Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-16 / 111. szám

Szeged, 1922. május lfc. Kedd, 111. évi, 111. sz Röpiratok. A kormány a választások előesté­jén minden áron lendíteni akar a mai magyar irodalom ügyén és eb­ből a célból eddig ismeretlen szerző­ket emelt ki a névtelenség homályá­ból az álnevűség világosságába. Megíratta velük, nem azt, hogy mit kíván a magyar nemzet, mert ezt már Petőfi és Jókai elírták előle ama nevezetes március idusán, ha­nem megíratta velük azt, hogy mit kíván a magyar nemzet ez idő szerint való kormánya attól a néptől, amely hol nyiltan, hol titkosan az urnák elé lép nemsokára, hogy ítéletet mondjon a maga szavazatával. Ettől az ítéletet, úgy látszik, már előre nyugtalan a kormány lelki­­ismerete, azért fordul ahhoz az ed­dig szokatlan, sőt példátlan irodalmi kísérlethez, hogy zöld és sárga, sőt lila és szürke mrosúrák ezreit röpíti szét az országban, amelyek a külön­féle ellenzéki pártok vezető embereit igyekeznek bemártani vagy »lelep­lezni“. A jóakarat erre ugyancsak megvan ezekben az álneves röpira­­tokban, csak a tárgyi alap hiányzik. Szittya Bálint, FokteŐy Balázs és Látó László meg többi jónevű tár­saik nem sajnálják a papirost meg a betűt, hogy egyrészt Andrássyt és VarSonyit, másrészt Rassayt és Ru­­pertet és az ellenzék minden szá­mottevő tényezőjét a kicsinyes gyű­lölködés, az elvakult szenvedély mér­gével öntsék le, bár mi ezt a költ­séget és fáradságot nem­ kímélő fél­­hivatalos aknamunkát egészen fölös­legesnek tartjuk. A kormánypárti kurzussajtó jobb ügyhöz méltó buz­galommal már régóta csinálja ezt és ő is hiába csinálja. Ma már csak mesterségesen és meddő módon le­het terjeszteni az ilyen politikai »lég­kört“, amire igazán semmi szüksége sincsen többé ennek a szerencsétlen országnak. Különben is minden józan és vi­lágosan látó olvasó, minden, a maga fejével gondolkozó választó az első pillanatra fölismeri ezeknek a zöld és sárga elmeműveknek forrását és célzatát, mint ahogy a hátulról le­döfött Aretino azonnal megismerte a római kúria stílusát. Mi csak sajnálni tudjuk azokat, akik még mindig ilyen fegyverekkel harcolnak vélt igazaikért, jobban mondva veszélyben forgó hatalmi pozíciójuk érdekében. Akik Rassay Károlyt »forradalmi gömböcének, Rupert Rezsőt »pemzlifejű liberálisá­nak nevezik, akik megállapítják, hogy ,a Tisza-féle liberalizmus és a háború utáni liberalitás nem egy­kutya", azokkal nagyon bajos, sőt egészen fölösleges dolog­ vitatkozni Mi a magyar politikai és közéleti polé­miának egészen más iskoláját tanul­tuk és ismerjük. Mi még nem felej­tettük el, hogy volt egy gróf Szé­chenyi István, aki a »Kelet népe“ c ima röpirattal válaszolt egy Kos­suth Lajosnak és volt egy báró Kemény Zsigmond, aki szintén pub­licista volt, de valamivel különb BUDAPEST, május 15. Vasárnap Dunánál tett körutat gróf Bethlen István miniszterelnök és első állo­mása Szombathelyen volt A minisz­terelnök mindenütt a legitimista ellenzékkel találta magát szembe, amelynek ott erős talaja van. Meg­mutatkozott ez különösen Szombat­helyen, ahol gróf Bethlen beszédét folytonos közbekiáltásokkal állan­dóan zavarta a keresztény legitimista ellenzék. Az előkelőség távoltartotta magát a miniszterelnök fogadtatá­sától, amire pedig a város nagy előkészületeket tett. Gróf Mikes Já­nos püspök bérmakörútra indult, az arisztokraták és az intelligencia pe­dig a várostól két kilométernyire fekvő Gyönyszöllös községbe ment, ahol gróf Czirdky József legitimista jelölt tartott program­beszédet. A »rossz időre való“ tekintettel a kultur­­ház dísztermében tartották a nép­­gyűlést. