Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-01 / 148. szám

Szeged, 1922. julius 1 Ära 8 korona.. Szombat, 111. évU 148. sz. Post festa ... S­ép ünnep volt, ham­ónikius és fölemelő,­ valóban emlékezetes, sőt felejthetetlen. A természet és az em­berek egyaránt azon voltak, hogy tündöklő legyen, mint régi jó hír­nevünk, tiszta, mint az ősi magyar becsület és por­pázó, mint a dicső­ség, melyet sokszázados kultúránk áraszt szerte a világon, az a kultúra, amely erősebb a­­ fegyvereknél és diadalmasabb a gyűlöletnél. A magyar nap­i rang fényében ra­gyogott reggel­ öt estig, sugaraiban megfürdött és megcsillant az ünneplő nagyok és kicsinyek tekintete és káp­rázatossá vált mai koldus szegény­ségünk minden megmaradt dísze, ékszere és pompája. Az embereket egy nagy érzés hozta össze erre a jubileumi szolennitásra: a jogos büsz­keség a magyar tudomány ereje és hatalma miatt és egy nagy gondolat: jövő megmaradásunk és fölemelke­désünk gondolata. Emlékezés és re­ménység ünnepeltek a Kolozsvárról Szegedre száműzött és itt otthonra talált egyetem jubileumán: műlt és jövő találkoztak és ez a fejedelmi találkozó­ás hitet, erős bizalmat, ren­dületlen munkakedvet öntött a csüg­­gedőkre is. Ott volt ezen a jubileumon az or­szág kormányzója, ott volt a daliás és jóságos József főherceg, akit a­ népszerűség verőfénye ragyogott be, valamerre megfordult és a világi és egyházi hatalom számos birokosa mellett megjelent világraszóló láng­­esze fényességével és melegségével Dohnányi Ernő, Liszt Ferenc méltó utóda, aki magasztos áhitatu ma­gyar Hiszekegyével és sziveket hó­dító zongorajátékával tette még tün­­döklőbbé a fényes jubileumot. Mert elmúlik lassan minden e világon, nagyság, dicsőség, hatalom, boldog­­ság, kincs, hír, rang, mind veszen­dők, de így, ami megmarad és to­vább hat, a jövőbe sugárzik, és ez a szellem, az isteni szikra az emberi lélekben, az a fenséges és győzel­mes protr­ e­heuszi láng, amely kul­túrát alkot ezen a főidőn, amely harmóniát hoz a zűrzavarba, amely világosságot gyújt a sötétségben. Ennek a fénynek és ennek a me­legnek, a magya­r kultúra világossá­gának és melegének ünnepe volt Péter és Pál napjon Szegeden. Azért történt hogy az emberek egy napra ismét összetaláltak, hogy az ellen­­t tetek egy napra megint kibékültek, a viszályok elsimultak, a lelkek kide­rültek és a szellemek föleszméltek. A magyarság érdeke volna, mind­nyájunké, hogy az ilyen ünnepi fény­ből és melegből minél több jusson a szürke hétköznapokra is. Hogy le­gyen már egyszer csakugyan ünnep e magyar világon : a megértés, a be­látás, a munka, a testvériség ünnepe. A kultúra és jólét arany napja ragyogjon paloták és kunyhók abla­kán, minden magyar lelkében egy­aránt ! A Kolozsvárról Szeged vendég­­szerető falai közé menekült Ferenc Józse­f Tudományegyetem Péter-Pál napján, csütörtökön ünnepelte meg fönrá­rásának ötvenedik évforduló­ját. Ötven év a világtörténelem idő­tengerében nem nagy idő — alig egy emberöltő, de ötven, munká­ban, a tudományok szolgálatában eltöltött küzdelmes esztendő meg­érdemli a méltó ünneplést. — Mi­yen különös — mondotta az egyetem díszközgyűlésén az egyik üdvözlő szónok —, milyen furcsa, hogy a kolozvári egyetemet Szege­den üdvözli, a Sopronban székelő Selmecbányai főiskola és a Pécsre menekült