Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-03 / 76. szám

Síspi­BSííSség: SZEGES, KAsASZ­ UTCA 0. SZÁM. A szerkesztőség telefonját 305.­­wmű 1018. I ELŐFIZETÉSI Am. égés* év­re 38.— K. Kegyedé«* 8.— K. félévre . , 18.— K. egy hónapra S.— R. ® gy ® a esána Ara, £ 4 fillér. ¥ ni évfolyam 78 szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KArA*Z>UT €A 9. SZÁM. I A kiadóhivatal telefonja­i 31. tb. Szerda április 3. 4L Czernin beszéde. Czernint teljes joggal nevezheti majd békekü­lügyminiszterinek a történelem. Min­den cselekedete, minden beszéde a békéért van és ha rajta állna, zsak a borzalmas be­tegségnek utóbajai emlékeztetnének most már bennünket arra, hogy világháború volt. Sajnos, az általános béke ügye nem Czer­­­uinen múlik. Klasszikusan kitűnik ez most tartott beszédének tartalmából is. De mint­ha legutóbbi nyilatkozatában kissé szigo­rúbb vonásokkal rajzolódnék le államférfiul egyénisége. Magasan tartja még a béke olajá­gát, de nem ereszti el :i kard marko­latát sem. Nyugat felé még szükség van erre. A dunai hűség, mondotta Czernin, nem kisebb, mint a német hűség. Czernin beszéde leleplezéssel is szol­gál. A szenzáció nem abban van, hogy Fran­ciaország Elzász-Lotharingia nélkül nem akar békét kötni. Ezt eddig is tudtuk. Az egyedül érdekes és számottevő Clémenceau békefelhívása Czernin­hez. Ez a felhívás, mint a következmények mutatták, nem volt őszinte, inkább tájékozódás kívánt lenni a monarchia szövetségi hőségének irányá­ban. Mindegy, de legalább egy tekintet volt — ha sanda is — a béke felé Franciaország részéről. Nagy jelentősége van ennek is, ha meggondoljuk, h­ogy a hivatalos francia világ eddig teljesen elzárkózott a béke elől. Rettenetes, hogy Czernin­t válaszával Clémenceau nem érte be. Franciaországnak csak le kellett volna mondania Elzászról, ami Németországé és nem is lehet a fran­ciáké. De hiszen Franciaország föképen El­zászért készült háborúra Németország el­len. Nem tud tehát lemondani róla, amíg­­ mindent meg nem tett és kockáztatott El­zász birtokáért. A francia nemzeti büszke­ség és nagyság szimbóluma most már ez a német terület. Hátha mégis sikerül ezen a területen a francia lobogót kitűzni! Ezért indították meg a németek a nyugati offen­­zívát, Magyarország és Ausztria szövetségi támogatásával, hogy a franciákat e remé­nyükből kiábrándítsák. Czernin — talán első ízben — határo­zott szavakkal mutat rá erre. Balgáknak és megvetésre méltóknak mondja azokat, akik a békéért könyörögnek. Ezek meg­hosszabbítják a háborút, mert az ellenség győzelmi reményeit élesztik. De ugyanígy ártanak a béke ügyének az erőszakos an­­­erszionisták is, mert önvédelemre tüzelik a gyengébbet. Nem ismerünk a régi Czernin hangjára, amidőn az erős kéz politikájára hivatkozik a mindenáron békét akarók ellen. Czernin beszéde pozitívumokat hoz nyilvánosságra a román békéről. Bizonyos tehát, hogy meg lesz a sztratégiai határ­­kiigazítás. Czernin védekezik az ellen, mint­ha ezzel hűtlen­ lett volna az annekszió nél­küli béke politikájához. A határkiigazítás, a­mely Románia betörési kapuit Magyaror­szág felé eltorlaszolja, meg fogja szüntetni szerinte a teljesen reménytelen irredentista törekvéseket, ami egyik reális biztosítéka a Magyarország és Románia közti békének. De ha ez így van, Czernin fejtegetése nem egészen helytálló. Azt mondja, Orosz­országtól nem követelt egy négyzetméter­nyi területi garanciát sem, s ha Románia Oroszországgal egyidőben ült volna le a békeasztalhoz, nem követelt volna tőle sem. Ilyformán a sztratégiai határkiigazítás Ma­gyarország és Ausztria részéről retorzió lenne Romániával szemben, nem pedig a jövendő béke egyik biztosítéka. Az elméle­tek és béketeóriák ingoványos talaja tehát nagyon süppedékesnek mutatkozik, amikor a nemzeti érdekeket kell beleültetni. Nyugaton a harctéri helyzet változatlan maradt. — Az angolok és franciák szidás ellentámadásai meg­­hiúsultak. — A cimer offenzíva feléledése várható.