Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1918-05-01 / 100. szám
4 AHOMZAU semmisítése után visszavertünk. Este kilenc óra harminc perckor egyórás tüzérségi előkészítés után ismét megtámadta az ellenség i Hangard falut, de újból súlyos véres veszteségeket szenvedett és gyalogságának kítméletlen harcba dobása ellenére semmi sikert sem tudott elérni. A fontos Kemmel-állás elvesztése óta az antant súlyos kudarcát azzal igyekszik szépíteni,hogy minden jelentésében hangsúlyozza, hogy a németek Amiens irányában nem nyertek tért és kiemelik Amiens fontosságát a K Kemmel-tömb rovására. Hogy milyen jelentőséggel bír az angolok előtt a Kemme!, kitűnik abból, hogy kényszerítették Fodd tábornokot, hogy nagy erőket dobjon a fl andriai frontra és különösen a hegytömb védelmére. A kíméletlen tömegtámadások, melyeket a hegy visszaszerzésére indítottak, valamint az Ypern-hullás feladása újabb bizonyítékai a német győzelem nagyságának. Döntő küzdelem a La Manche csatorna és kikötői birtokáért. Genf, április 30. A párisi Le Journal Jelenti a flandriai frontról: A közvélemény téved, ha túlbecsüli Ypern küszöbön álló kiöntésének jelentőségét. A Calais. Dünkirchen voltat védelmét újonnan tett intézkedéseink biztosítják. Különösen fontos ma ránk nézve a belga hadsereg megmentése, mert a belga front feltűnő veszedelmes helyzetbe került. A Times így ír: A flandriai partvidéken megindult küzdelemmel megkezdődött a döntő csata a La Manche-csatorna és kikötői uralmáért. A küzdelem esetleg eltart egész nyáron át. Véget csak úgy érhet, ha vagy győzünk, vagy elbukunk, de harmadik eshetőség nincs. Genf, április 10. Foch tábornok környezetéből származó hadi tudósítások egybehangzóan jelentik, hogy az Ypem körüli angol állások csak ideigleneseknek tekinthetők, mert a borzalmas német ágyútűznek, amelynek, szakadatlanul ki vannak téve, tartósan alig állhatnak ellen. A vasutasok jutalékrészesedése. — mit mondanak a szegedi vasutasok. — A Délmagyarország a legelsők között közölte ahírt, hogy Szterényi József kereskedelemügyi miniszter az államvasuti alkalmazottak körében is behozza az üzleti fölöslegből való jutalék-részesedést. Az erre vonatkozó rendeletet az államvasutak igazgatósága hétfőn kiadott hivatalos lapjában adta közre. A rendelet alapján a részesedési jutalékban az üzleti eredmények elérésének közreműködő összes évi fizetéses, havi-, napidíjas és napibéres személyzet részesül. A mozdonyvezetők és fűtők, miután külön menetórapénzek mellett jutalékpótlékot is kapnak, részesedési jutalékra igényt nem tarthatnak. A munkások és napszámosok sem részesíthetők ebben a jutalékban. Az igényjogosult személyzet csak azon naptári év negyedei után kap jutalékot, amelynek egész folyamán tényleg szolgálatot tett. Ha az alkalmazott egy naptári évnegyedben 42 napott meghaladólag akár szabadság, akár betegség miatt szolgálatot nem teljesít, ez arra a naptári évnegyedre járó jutalékot elveszti. A jutalék megvonható, s ha hanyagságból, kötelességsizegésből vagy mulasztásból eredőleg ikár, avagy üzemet veszélyeztető ténykedése forog fenn. A jutalékot a számadási évet követő december, március, június és szeptember 1-én esedékes négy egyenlő részletben fizetik ki. A személyzet most átmeneti jutalékban részesül az 1916—17 évi üzleti felesleg után, és pedig az 1917—18 költségvetési év terhére két jutalékhányadot, az 1917—19 üzleti év terhére pedig hányadot fizetnek ki. Az elsőt azonnal, a másodikat június, a harmadikat szeptember elsején utalványozzák. Az összegek az alkalmazottak egy negyedévi fizetésének 25 százalékát teszik ki. A jutaléknyugta bélyeg- és adóköteles. Egy 1000 korona fizetésű pályaőr 56 korona, egy 2000 korona fizetésű irodakezelő 125, egy 2600 korona fizetésű hivatalnok 163, egy 3200 korona fizetésű ellenőr 200, egy 5000 korona fizetésű főellenőr 313, egy 6600 korona fizetésű felügyelő 413, egy 10.000 korona fizetésű üzletvezető 625 korona átmeneti jutalékban részesül negyedévenkint. Az összegek mindenesetre némi könnyebbülést jelentenek és maga az intézkedés — bár elkésve, mert az államvasutaknál ily alapon régen be kellett volna hozni az üzleti haszonban való részesedést — a