pozsonyi egyetem . . . Milyen furcsa, nem tudja az ember, nevessen-e, vagy sírjon rajta . . . Az ünneplés meleg hangulatát bi­zony sokszor letompította ez a szo­morú valóság és az örömkönnyek közé gyakran vegyült a bánat könnye is, de az ünneplést ezek az össze­vegyült testvérkönnyek még szen­tebbé, még igazabbá tették. Megérkezik a kormányzó. A reggeli szél vidáman lengette a a napfényben fürdő trikolórokat. A nagyállomás előtti téren egyre sza­­porodtak a csillogó fogatok. Roham­sisakos katonák sorakoztak kemé­nyen pattogó vezényszavak ütemére, lovas rendőrszakasz alatt szikráztak a bazaltkockák. A tölgyfalombokkal díszített le­járat előtt aranyhimis, paszomantos, díszmagyarba öltözött urak csoportosultak. A két m­­ári pán koszorúzott magyar címer, fölötte zászló lengett. Az indóházépület tágas előcsar­nokába pálmaligetet varázsolt a rendezőség. Piros szőnyeg futott föl a lépcsőn, át az éttermen, ki a perronra. A perronon jobbról feszes „vigyázz”-ban álló rohamszázad, a bejárat előtt díszmagyarba öltözött notabilitások, az egyetemi tanács, magasrangú katonatisztek, k­atalá­­rok főpapok. Nyolc óra előtt néhány perccel zajtalanul besiklott a pályaudvarra a Turán-vonat. Az egyik udvari kocsi ajtaja fölpattan, kilép rajta két testőr, utánuk egy pazar­ Ctöstiszt, majd néhány pillanat múlva Horthy Miklós kormányzó. A várakozók tö­megén harsány éljenzés viharzik végig. A kormányzó ruganyos léptekkel elhalad a diszszázad előtt, fogadja a parancsnokok jelentését, majd a kül­döttségek előtt megáll. Dr. Aigner Károly főispán rövid beszéddel üd­vözli, amire a kormányzó válaszol, majd odalép dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez és néhány perc­t beszélget vele. Ezután kíséretével a lóversenytéri gyakorlótérre hajNlt, ahol szemlét tart a helyi­ség fölött. A szemle után a kormányzó ismét visszatért a Túrán vonalra, ahonnan háromnegyed tízkor indult el kísére­tével a rókusi templom felé. Ünnepi mise a rókusi templomban. Jóval 9 óra előtt már zsúfolásig megtöltötte a díszes ünneplő közön­ség a templom hajóját. A bejárónál az egyetemi ifjúság ást sorfalat, míg a rendet egy­ szakasz rendőr tartotta fönn. Kilenc óra után sorra érkeztek meg a különböző társa­dalmi egyesüetek, hivatalok képvi­selői, majd megérkezett dr. Meny­hárt Gáspár rektor a dékánokkal és az egyetem tanáraival, akik a tem­plom bejáratánál elhelyezkedve vára­koztak a kormányzóra és a királyi hercegekre. Kevéssel 10 óra előtt a kirendelt katonaság tisztelgése je­lezte József főhercegnek és fiának József Ferenc főhercegnek megér­keztét, akiket a rektor üdvözlése után Várhelyi József pápai prelátus az oltér előtt elhelyezett imazsámoly mellé kísért. A templomból kint­rekedt közönségnek és a tanuló­ifjúságnak éljenzése közben érkezett meg a kormányzó, jobbján a fő­ispánnal a templom bejáratához. Az egyetem tanácsa, élén a rektorral, a A rókusi templomból féltizenegy órakor ért a kormányzó és kísérete az egyetem központi épülete elé. A rektor és a dékánok fekete talárban, nyakukban a széles dékáni láncok­kal fogadták az egyetem kapujánál a magas vendégeket. A kormányzót a rektor üdvözölte. Az üdvözlés után a kormányzó szűkebb körű kíséreté­vel és az egyetemi tanáccsal a pál­mákkal ékesített előcsarnokban álló egyetemi hallgatók sorfala között a