­­ A nyugati harctéren a hadi helyzet a legutóbbi jelentések alapján a stagnálás ké­pét mutatja. Mióta az angol és francia soro­zatos ellentámadások megindultak, a néme­tek offenzívája egészen a legutóbbi napig, ia lassan is, de tovább haladt előre. Helyi sikereket, sőt jelentős helyi eredményeket folyton értek el a németek és újabb terüle­teket is szereztek, de az antant erőfeszítése később mégis csak feltartóztatta az áttörés utáni erőteljes térhódítást. A legutóbbi hivatalos jelentések már arról számolnak be, hogy nyugaton a harc­téri helyzet változatlan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy most már véget ért a hatalmas mérkőzés. Az kétségtelen, hogy az offenzíva első nagy periódusa bevégző­dött és most egy újabb fázis jön, amelynek folyamán, mint a­z angol lapok is vélik, a német támadások feléledése fog bekövet­kezni. Valószínűnek látszik, hogy Hinden­­burg egy másik szakaszon is akcióba lép, hogy az ellenségre újabb csapásokat mér­jen. BERLIN, április 2. A nagy főhadi­szállás jelenti: A harcvon­alon a helyzet változatlan maradt. A­zok az ellentámadá­sok, melyeket az ellenség l­ebutem­enel és különös szívóssággal a Luce-patak és az Avre között általunk elfoglalt magaslatok­­ ellen intézett, súlyos veszteségeivel össze­omlottak. Az Avre és az Oise között kisebb gyalogsági harcok. A franciák folytatták Laon kivetését, melynek számos lakos esett áldozatul. Felderítő harcaink a Maas keleti part­ján, flaudioreontnál és Thautól délkeletre foglyokat eredményeztek. Tegnap huszonkettő ellenséges re­ndő­gépet és két kötött léggömböt lőttünk . Crol hadnagy huszonharmadik légi g­épét aratta. A tengerparttól, a Som el délre fekvő vidékig erőteljesen keres­ t il­­vltt messzemenő felderítés alkalmával a harmadik számú repülőosztag Fricke főhad­nagy vezetése alatt rendkívüli teljesítmé­nyeket hajtott végre. A többi harctéren nincs újság. LUDEN­DORFF, első főszállásmester (Közli a m­imszi-'fhlöki sajtóosztály ' BERLIN: A Wolff-ügynökség jelenti 2-ikán este: A franciaországi harctéren nincs újság. ROTTERDAM, április 2. Az angol sajtó meglehetős optimizmusa ellenére sem tit­kolja, hogy néhány nap múlva a német of­­fenzíva újbóli feléledését várják. A had­műveletekben beállott szünet csak arra való, hogy a német hadvezetőség a nehéz lövegeket az első vonalra hozza, mielőtt a támadást megkezdené. Amerika gyors LONDON, április 2. (Hivatalos jelentés.) Lloyd George és Wilson eszmecseréjének, továbbá Backer hadügyi államtitkárnak Lloyd George, Balfour és lord Derby mi­niszterekkel való tárgyalásainak és Francia­­országban tartott tárgyalásoknak, amelye­ken Persing amerikai tábornok, az Egyesült Államok állandó képviselője is részt vett, mindezeknek az eredményeképen abban az elhatározásban történt megállapodás, hogy az amerikai hadsereg kiképzett tartalékok­ból nagyobb haderőket küld a szövetsége­seknek, a mostani harctéren való támogatá­sára. A nyugati nagy szövetségesünk a kö­vetkező hónapok folyamán nemcsak ha­ segítséget ad. gyobb számú amerikai zászlóaljat fog kül­deni, hanem abba is beleegyezett, hogy amerikai ezredeket, amelyeket amerikai hadosztályokban nem lehet felhasználni, francia és angol csapatrészeknél brigádok­ba fognak egyesíteni, amíg erre szükség lesz. Az ide szállítandó haderők átszállítá­sára vonatkozólag most fejezték be az elő­készítő intézkedéseket. Wilson az ez ügy­ben folytatott tárgyalások során kinyilat­koztatta ama törekvését, hogy minden le­hetőt megtesz a szövetségesek segítésére és semmit sem mulaszt el, amivel segítsé­gükhöz hozzájárulhat.

Next