Szeged, 1921. január (2. évfolyam, 3-24. szám)

1921-01-05 / 3. szám

Szerda, 11. évf., 3. szám. Szeged, 1921 január 5. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: [T^ . ,t _____^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: £ £?TMkor­ s &ArclTMhori Megjelenik naponkint délután. K««ey­»tc.e. * Telefonit. Ära 2 korona. egyáltalán nincs lelkiismerete, amely­hez szólni lehetne. BUDAPEST, jan. 4. Bleyer Jakab volt nemzetiségi miniszter a legkö­zelebbi napok valamelyikén megbe­szélésre hívja össze az elszakadásra ítélt területek képviselőit, hogy mi­lyen formában tiltakozzanak a nagy­követek tanácsának a nép akaratába ütköző határozata ellen. A gyáva pénz. SZEGED, január 4. (évs.) Sokan, akik idegesek, akik türelmetlenek, sokan, akikben nin­csen meg az átgondolás és a belá­tás lelki­­ adománya, most, hogy a múlt hetekben kifejtett pénzügyi program nyomán financiális helyze­tünk jobbra­ fordulását várják és a tőzsde­kurzusokból a korona hanyat­lását és az értékek és valuták emel­kedő tendenciáját látják, már nyug­talankodni kezdenek és a kuvikok huhogása, a felületes bírálat elitélő és kicsinylő megnyilvánulása mind­inkább erősbödnek, annyira, hogy a pénz természetszerű gyávaságában hajlamos társat találva újabb pánik­kal is fenyegetnek. Nem akarunk mindenkiben tuda­tos rosszindulatot feltételezni. A szűkkeblűség, a vagyonhoz való ra­gaszkodás, a jövőtől való félelem, a szerzett vagyonok természetes ked­ves és szívhez nőtt volta mind olyan mozgató erő, amelyre a rossz­­indulat megjelölése túlzott s amelyet legszigorúbb mértékkel mérve sem lehet egyébnek minősíteni, mint túl­zott óvatosságnak,, szűkebb látókör­nek, belátás hiányának, vagy a leg­rosszabb esetben: ostobaságnak. „ Hegedűs Lóránt programot adott. Olyan­ programot, melynek keresez­­tülvitelére ő maga, egy esztendős időszakot kötött ki s megjegyezte, hogy ez a munkaprogram csak ak­kor hozhatja meg a tőle várt ered­ményt, ha azt minden pontjában és a megfelelő időben végre is hajtják. Hegedűs nem ígért csodákat; a reá­­lis pénzember ezt nem is tehette, annál kevésbé, mert senki sem lát­hatta nála mélyebben, igazabban és végzetszerűségének egész nagy sú­lyával a magyar pénznek tragédiá­ját. Tudta és látta azt, hogy a ma­gyar pénz beteg, hogy a betegsége nem is akut, hanem krónikus, hos­­­szú ideje hordott, az egész szerve­zetet megmételyezett betegség — s ha azt a kívánságot fejezték volna ki előtte, hogy ezt a betegséget má­ról holnapra gyógyítsa ki, bizonnyal azt felelte volna: Kérem, én orvos vagyok és nem kuruzsló. Ha Önök­nek csodaszer kell, menjenek javas­­asszonyhoz, de ne jöjjenek hozzám, aki tudom, hogy elharapózott baj gyökeres orvoslása időt, sok időt veszen igénybe. Nagyon rossz szolgálatot tesz a hazájának, de a maga vagyoni érde­kének az, aki Hegedűs programját ma, amikor még minden rendelkezés és terv csak embrió korát éli és hatá­sát még nem is éreztethette, bírálat alá veszi és már eleve megvonja tőle a bizalmat és megrendíti mások hitét és bizalmát is. Hegedűs sikerének nagy része attól függ, helyre bírja-e állítani a bizal­mat a magyar pénz jövőjéhez. És ez a bizalom nem