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter után beszélt gróf Bethlen István. — Országszerte megindult a vá­lasztási küzdelem, — kezdte beszé­dét a miniszterelnök. — ügy van, — bömbölt a terem végéből egy hatalmas hang. Derült­ség támadt, sokan pisszegtek. — Az ország tudni akarja, hogy... — Mennyi lesz egy mázsa búza ára? — vágnak bele a miniszter­elnök szavába. — Ötezer korona — magyarázza egy másik közbeszóló . — A kormányt a legkülönbözőbb vádakkal illetik. Mondják persze, hogy a kormány az oka a drágaság­nak is. — Úgy van, igaz is! Arról beszél most a miniszter­elnök, hogy a kormány saját fele­lősségére fölemelt segélyeket folyósít a tisztviselőknek. — Kertesfogás ! Korteskednek a tisztviselők segélyével ! Majd Andrássyról beszél a mi­niszterelnök, akit az ellenzékiek hos­­­szasan éljeneznek. Ezután arról beszél a miniszter­­elnök, hogy a királyi család jöve­delméből a legitimisták propaganda célokra költöttek. — Hát a különvonatot ki fizeti ! — Hát a kormány hol veszi a propaganda célokra a pénzt ! A miniszterel­nök hasonló közte­­«Mi—fc között létei be mialatt többeket a rendőrség ki­vezetett a teremből. Ezután Patacsy Dénes beszél. Már vagy félóráig szónokolt, amikor egy öblös hang lekiált a karzatról: Ki­hez van szerencsém ? Az ő beszédét is folytonos közbeszólókkal zavar­ják. Simonyi-Semadam rövid be­széde után eltávoztak a miniszter­­elnök és kísérői. A félhivatalos tudósítások szerint beszédében a miniszterelnök azt fejtegette, hogy az egységes párt erős és független Magyarországot akar nemzeti királysággal, szociális és felekezeti békét, keresztény fele­kezeti demokráciával. Nemzeti ki­rályságot akar, de a királyság kér­dését ma nem lehet megoldani, mint nem lhet hozzányúlni mindaddig, amíg ezt a kérdést ellenségeinktől függetlenül, de belső viszályainktól is függetlenül el nem intézhetjük. — A vád ellenük az — folytatta a miniszterelnök —, hogy Magyar­­országon protestáns kormány van, amely királyt akar a nemzet nya­kára ültetni. Nincs protestáns kor­mány, csak magyar. Nincs felekezeti állam, csak nemzeti, amely nem akar semmiféle protestáns királyt a nemzet nyakára ültetni. Mi pro­testánsok tudjuk, mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének. Ezután arról beszélt a miniszter­elnök, hogy meg kell reformálni al­kotmányos intézményeinket, meg kell alkotni a főrendiház reformját és a megyei reformot. A jogrendről is beszélt a minisz­terelnök és erről ezeket mondotta: — Azt mondják, nincsen jogrend. A sajnálatos bűncselekményekért, amelyek történtek, a kormány nem felelős és nem oka ezeknek. Becsü­letszavamra állítom és vitatom bár­kivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog el­járni. Mi el akarunk és el fogunk járni minden egyes esetben, ám akik a kormánnyal szemben állanak, azok osztály- és felekezeti izgatást végez­nek Aki izgat, számoljon azokkal a következményekkel, amelyek ebből folynak. Az izgatás az oka annak, hogy a közhangulat még nem nyu­godott meg és