Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-01 / 287. szám

Szeged, 1915. december 1. DÉLMAGYARORSZÁG Az olaszok minden áron sikert akarnak kierőszakolni. — Elkeseredetten folytatják veszteségteljes támadásaikat. — Magyar ezredek verik vissza az ellenséges tömegeket. — Budapest, november 30. (Közli a minisz­terelnöki sajtóosztály.) Egyre nyilvánvalóbb, hogy az olaszok e napokban minden áron si­kert akarnak kierőszakolni az Isonzónál, még­pedig lehetőleg Görznél. Tegnap táma­dásaikat Tolmeintől a tengerig húzódó egész arcvonal ellen irányították, de különös he­vességgel támadták két i hidfőnket. A Doberdó-fensík északi részén Tol­­meintől északra levő állásaink ellen irányí­tott előretöréseik hamarosan összeomlottak. A terméni­ hídfő délután pergő tűz alatt állt. Ezt három erős támadás követtte az északi és több gyengébb támadás a déli szakasz el­len. Valamennyit az ellenség legsúlyosabb veszteségeivel vertük vissza. Hasonlóan sikertelen volt Plavánál meg­kísérelt több támadás is. A görzi hídfő előtt az olaszok az összes harcvonalakról igen nagy haderőt vontak össze. Tegnap az ellen­ség csak Oslaviánál támadott, visszavertük őket. Csak egy keskeny sávon vettük kissé vissza harcvonalunk egy szakaszát. Görz város belső részeire éjjel újra mintegy száz nehéz bomba esett. A Doberdói fensik-szakaszon négy órás tüzérségi előkészítés után a Monte san Mi­chele valamint a San Martino körüli terület ellen különösen szívós támadásokat intéztek az olaszok. A Monte san Michelen a buda­pesti első honvéd gyalogezred nyolc tömeg­rohamot vert véresen vissza. San­ Martinot háromszor támadták meg sürü tömegekben. Itt a nagyváradi negyedik számú honvéd gyalogezred elkeseredett kézi tusában védte meg állásait. A községtől délnyugatra is visszautasították az ellenség egy támadását. Hofer altábornagy a vezérkari főnök helyettese. 3 Tüzérségi- és aknaharc nyugaton. Berlin, november 30. A nagy főhadi­szállás jelenti: A harci tevékenység az arc­­vonal különböző helyein folyt tüzérségi ak­navetési és aknaharcokra szorítkozott. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Joffre visszalép a fővezérségtől. Kopenhága, november 30. A National Ti­­dende meger­ősí­ti azt a h hírt, hogy Joffre a leg­közelebbi napokban visszalép a fővezérségtől, azonban nem lesz a közös haditanács elnö­ke, hanem­ teljesen visszavonul a vezetéstől, utódja pedig Petin tábornok lesz. A lap sze­rint Joffre visszalépését angol intrikák okoz­zák. Joffre Londonban nyíltan, hangoztatta, hogy az angolok nem járnak el szövetséges­hez méltóan és hogy a franciákkal épen oly kíméletlenül bánnak, mint­­ a fél vad gyarmati katonákkal. Anglia — mondotta Joffre — pá­holyból nézi az eseményeket, amikor Fran­ciaország egyötöde ellenséges kézen van és az egész ország vérzik. „Ha Poincaré parasztszekéren baktatna Konstantinápoly felé.“ Zürich, november 30. Jellemző a francia lapok megváltozott­ hangulatára az a vita, a­mely most Vilmos császár állítólagos kon­stantinápolyi utazása fölött folyik. Vajjon tényleg utazik-e a császár a megsemmisült orosz—francia—angol álmok Bizánc-metro­­polisába, nem tudjuk. A Matin azt állítja, hogyha Vilmos Konstantinápolyiban megje­lennék, ez nem volna más, mint színpadi póz. Az öreg Clemenceau azonban lapjában a kö­vetkezőket válaszolja: „Néhány fiatal kollé­gám azon fáradozik, hogy az ellenség minden sikerét a lehetőség szerint lekicsinyítse. A magam részéről szívesen látnám, — írja — ha Poincaré úr csak parasztszekéren ülve is baktatna Konstantinápoly felé. Ebben az eset­ben fiatal kollégáim bizonyára nem mulaszta­nák el az esemény históriai nagyságát meg­felelően kiemelni Romániára nem számít az antant. Hága, november 30. A Nation elinű­ an­gol folyóirat vezércikkben foglalkozik­­ az ak­tuális helyzettel és Romániáról ezeket írja: A tapasztalat megmutatta, hogy a Balkánon nem lehet érzelmi momentumokra számítani. Ha