Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-01 / 254. szám

4 Stt^«YA&Q0M&U? | aaaHaaaaasBBaaaaBaaaaaaBaigaBgiBSBaaaaaaaaBaBBaaaaB» M­indenszentek napján . . . Újra itt vagyunk az őszi hervadásban, a hulló, sárga lombok alatt, kint, kint a város szélén, a halottak csendes birodalmában. El­jöttünk újra, hogy emlékezzünk. És ezenközben szétnézünk, keressük a változást, ami tavaly óta történt. Az embert mindenütt árnyként kíséri a kíváncsiság. Itt a szép csendben, a néma egyhangúságban is van változás. Új emberek kerülnek ki, a régiek közül pedig többen eltávoznak. Eltűnnek nyomtalanul. A feledés idővel elereszti a két fadarabot, melyet egykor a szeretet szegezett egymásra, hogy le­gyen egy szent jelvény, melyhez könnyen­ el­sírni jár a bánat és a fadarabok lassankint le­korhadnak, később felszedi őket a földről a temető csősze, vagy a télnek bujdosó embere és ami egykor vigaszt nyújtott a léleknek, az most tűzre kerül, hogy meleget adjon az el­petyhüdt, didergő testnek. Az egykori kicsi földpúpot pedig elsöpri apránkint a szél, viszi jobbra, balra, mig egyszer csak elsimul és nyomtalan lesz a sirhalom. Volt, nincs. Eltűnt. És eg­gyel kevesebb a temetők elporladt lakója. Másutt uj fejfák keletkeznek. Vékony, kicsi keresztek, vagy fényes már­ványoszlopok. Az ember azt hinné, hogy ezeket ide is elkíséri a jómód, amazokat pedig a sze­génység. . Oh nem . . . nem így igaz. Itt nem olyan könnyű a szemfényvesztés, mint odabenn, a sokszor hazug és álnok élet­ben. Itt meglátszik, hogy az igazi gazdagság nem a külső csillogásban van, hanem a szivek rejtett mélységén. Nem az a valódi gazdag, akinek az összeharácsolt vagyon pompát te­remtett, hanem akinek lapos földpúpján a sze­­­­retet örök lángja lobog. Ahol leborul a zokogó fájdalom és idők múlásával is érzi a vesztesé­get ás az űrt, melyet maga után hagyott a halott; ahol összekulcsolja kezét a szeretet; ahol az ima fohászában olvad föl a mélységes bánat s ahol a nemzet kegyelete őrködve virraszt az elmúlás sötét éjszakájában. Ezek az igazi gazdagok. Ezeket haláluk után is felkeresi az élet igazsága. Maga az örök élet, a szeretet. A halottak hozzátartozói lassankint leteszik fekete jelvényeit a külső gyás­szal. A fátyolt, a ruhát. A belső gyász lángja is, úgy lehet, ha­marosan ellobban náluk. Majd idők múltával ők is eltűnnek és beáll az örökös szakadás. Áll egymagában a sírkő . . . Áll hosszú esztendőkön át és olyan, mint az élőnek üres, érzéketlen és sötét szive. De akinek a kegyelet föligazgatja össze­omló sirgöröngyeit, akinek az emlékezés, a nem­zet, a népek kegyelete és kiapadhatatlan sze­­retete mécsest lobogtat fejfája mellett, az itt is gazdag, ide is magával hozza azokat a ragyogó kincseket, melyek életében fényt árasztottak maguk körül. Olyan ez, mint a csiszolt gyé­mántkő, melynek nincs zománca, de van tüze, van fénye, és ez a föld alatt sem haloványodik el tökéletesen. Valami benső megnyugvás árad széjjel a bensőmben, amidőn Mindenszentek­ napján a temetőkben való bolyongásomban idegen em­berek által hozott friss koszorúkat látok egy-egy szerény sirhalmon. Amidőn dal száll föl a sí­rok közül és fekete ruhában embereket hallok itt-ott a csoportokhoz beszélni. Mí 9 »nV«T­ jrS £ oly, Kinek tesznek idegen emberek színes őszi virágokból font koszorút a keresztfájára. Kinek hangzik föl sírja mellett a szomorú gyászdal és kiért mond emlékbeszédet a felebaráti kegyel­et ? Nem tudom. De érzem, hogy az, akiért mindez törté­nik, életében ember lehetett. Ember, a szó leg­nemesebb értelmében. És hogy gazdag volt a szive, tömve volt a lelke kincsekkel. Érzem azt is, hogy ezek a kegyeletes külsőségek nem egyebek, mint a kölcsön adott kincseknek lassú törlesztése. Virág a virágért, dal a dalért . . . Milyen szép dolog ez. Mennyi magasztos­ság van benne. S mégis nagyritkán, csak Halottak­ napján, eszmél az ember erre. —y­ Siftg­erl, 1917. november T. A Monfalcone közelében levő északi alagút visszafoglalása A sas főhadiszállásról jelentik: A tizen­egyedik Isonzó-csata, amely a védelemben elért győzelmével Ausztria-Magyarország népei emlékezetében örök időkre élni fog, az 55. gyalogezrednek újabb alkalmat nyúj­tott megmutatni, hogy legény a gáton. 