Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)
1922-07-01 / 148. szám
Szeged, 1922. julius 1 Ära 8 korona.. Szombat, 111. évU 148. sz. Post festa ... Sép ünnep volt, hamónikius és fölemelő, valóban emlékezetes, sőt felejthetetlen. A természet és az emberek egyaránt azon voltak, hogy tündöklő legyen, mint régi jó hírnevünk, tiszta, mint az ősi magyar becsület és porpázó, mint a dicsőség, melyet sokszázados kultúránk áraszt szerte a világon, az a kultúra, amely erősebb a fegyvereknél és diadalmasabb a gyűlöletnél. A magyar napi rang fényében ragyogott reggel öt estig, sugaraiban megfürdött és megcsillant az ünneplő nagyok és kicsinyek tekintete és káprázatossá vált mai koldus szegénységünk minden megmaradt dísze, ékszere és pompája. Az embereket egy nagy érzés hozta össze erre a jubileumi szolennitásra: a jogos büszkeség a magyar tudomány ereje és hatalma miatt és egy nagy gondolat: jövő megmaradásunk és fölemelkedésünk gondolata. Emlékezés és reménység ünnepeltek a Kolozsvárról Szegedre száműzött és itt otthonra talált egyetem jubileumán: műlt és jövő találkoztak és ez a fejedelmi találkozóás hitet, erős bizalmat, rendületlen munkakedvet öntött a csüggedőkre is. Ott volt ezen a jubileumon az ország kormányzója, ott volt a daliás és jóságos József főherceg, akit a népszerűség verőfénye ragyogott be, valamerre megfordult és a világi és egyházi hatalom számos birokosa mellett megjelent világraszóló lángesze fényességével és melegségével Dohnányi Ernő, Liszt Ferenc méltó utóda, aki magasztos áhitatu magyar Hiszekegyével és sziveket hódító zongorajátékával tette még tündöklőbbé a fényes jubileumot. Mert elmúlik lassan minden e világon, nagyság, dicsőség, hatalom, boldogság, kincs, hír, rang, mind veszendők, de így, ami megmarad és tovább hat, a jövőbe sugárzik, és ez a szellem, az isteni szikra az emberi lélekben, az a fenséges és győzelmes protr eheuszi láng, amely kultúrát alkot ezen a főidőn, amely harmóniát hoz a zűrzavarba, amely világosságot gyújt a sötétségben. Ennek a fénynek és ennek a melegnek, a magyar kultúra világosságának és melegének ünnepe volt Péter és Pál napjon Szegeden. Azért történt hogy az emberek egy napra ismét összetaláltak, hogy az ellent tetek egy napra megint kibékültek, a viszályok elsimultak, a lelkek kiderültek és a szellemek föleszméltek. A magyarság érdeke volna, mindnyájunké, hogy az ilyen ünnepi fényből és melegből minél több jusson a szürke hétköznapokra is. Hogy legyen már egyszer csakugyan ünnep e magyar világon : a megértés, a belátás, a munka, a testvériség ünnepe. A kultúra és jólét arany napja ragyogjon paloták és kunyhók ablakán, minden magyar lelkében egyaránt ! A Kolozsvárról Szeged vendégszerető falai közé menekült Ferenc József Tudományegyetem Péter-Pál napján, csütörtökön ünnepelte meg fönrárásának ötvenedik évfordulóját. Ötven év a világtörténelem időtengerében nem nagy idő — alig egy emberöltő, de ötven, munkában, a tudományok szolgálatában eltöltött küzdelmes esztendő megérdemli a méltó ünneplést. — Miyen különös — mondotta az egyetem díszközgyűlésén az egyik üdvözlő szónok —, milyen furcsa, hogy a kolozvári egyetemet Szegeden üdvözli, a Sopronban székelő Selmecbányai főiskola és a Pécsre menekült pozsonyi