azt várjuk Romániától, hogy ugyanolyan hajlamai legyenek, mint Szerbiának és Bul­gáriának, akkor nagyon tévedünk. A szerbe­k Ausztria­ Magyarországnak halálos ellensé­gei, mert millió szerb a monarchia uralma alatt van. Ugyanez az ok áll fenn Bulgária és Szerbia között, mert Szerbia birtokában tar­totta bolgár Macedóniát. Ha Románia ugyan­olyan karakterű ország lenne, akkor már ré­gen fegyvert ragadott volna, hogy az Erdély­ben és Bukovinában élő románokat felszaba­dítsa. Románia azonban, nem demokratikus or­szág, nagybirtokosok kormányozzák. Romá­nia lakossága szegény és­ hadseregében, a­mely ugyan jól van kiképezve, nincsen meg az a szellem, ami a bolgár és szerb hadsereg­ben lakozik. Bebizonyosodott, hogy a semle­gesség csak hasznára van Romániának. Ga­bonát és petróleumot ugyanis jó áron tudtak eladni a központi hatalmaknak. De más okok is vannak, amelyek Romániát semlegességre kényszeríti. A fő ok az Oroszország iránt ér­zett régi gyűlölet Besszarábia megszállása miatt; azonkívül a Dardanella-kérdésben sem tudják összegyeztetni a román és orosz ér­dekeket. A legfőbb ok azonban, amely Ro­mániát semlegességre kényszeríti, a központi hatalmak sikereiben keresendő. Mindezekből láthatjuk, hogy semmi reményt sem táplálha­tunk arra nézve, hogy Romániát az antant oldalán lássuk. A képviselőház ülése, Budapest, november 30. (Saját tudósí­tónktól.) Kedden délelőtt kevéssel tíz óra után nyitotta meg Beöthy Pál elnök a képviselő­­ház háborús, téli ülésszakának első ü­lését. Mindenekelőtt felolvasták a képviselőházat egybehívó királyi kéziratot. Interpelláció több van bejegyezve. Legérdekesebbnek ígérkezik a Polónyi Gézáé, aki a címer- és jelvénykér­dés rendezése tárgyában fog interpellálni. A felszólalásokra azonban csak szerdán kerül a sor. Az ülés le­folyásáról tudósítónk a követ­kezőket jelenti: Beöthy Pál elnök­­ rámutat arra, hogy a hadsereg a tavasz óta milyen kiváló eredmé­nyeket ért el, pedig nehéz volt a helyzet, mert a katonaság fölszerelése és a lakosság élel­mezése tekintetében magunkra vagyunk utal­va. Az olasz harctéren — mondotta az elnök — még nagy feladatok előtt állunk. Optimiz­mus nélküli megállapítható, — folytatta to­vább — hogy végcélunkhoz közeledünk. Leír­hatatlan lelkesedést és­ hálát érez nemzetünk a király és vitéz katonáink iránt. Beöthy bejelentette a Háznak, hogy Désy Zoltán hősi halála hivatalos megállapítást nyert. Megemlíti, hogy százegy képviselő teljesít katonai szolgálatot. Báró Hazay Samu honvédelmi miniszter a katonai szolgálatnak az 50—55 évesekre való kiterjesztéséről terjesztett be törvényja­vaslatot, úgyszintén az egyes miniszterek az erdélyi földgáz értékesítéséről és a költség­­vetés megh­osszabbításáról. Végül az elnök indítványára a Ház őfel­ségének hódoló, a szövetségesek parlamentjé­nek pedig üdvözlő táviratot küldött, mire az ülés délben­ véget ért. A Ház legközelebb szerdán jön össze. A franciák és a szerbek nem egyesülhetnek Délmacedóniában. LUGANO: A Corriere della Sera hadi­tudósítója szerint a franciák megszállották a Cserna folyó balpartján levő Arkanjel-ma­­gaslatot. A franciák szélső balszárnya 30 ki­lométernyire van a Délmacedóniát elkesere­detten védelmező szerbek előőrseitől. Az an­tant-erők, valamint a szerbek tervezett egye­sülése lehetetlen, mert közöttük a bolgár had­sereg előre nyomul és a bolgár­ok ketté sza­kította a szövetségeseket. Most már Olaszország is védi Szerbiát. Róma, november 30. A Popolo d'Italia jelenti, hogy a december elsején összeülő olasz parlamentnek, Salandra miniz­terelnök már be fogja jelenteni Kitchener római láto­gatásának alapját és hogy Olaszország kész m­egvédeni Szerbiát és ezzel saját fontos lét­érdekeit. Azt is be fogja Salandra jelenteni, hogy a londoni római követ felhatalmazást nyert, hogy bizonyos kérdések elintézése után a londoni konvenciót írja alá. (Pol. Hir.) A szenzációk szenzációba A múmia titka

Next