1917 szeptember 4-én a cs. és kir. csa­patoknak egy ellenlökése a Hermada-soko­­zaton fekvő egykori első vonalat, amelyet az olaszok a tizenegyedik Isonzo-csata kez­detén pergőtűzzel teljesen szétromboltak és legázoltak, ismét visszajuttatta birtokunkba. Csak egy mintegy 500 lépésnyi szélességű árokdarab, amely a trieszt-monfalconei va­sútvonal hosszában az úgynevezett északi alagút mindkét oldalán húzódott, valamint maga az alagút, amely tartalékok elhelye­zésére hatalmas, bombamentes helyet nyúj­tott, váltogatta meg néhányszor gazdáját. A szeptember 5-éről 6-ára virradó éjjel az 55. gyalogezred két százada azt a paran­csot kapta, hogy váltsa fel ott a saját csa­patainkat. A 13. és a 14. századnak jutott ez a feladat. A két század a vaksötét éj ol­talma alatt parancs szerint felvonult a vas­úti töltés mentében és egy járőrt küldött ki előre, amely csakhamar avval a jelentéssel, tért vissza, hogy úgy az alagutat, mint attól két oldalt az árkokat az ellenség szál­lotta meg és hogy ott a mi vonalunkban egy rés támadt. Abban a pillanatban, amidőn a félzász­­­lóalj az adott viszonyok alapján a további előnyomulásra akart csoportosulni, az ola­szok ádáz géppuska- és gyalogsági puska­­tű­zzel árasztották el. A 14. század parancs­noka, egy egészen fiatal százados, a jelen­tés vétele után gyorsan átlátta a hel­ygget'" teljes nyugalommal adta ki rendelke­zéseit és végül is támadót" parancsolt. Egy sza­­kaszt küldött előre, hogy szállja meg a 2­ árkot az alakúttól balra. Körülbelül 50 olasz, aki ott a rókalyukakban vonta meg magát, fogságunkba esett. A másik három­ szakasznak a leghevesebb olasz elhárító tű­­zben és az össze-visszaszaggatott karszt sziklák közt kellett magát az alaguttól jobb­ra futó árokba előredolgoznia. Bátor hur­rával rontottak neki az olaszoknak. Aki nem látta tanácsosabbnak a menekülést, az megadásra kényszerült. Száz ember és nyolc géppuska, amelyek vízköpenyében még forrt a víz, úgyszintén nyolc aknavető jutott a derék 55-ösök 13. és 14. századá­nak a kezére. Csak maga az alagút dacolt még a­z 55-ösökkel, mint az ellenség utolsó védő­bástyája. Időközben megvirradt, úgy, hogy a támadástól el kellett tekinteni." Az újonnan megszállott árkok minden­féle kaliberű legsúlyosabb tüzérségi tüzében állottak és az olasz tüzérség egész napon át kérlelhetetlenül kalapált ezeken az álláso­kon, mintha az olaszok így akarták volna kitölteni a szenvedett kudarc miatt érzett dühüket. A derék 55-ösök, akik már a Karszt-csatából hozzá voltak szokva a leg­vadabb tüzérségi tüzeléshez, ami valaha tombolt, kitartottak és helyt állottak. Még a fáradtság és a szomjúság sem tudta őket megingatni. Straub hadnagy, — csöndes, fiatal ember, ifjonti nyugodt idegekkel — eköz­ben egy haditervet főzött ki, amelyet az­után, amikor később a sötétség alászállt, époly meggondoltsággal, mint szilárd eltö­kéltséggel hajtott végre. A szakaszától meg­szállott árokdarabból rendkívül kitűnő ki­lövés esett az alagút északi kijárójára.­­ Egyetlen olasz sem merészkedett ott mu­tatkozni. Egy idő múlva a vakmerőbb fic­kókból egy kézigránátvető járőrt vett maga mellé és époly ügyesen, mint észrevétele­im­ maga vezette el az alagút kijárójához. Egy megbeszélt jelre a járőr, rajtaütve, ké­zigránátjait az alagút belsejébe vetette. Az egész tűz csak pár percig tartott. Straub hadnagy beszüntette a tüzet és hangos avanti-t kiáltott az alagút felé. Előbb két olasz bújt ki bátortalanul. De amikor az egész járőr visszhangozta az avanti-kiál­­tásokat, az alagút egész megszálló személy­zete — 9 tiszt és több mint 200 ember —■ előkerült. Felemelt kézzel ellenállás nélkül adták meg magukat sorsuknak és járultak Straub hadnagy hős járőre elé. A. h&dm?gú­nyomban m­eg­ is szállotta az alagutat és v £ 5.Teí‘ az­ első Hermada-vonal visszahóditá­­sának letette a zárkövét. & Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.

Next