Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-01 / 254. szám

(Szeged, LÍM.7. noYíjm"i)#i­ i» Az angol támadások véres kudarca nyugaton. BERLIN, október 31. A nagy főhadi­szállás jelenti: Rupprech­t trónörökös had­­csoportja. A flandriai harcvonal közepén tegnap elkeseredett harcok játszódtak le. Reggel a Houthoulster-erdőtől egészen a corsimes—yperni csatornáig terjedő arcvo­­nalra pergőtűz zúdult, amelyet a nap folya­mán Rölersből Langemarkon és a Sonne­­beken át az Ypern felé vezető vasutak kö­zött erős angol támadások követtek. Az el­lenséges lökés főereje Paschendale helység ellen irányult, amelyet átmenetileg elvesz­tettünk. Viharedzett ezredeink a hatásosan összpontosított tüzérségi tűz közreműködé­se mellett féktelen támadással a falut ismét visszafoglalták és az angoloknak későbbi újabb támadásaival szemben egészen a sö­tétség beálltáig tartó szívós harcban telje­sen megtartották. A falutól oldalt harcoló gyalogságu­nk és harcedzett géppuskás lö­vészeink rendíthetetlenül kitartva a feldúlt és leiiszaposodott tölcsérmezőn a nap folya­mán többször megismételt ellenséges táma­dásokat sikeresen visszaverték és az át­menetileg elvesztett területet erőteljes ellen­támadással ismét visszavették az ellenség­­­től. Az angolok az Yperntől északkeletre intézett főtámadások mellett a Alenin-— Ypernből Gheluveli felé vezető út két olda­lán is megkísérelték az előrenyomulást. Jól irányított tü­zü­ükben az ellenségnek csak gyönge osztagai nyomulhattak előre, ame­lyeket gyalogságunk és géppuskáink vis­­­szaűztek. A negyedik hadseregnek a tegnapi harcokban részt vett csapatai kitünően együttműködve az összes fegyvernemek­kel, újabb sikert arattak. Az angolok ismét súlyos véres veszteséget szenvedtek anél­kül, hogy bármely előnyt érték volna el. A német trónörökös hadcsoportja: Az Olse-—Aisne-csatorna mentén és a Che­­min des Dames hegyi arcvonalán a tüzér­ségi harc tegnap jelentékenyen megerősö­dött. A francia gyalogság tétlen maradt. — A Alpás keleti partján megsemmisítő tüzelé­sünk lekötve tartotta a Chauille-erdő mel­lett támadni készülő franciákat. A keleti harctéren és a macedón arc­­vonalon a helyzet változatlan. LUDENDORFF, első főszállásmester (közli a miniszterelnöki sajtóoszták «a*MBa»*»*aaaaaraaM»**naaae»*mB«sassMc*s*R*'i>»»ai!*i>s*8,' A háborús lakbérrendelet kijátszása Szegeden. Igen tissk'U ÜSzfirke/s­zttí Hrl A közügynek is célom szolgálatot Unni akkor, amidőn felkérem a tisztelt Szerkesztő Urat, hogy helyt adná szíveskedjék levelem­nek, a most november 1-én ismét aktuálissá váló lakásm­izériák egy speciális fajtájának előpa­naszolhatására. A háborús lakbérleti ren­delet, a legmesszebbmenő módon igyekszik megvédeni a sok-sok lakó érdekét, a sokkal kevesebb háziúr túlkapásaival szemben és ha történnek is differenciák a Lakbérleti Bizott­ság éberen őrködik s csak a legritkább eset­ben ad helyt a házigazda legtöbbször jogta­lan érveléseinek. Tisztelet az intelligens házi­uraknak érte, jobb érzésű ember nem is igen ad a Lakbérleti Bizottságnak ilynemű mun­kát.. Van azonban egy csekély töredéke, a há­borús konjunktúrák által még jobban meg­nőtt szarvú, gőgös parasztgazdáknak, akik a papiros bankó által a megpukkadásig meg­tömve