egyetem . . . Milyen furcsa, nem tudja az ember, nevessen-e, vagy sírjon rajta . . . Az ünneplés meleg hangulatát bizony sokszor letompította ez a szomorú valóság és az örömkönnyek közé gyakran vegyült a bánat könnye is, de az ünneplést ezek az összevegyült testvérkönnyek még szentebbé, még igazabbá tették. Megérkezik a kormányzó. A reggeli szél vidáman lengette a a napfényben fürdő trikolórokat. A nagyállomás előtti téren egyre szaporodtak a csillogó fogatok. Rohamsisakos katonák sorakoztak keményen pattogó vezényszavak ütemére, lovas rendőrszakasz alatt szikráztak a bazaltkockák. A tölgyfalombokkal díszített lejárat előtt aranyhimis, paszomantos, díszmagyarba öltözött urak csoportosultak. A két mári pán koszorúzott magyar címer, fölötte zászló lengett. Az indóházépület tágas előcsarnokába pálmaligetet varázsolt a rendezőség. Piros szőnyeg futott föl a lépcsőn, át az éttermen, ki a perronra. A perronon jobbról feszes „vigyázz”-ban álló rohamszázad, a bejárat előtt díszmagyarba öltözött notabilitások, az egyetemi tanács, magasrangú katonatisztek, katalárok főpapok. Nyolc óra előtt néhány perccel zajtalanul besiklott a pályaudvarra a Turán-vonat. Az egyik udvari kocsi ajtaja fölpattan, kilép rajta két testőr, utánuk egy pazar Ctöstiszt, majd néhány pillanat múlva Horthy Miklós kormányzó. A várakozók tömegén harsány éljenzés viharzik végig. A kormányzó ruganyos léptekkel elhalad a diszszázad előtt, fogadja a parancsnokok jelentését, majd a küldöttségek előtt megáll. Dr. Aigner Károly főispán rövid beszéddel üdvözli, amire a kormányzó válaszol, majd odalép dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez és néhány perct beszélget vele. Ezután kíséretével a lóversenytéri gyakorlótérre hajNlt, ahol szemlét tart a helyiség fölött. A szemle után a kormányzó ismét visszatért a Túrán vonalra, ahonnan háromnegyed tízkor indult el kíséretével a rókusi templom felé. Ünnepi mise a rókusi templomban. Jóval 9 óra előtt már zsúfolásig megtöltötte a díszes ünneplő közönség a templom hajóját. A bejárónál az egyetemi ifjúság ást sorfalat, míg a rendet egy szakasz rendőr tartotta fönn. Kilenc óra után sorra érkeztek meg a különböző társadalmi egyesüetek, hivatalok képviselői, majd megérkezett dr. Menyhárt Gáspár rektor a dékánokkal és az egyetem tanáraival, akik a templom bejáratánál elhelyezkedve várakoztak a kormányzóra és a királyi hercegekre. Kevéssel 10 óra előtt a kirendelt katonaság tisztelgése jelezte József főhercegnek és fiának József Ferenc főhercegnek megérkeztét, akiket a rektor üdvözlése után Várhelyi József pápai prelátus az oltér előtt elhelyezett imazsámoly mellé kísért. A templomból kintrekedt közönségnek és a tanulóifjúságnak éljenzése közben érkezett meg a kormányzó, jobbján a főispánnal a templom bejáratához. Az egyetem tanácsa, élén a rektorral, a A rókusi templomból féltizenegy órakor ért a kormányzó és kísérete az egyetem központi épülete elé. A rektor és a dékánok fekete talárban, nyakukban a széles dékáni láncokkal fogadták az egyetem kapujánál a magas vendégeket. A kormányzót a rektor üdvözölte. Az üdvözlés után a kormányzó szűkebb körű kíséretével és az egyetemi tanáccsal a pálmákkal ékesített előcsarnokban álló egyetemi hallgatók sorfala