Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-01 / 27. szám

Szeged, 1916. február 1. ­MMAGYARORSZÁG. 3 Százezer embert veszítettek az oroszok. — Ivanov tábornok uj taktikája. — — A hadisajtószállás engedélyével. — Keletgallicián­ak átllag tíz kilométer szé­les sávja, Brodytól­­ délkeletre kezdődőleg és csaknem a határral­­ párhuzamosan hal­adva a Dnyeszterig Zaleszczykin alatt, valamint a Dnyszter folyásán alul egy-két kilométer­nyire Bukovinában a­­ besszarábiai határig, képezi azt a mar­adék területet, amelyet Iva­­nov tábornok orosz­­ hadserege eddig nagy ember- és anyagveszteséggel képes volt megtartani. Egy hónappal azelőtt kezdődött meg az első nagyszabású offen­zíva az orosz hadivállalkozásoknak a múlt nyáron történt összeomlása óta. A kétszáz kilométeres bu­kovinai és kellet galíciai délnyugati front déli­­ részét rendületlenül tartják Pflanzer-Baltin lovassági tábornak csapatai. Az orosz front az Oroszországba folyó Nikva eredetének közelében átlépi Galicia­­ határát, a Strypától keletre e folyó felső fo­lyásához közeledik és minél jobban megkö­­zelíti a Strypa torkolatával a Dnyesztert, annál jobban hajlik ez a front kelet fellé, a Szereik felé. A Dny­eszter és a Pruth, Zub­isz­­czyki és Csernovic között az orosz front­­ szé­les ívben hajlik még jobban kelleti irányba, majd egészen Besszarábia határán hal­ad, Bojannál végül eléri a Pruthot és a román határt.. Pflanzer-Baltin hadserege első vo­nalának a lövészárkai a mindvégig hullámos terep következtében 160—200 kilométerre becsülhetők.­­ Az orosz hadvezetőség a Strypa keleti Partján és Dnyesztertől északra fekvő erős vonalunknak Csern­ovic irányában szádó­káit áttörési tervével még mindig nem­­­ ha­gyott fel s e célból mind újabb és újabb em­ber- és lőszertö­megeket áldoz­, anélkül, hogy mást, mint itt-ott helyi sikereket — ezeket is csak órákra — elérne. Már december kö­zepén árulták el bizonyos előjelek, hogy Im­­nov tábornok ta Szereihez és a besszambiai határhoz összegyűjtötte az összes többi front­­részekről a középnehéz tüzérséget és hogy minden rendelkezésre álló legénységet az itt áll­­ó ezredekbe osztot­ták be. Karácsony estjén kezdték meg az oroszok offenzíváju­kat tüzérségi előkészítéssel és kisebb csatá­rozásokkal, az összegyűjtött nehéz tüzérség azonban csak karácsony másodnapján kezd­te­­ meg munkáját. Azután következtek a ro­­h­amtámadások első napjai. A rohamtámadá­­sok mindegyikét a legveszélyezettebb ponto­kon igen heves, több órás tüzérségi tűz­ előz­te m­­eg, majd gyors egymásutánban­­ követ­keztek a hat-tizenkét soros gyalogsági roha­­mok. Különösen erősek voltak azok a táma­dások, amelyeket az eddig nem­­ használt orosz hadtestek tizenhétszeres csatárlán­­caikkal intéztek hasztalanul vonalaink ellen. A mi minden kaliberű tüzérségünk a tá­madók összezsúfolt gyalogos tömegeire össz­pontosította tüzelését. Drótakadályaink meg­ál­lították nek­ir­oh­apásukat és a védő gyalog­ság­i és ütegeink tömegtüze kihasználta ezt a fennakadást és megsemmisítette a csak az első sorok hullái által fedezett támadókat, míg más ütegeink heves zárótüzzel megaka­dályozták az orosz tartalékok beállítását. Ahányszor pedig sikerült is az oroszoknak behatolni első árkainkba — ami sohasem tör­tént széles­ebb, mint­­ zászlóalnyi szakaszon — mindannyiszor kidobtuk őket friss tarta­lékaink és oldaltámadások segítségével, úgy,­­hogy sokszor elinte kivívott győzelmük mel­lett­­ még a fogságba jutást sem kerülhették el. A Pflanzer-Baltin hadsereg bal szárnya előtt a Sztrypánál az év vége előtt két új orosz hadtesttel újították meg­­ a támadáso­kat és az 1915. év utolsó előtti napján négy órás pergőtűz után egyidejűleg mélyen ta­gozott orosz hadosztály támadt nagy hévvel keskeny frontszakaszon, de úgy akkor, mint másnap, ez a támadás nem járt a legkisebb eredménnyel sem. Újév napján az egész fronton folyt a csata és a keleti fronton si­került az oroszoknak egy hat­száz lépés hos­­­szú és tüzérségük által teljesen elpusztított árokrészt elfoglalniok. Ettől a csekély térnyeréstől eltekintve sem a Sztrypa-fronton, sem a Dnyeszter és Pruth között nem történt egy hónap óta vo­nalbirtokunkban­­ a legcsekélyebb változás sem, dacára annak, hogy az orosz hadsereg ezekben a harcokban kereken százezer em­bert és több mint két millió tüzérségi löveget áldozott fel. Megbízható híradások szerint a besszarábiai támadásra összegyűjtőn mint­egy kétszázezernyi ember mind tűzvonaalba került már a decemberi napokban. December 30-án két új orosz hadtest jött erősítésül. Az orosz gyalogság kimerülése mind nagyobb harci szünetet tett szükségessé s ez volt az oka annak is, hogy a tömegtüzérség, melyet a