hogy bűncselekmé­nyek fordulnak elő. A miniszterelnök még CdVörnö­kön és több községben t ártott pro­gr?mb?szédet. Vázsonyi Vilmos kispesti beszéde. BUDAPEST, május 15. A demo­krata párt vasárnap nagy választó­­gyűlést tartott Kispesten. Vázsonyi beszédében többek között ezeket mondotta: — A keresztény kurzusnak beval­lott csődje volt, amikor szakított az általános választási joggal, amikor megszökött a néppel való találko­zástól, amikor törvénytelen rende­lettel eltörölte a nyílt szavazást. — Balga beszéd az, amely gyű­löletet akar hirdetni az emberek közt és amely a gyűlölködésben látja Magyarország jövőjét. A gyűlölködés csak arra való, hogy elválassza egy­mástól azokat, akik együvé valók. Apponyi Debrecenben. BUDAPEST, május 15. A ke­resztény legitimista ellenzék vasár­nap népgyűlést tartott Debrecenben, amelyre gróf Apponyi, Andrássy és Haller utaztak le. Apponyi beszédé­ben többek között ezeket mondta: — Eljöttem, hogy a keresztény morálnak minden türelmetlenség nél­kül való uralmán kívül a nép jogai­hoz és a királyhűséghez való tánto­ríthatatlan ragaszkodásomat kifejez­zem. * Hosszabban beszélt a népjogok megcsonkításáról és azt mondotta: az egész világon mi állunk egyedül abban, hogy itt a vízözön elöLi nyílt szavazást honosították meg. A választási atrocitások. BUDAPEST, május 15. A vasár­nap nem múlhatott el ismét az ellenzékkel, ellenzéki jelöltekkel szemben elkövetett atrocitások nél­kül. Monoron Koltay Sándor, a Ralsay-párt jelöltje beszélt a titkos szavazás mellett. Beszéde közben a közönség Nagyatádit abcugolta, erre a szolgabíró a jelölttől meg­vonta a szót. Szeghalmon Korniczky Dezsőnek, a Kossuth-párti jelöltnek támogatására Búza Barna is beszé­det akart tartani. Korniczky és Búza Barna Ambrus Imre földbirtokosnál szállottak meg. Alig végezték be ebédjüket, egy csendőrfőhadnagy je­lent meg a lakáson, aki fölszólította őket, hogy azonnal hagyják el a já­rás területét. »A program­beszédet nem szabad megtartani“, — mondotta a csendőrfőhadnagy — föltétlenül távozniok kell." Búza Barna törvény­telennek mondotta a parancsot, amelynek nem akart engedelmes­kedni, mire csendőrök vezették ki őt és Komiczkyt a községből. Hány mandátumra számít a kormánypárt ? BUDAPEST, május 15. Gömbös Gyula a kormányhoz közel álló egyik esti lapban nyilatkozik arról, hogy milyen eredményt vár a kormány a választástól A kilátások Gömbös szerint természetesen a lehető leg­jobbak. Gombos arra szám­ít, hogy a kormánypárt és a hozzá közel argumentumokkal és emelkedettebb­­­jük becsülni ellenfelünkben is az szellemben dolgozott, mint Szittya Bálinték és Fok­eőy Balázsék zsol­dos hada. Mi azoktól a régi nagyoktól és igazaktól próbálunk tanulni harc­modort és nem kérünk az utszéli csúfolódás és a vásári kikiálás stílusából. Mi nem izgatunk és nem lázítunk személyek ellen, mi nem a felekezeti gyűlölet, embert és a magyart. Mi nyugodt élekkel, igazságunk öntudatával és meggyőződésünk önérzetével nézünk és állunk az urnák elé. Mert ott különben se használ se nyelvöltöge­­tés, se megszólás, ott lesz majd az igazi­­ népitélet, amelyről olyan furcsa és ferde fölfogásokat hallot­tunk a közelmúlt zivataros és zava­ros napjaiban, szítjuk sem sem a pártosság tüzét és meg akar- Szombathelyen megzavarták a miniszterelnök beszédét.

Next