Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

4 delmagyarobszao Szeged, 1919. január 1. el géppuskájukkal. •Ezalatt odabent a laktanya udvarán to­vább folyt a gyűlés. Különböző szónokok szó­­laltak föl. Az ezredparancsnok, Rojko atez­­des nyugalomra és engedelmességre szólította föl a katonákat, dr. Pogány kormánybiztos pedig kifejtette előttük, hogy a hadügymi­niszter eddig még semmi jelét nem mutatta annak, mintha el­len­for­rad­almi érzelmei vol­nának. Óva intette a katonákat attól, hogy teljesítsék a kommunisták fölhívását, amely fölhívás abban áll, hogy a helyőrség fegyve­resen vonuljon fel a várba a hadügyminiszté­riumba és így kényszerítse lemondásra a „megbízhatatlan“ hadügyminisztert Felhívta a katonaság figyelmét Pogány kormánybiztos arra is, hogy egy ilyen fegyveres felvonulás ima, amikor francia katonaság vonul be a vá­rosba, olyan hatást kelt, mintha a budapesti helyőrség fegyverrel állana ellent az antant fegyverszüneti szerződésén alapuló megszál­lásának és ezért kérve kérte őket, hogy ma­radjanak a laktanyában. Beszédének némi hatása volt, mert azok, ak­ik körülötte állot­tak és szónoklatát hallgatták, némileg meg­nyugodtak. A kommunista tengerész nemzetőrök, akik közben visszaszivárogtak a laktanyába, nem­különben a kapu előtt álló katonák, akiket a rendőrökkel folytatott rövid harcuk még fo­kozottabb mértékben fölingerelt, hangos szó­val követelték, hogy a laktanya azonnal álljon fegyverbe, vonuljon föl a vár elé és kénysze­rítse lemondásra a hadügyminisztert, másik része pedig fegyveresen védelmezze meg a laktanyát minden külső lefegyverezési akció ellen. A két párt nem tudott megegyezésre jutni, tizenkét órakor a kommunista kisebbség, amely a hadügyminisztert le akarja mondat­ni, a laktanya udvarán felsorakozott és a bi­zalmi férfiak vezetésével, feltűzött szuron­­­nyal­ az Üllői­ úton át a város belsejébe indult, hogy a hadügyminisztert lemondásra kény­szerítse. A körülbelül nyolcvan főből álló csa­patot a rendőrségtől elvett automobilon ten­gerész nemzetőrök követik néhány katonával, fegyverekkel és géppuskával. Ugyanekkor a város belseje felöl katonai automobilon katonák érkeztek, akik a katonai parancsnokság rendelkezésére eláWották az Üllői­ út népligeti torkolatát.­ Fél egy órakor már némileg lecsöndesült a laktanya viharos környéke. Az 1-es honvédkaszárnyából időközben Kun Béla a 32-esekhez ment. Itt a 2. század, a kommunisták izgatása folytán bevonult a kaszárnya udvarára, ahol nemsokára meg­jelent Kun Béla és beszédet mondott a le­génységnek. Itt azonban a katonák hangulata ellene fordult, mert a bizalmi férfiak felvilá­gosították a legénységet, hogy ne engedje át magát a kommunista áramlatnak. A katonák lehurrogták Kun Bélát,­sőt meg is verték vol­na, ha a bizalmi férfiak idejében közbe nem léptek volna. A 32-es katonák Kun Bélát el­­lásták és jelenleg is fogva tart­ják a kaszárnya épületében. Egy katonákból álló csoport egy óra tájban a 32-esek laktanyája felé vonult.