harcok folyamán már csak­­ könnyű tábori tüzérséggel tudtak megerősíteni, nem volt képes feladatának megfelelni. Január 7-én a Strapa­tfronton az oroszok válogatóit legénységből és tisztekből álló, valamint utászokkal ellátott két ezredet in­dítottak két órás pergőtűz után meglepő tá­madásra állásaink ellen. Gyorsan alar­uir fi­zott tartalékaink kellő időben szállották meg az erősen megrongált árkokat és mikor az orosz elite-dandár a szétlőtt akadályokon keresztül közel ért rohamával, ezek egy-ket­tőre visszavetették ezt a dandárt, majd meg­­semmisítő tűzzel üldözték. Azóta ez az orosz elite-dandár nem mutatkozott. Két nappal később megállapították, hogy ugyancsak a Strypa-fronton egy orosz­ hadtest felváltott egy kimerült hadtestet. Az első támadó had­erők után eddig egészben öt új oro­sz hadtest és egy megerősített dandár került a tűzvo­­nalba. Január közepe óta pedig új nehéz, sőt legnehezebb tüzérség érkezett az orosz frontra és január 19. óta az újonnan meg­kezdett és megismételt gyalogos támadáso­kat nagy lőszerlazadlással hatalmas tüzér­ségi tevékenység támogatja. A mind gyako­­ribbá váló orosz repülő felderítések is amel­lett szólnak, hogy a cár jelenlétében újból gyűjtik az erőket, hogy kikényszerítsék az eddig hasztalanul kicsikarni megkísérelt ka­­törai és politikai sikert. Ivanov tábornok a Joffre-féle taktika alapján a talán döntőnek remélt orosz offen­­zíva számára a támadás új módját eszelte ki, gyakorolta be és alkalmazta minden ered­mény nélkül. A francia hadvezér előírása szerint a tervezett áttörés keskeny frontsza­kaszain az egyesített tüzérség pergőtüzével — például tízezer gránát elhasználásával — kezdődik a támadás, hogy elpusztítsák a­­ közeledést gátló­­ akadályokat és a fedezéke­ket. Azután alig egy kilométernyi területen összehalmozott, gondosan és minden fel­adatra kiképzett egy vagy több gyalogsági hadosztály kezdi meg műkdöd­é­sé­t, hogy a pergőtüzet követő zárótűz segítségével a vassal és tűzzel pusztított frontszakaszba behatoljon. A francia fronttal ellentétben, itt az ellenséges lövészárkok közt sok frontré­­szen kétszáz lépésnél nagyobb a távolság, a­mi megnehezíti a meglepetést és lényegesen hatásosabbá teszi a védő tüzérség működé­sét, valamint lehetővé teszi az akadályok halmozását. Több sor drótsövény, farkas­vermek, aknák, gépfegyverek és kézigráná­tok alkalmazása egyesül itt az ellenséges roham döntő pillanataira fentartott tüzérségi védőtűzzel, ami a támadó gyalogos töme­geknek olyan óriási veszteségeket okoz, hogy az orosz katonák csak­­ a decemberi napok csatáiban támadtak igazi lendülettel, a ké­sőbbi támadásoknál azonban már a drótaka­­dályoknál torpantak meg és sokszor mene­­külésszerűen menekültek vissza, bár ezzel a saját gépfegyvereik tüzébe kerültek. A mélyen tagolt tömegtámadásoknál­­ az első sorok külön e célra kiképzett emberi magasra tartott kézzel hajítják kézigránát­jaikat és csak a következő rohamsorok van­nak puskával felszerelve. Ezen taktikájuk miatt az orosz tömegekre akkor is lövünk, ha a magasra tartott kézzel esetleg mást is akarnak közeledtükkor jelezni. Ellenben a naponkint érkező szökevényekkel­ a leh­ető legjobban bánunk. Felemlítendő még, hogy az orosz tüzérség leggyakrabban az éjfél utáni első órákban kezdi meg pergőtüzét, a­melyre még az éj sötétjében következnek az első gyalogsági támadások. Eddig főleg a Csernovic és Dnyeszter közti keleti fronton folyik a küzdelem. De ,az egész fronton min­den készen áll arra, hogy az újabb orosz tá­madások ét oly hatásosan visszautasítsuk, mint eddig. House ezredes elutazott Berlinből. Berlin, január 31. House ezredes elutazott Berlinből. Svájcon keresztül Palisba és Lon­donba utazik vissza. Berlin, január 31. A B. Z. am Mittag közli az United Press berlini tudósítóján­ak tudósí­tását House ezredes berlini látogatásáról. Az ezredes elégültséggel nyilatkozott berlini tar­tózkodásáról. — Találkozott itt Bethmann- H­oll­weg birodalmi kancellárral, Jagow állam­titkárral, Zimmermann imiásodtiit­ká­rral, Gwi­­nerrel, a Deutsche Bank igazgatójával, Gutt­­mannal, a Dresdner Bank igazgatójával, Rat­­henauval és más személyiségekkel. Megállapít­­ható, hogy House ezredes hazatérése után a jobb megértés ideje fog elkövetkezni Amerika és Németország viszonyában. SZENÁTOROK AZ AMERIKAI MUNÍCIÓ­­KIVITEL ELLEN. Frankfurt, január 31. A Észaika azteikai Egyesül­t­ Államokban egyre erősödik az a mozgalom, mely a semlegesség szigorú be­tartását követeli. A szenátorok nagy befo­lyású csoportja foglal most állást ebben a kérdésben. Eddig félmillió aláírás van már azon a petíción, amely a­lkom­ánytól a fegy­ver és muníciókivitel megtiltását kéri.

Next