Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)
1922-05-16 / 111. szám
Szeged, 1922. május lfc. Kedd, 111. évi, 111. sz Röpiratok. A kormány a választások előestéjén minden áron lendíteni akar a mai magyar irodalom ügyén és ebből a célból eddig ismeretlen szerzőket emelt ki a névtelenség homályából az álnevűség világosságába. Megíratta velük, nem azt, hogy mit kíván a magyar nemzet, mert ezt már Petőfi és Jókai elírták előle ama nevezetes március idusán, hanem megíratta velük azt, hogy mit kíván a magyar nemzet ez idő szerint való kormánya attól a néptől, amely hol nyiltan, hol titkosan az urnák elé lép nemsokára, hogy ítéletet mondjon a maga szavazatával. Ettől az ítéletet, úgy látszik, már előre nyugtalan a kormány lelkiismerete, azért fordul ahhoz az eddig szokatlan, sőt példátlan irodalmi kísérlethez, hogy zöld és sárga, sőt lila és szürke mrosúrák ezreit röpíti szét az országban, amelyek a különféle ellenzéki pártok vezető embereit igyekeznek bemártani vagy »leleplezni“. A jóakarat erre ugyancsak megvan ezekben az álneves röpiratokban, csak a tárgyi alap hiányzik. Szittya Bálint, FokteŐy Balázs és Látó László meg többi jónevű társaik nem sajnálják a papirost meg a betűt, hogy egyrészt Andrássyt és VarSonyit, másrészt Rassayt és Rupertet és az ellenzék minden számottevő tényezőjét a kicsinyes gyűlölködés, az elvakult szenvedély mérgével öntsék le, bár mi ezt a költséget és fáradságot nem kímélő félhivatalos aknamunkát egészen fölöslegesnek tartjuk. A kormánypárti kurzussajtó jobb ügyhöz méltó buzgalommal már régóta csinálja ezt és ő is hiába csinálja. Ma már csak mesterségesen és meddő módon lehet terjeszteni az ilyen politikai »légkört“, amire igazán semmi szüksége sincsen többé ennek a szerencsétlen országnak. Különben is minden józan és világosan látó olvasó, minden, a maga fejével gondolkozó választó az első pillanatra fölismeri ezeknek a zöld és sárga elmeműveknek forrását és célzatát, mint ahogy a hátulról ledöfött Aretino azonnal megismerte a római kúria stílusát. Mi csak sajnálni tudjuk azokat, akik még mindig ilyen fegyverekkel harcolnak vélt igazaikért, jobban mondva veszélyben forgó hatalmi pozíciójuk érdekében. Akik Rassay Károlyt »forradalmi gömböcének, Rupert Rezsőt »pemzlifejű liberálisának nevezik, akik megállapítják, hogy ,a Tisza-féle liberalizmus és a háború utáni liberalitás nem egykutya", azokkal nagyon bajos, sőt egészen fölösleges dolog vitatkozni Mi a magyar politikai és közéleti polémiának egészen más iskoláját tanultuk és ismerjük. Mi még nem felejtettük el, hogy volt egy gróf Széchenyi István, aki a »Kelet népe“ c ima röpirattal válaszolt egy Kossuth Lajosnak és volt egy báró Kemény Zsigmond, aki szintén publicista volt, de valamivel különb BUDAPEST, május 15. Vasárnap Dunánál tett körutat gróf Bethlen István miniszterelnök és első állomása Szombathelyen volt A miniszterelnök mindenütt a legitimista ellenzékkel találta magát szembe, amelynek ott erős talaja van. Megmutatkozott ez különösen Szombathelyen, ahol gróf Bethlen beszédét folytonos közbekiáltásokkal állandóan zavarta a keresztény legitimista ellenzék. Az előkelőség távoltartotta magát a miniszterelnök fogadtatásától, amire pedig a város nagy előkészületeket tett. Gróf Mikes János püspök bérmakörútra indult, az arisztokraták és az intelligencia pedig a várostól két kilométernyire fekvő Gyönyszöllös községbe ment, ahol gróf Czirdky József legitimista jelölt tartott programbeszédet. A »rossz időre való“ tekintettel a kulturház dísztermében tartották a népgyűlést. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter után beszélt gróf Bethlen István. — Országszerte megindult a választási küzdelem, — kezdte beszédét a miniszterelnök. — ügy van, — bömbölt a terem végéből egy hatalmas hang. Derültség támadt, sokan pisszegtek. — Az ország tudni akarja, hogy... — Mennyi lesz egy mázsa búza ára? — vágnak bele a miniszterelnök szavába. — Ötezer korona — magyarázza egy másik közbeszóló . — A kormányt a legkülönbözőbb vádakkal illetik. Mondják persze, hogy a kormány az oka a drágaságnak is. — Úgy van, igaz is! Arról beszél most a miniszterelnök, hogy a kormány saját felelősségére fölemelt segélyeket folyósít a tisztviselőknek. — Kertesfogás ! Korteskednek a tisztviselők segélyével ! Majd Andrássyról beszél a miniszterelnök, akit az ellenzékiek hosszasan éljeneznek. Ezután arról beszél a miniszterelnök, hogy a királyi család jövedelméből a legitimisták propaganda célokra költöttek. — Hát a különvonatot ki fizeti ! — Hát a kormány hol veszi a propaganda célokra a pénzt ! A miniszterelnök hasonló közte«Mi—fc között létei be mialatt többeket a rendőrség kivezetett a teremből. Ezután Patacsy Dénes beszél. Már vagy félóráig szónokolt, amikor egy öblös hang lekiált a karzatról: Kihez van szerencsém ? Az ő beszédét is folytonos közbeszólókkal zavarják. Simonyi-Semadam