Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-01 / 51. szám

aumont íaut, de csapataink ellenállása meg­­hiusította erőfeszítésüket. Csapataink állását a legelkeseredettebb támadások sem tudták megingatni. Douaumont-erődnél, amely még mindig szorosan körül van zárva, a helyzet változatlan. Vaux falutól északra a harc ke­­vésbbé heves. A Woevhe-síkságon az ellen­ség tegnap este és az éj folyamán élénkebb tevékenységet fejtett ki. Éjjel 1I órakor, Verdimtől északra mindkét fél még mindig igen élénk tevékeny­séget fejt ki.­­Ezzel szemben a Maastól nyu­gatra levő szakaszon az ágyúzás hevessége kissé alábbhagyott. A németek a nap folya­mán több ízben részleges támadást kíséreltek meg, amelyet tüzelésünkkel és ellentámadá­sainkkal visszavertünk. Különösen a Douau­­mont-erődtől nyugatra igen heves tere volt, amelyben ember ember ellen küzdött. Az el­lenséget­­ elűztük egy kis térközműből, amely­ben megvetette lábát. A Woewhe-síkságon az ellenség két sikertelen támadást intézett Fresnes ellen. (Af. T. I.) A francia haderőt át kell csoportosítani. Bonn­, február 29. A harctéri helyzetről Stegemsn a Bund-ban így ír: Az állandó erődítési rendszer megdőlt. Verdimnél a bran­denburgiak rohammal vették l­e a Douau­­mont erődöt és a német nehéz tüzérség Lou­­vemont felől Bras irányában tű­z alá fogta az országút katlanját, így hát az egész francia front könyöke, ahol a francia csapatoknak az lett volna a hivatásuk, h­ogy offenzivába men­jenek át a Rajna-vidék ellen, jobbról-balról erősen be van zárva és teljesen megbénult. Óriási haderők csoportosítására volna szük­ség Verduin körül, hogy a francia hadvezető­ség ugyanolyan helyzetet teremtsen, mint volt a német támadás előtt s még nagyobb csapattesteket kellene e végből a franciáknak a Maas balpartjára vetülök. A nyugati had­színtéren olyan helyzet állott elő, amely kényszeríti Svájcot, hogy nagy katonai in­tézkedéseit teljes mértékben fentarts­a s ura legyen önmagának, hogy gátat vethessen a svájci határ esetleges átlépésének s helyt áll­­h­asson semlegességének megőrzéséiért. (M. T. I.) . ............. Élénk ágyútüz^az olasz fronton. A balkáni és az orosz harctéren változatlan a helyzet. BUDAPEST, február 29. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az orosz és a délkeleti hadszíntéren nincs újság. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, február 29. A nagy főhadi­szállás jelenti. A keleti és balkáni hadszín­téren a helyzet változatlan. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, február 29. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Tegnap délután az olaszoknak a görzi hídfő egyes részei és a doberdói fentik ellen irányított ágyútü­ze ismét élénkebb volt. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. f­ÉLMA­GYAT­Orítöátr. Szegész, 1916. március 1. /VUrkó herceg és a montenegrói miniszterek válaszolnak Miuskovicsnak. — Hogyan történt Montenegró BECS, február 29. Mirkó herceg és a Montenegróban levő meghatalmazott minisz­terek válaszolnak Miuskovics miniszterel­nöknek a párisi Havas-ügynökség által köz­zétett nyilatkozatára, hogy a nyilatkozat tartalmát megcáfolják. A válaszban leírják, hogy december 29-én, Nikita jóváhagyásá­val a monarchiától az ellenségeskedés meg­szüntetését kérték. A király a kormányával való hosszas tanácskozás után, december 31-én a külügyi kormányunktól táviratilag békét kért; ugyanakkor Nikita táviratozott Ferenc Jó­zsef királyhoz, hogy kedvező békefeltétele­ket szabjon. Azt a választ kapták, hogy csak a feltétlen fegyverletétel után tárgyalhatnak a békéről. A feltétel súlyos volt, — mondja a válasz, — de a monarchia csapatai időköz­ben gyorsan nyomultak előre, az élelmisze­rekből t teljesen kifogytunk és az egész or­szágot éhínség és nyomor fenyegette. Emiatt szükségesnek bizonyult, hogy a módozatok­ról tárgyaljunk. Közben azonban Miusko­vics miniszterelnök Szkutariba menekült, de vissza már nem térhetett. Ugyanazon a na­pon délután 4 órakor Miklós király is Szku­ békekérése és Nikita szökése. I­ tariba ment a kormány tudta nélkül, majd Olaszországba utazott. A király távozása ie­­verőleg hatott az egész országra. A kor­mány három tagja ekkor elhatározta, hogy a küzdelmet