rektori hivatalba vonult. A másodemeleti aula időközben zsúfolásig megtelt. Az emelvény mö­götti sarokban foglaltak helyet az egyetem tanárai, az ifjúság képvi­selői. Szembe az ajtóval emelvény, raj­ a karosszék,­­ a kormányzó számára fönta­­tott hely. A tanácsi emelvénnyel szemben, az első sor közepén, magastámlájú karc­­szék­ben ült József főherceg, mellette balról Dohnányi Ernő, dr. Tóth La­jos államtitkár, dr. Somogyi Szil­veszter polgármester, balról gróf Bethlen István miniszterelnök, Scheff­­ler Alajos és a „sub ausp­ciis gu­­bernatoiis" doktorrá avatandó há­rom jelölt. A második sorban a társegyetemek és főiskolák képvi­selők Mögöttük a hatóságok, testü­letek képviselői, magasrangú kalória­­tisztek és polgári méltóságok. Hatalmas £aj?nzás fogadja a te­rembe lépő kormányzót, aki elfog­lalja a számára fentartott helyet. Utána az egyetem- tanács is bevo­nul, kormányzó elé vonult, akit a tem­plom előcsarnokában teljes píré díszben Várhelyi prelátus fogadott. Amint a kormányzó az oltártól balra föntarolt díszhelyet elfoglalta, földugott az orgona és Várhelyi pre­látus megkezdte az ünnepi Te Deum pontifikálását, a díszbe öltözött pap­ság segédletével. A szentmise alatt a templomi énekkar Mayer An­tal karnagy vezetésével dr. Dohnányi Hiszekegyét adta elő, majd régi magyar egyházi énekeket énekelt König Péter orgonakisérete mellett Az istentisztelet után a kormányzó a kíséretében levő méltóságokkal és előkelő kíséretével az egyetem jubi­­liris ünnepségére hajtatott. Egyéb Istentiszteletek. Az alatt, mig a rókusi templom­ban folyt a mise, a többi felekeze­tek templomaiban is hálaadó isten­tisztelet vo­t. A zsinagógában dr. Lőw Immánuel főrabbi magas­­szárnyalású beszédben emlékezett meg a Ferenc József­ Tudomány­­egyetem két tudós tanáráról, Somló Mórról és Hajós Ignácról. A jubiláló egyetem üdvözlése után a Himnusz eléneklésével fejeződött be az ün­nepély.­­ Dr. Menyhárt Gáspár rektor el­mondja a „Magyar Hiszekegy ”-et, majd rövid beszéddel megnyitja a jubiláló egyetem díszközgyűlését, s mihez a kormányzó engedélyét kéri. A kormányzó rövid beszéde után dr. Tóth Károly, a jogi fakultás dékánja emelkedik szólásra. — Az évzáró közgyűlésen — úgy­mond — régi szokás, hogy valami tudományos kérdéssel foglalkozzon a rektori adó kar dékánja. Én ez alkalommal mégis szakítok ezzel a szokással, mert ez a közgyűlés fölül­múlja jelentőségében az eddigieket. Ezután részletesen ismerteti azt a kálváriát, amit a Ferenc József Tu­dományegyetem tanári kara és ifjú­sága a román üldözés alatt megjárt. Beszédét osztatlan tetszés fogadta. Utána Kovács Gábor orvostanhall­gató az ifjúság képviseletében mon­dott szép beszédet, majd dr. Csen­­ge­y János a bölcsészeti kar dékánja olvasta föl magas szárnyalású ünnepi ódáját: „Sub­­.uapicila gubernatori»". A jubilá­ ó egyetemei üdvözölték ezutáán a iá­ tgyetemek, testületek, hatóságok ki­pviselői, majd köve­ke­zett a „seb auspiciis gubernatoris” donoravatás. A dékánok előterjesz­tésére ifjú Kövessy-Boé­r Elek, Dió­­szeghy István és ifj. Dudits Endre nyerte el a kormányzó vasgyűrűjét. A doktorrá avatottak ma a kormány­zó náhán­y meleg szóval kivan, szeren­csét. Az egyetem ötvenéves jubileuma. Horthy Miklós kormányzó és József főherceg Szegeden. A jubiláló egyetem díszközgyűlése.

Next