között a rektori hivatalba vonult. A másodemeleti aula időközben zsúfolásig megtelt. Az emelvény mögötti sarokban foglaltak helyet az egyetem tanárai, az ifjúság képviselői. Szembe az ajtóval emelvény, raj a karosszék, a kormányzó számára föntatott hely. A tanácsi emelvénnyel szemben, az első sor közepén, magastámlájú karcszékben ült József főherceg, mellette balról Dohnányi Ernő, dr. Tóth Lajos államtitkár, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, balról gróf Bethlen István miniszterelnök, Scheffler Alajos és a „sub auspciis gubernatoiis" doktorrá avatandó három jelölt. A második sorban a társegyetemek és főiskolák képviselők Mögöttük a hatóságok, testületek képviselői, magasrangú kalóriatisztek és polgári méltóságok. Hatalmas £aj?nzás fogadja a terembe lépő kormányzót, aki elfoglalja a számára fentartott helyet. Utána az egyetem- tanács is bevonul, kormányzó elé vonult, akit a templom előcsarnokában teljes píré díszben Várhelyi prelátus fogadott. Amint a kormányzó az oltártól balra föntarolt díszhelyet elfoglalta, földugott az orgona és Várhelyi prelátus megkezdte az ünnepi Te Deum pontifikálását, a díszbe öltözött papság segédletével. A szentmise alatt a templomi énekkar Mayer Antal karnagy vezetésével dr. Dohnányi Hiszekegyét adta elő, majd régi magyar egyházi énekeket énekelt König Péter orgonakisérete mellett Az istentisztelet után a kormányzó a kíséretében levő méltóságokkal és előkelő kíséretével az egyetem jubiliris ünnepségére hajtatott. Egyéb Istentiszteletek. Az alatt, mig a rókusi templomban folyt a mise, a többi felekezetek templomaiban is hálaadó istentisztelet vot. A zsinagógában dr. Lőw Immánuel főrabbi magasszárnyalású beszédben emlékezett meg a Ferenc József Tudományegyetem két tudós tanáráról, Somló Mórról és Hajós Ignácról. A jubiláló egyetem üdvözlése után a Himnusz eléneklésével fejeződött be az ünnepély. Dr. Menyhárt Gáspár rektor elmondja a „Magyar Hiszekegy ”-et, majd rövid beszéddel megnyitja a jubiláló egyetem díszközgyűlését, s mihez a kormányzó engedélyét kéri. A kormányzó rövid beszéde után dr. Tóth Károly, a jogi fakultás dékánja emelkedik szólásra. — Az évzáró közgyűlésen — úgymond — régi szokás, hogy valami tudományos kérdéssel foglalkozzon a rektori adó kar dékánja. Én ez alkalommal mégis szakítok ezzel a szokással, mert ez a közgyűlés fölülmúlja jelentőségében az eddigieket. Ezután részletesen ismerteti azt a kálváriát, amit a Ferenc József Tudományegyetem tanári kara és ifjúsága a román üldözés alatt megjárt. Beszédét osztatlan tetszés fogadta. Utána Kovács Gábor orvostanhallgató az ifjúság képviseletében mondott szép beszédet, majd dr. Csengey János a bölcsészeti kar dékánja olvasta föl magas szárnyalású ünnepi ódáját: „Sub.uapicila gubernatori»". A jubilá ó egyetemei üdvözölték ezutáán a iá tgyetemek, testületek, hatóságok kipviselői, majd kövekezett a „seb auspiciis gubernatoris” donoravatás. A dékánok előterjesztésére ifjú Kövessy-Boér Elek, Diószeghy István és ifj. Dudits Endre nyerte el a kormányzó vasgyűrűjét. A doktorrá avatottak ma a kormányzó náhány meleg szóval kivan, szerencsét. Az egyetem ötvenéves jubileuma. Horthy Miklós kormányzó és József főherceg Szegeden. A jubiláló egyetem díszközgyűlése.