nem folytatja tovább és az orszá­got megmenti a végpusztulástól. Mindezekből megállapítható, hogy a ki­rály a kormány tagjait nem azért hagyta hátra, hogy a csapatokat további küzdelem­re bátorítsák. A kormány nem is tudott a király távozásáról és így annál kevésbbé kaphatott arra utasítást, hogy a sereggel Szkutariba vonuljon vissza és a béketár­gyalásokat szakítsa meg. Ezt a nyilatkozatot minden befolyástól vagy pressziótól menten állítják ki és írják alá: Mirkó herceg, Vukotics tábornok, Re­­dnovics, Popovics és Jesovics minisz­terek. A nyilatkozattal együtt külügyi kormá­nyunk közzéteszi hiteles szövegét azoknak a táviratoknak, amelyeket Miklós király in­tézett Ferenc Józsefhez, királyunk válasz­­táviratát, a montenegrói kormány táviratát külügyi kormányunkhoz és Burján külügy­miniszter válaszát. ffloraht őrnagy a harctéri helyzetről. Berlin, február 29. Moraht őrnagy a kö­vetkezőket írja a tereléii helyzetről: A h­­adművelet előrehalad. Veráunt észa­kon a Maas-folyótól keletre, Urastól az elfog­lalt Douaumont-erődig átkaroljuk. Legelső vonalunk északon mindenütt a legkülsőbb erőd­vonalon belül húzódik. Verdimtől keletre az előretolt­­ francia harcvonal visszahúzódik a legkülsőbb erődövre és a Cotes Lorraines meredek magaslat peremére. Ez a Vievre­­síkságon levő magaslat 500 méter­­ magas. Semleges államokból érkező valamennyi beható jelentés arról ad ihírt,­­hogy Parisban még mindig kísérletet tesznek, hogy az igazság elhallgatásával a közönségnek a i­­ad­­vezetőség iránt való bizalmát megerősítsék. A kamarában és a szenátusban azonban mozgalmas az élet és kérdés, vájjon a Brind­­kormány sokáig tarthatja-e magát. Amikor a legutóbbi Ferry interpellációjának elha­lasztásáról döntöttek, százhatvankét képvi­selő a­ kormány ellen szavazott. Ha meggon­dol­juk, ahogy annak idején hasonló kisebbség Viviunit lemondásra kényszerítet­te,­­akkor fo­galmat alkothatunk Briand helyzetéről. Parisban is elismerik, ihogy a németek addig még sohasem tapasztalt hakís megve­­téssel támadnak és ezért a franciáknak, noha sem tartalékban, sem hadiszerben nincs hiá­nyuk, ki kell térniök a roham elől. Angliában a sajtó lekicsinyelni igyekszik a német előnyomulás várható eredményét,­eszi ezt azért, mert az angolok nem tudnak Verdimnél a franciáknak egí­séget adni. Az angolok továbbá azt is jelentik,­­hogy a saját­­ harcvonalukon a rossz időjárás és az alkal­matlan terepviszonyok miatt nem tudnak el­lentámadásba fogni. Franciaországnak tehát idegen segítség nélkül kell magán segítenie. Ilyenformán érthető, hogy egyes lapok a há­borút megszüntetését követelik, ha az antant nem tudta teljesíteni Asquith és Briand ígé­rteit. .... ....... j L jjté. Ami a semleges államokat illeti, a vá­ratlan német támadás mindenütt a legjobb benyomást keltette. Látják, hogy­­ Németor­szág megcsappant tetterejéről­­ beszélni sem lehet, m­ert a verduni támadás és a magyar és osztrák csapatoknak albániai előrenyomu­lása bebizonyította a semleges államok előtt,­­hogy a tavasz bennünket a régi erőben talált. a na A központi hatalmak sikereinek­­ hatása Romániában. Zürich, február 29. Bukarestből jelentik Schweizerische lelegrafen-Information­­.­ Mély benyomást kelt Bukarest antant­­barát kör­ében a németek győzelmes verduni oflenzívájarol szóló hir, annál is inkább, mert a bukaresti antant sajtó hangja szerint ez az esemény egé­szen váratlanul jött. Párisi szik­­ratáviratok megkísérlik ugyan, hogy a ver­ten­­ harcok jelentőségét lekicsinyeljék, de a francia vezér­ka­r jelentései,­­min­t azt a kon­zervatívok is megállapítják, meghazudtolják ezeket a szépítő kísérleteket. A hatást fokoz­za az osztrák-magyar vezérkar jelentése az olaszok aurazzói kudarcáról. Azt mond­ják, hogy a német és az osztrák-magyar seregek cselekedete fényes válasz volt a pétervári és­­londoni miniszterek beszédére. Különben a bukaresti oroszbarátok körében is válság tört ki. Filipescu és Take Janescu között szemé­lyes konfliktus támadt, amelyet maga az orosz követ igyekezett kiegyenlíteni Filipes­cu oroszországi utazása előtt, de hiába. Úgy látszik, hogy a háborús izgatók külső balsi­kere után az európai események most már a párt belső bomlására fognak vezetni. ^

Next