­­Hilr szerint meg akarják támadni a laktanyát, hogy Kun Bélát kiszabadítsák. Pogány József kormánybiztos intézkedésére Kun Bélát ki­engedték a kaszárnyából. Budapest, december 31. A délelőtti kato­nai zavargásokról még a következőket jelen­tik: Ma délelőtt a budapesti 1-es honvéd-lak­tanya udvarára a kommunista párt gyűlést hirdetett. Mintegy háromezren jelentek meg. Pogány József kormánybiztos, hogy elejét ve­gye a nagyobb tüntetéseknek, szintén elment a gyűlésre. Mielőtt azonban megérkezett vol­­na, odaért Kun Béla, a kommunisták egyik vezére és­­ beszédet intézett a kaszárnya ud­varán­­ ö­sszegyűlt katonákhoz. Különösen a tisztek ellen izgatta a legénységet. Azt mon­dotta, hogy a tisztek vágóhídra küldték a ka­tonákat, ők rendelték el most is a statáriu­mot. Kun Béla beszédének ennél a passzusá­nál lövés dördült el a kaszárnya első emeleté­nek egyik ablakából. Az udvaron összesereg­­lett katonák közt óriási zavar támadt. Most aztán újra lőttek, de nem egy lövés, hanem egész szabályos sortű­z­ hangzott el. Kun­­ le­sietett az emelvényről, felült a kaszárnya előtt várakozó automobiljára és elrobogott. A katonák rettenetes tolongásban menekültek az udvarról Felrohantak az emeletre, hogy el­fogják a lövöldözőket. El is fogtak egy had­nagyot, aki állítólag a sortü­zet vezényelte. Lehurcolták oda, ahol a seb­tü­z három halottja feküdt. A hadnagyot aztán puskatussal agy­ba-főbe verték, aztán agyonlőtték. A laktanyából kivonuló katonák megtá­madtak három parasztszekeret, amelyeken­­ kézigránátot szállítottak, majd két­­ másik pa­rasztszekeret, amelyeken gépfegyvereket szállítottak a rendőrségre. A kézigránátokat és a gépfegyvereket elhordták. Budapest, december 31. A hadügyminisz­térium a zavargásokról a következő felvilágo­­sítást adta: Az eddig hozzánk érkezett je­lentések szerint a katonák egymásra lőttek. A rendet sikerült helyreállítani A hadügymi­niszter intézkedésére hadbírói vizsgálat indul meg annak megállapítására, hogy kinek i­. kezdeményezésére történt a lövöldözés. Budapest, december 31. Vyx alezredes, a francia megszálló csapatok vezetője, miután a katonai­­ zavargásokról értesült, azonnal ma­gához hivatta Ferenczy őrnagyot, a népőrség parancsnokát s hosszasan tárgyalt vele. Budapest, december 31. A kormány tag­jai ma délután három órakor minisztertanács­ra ültek össze a kormányelnöki palotában. Eredetileg a földbirtokreformról készített tör­vényjavaslat volt felvéve a tanácskozás napi­rendjére, az 1-es­ honvédek laktanyájában ki­tört zavargás azonban arra bírta a kormányt, hogy Festetich hadügyminiszter esetleges tá­vozásának a kérdéséről tárgyaljon. Károlyi Mihály a déli órákban magához kérette Nagy Vince belügyminisztert és Festetich Sándor hadügyminisztert, akikkel behatóan tárgyalta a mai eseményeket. Mint értesülünk, a kor­mány tagjai szilárdan el vannak tökélve, hogy az ismét megnyilvánuló terrornak nem engednek. A kormány haladni akar a maga által kijelölt úton, nem ismeri el a katonáik­nak azt a jogát, hogy egyre-másra megbuk­tassák a nekik nem tetsző hadügyminisztert. Éppen ezért a miniszterek álláspontja az, hogy Feste­ti­eknek helyén­ kell maradnia. Budapest, december 31. A Politikai Hír­adó jelenti: A tengerész nemzetőrség bizal­­mi férfiait fogadta ma délután Festetlek Sándor gróf hadügyminiszter Fényes László kormánybiztos társaságában. A hadügymi­niszter a következőket mondotta: — Azt a hírt terjesztették rólam, hogy élt az ellenforradalom embere és reakciói va­gyok. Ez a leggyalázatosabb és egyúttal a legalaptalanabb rágalom. A katonák százai és ezrei, kiknek sorsában osztoztam a hábo­rúban, ismerik az én egyéniségemet. Tudják, hogy a régi osztrák hadseregben talán