könnyebben, bocsátanak meg, mint a saját népe. És akkor Pétervártól Odesszáig, Varsótól Vadi vésztőkig erős, súlyos vádak fognak a trón felé hangzani és számon fogják kérni a rengeteg, ártatlanul kiöntött honfivért. Amikor pedig majd szégyenszemre kénytelenek i lesznek feltakarodni az Égei-tenger vizeiről az antant hajói, amikor az egész Dardanella-expedíció haszontalansága ki fog tűnni, vajjon mit fog szólni hozzá Gallia és Albion népe? Anglia és Franciaország hatalmasai aligha viszik el szárazon ezt a tengeri kirándulást, mely mindkét nemzetnek tengernyi vérébe került. Máris olvashatjuk minduntalan külföldi lapszemelvényekből, hogy hol az a kiváló angol, hol az a szakértő francia, nyíltan rámutat arra, hogy a Dardanellák ellen irányuló akció nem volt kellőképen, előkészítve. És mi lesz akkor, ha majd a mi csapataink megjelennek a Dardanelláknál? Akkor a háborús el lesz döntve. Oroszország föltétlenül ki fog állani a küzdők sorából, Oroszország nélkül pedig sem Franciaország, sem Anglia nem tud háborút viselni ellenünk! "Mennyire igaz ez, mutatja az is, hogy a nyugati offenzívával nemcsak a németeknek a Dardanellákhoz jutását akarják lehetetlenné tenni, hanem a Pétervár irányában haladó német csapatokból is akarnak elvonni, illetve az oda küldendő utánpótlást a nyugati frontra akarják vonni. Mily mértékben fog ez nekik sikerülni, az csak egy-két hét, esetleg már csak napok kérdése. "Különös izgalomra nekünk nincs okunk. Minden jel arra vall, hogy ez az utolsó fellobbanása azt antant erőinek és hogy biztosra vehetjük, hogy a háború sorsán, kimenetelén ez a végső erőmegifeszités mit sem fog változtatni. Utolsó próba, a mely ha kudarccal végződik, véget vet ennek az áldatlan háborúnak, mely milliónyi anyagi és emberi érték elpusztutója, dóról a háború a megvénhedt Európa testében. Egyszer az orosz harctéren dühöng a legerősebben, majd nyugaton vagy az olasz fronton.. Nem titok többé, — írnak róla az antant lapok már bőven, — hogy hatalmas oiffenziva készül Szerbia ellen. iNem kizárólag a Szerbiával való háborús állapot oka ennek az offenzivának és nem elsősorban vagy legalább nem kizárólag Szerbia összetörése célja ennek az offenzivának. Célja: — a háborúnak minél előbb való befejezése. Aligha tévedünk, ha azt sejtjük, hogy sem orosz földön, sem a nyugati harctéren nem dől el ennek a háborúnak a sorsa, hanem a Dardanelláknál. A minap megkezdődött nagy nyugati offfenzíva — mely bár nagy lendülettel indult meg, bizonyára ép oly siralmasan fog összeomlani, mint az eddigi angol-francia erőlködések, csak formáját tekintve, támadás a németek nyugati frontja ellen, valójában azonban és célját tekintve, ez a nyugati offenzíva az antant részéről: a Dardanellák megvédésének megnehezítése. Jól tudják ugyanis Kitchenerék és Joiffreék, hogyha a német osztrák és magyar csapatok keresztülgázolnak Szerbián és egyyenes összeköttetést kapnak Konstantinápollyal, azon keresztül pedig a Gallipoli félszigetre juthatnak, a Dardanellák zárja, amelyen, eddig is hasztalanul zörgettek, örökre csukva marad. Az antant egyetlen reménysége — olyan mint a fuldoklónak a szalmaszálba kapaszkodása — Oroszország (még mindig!), Oroszország egyetlen reménységei pedig a Dardanellák. Abban a percben, amint a mi csapatainknak sikerül a Dardanellákig előretörniök, Oroszország elveszti az utolsó reménységét is és nem lesz többé háborús célja. Háborús cél nélkül pedig háborút viselni, lehetetlen. Ezt a fényűzést még az olyan népes birodalom, mint Oroszország sem engedheti meg magának. Mert elvégre Oroszországban is vannak gondolkodó emberek, sőt a duma-blokk csaknem konvent-jellegű ellürSikkel lép fel, ezek pedig tudni akarják, mi okból, mi célból áldozzanak azután továbbra is életet, vért és vagyont. Ma még Nagy Péter álmának a megvalósításával ámítható az orosz közvélemény. De mi lesz akkor, ha ez az álom is szertefoszlik, ép úgy, mint azok az álmok, amelyeknek középpontjában Berlin, Bécs és Budapest állott? Akkor nincs tőr Belvárosi Kávéház Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés.