Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-01 / 189. szám

Sarkzsilótég és kitolóhír*­ 1*1. KCl­i­ y­otc* 6. (Próféta­­nálló, 1. emelet 6.) Telelő* 15—55. A­­ Szeged* meglelt­­■ik hétfő kivételével minden B*p. Egyes szám itt 10 ko­ron*. Előfizetem árak: Egy hónapra Szegeden 240, Buda­­pesten 4* vidéken 260 kor. Egyes szám ára 10 korona Hirdetési Irak: Félhasába* 1 mm. 4, egy hasába* 7, miilél bztakoa 10-50, két kaséba* 14 kor***. Apróhir­­detés 4 R. körér hetikkel 1 K. S.fl­egka­ll közlemények soronként 40 R. Nyit t­ér, cse­léd­ és orvosi hír 40 R. Több­szöri fe­ladásnél ércagedaaény. III. évfolyam, Szeged, 1922 november 1, SZERDA, 189-ik szám. Anyák forradalma. Budapest közgyűlésén elborzadva hallgatták az emberek a hivatalos jelentést arról, hogy a magyarság nemcsak nagyjaiban pusztult el, hanem kicsinyeiben is haldoklik. Az újszülött gyerekek kisebbek, könnyebbek és csenevé­­szebbek ma, mint a háború előtti idők cse­csemői voltak Gyönge kis életmécsesek, amelyek csak azért születtek bele a megátkozott nem­zedék éjszakájába, hogy minél előbb kialudja­nak. Beteg fák férges kis virágbimbói, amiknek szélvihar se kell, maguktól leperegnek. S ki tudja, talán jobb nekik így és talán a fák örülnek is, ha meddők maradnak és nem kell sarjaikat félteni a maguk halálnál gonoszabb életénél. S ugyanekkor a Matin egy olyan lázadás hírét hirdeti világgá, aminöt soha nem ért még az emberiség története, amely pedig egymás sarkát taposó lázadások láncolata. A Matin, amely soha nem volt pacifista, amely ma is a sovinizmus vérszín lobogóját viszi, ez a harcos lelkű újság azt állapítja meg, hogy a francia ar ék „magasabb erkölcsi parancs“ szavára nem akarnak többé katonát és adófizetőt adni az államnak. A Malin, amely ma is azt hirdeti, hogy a háború olyan szükség, amelynek lehető­ségével minden percben számolni kell s amely­nek elkövetkezésére szakadatlan készülni kell, a Matin attól fél, hogy a francia anyáknak igaza van. Igazuk van akkor, amikor nem mernek uj életet adni a jövendőnek, az uj erőre annyira rászoruló s a felfrissülést annyira sóvárgó francia nemzetnek, mert úgy érzik, hogy erkölcsi kötelességük megnímélni az uj sarjadékokat attól a golyójától, amelyen fivéreiknek, férjeik­nek, apáiknak, nekik el kellett és el kell vér­zeni. Az életadó'-nak ez a megtagadása megható és megdöbbentő formája az egyetlen szent önzésnek, a minden önzések közt egyedül tér­­det meghajtó anyai önzésnek. A nő nem akar többé anya lenni, mert is­meri a szenvedések végtelenségét, amellyel az élet kínozza és gyötri a ma élőket. Az anya úgy óvja gyermekét a lövendő lövészárkaitól, a gránátrobbanástól, a magaörlő tépelődéstől és a gyilkos gondoktól, hogy nem engedi megszületni. Béklyókba veri szenvedélyét, kínos korlátok közé szorítja ön­ ösztöneit, sanyargató vívódásokkal gyötri tes­­tét, hogy ne kelljen életet adnia. Lázadás ez a természet örök parancsai ellen, az anyai test és az anyai lélek ijesztő fojdalma, minden forradalmak közt a legirtózatosabb. Álomszerű valóság, amely az emberiség lázában támadt és amely el fogja pusztítani az emberiséget, ha azok, akikre az emberi sorsok intézése bi­­z­­tott, nem tudnak úrrá lenni a lázon. Mert ez előtt az uj betegség elött nincsenek h tárok és nincsenek vámsorompók. Az anyák szövetsége egy és óhatatlan, amint ötök és szentségben egy minden anya. Ma a fr ncia anya pusztítja a jövőt, mert rettegi annak szen­­t • ^°'naP a német, holnapután a többi *z &nya‘ 8Zfretet lassanként min­denütt le fog roskadni annak a gondolatnak a SZÖTM^ tu­ ya alap, hogy az egyszer emberré serdülő gyerek annyit és úgy fog szenvedni, amennyit szenvedett és szenved a ma embere. November első estéjén szerteszéjjel Európá­­ban mindenütt kigyulnak a halotti mécsesek és az Ősöktől örökölt szokás és a tételes hit törvénye szerint mindenütt könyörögnek az élők a halo­takért. De ez már a kilencedik ha­lottak-estéje azóta, amióta világrészünk el­kezdett a háborús sírok fekete gyöngyeibe öltözni s minden halo­tak-estéje fájdalmasabb és győzelmesebb, mint az előző évi volt. Ma már mindenütt azt érzik az élők, hogy a hol­takna­k könnyebb, hogy azok a boldogabbak, hogy irigyelni kell őket, rém szánni. Ez az igazi nihil, a minden forradalmaknál rettenete­sebb és vigasztalanabb feketeség, amely föl­szállott a háború megnyilt poklából és egyre sűrűbben borul rá az európai lélekre, kioltván minden maradék sugarát. És ennek a fegyvertelen, ájult, kétségbe­esetten tehetetlen forradalomnak az élén az anyák állnak, akik nem akarnak uj nemzedé­ket, amelyre nem tudnának egyéb örököt hagyni a végeláthatatlan szenvedésnél. Akik nem hallották meg az emberiség átkait és fajait nyolc esztendő alatt, a gyűlölet, a vér, a Az új kormány névsora a következő: mi­­niszterelnök, belügy- és külügyminiszter Mus­solini, hadügy Diaz tábornok, te­ngerészet Thaon di Revei, kincstári miniszter Hinaudi (naciona­lista), iparügy Rossi Teofil (nacionalista), pénz­ügy Stefani (fascista), gyarmatügyi Federzeni (nacionalista), a felszabadult területek minisz­tere Guicinati (fascista), igazságügy Oviglio (demokrata), földmívelésügyi de Capitani (fas­cista), közmunkaügy Carnazza (nacionalista), posta- és távirdaügy Colonna di Cesare (nacio­nalista), munkaügy és népjóléti Cavazzoni (néppárti), államtitkárok, miniszterelnökség Acerbe (fascista), belügy, Fieri, külügy Pasco­­lini Vasallo (demokrata), hadügy Dobono (fas­cista), tengerészet Giare (fascista), nyugdíj­ügy de Vecchi (fascista). Rómában a fascisták és nacionalisták tüntető körmenetet rendeztek. A szociáldemokraták otthonát megszállották és a házra kitűzték a háromszínü lobogót. Leninnek ott talált képét elégették. . . . A Chicago Tribune tudósítója jelenti Rómá­ból, hogy a fascisták hir szerint elfogták Ninit. Mussolini azt tervezi, hogy őrizetbe véteti mind* azokat a politikusokat, akik legutóbb kormá­nyon voltak s hibáikért, amelyeket miniszterke­désük idején elkövettek, állami törvényszék előtt vonja felelősségre. Amikor Mussolinit tegnap a király kihallga­táson fogadta, az óriási néptömeg háromszori kiáltással kérte a király megjelenését. A király megjelent az erkélyen, amire lelkes ovációban részesítették. Mussolini beszédet intézett a nép­hez, amelyben bejelentené, hogy az új kormány Olaszországot magas hivatásának útján fogja vezetni. A fascista csapatok felvonulását a ki­rály előtt a holnapi napra halasztották. Milánóból táviratoztak az Informationnak, hogy több szocialista vezér eltünt. Egyesek ál­lítólag Tessin kantonba, némelyek Ausztriába menekültek. Arragona szocialista vezér, aki a genfi nemzetközi munkakonferencián volt, nem tért vissza Olaszországba. Római jelentés szerint a fascisták főparancs­noka napi jelentésben szólítja fel a fascistákat, hogy térjenek vissza nyugodt polgári foglalko­zásukhoz és munkájukhoz. Maga Mussolini igen szigorú parancsot adott a római rendőr­főnöknek, hogy minden körülmény között aka­dályozzon meg minden összetűzést a fascisták és szocialisták között. A forgalmat valamennyi vasútvonalon újból megkezdték. A kormány megengedte az ország belsejében a sajtó céljaira szolgáló telefon­beszélgetéseket. A városban a viszonyok teljesen normálisak. Az üzleteket 12 óráig, amíg a fascisták dísz­­menete véget ért, zárva tartották. Az új mi­niszterek többsége az elmúlt éjszaka folyamán hivatalában tartózkodott. A fascisták négyes tanácsa formális parancsot adott ki, amelyben elrendeli, hogy a mozgósított tábor a dísz­­menet után égisz Olaszon­zágban szereljen le. A Rómában egybegyűlt fascista milíciát a Piccolo 100.000 főre becsüli. A lap rámutat arra hogy a fo­cisták diadalának első ered­ménye a líra ánolyamának emelkedése. A Deutsche Allgemeine Zeitung jelentése sze­rint Mussolini a lapok tudósóinak a követke­pusztítás apostolai, akik szebb és jobb jövő ígéretével gyújtották föl a világot és szebb és jobb jövő ígéretével szítják mindenütt a lohadó lángokat, azok legalább az anyák néma forra­dalmától rettenjenek meg, amely az életet tagadja meg a jövőtől. Ez a forradalom több jelnél és intésnél, panasznál és számonk­érés­­nél. Az anyák lázadása parancs, amelyet meg kell hallani, mert némaságában is az emberi­ség életösztöne sikolt benne utolsót­zőket jelentette ki: Olaszországból erős, dolgos, fegyelmezett országot akarunk csinálni. A mos­tani alkotmányt nem vetjük el, de halállal fe­nyegetünk mindenkit, aki az ellen vét. Jelsza­vunk: két szemet egyért, két fogat egyért. Az Excelsior mai számában az új olasz mi­niszterelnök külpolitikai felfogását a követke­zőkben körvonalazza: úgy tudjuk, hogy Mussolini hajlandó becsü­letes együttműködésre Franciaországgal és haj­landó támogatni az igazságos követeléseket az északi franciaországi romok újjáépítésében. Nem tagadhatom azonban, hogy Mussolini nagy olasz hazafi és az az óhaja, hogy Franciaor­szág Olaszországot jobban megértse, mint ed­dig tette. Olaszország nem engedheti meg, hogy akadályozzák cselekvési szabadságát az Adriai tengeren, amit olasz tengernek tekinte­nek. Olaszország nem fogja megen­gedni, hogy szabadságát a dunai területen korlátozzák és akár nyílt, akár burkolt formában az osztrák­­magyar monarchiát visszaállítsák. A latin fas­izmus nem akar közös határt a németekkel. A tiroli határ nekünk szent és nem fogjuk en­gedni, hogy Németország a felső Etsch terüle­tén valamilyen agitációt folytasson. A Petit Parisien jelentése szerint Mussolini személyére nézve elismeri Jugoszláviával szem­ben a Rapalloban vállalt kötelezettségek teljesí­tésének szükségességét. A Matin közli római tudósítójának Mussolini­vá való beszélgetését, melyben kijelenti, hogy a nemzet méltóságának megfelelő és minden kalandtól mentes külpolitikát fog követni. Ki­jelentette, hogy a kamarát november 7-re, vagy 8 ra hívják össze. Amennyiben kisebbségben maradnak, haladók­al­­­­ul intézkednek a kamara feloszlatása iránt. Az olaszországi fordulat kétségtelenül irány­­változást fog hozni Schanzer külpolitikájában s nagy aggodalommal figyelik a francia külügy­minisztériumban azt a komoly eshetőséget, hogy Olaszország és Jugoszlávia között konfliktus fog kitörni. Az olasz keleti politikában francia felfogás szerint semmit sem fog változni s biztosra lehet venni, hogy november 13 ikán összeül Lausanne­ban a békekonferencia, azonban valószínűnek tartják hogy az olasz politika a német birodalmat és általában a középeurópai államokat érintő kérdésekben lényegesen el fog térni Schanzer és Sforza politikájától. Olyan körökben, a­ melyek a reparációkat féltik, aggód­un­k, hogy a brüsszeli jóvátételi konferenciára a fiseista uralom Franciaország szempontjából hátrányos befolyást fog gyakorolni. Belgrádból jelenti , hogy az olaszországi események háttérbe szorították a belső válságot és a kormány minden érdeklődése a faroista uralom tervét kémleli Jugoszlávia irányában. Megbízható hírek jöttek arról, hogy Muszta­ a Kemal­­ Annunzio csapataival akar szövetkezni és a kormány elővigyázatból most készül arra, hogy a demarkációs vonalon visszaverhessen minden fascista támadást. A kormányhoz tegnap hírek érkeztek arról, hogy a fascisták Albániába, Montenegróba és Dalmáciába betörésre készültek elő. Jugoszlávia külföldi diplomáciai képviseleteihez azonnal utasítást küldtek, hogy a külföldi államokat erről a tényről értesítsék. A fascista puccs után ■ ■ •

Next