félistennek képzelik magukat és min­den törvényt vagy rendeletet felrúgva, rossz sorsuk által a nekik valósággal kiszolgálta­tott lakók életét pokollá változtatják. Sok, hasonló helyzetben némán, szenvedő társam lelkében is rezonálni fog panaszom, melyhez a nyilvánosságihoz való kiáltással próbálom az illetékes köbök segítségét megszerezni. Esetem­ egyszerű regisztrálásával folytatom: Én a Dugonics­ utca 37. számú­­ házban bérelek harmadéve lakást V&neki Mihálytól. Ennek az embernek jól bevágott a háború. A terményei jó áron kelnek, a felesége szintén minden pénzt megkap a piacon a gyümölcs­ért. Hál istennek, jó termés is volt, vesz is, akinek nem drága. Szóval a vagyon is, a gőg is nagyot nőtt. Három lakója volt, két had­ba­n­­onult katona felesége, és én vasúti tiszt­viselő. A lakások értéke felszállt, de felmon­dani nem lehet, hogyan lehetne hát többet kapni érte? Kilakoltatni a „lakosokat“ ok­­kal-móddal,­­ha ez nem megy, furfanggal, ha ez sem használ, elő az öregágyat, a piacon edzett és mindég bevált nyelvet, a jobb ügy­höz méltó találékonysággal kigondolt és már siker koronázta a kiszekírozást. Az első lakót kitúrta azzal, hogy a musz­kájának kell a lakás. Ez egy ideig­­ ellenállt, de mint mondá, ő szegény napszámos asszony, nincs ideje és módja ily egyenlőtlen háború­ba keveredni, lakást is sikerült kapnia, meny retirált. Mondanom sem kell, hogy nem a mvtetka költözött a helyére, hanem egy másik szegény asszony,­­aki a némán szenvedők kö­zött tűr, mert fél, hogy lakás nélkül marad, jóval többet fizet mint elődje, bár közben tisz­teletbeli házmest­ernének lépett elő. A máso­dik szegény lakó egy zenész felesége, soha éle­tében sem felejti, hogy­­ idekerült ebbe az „el­átkozott kastélyba“. (Egyik kilakoltatási ké­relem a másikat érte, hiába szaladt füh­öz­­fához, ügyvédtől főkapitányhoz, innen kato­nai hatósághoz, egy napon, míg dolga után járt az udvarra került,­­»minden holmija és ő Idkás hiányában hitekig hinlódott átyiedsú­­folt butirai között egy ütés üztethehftsigbelt. De boldog hogy kikerült innen, a­­ pokol e tor­nácáról, mert már az öngyilkossághoz járt ködei elkeseredésében (i ttynik nélküli léédjjfl­ Idáatombb sértegetések következtében. És mert én pártját fogtam szegényeknek, hát most rám került a sor. Egy napilap kerete szűk azoknak az elmondásához, hogy azokat az eszközeit felsoroljam, amelyekkel tényleg sikerül a humánus lakbérleti rendelet háta­­ mögött alantas célját elérni. Rövid idő alatt másodszor rángat a Lakbérleti Bizottság elé és ha állításaival nem is sikerül négy apró gyermekeim ülni­, kitenni, de folyton ás­­istgfd­­m­at és tetemre költséget azért szerez vele. Ar­zenáljából bőven, jut erre. Gyerkeimet ül­dözi, ha a saját cisrám elé üdülni mendsi0tek; ezt elkerülendő, egész nyáron zár alatt volt lakásom ajtaja. A mosókonyha átadását egy­szerűen­­ megtagadja 2 évi használat után. A poroló állványt előlem elzárja, de előszedi este nyolc órakor is, ha­ én vendégeimmel az ajtóm elé ülök levegőt szívni és a késő órák és közeli rendőrlaktanya dacára porolásá­val bemenekülni kényszerít. Ha reggel 6 óra­kor nem döngeti a­­ nagy hordót az ablakom alatt, már azt hiszem, talán beteg. A cselédje, aki nálam szolgált pár napig