Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)
1917-11-01 / 254. szám
4 Stt^«YA&Q0M&U? | aaaHaaaaasBBaaaaBaaaaaaBaigaBgiBSBaaaaaaaaBaBBaaaaB» Mindenszentek napján . . . Újra itt vagyunk az őszi hervadásban, a hulló, sárga lombok alatt, kint, kint a város szélén, a halottak csendes birodalmában. Eljöttünk újra, hogy emlékezzünk. És ezenközben szétnézünk, keressük a változást, ami tavaly óta történt. Az embert mindenütt árnyként kíséri a kíváncsiság. Itt a szép csendben, a néma egyhangúságban is van változás. Új emberek kerülnek ki, a régiek közül pedig többen eltávoznak. Eltűnnek nyomtalanul. A feledés idővel elereszti a két fadarabot, melyet egykor a szeretet szegezett egymásra, hogy legyen egy szent jelvény, melyhez könnyen elsírni jár a bánat és a fadarabok lassankint lekorhadnak, később felszedi őket a földről a temető csősze, vagy a télnek bujdosó embere és ami egykor vigaszt nyújtott a léleknek, az most tűzre kerül, hogy meleget adjon az elpetyhüdt, didergő testnek. Az egykori kicsi földpúpot pedig elsöpri apránkint a szél, viszi jobbra, balra, mig egyszer csak elsimul és nyomtalan lesz a sirhalom. Volt, nincs. Eltűnt. És eggyel kevesebb a temetők elporladt lakója. Másutt uj fejfák keletkeznek. Vékony, kicsi keresztek, vagy fényes márványoszlopok. Az ember azt hinné, hogy ezeket ide is elkíséri a jómód, amazokat pedig a szegénység. . Oh nem . . . nem így igaz. Itt nem olyan könnyű a szemfényvesztés, mint odabenn, a sokszor hazug és álnok életben. Itt meglátszik, hogy az igazi gazdagság nem a külső csillogásban van, hanem a szivek rejtett mélységén. Nem az a valódi gazdag, akinek az összeharácsolt vagyon pompát teremtett, hanem akinek lapos földpúpján a szeretet örök lángja lobog. Ahol leborul a zokogó fájdalom és idők múlásával is érzi a veszteséget ás az űrt, melyet maga után hagyott a halott; ahol összekulcsolja kezét a szeretet; ahol az ima fohászában olvad föl a mélységes bánat s ahol a nemzet kegyelete őrködve virraszt az elmúlás sötét éjszakájában. Ezek az igazi gazdagok. Ezeket haláluk után is felkeresi az élet igazsága. Maga az örök élet, a szeretet. A halottak hozzátartozói lassankint leteszik fekete jelvényeit a külső gyásszal. A fátyolt, a ruhát. A belső gyász lángja is, úgy lehet, hamarosan ellobban náluk. Majd idők múltával ők is eltűnnek és beáll az örökös szakadás. Áll egymagában a sírkő . . . Áll hosszú esztendőkön át és olyan, mint az élőnek üres, érzéketlen és sötét szive. De akinek a kegyelet föligazgatja összeomló sirgöröngyeit, akinek az emlékezés, a nemzet, a népek kegyelete és kiapadhatatlan szeretete mécsest lobogtat fejfája mellett, az itt is gazdag, ide is magával hozza azokat a ragyogó kincseket, melyek életében fényt árasztottak maguk körül. Olyan ez, mint a csiszolt gyémántkő, melynek nincs zománca, de van tüze, van fénye, és ez a föld alatt sem haloványodik el tökéletesen. Valami benső megnyugvás árad széjjel a bensőmben, amidőn Mindenszentek napján a temetőkben való bolyongásomban idegen emberek által hozott friss koszorúkat látok egy-egy szerény sirhalmon. Amidőn dal száll föl a sírok közül és fekete ruhában embereket hallok itt-ott a csoportokhoz beszélni. Mí 9 »nV«T jrS £ oly, Kinek tesznek idegen emberek színes őszi virágokból font koszorút a keresztfájára. Kinek hangzik föl sírja mellett a szomorú gyászdal és kiért mond emlékbeszédet a felebaráti kegyelet ? Nem tudom. De érzem, hogy az, akiért mindez történik, életében ember lehetett. Ember, a szó legnemesebb értelmében. És hogy gazdag volt a szive, tömve volt a lelke kincsekkel. Érzem azt is, hogy ezek a kegyeletes külsőségek nem egyebek, mint a kölcsön adott kincseknek lassú törlesztése. Virág a virágért, dal a dalért . . . Milyen szép dolog ez. Mennyi magasztosság van benne. S mégis nagyritkán, csak Halottak napján, eszmél az ember erre. —y Siftgerl, 1917. november T. A Monfalcone közelében levő északi alagút visszafoglalása A sas főhadiszállásról jelentik: A tizenegyedik Isonzó-csata, amely a védelemben elért győzelmével Ausztria-Magyarország népei emlékezetében örök időkre élni fog, az 55. gyalogezrednek újabb alkalmat nyújtott megmutatni, hogy legény a gáton. 