azoknak a tőzsde­játékától függ, akik vagyonukat idegen valutában akarják valami­képen megmenteni és akik minden financiális programot helyesnek és jónak találnak, amely módot ad nekik a saját önző, szűkkeblű, hazafiatlan és az áldozattól irtózó vagyon mentésére, viszont mindent BUDAPEST, jan. 4. (Sajt. tud.) Illetékes helyen , a Nyugatmagyar­­országra vonatkozó döntéssel szem­ben a következőket mondták: “ A­ kormánynak még nem volt módjában állást foglalni ebben a kérdésben és pedig azért nem, mi­vel semmiféle jegyzék még nem érke­zett hozzá. A szövetséges főhatal­maknak arról a szándékáról, hogy Nyugatmagyarországot átveszik és átadják Német-Ausztriának, csak a lapokból és az itteni antantmissziók­­hoz­­ érkezett jelentésekből szerzett tudomást. Annyi­­ azonban megálla­pítható a közvélemény kijege­cesedett felfogásából is, hogy a magyar kor­mány egy olyan döntést, amely a jegyzéknek előre jelzett tartalmával azonos, semmiképen sem vehet tudo­másul. Mindenekelőtt azért, mert egy ilyen intézkedés teljesen ellentétben volna a békeszerződéshez mellékelt körlevéllel, amelyben az antanthatal­­mak kijelentették, hogy a trianoni béke végrehajtásánál arra fognak törekedni, hogy a békeszerződés súlyos feltételei enyhüthessenek. A kormány különben ma, kedden dél­előtt minisztertanácsot tart, amelyen megállapítja a szükséges tennivalókat. BÉCS, jan. 14. (M. T. 1.) A bécsi lapok a nyugatmagyarországi kér­désben bizonyos tartózkodással fog­lalnak állást. Az alaptónus a men­­tegetődzés és a felelősség áthárítása az ántantra. Több lap erélyesebb hangot üt meg, hangoztatva, hogy Magyarországnak nagyobb szüksége van az osztrák iparcikkekre, mint Ausztriának a magyar élelmiszerre. Érthetetlennek tartják továbbá, hogy a magyar kormány többi szomszéd­jával is- holott azok nagyobb tert­«­ü­­letet szakítottak el — jó viszonyt keres, Ausztriával szemben pedig elutasítóan viselkedik. A kommunista „Abend” írja, hogy Magyarország ez alkalommal nem enged a felszólítás­nak és már készül is Nyugatmagyar­­országon a fegyveres ellenállás a terü­let elszakítása ellen, perhorreszkálnak s mindenre kigyót­­békát kiáltanak, ami vagyoni érde­kükben éri őket. Ez a bizalom azok­nak a lelkében kell éljen, akik a haza, a nemzet, a magyarság jövő­jéért áldozni is tudnak és szívesen áldoznak is. A sötétben bujkáló, egyéni célokat propagáló, önző és szűkkeblű kriti­kusoknak kuss! Nem­­ szép kitétel, de egyedül helyén való! BÉCS, jan. 4. (M. T. 1.) A mai nap folyamán megcáfolták azt a hírt, mintha Nyugatmagyarország átadása néhány napon belül megtörténnék. Illetékes körökben úgy tudják, hogy ez a legjobb esetben februárban, vagy márciusban következik be. Egyes sajtóorgánumok azért kifogá­solják a Nyugatmagyarországnál tör­tént döntést, mert nem felel meg a népek önrendelkezési jogának. Mi­után Hy- irányban — r­e­n az önren­delkezési jog alapján — történt a döntés — írja a radikális Abend, a nyugatmagyarországi kérdés még sú­lyos kellemetlenséget szerezhet Ausz­triának. BUDAPEST, jan. 4. Egy újságíró megkérdezte gróf Apponyi Albertet, hogy mi a véleménye a nyugatma­­gyarországi döntésre nézve. — Mindenesetre — mondotta Apponyi — újabb jele ez annak az ellenséges indulatnak, mely néhány hónap óta fokozott mértékben vesz minket körül és melynek stációi a ratifikálásra vonatkozó felesleges ul­timátum, a rapallói szerződés és most a nyugatmagyarországi kérdés egyoldalú megoldásának erőltetése. Kérdés az, hogy az osztrák kormány­nak tudtával és beleegyezésével tör­­tént-e az antanthatalmaknak ez a lépése. Ha igen, akkor az osztrák kormány nem menthető fel a kétszí­­nűség vádja alól. Módjában áll ezek­nek az ellenkezőjét bizonyítani. Az antanthatalmaknak látszólagos ked­vezése ellenére is ragaszkodhatik a direkt tárgyalások folytatásához. Saj­nos, úgy látszik , az osztrák kormány ilyen lojális eljárására nincs kilátás. Mindezeknek tanúsága ránk­nézve az, hogy minél szilárdabbal állítsuk helyre a magyar egységfron­tot éss az összes nemzeti erők osz­tatlan sorbaállásával teremtsük meg magunknak azt a pozíciót, amellyel a világnak számolnia kell. Aki ezt még ma sem érzi és még ma is ráér a személyi csoport és pártpolitika apró játékainak folytatására, ennek D'Annunzio bukása. BÉCS, jan. 4. (M. T. I. magán­­jelentése.) A Neue Freie Presse je­lenti Milánóból: D’Annunzio elhagyja Fiumét. A fiumei harcok egész vesz­tesége az olasz csapatok részéről 16 halott és 242 sebesült. A légio­­náriusoknál­­ 16 halott és 5­1 se­­besült; a polgári lakosságból három ember meghalt és több megsebesült. December 31-én írták alá az olasz csapatok és Fiume szabad állam képviselői között létrejött jegyző­könyvet. RÓMA, jan. 4.­­Stefani, M­ T K) A „Brancetti“ és „Espero“­­nevű torpedórombolók néhány kisebb jár­­művel együtt tegnap délután el­hagyták a fiumei kikötőt; ma dél­előtt más hajók is kifutottak a ki­kötőből. RÓMA, jan. 4. (M. T. 1. Stefani.) A lapok jelentik Fiuméból:­ A vá­rosi tanács dr. Grossichot válasz­totta Fiume kormányzójává,­ azután jóváhagyta az abbáziai egyezményt. Ma foglalkozik a kormány a nyugatmagyarországi kérdéssel Az ántant jegyzéke még nem érkezett Budapestre.­­ Bécsben februárra vagy márciusra várják Nyugatmagyarország átadását. Apponyi Albert nyilatkozata. Anglia gabonát szállít Ausztriának. BÉCS, jan. 4. (M. T. 1.) A Neues Wiener Journal jelenti Triesztből: Triesztbe gőzös futott be, mely 7300 tonna Ausztriának szánt man­­dzsuriai gabonát hozott, egy másik pedig 6000 tonna indiai gabonát, mindkettő az angol kormány meg­bízásából. Génuából tengeri uton 5000 tonna északamerikai búza ér­kezett Ausztria számára és a leg­közelebbi napokban további 33.000 tonnát várnak. Egyéb áruból román hajón 800 tonna rozs érkezett Ausztria számára. Románia mozgósít a bolse­visták ellen. PÁRIS, január 4. (M­T­ I. Havas.) A Liberte fentartással közöl egy bu­­karesti táviratot, amely szerint a kor­mány, tekintettel arra a komoly helyzetre, amely amiatt támadt, m­ert a határmentén nagy bolsevista csa­patokat vontak össze, behívta az 1913—14-ik és 1915-iki korosztá­lyokat. Militarizálják továbbá a vasúti alkalmazottakat is. A SZENTMIHALYT a SZETTHELYI-WtOZI mutatja be. A főszerepeket PETROVICH és MAKAY MARGIT játsszék. - -• - ==: EMktdások kudeit Mi S, «egye* 7 ée t? órakor ........r~r 1

Next