és aztán rejté­lyes módon hozzákerült, anélkül, hogy az udvart is elhagyta volna, mikor tőlem, hozzá beállt, azóta nemcsak gyermekeim réme, ha­ „ „______________S nem készséges végrehajtója szívtelen gazdája minden uszításának. Hiába keresek orvoslást a kihágási bíróságnál, a büntető járásbíró­ságnál, az összetorlódott ügyek feldolgozását a kevésszámú bírói kar nem képes még hóna­pok múltán sem feldolgozni és igy elintézet­len ügyeim azt­ hitetik el ezzel az analfabéta háziúrral, hogy megtorlatlanul basáskodjh­ak­, és én családommal — lakást hiába keresek­­— ez ellenséges tenger közepén — ostromlott vár —, belebetegszünk lassanként. Ha, igen tisztelt Szerkesztő úr hangot adna a törvény eme kijátszásainak, talán az illetékes körök­nek módjukban lenne ez anomáliákat meg­szüntetni. Fogadja nagyrabecsülésem kifeje­zését, mellyel vagyok igaz tisztelője: Kovács Dezső Károly, vasúti leszámoló hivatalnok. A lakbérrendelet helyes magyarázatá­hoz végtelenül nagy érdekek fűződnek Szege­den is, ahol különösen kislakásokban szintén nagy a hiány. Ez a levél kiált az orvoslásért. A meggyötrött kisegzisztenciáknak futni kell a segítségére. Az ügyet ennek a levélnek köz­readásával nem tekintjük befejezettnek. Folytatjuk: .-ai)£KasBseaBSBaaMSB&9saaBas8.aaB0i<s«easss*<>e«*<’n39i) POLITIKAI ilíKEK. — Budapesti tuüósitóíiili teietomeietttósü. — (interpelláció a papirhiány­­ miatt.) Dr. Kovács Dénes Apponyi-párti képviselő sür­gős interpellációt jelentett be Wekerle mi­­niszterelnökhöz, a kereskedelmi és földmű­velési miniszterekhez a papirhiány ügyében. Interpellációját a Ház legközelebbi ülésén fogja elmondani. (Czernin novemberben érkezik Buda­­pestre.) Üres Czernin Ottokár közös külügy­miniszter, aki fontos okok miatt tudvalévően kétszer elhalasztotta budapesti útját, jól in­formált helyről nyert értesülés szerint no­vember tizedike körül érkezik Budapestre. A külügyminiszter budapesti időzése alkalmá­ból tanácskozni fog a magyar kormánnyal a delegáció összehívásáról és érintkezésbe fog lépni a politikai pártok vezetőivel. A delegá­ció valószinű­en december 3-án ül össze Bécs­ben. (A kormány kiadja az útleveleket a berni konferenciára.) A Magyar Kurir je­lenti: A kormány a berni konferenciára ké­szülő magyar politikusoknak az útlevelek kiadását engedélyezte. (A kiegyezés és a bankszabadalom meghosszabbítása.) Budapestről jelentik.* A Budapesten tartott közös minisztertanácson szóba került a kiegyezés és a bankszabada­­lom meghosszabbításának ügye is. A tanács­kozáson végleges megállapodás nem jött létre, de hír szerint a konferencia a provizó­rikus megoldás mellett döntött. A magyar­­osztrák kiegyezést és az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát ideiglenesen két évvel hosszabbítják meg. Újabb hajóelsülyesztések, Berlin, október 31. A Wolff-ü­gynökség jelenti: Búvárha­jóink egyike Hashagen Ernő sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt az Atlanti-Óceánon és a csatornában újabban kerek 32.000 bruttó regisztertonna ellenséges hajóteret süllyesztett el. Az elpusztított hajók között volt a felfegyverzett Madura nevű 4484 tonnás angol gőzös és két másik nagy felfegyverzett angol gőzös. A tengerészeti vezérkar főnöke, ’ " .utá

Next