1917 szeptember 4-én a cs. és kir. csapatoknak egy ellenlökése a Hermada-sokozaton fekvő egykori első vonalat, amelyet az olaszok a tizenegyedik Isonzo-csata kezdetén pergőtűzzel teljesen szétromboltak és legázoltak, ismét visszajuttatta birtokunkba. Csak egy mintegy 500 lépésnyi szélességű árokdarab, amely a trieszt-monfalconei vasútvonal hosszában az úgynevezett északi alagút mindkét oldalán húzódott, valamint maga az alagút, amely tartalékok elhelyezésére hatalmas, bombamentes helyet nyújtott, váltogatta meg néhányszor gazdáját. A szeptember 5-éről 6-ára virradó éjjel az 55. gyalogezred két százada azt a parancsot kapta, hogy váltsa fel ott a saját csapatainkat. A 13. és a 14. századnak jutott ez a feladat. A két század a vaksötét éj oltalma alatt parancs szerint felvonult a vasúti töltés mentében és egy járőrt küldött ki előre, amely csakhamar avval a jelentéssel, tért vissza, hogy úgy az alagutat, mint attól két oldalt az árkokat az ellenség szállotta meg és hogy ott a mi vonalunkban egy rés támadt. Abban a pillanatban, amidőn a félzászlóalj az adott viszonyok alapján a további előnyomulásra akart csoportosulni, az olaszok ádáz géppuska- és gyalogsági puskatűzzel árasztották el. A 14. század parancsnoka, egy egészen fiatal százados, a jelentés vétele után gyorsan átlátta a helygget'" teljes nyugalommal adta ki rendelkezéseit és végül is támadót" parancsolt. Egy szakaszt küldött előre, hogy szállja meg a 2 árkot az alakúttól balra. Körülbelül 50 olasz, aki ott a rókalyukakban vonta meg magát, fogságunkba esett. A másik három szakasznak a leghevesebb olasz elhárító tűzben és az össze-visszaszaggatott karszt sziklák közt kellett magát az alaguttól jobbra futó árokba előredolgoznia. Bátor hurrával rontottak neki az olaszoknak. Aki nem látta tanácsosabbnak a menekülést, az megadásra kényszerült. Száz ember és nyolc géppuska, amelyek vízköpenyében még forrt a víz, úgyszintén nyolc aknavető jutott a derék 55-ösök 13. és 14. századának a kezére. Csak maga az alagút dacolt még az 55-ösökkel, mint az ellenség utolsó védőbástyája. Időközben megvirradt, úgy, hogy a támadástól el kellett tekinteni." Az újonnan megszállott árkok mindenféle kaliberű legsúlyosabb tüzérségi tüzében állottak és az olasz tüzérség egész napon át kérlelhetetlenül kalapált ezeken az állásokon, mintha az olaszok így akarták volna kitölteni a szenvedett kudarc miatt érzett dühüket. A derék 55-ösök, akik már a Karszt-csatából hozzá voltak szokva a legvadabb tüzérségi tüzeléshez, ami valaha tombolt, kitartottak és helyt állottak. Még a fáradtság és a szomjúság sem tudta őket megingatni. Straub hadnagy, — csöndes, fiatal ember, ifjonti nyugodt idegekkel — eközben egy haditervet főzött ki, amelyet azután, amikor később a sötétség alászállt, époly meggondoltsággal, mint szilárd eltökéltséggel hajtott végre. A szakaszától megszállott árokdarabból rendkívül kitűnő kilövés esett az alagút északi kijárójára. Egyetlen olasz sem merészkedett ott mutatkozni. Egy idő múlva a vakmerőbb fickókból egy kézigránátvető járőrt vett maga mellé és époly ügyesen, mint észrevételeim maga vezette el az alagút kijárójához. Egy megbeszélt jelre a járőr, rajtaütve, kézigránátjait az alagút belsejébe vetette. Az egész tűz csak pár percig tartott. Straub hadnagy beszüntette a tüzet és hangos avanti-t kiáltott az alagút felé. Előbb két olasz bújt ki bátortalanul. De amikor az egész járőr visszhangozta az avanti-kiáltásokat, az alagút egész megszálló személyzete — 9 tiszt és több mint 200 ember —■ előkerült. Felemelt kézzel ellenállás nélkül adták meg magukat sorsuknak és járultak Straub hadnagy hős járőre elé. A. h&dm?gúnyomban meg is szállotta az alagutat és v £ 5.Teí‘ az első Hermada-vonal visszahóditásának letette a zárkövét. & Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.