rövid beszéde után eltávoztak a miniszterelnök és kísérői. A félhivatalos tudósítások szerint beszédében a miniszterelnök azt fejtegette, hogy az egységes párt erős és független Magyarországot akar nemzeti királysággal, szociális és felekezeti békét, keresztény felekezeti demokráciával. Nemzeti királyságot akar, de a királyság kérdését ma nem lehet megoldani, mint nem lhet hozzányúlni mindaddig, amíg ezt a kérdést ellenségeinktől függetlenül, de belső viszályainktól is függetlenül el nem intézhetjük. — A vád ellenük az — folytatta a miniszterelnök —, hogy Magyarországon protestáns kormány van, amely királyt akar a nemzet nyakára ültetni. Nincs protestáns kormány, csak magyar. Nincs felekezeti állam, csak nemzeti, amely nem akar semmiféle protestáns királyt a nemzet nyakára ültetni. Mi protestánsok tudjuk, mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének. Ezután arról beszélt a miniszterelnök, hogy meg kell reformálni alkotmányos intézményeinket, meg kell alkotni a főrendiház reformját és a megyei reformot. A jogrendről is beszélt a miniszterelnök és erről ezeket mondotta: — Azt mondják, nincsen jogrend. A sajnálatos bűncselekményekért, amelyek történtek, a kormány nem felelős és nem oka ezeknek. Becsületszavamra állítom és vitatom bárkivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni. Mi el akarunk és el fogunk járni minden egyes esetben, ám akik a kormánnyal szemben állanak, azok osztály- és felekezeti izgatást végeznek Aki izgat, számoljon azokkal a következményekkel, amelyek ebből folynak. Az izgatás az oka annak, hogy a közhangulat még nem nyugodott meg és hogy bűncselekmények fordulnak elő. A miniszterelnök még CdVörnökön és több községben t ártott progr?mb?szédet. Vázsonyi Vilmos kispesti beszéde. BUDAPEST, május 15. A demokrata párt vasárnap nagy választógyűlést tartott Kispesten. Vázsonyi beszédében többek között ezeket mondotta: — A keresztény kurzusnak bevallott csődje volt, amikor szakított az általános választási joggal, amikor megszökött a néppel való találkozástól, amikor törvénytelen rendelettel eltörölte a nyílt szavazást. — Balga beszéd az, amely gyűlöletet akar hirdetni az emberek közt és amely a gyűlölködésben látja Magyarország jövőjét. A gyűlölködés csak arra való, hogy elválassza egymástól azokat, akik együvé valók. Apponyi Debrecenben. BUDAPEST, május 15. A keresztény legitimista ellenzék vasárnap népgyűlést tartott Debrecenben, amelyre gróf Apponyi, Andrássy és Haller utaztak le. Apponyi beszédében többek között ezeket mondta: — Eljöttem, hogy a keresztény morálnak minden türelmetlenség nélkül való uralmán kívül a nép jogaihoz és a királyhűséghez való tántoríthatatlan ragaszkodásomat kifejezzem. * Hosszabban beszélt a népjogok megcsonkításáról és azt mondotta: az egész világon mi állunk egyedül abban, hogy itt a vízözön elöLi nyílt szavazást honosították meg. A választási atrocitások. BUDAPEST, május 15. A vasárnap nem múlhatott el ismét az ellenzékkel, ellenzéki jelöltekkel szemben elkövetett atrocitások nélkül. Monoron Koltay Sándor, a Ralsay-párt jelöltje beszélt a titkos szavazás mellett. Beszéde közben a közönség Nagyatádit abcugolta, erre a szolgabíró a jelölttől megvonta a szót. Szeghalmon Korniczky Dezsőnek, a Kossuth-párti jelöltnek támogatására Búza Barna is beszédet akart tartani. Korniczky és Búza Barna Ambrus Imre földbirtokosnál szállottak meg. Alig végezték be ebédjüket, egy csendőrfőhadnagy jelent meg a lakáson, aki fölszólította őket, hogy azonnal hagyják el a járás területét. »A programbeszédet nem szabad megtartani“, — mondotta a csendőrfőhadnagy — föltétlenül távozniok kell." Búza Barna törvénytelennek mondotta a parancsot, amelynek nem akart engedelmeskedni, mire csendőrök vezették ki őt és Komiczkyt a községből. Hány mandátumra számít a kormánypárt ? BUDAPEST, május 15. Gömbös Gyula a kormányhoz közel álló egyik esti lapban nyilatkozik arról, hogy milyen eredményt vár a kormány a választástól A kilátások Gömbös szerint természetesen a lehető legjobbak. Gombos arra számít, hogy a kormánypárt és a hozzá közel argumentumokkal és emelkedettebbjük becsülni ellenfelünkben is az szellemben dolgozott, mint Szittya Bálinték és Fokeőy Balázsék zsoldos hada. Mi azoktól a régi nagyoktól és igazaktól próbálunk tanulni harcmodort és nem kérünk az utszéli csúfolódás és a vásári kikiálás stílusából. Mi nem izgatunk és nem lázítunk személyek ellen, mi nem a felekezeti gyűlölet, embert és a magyart. Mi nyugodt élekkel, igazságunk öntudatával és meggyőződésünk önérzetével nézünk és állunk az urnák elé. Mert ott különben se használ se nyelvöltögetés, se megszólás, ott lesz majd az igazi népitélet, amelyről olyan furcsa és ferde fölfogásokat hallottunk a közelmúlt zivataros és zavaros napjaiban, szítjuk sem sem a pártosság tüzét és meg akar- Szombathelyen megzavarták a miniszterelnök beszédét.