egye­dül én tiltakoztam a régi rendszer brutális embertelensége ellen — Második híresztelés ellenem, hogy a bizalmi férfi rendszer ellensége vagyok. Ez is hazugság. Én ama rendelet alapján állok, a­melyet elődöm adott ki — A két legfiatalabb korosztály leszere­lését is szememre hányják. Ezt nem én ma­gam, hanem az egész kormány rendelte el, mert a fegyverszüneti szerződés értelmében egyetlen katonával sem tarthatunk többet, mint amennyi elő van írva Hangsúlyozta még a miniszter, hogy ő a proletárérdekek védelmezője s hozzá a ka­tonaság mindig bizalommal fordulhat. A küldöttség szónoka a katonák helyes­lése között válaszolva erre, hogy ők is föl­tétl­en hívei a rendnek és fegyelemnek s hogy az 1-es honvédlaktanyában történt esemé­nyek előidézésétől távol állnak. I Esterházy diplomáciai jelentése meg egy tanári kinevezés. Budapest, december 31. A Magyarország egyik nem régen megjelent számá­ban egy hír jelent meg, amelyben a lap azt jelenti, hogy Lovászy miniszter lemondása leginkább kül­politikai okokra vezethető vissza. Hivatko­zott az újság, Lovászy lapja, a Svájcban járt Esterházy Mihály gróf jelentésére, amely ál­lítólag ■ [UNK]'komoly adatokkal tanúskodik az an­tant magyarság-ellenes hangzatáról a kor­mány tulságba vitt radikalizimusa miatt. Most a népkormány közzéteszi ezt a jelentést, a­melynek naivsága nyilvánvaló. A jelentés elmondja, hogy Bernben Es­terházy összeköttetésbe jutott dr. Balogh Ele­mér tanárral, akivel együtt érintkezést kere­sett az antant svájci követeivel, de vissza­utasításra talált. A jelentés ezután ezeket mondja: — Magyarország elismertetésének elő­mozdítását illetőleg egy további lépés volt a szerzői jog védelmére létesített berni unióba való felvételünk előkészítése. Balogh megál­lapodott a svájci hivatalos és tudományos kö­rökkel abban, hogy ő annak dacára, hogy Ma­gyarország hiva­ta­losan elismerve­­ nincs, az unióba való belépésünket közvetíti. Ezzel kap­­­csol­atban kívánatos volna, hogy Balogh buda­pesti egyetemi tanársága mielőbbi eli­ntézést ráérjen, annál inkább, mert ilyen értelmű kor­­­­mányí­géret birtokában mutatkozott be az it­teni körökben. Ami a magyar kormány radikalizmusát illeti, amely állítólag elyan ellenszenves az antantnál, a jelentés csak egyszerűen ráutal e tekintetben arra, hogy Esterházy impresz­­sziója szerint nem­­ tetszetős az antantkor­­h­ányoknak, ha a magyar kormány túl gyor­­san halad a radikalizmus irányában, mert az antant-államokban általános a félelem a bol­­sevizmustól. Érdekes, hogy Esterházy, sőt maga Ba­logh is táviratokban sürgették az utóbbinak­­ egyetemi tanárrá való kinevezését. Szóval Esterházyéknak úgy látszik nem megbízható diplomáciai értesülések megszerzése volt a fő gondjuk. Ennél a csekélységnél fontosabb volt nekik Balogh­­ kineveztetése. Hajőszülés ellen csakis az ártalmatlan Leinzinger-féle „Hajrestorert” használja. Ára 2 — K. Kapható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged Széchenyi-tér. Kotlár­­ Rudolf festő-és faipari vállalata Hajdú JóZsef 1­1 J Telefon 2­87. -------------- o o­ J 4 J fényező és mázoló mester. Telefon 2­87. iparművészeti rajzoló. Mintaraktár és iroda: Takaréktár­ utca 8., új Csongrádi-palota. Ipartelep: Polgár­ utca 24. szám. Tervezünk és készítünk iparművészeti kivitelben teljes lakberendezéseket a legszolidabb árakon.

Next