kereskedelemügyi miniszter részéből tagadhatlan szociális érzékre vall. Az államvasutak személyzete a háború előtt is és különösen a háború alatt, olyf minden más állami szolgálatot túlszárnyaló teljesítményt végzett, amelyet a kormánykörök is többször elismertek és amelyet jutalmazni kell nemcsak a bevezetett jutalékrészesedéssel, hanem a rég várt és sürgetett lakbérrendezéssel, háborús segélyek felemelésével, valamint az égetően szükséges felemelt ruhabeszerzési segély sürgős kiutalásával kiterjesztve a feleségre és összes családtagokra. Ezek nélkül a vasutasok elhanyagolt szociális érdekei, a jelenleg rettenetes drágaság közepette nincsenek kielégítve. Erről győződtünk meg, amikor a folyamatba tett intézkedéssel kapcsolatban a szegedi vasutasok közül igen sokak véleményét meghallgattuk. A mozdonyvezetők, vonatkísérők, ipari képesítésű alkalmazottak és minhelyi munkások kivételével a tisztviselőik, kezelőnők, raktármokok, állomási elöljárók, pályafelvigyázók stb., valamint a szolgák, havidíjasok, napidíjasok és napibéresek óriási kontingense a jelenlegi helyzettel nincsen megbékülve, sőt az egyes dédelgetett kategóriákkal szemben elkeseredetteknek mondhatók. — A felsőbbségnek feltétlen tisztánlátására kell apellálnunk, — mondotta egyik főtisztviselő — mert az csak valóban a legsúlyosabb anomália, hogy egy kétkezi munkásnak vagy ipari munkásnak háromszor annyi jövedelme legyen és lehessen, mint egy tisztviselőnek, aki a beosztottját vezetni és oktatni van hivatva. Egy baj van és ez az, hogy az igazgatóság, valamint a kormánykörök sem veszik észre, hogy amikor a tisztviselők érdekeit elhanyagolják, akkor azt a veszedelmet érlelik, amelytől leginkább tartanak... Pedig a magyar vasutasok, a kinevezettek eddig reméltek, a tényekből ezután is remélnének és megóvnák magukat minden rajtuk kívülálló egyesületektől, szervezetektől, azonban ha soká késik a mentő segítség, széttöredeznek. És ez a széttöredezés nem a vasutasok vétke lesz, hanem a rövidlátóké. i (Szeged, 1918. május 1. HÍREK JőORRIAIXAIUMIÁIR. ÍK király vagyok, bár mépem nincsen és nincs hatalmam semmi kincsen, miket kiszórt az Ur kegye, — országom sincs, ki elvegye. De ur vagyok: királyi senki — e rimes sor hatalmam zengi — s ki szélben, esőben és hóban ázom: fejem tövissel koronázom! És megrázom bilincselt két kezem: — Rabszolgaság! — lázadva vétkezem, s én lázadón szólok most, ellened s pokolba kergetem a szellemed! !Sipos Iván. | __ ' j j Sjf , BiÉKÍiS H1A)IX>1TPI ÉNIEJK Betét vizeknek áradásán s biborpalástba öltözötten halotti torra jöttem. Kezem a záron nem remeg, nem bántja szivem félelem, a múlt sötétjét kémlelem. És száll a fátyol, köd mögöttem s megértem most az életem; riadt, fakó kis életem. Kellett a könny, hogy eg ne fájjon a ne kösse számat félelem, mert nem jön minden én velem! Sötét vizeknek áradásán s biborpalástba öltözötten — harag és ha már megint mögöttem — meghalni jöttem! Sipos Iván. Máfimtdmdfe*. stármiéámkml term, team a fm htm*h$am naov hanyag léeÖnmtfa& ssriveakedjeetek « ieladóhomlkd fuebmáterm temek — Május 1. Ezen a napon a béke boldog éveiben is megállt a munka zakatolása, elnémult a görnyedő robot zaja és a szorgalmas kezek lerakták a szerszámot, hogy ünnepeljék a proletárság öntudatának megszületését. Megáll most is minden a háború förgetegében, amikor elfelejtettek ünnepelni már az emberek és nem szoktak elhalkulni a kattogó masinák és nem szabad pihenni semmiféle szervnek sem, amely a háborúhoz szükséges. És a sok nem szabadnál és nem lehetnél ilyenkor megnyilvánul egy nagyobb hatalom: a világ összes dolgozó embereinek akarata, elszántsága, szolidaritása. Május elsején a világ összes munkásai — sajnos, még a szellemi proletárokat nem lehet közébük számítani — kivonulnak a gyárak füstjéből, a műhelyek fullasztó légköréből a szabadba, hogy békét, választójogot és szabad emberi létet követeljenek. A munkásság tüntetése mind Megváltotta-e már jegyét a Rótt filmhez ? I Siessen ha jól akar mulatni! E1ÉSZ és CEMENT állandóan raktáron kitűnő minőségben és versenyen kívüli érán. ♦ ♦ ♦ ♦ VÉRTES MIKSA cég, Szeged, Pallavicini-utca 5. sz. Raktár: Tisza pályaudvar. j ' | | « | ; i