Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)
1922-12-01 / 214. szám
tMTtc»/*.<»«9 éft iJU.-í»»«•i. Kocsry-ul«« 6. (Próféta- Málló, 1. emelet 6.) Telefon IV-53. A .Szeged" megjelelt httfó Útfelévé! minden MS. Egyes szám áré 10 kortUL. Előfizetési áruk : Egy fcáaerre Szegeden 240. Budapesten és vidéken 260 kor. Egyes szám ára 10 korona Hirdet« al «rnk : F. SWaboa 1 mm. 4. egy hasábon 7, másfél hasebon l © y>tkel bssabon 14 lmon«. Apróhirdetés 4 K. kóser betükkel • K. Szövegközli közlemények soronként 40 K. NyiHtér. családi és orvosi hír 60 K. Trbbs/Ari felsdéMi dMreagedment. III. évfolyam, Szeged, 1922 december 1, PÉNTEK.____________ 214-ik szám. A fehér elefánt. Nem vagyunk se monarchisták, se republikánusok és ezt nem opportunizmusból mondjuk, amely két oldalra kancsalit, hanem ez a mi becsületes színvallásunk. Az államforma kérdését nem tartjuk létproblémának se általánosságban, se a mi magyar esetünkben. Az emberiség sok ezer év alatt mindenféle államformát kipróbált már és egyiket se találta egyedül üdvözítőnek. Voltak nagyszerű köztársaságok és nagyszerű monarchiák s egyformán pusztultak el nemzetek köztársasági és monarchikus államban. Népek boldogsága nem azon fordul meg, hogy legfelségesebb urnak hívják-e az államfőt, vagy tisztelt urnák, hanem azon, hogy milyen az államfő, milyen a nép és ilyenek az egymáshoz való vonatkozásaik. Jeruzsálemi Endre királyunk hiába adott aranybullát, mégis az ország pusztító uralkodása volt a tatárjárás utcsinálója. Ellenben Mátyás király egyáltalán nem volt alkotmánykedvelő uralkodó, egészen jól eluralkodott országgyűlés nélkül is, mégis aranykorát élte alatta Magyarország . Még a világnézettől is egészen független az államforma kérdése. A mai Európában a francia köztársaság elnöke viszi a széni j szövetség Metternich hercegének szerepét s az angol királyság sokkal közelebb áll a polgári köztársasági ideálhoz, mint az oros respublica. S ha már a kommunizmusig értünk, vegyük tudomásul azt is, hogy egy virágzó kommunista köztársaságot is ismer a tör.ér.elem, amelyben száz esztendeig boldog megelégedettségben éltek az emberek. Ezt a teokratikus kommunizmust a jezsuiták csinálták háromszáz évvel ezelőtt Paraguayban. Tehát elméletileg még a kommunizmus is lehet jó, csak a gyakorlatúén v*d indián törzsek kellenek hozzá. Ami a magyar esetet illeti, itt a probléma még egyszerűbb, mert itt senki se beszél köztársaságról. Nem is szabad, de ha szabad volna, akkor se igen rajongana ma a köztársaságért senki. A helyzet olyan, mint Franciaországban volt a hetvenegyes konmün után, amikor mindenki utálja a köztársaságot, holott csak Párisban volt kommün. Itt 1918 telén egy-két hónapig az egész ország lelkes köztársasági volt, tehát még érthetőbb, ha ma senki se az. Itt csak abban válogatunk, hogy legitimista királyság vagyunk-e, vagy szabad választó királyság, amikor a valóságban egyik se vagyunk. Közmegegyezés szerint ez a kérés az ország érdekében ki van kapcsolva, ennélfogva most egyéb bajunk sincs, mint éppen ezen marakodni össze és tüntetésekkel és ellentüntetésekkel eldönteni azt, amit vokskép nem is akarunk eldönteni s ha akarnánk, se tudnánk eldönteni. Anélkül, hogy a magyar királyválasztást éltetnénk, meg kell állapítanunk, hogy a tüntetést mindig a legitimizmus kezdi , anélkül, hogy ellenségei volnánk a legitimizmusnak, meg kell állapítanunk, hogy nem tudjuk, mit akar a legitimizmus. Azzal tisztában van, hogy itt ma Hofburg koronázás nem lehet és a legitimisták azt mondják, ők arra nem is gondolnak, ők csak a kegyeletet és a hűséget tartják ébren s azok szivében, akik visszakívánják a dinasztiát , s a síknak a száma, mint a legitimista vezérek , mondják, milliókra megy. Ma kényszerűségből , egy hevenyészett barakban lakunk, mondja Apponyi Albert a mai közjogi helyzetről és nem szabad rossz néven venni, ha a legitimisták ébren tartják a nemzet álmát arról a fényes palláról, amelybe a jogfolytonosság be fog segíteni bennünket, ha itt lesz az ideje. Sokkal jobban tiszteljük Apponyi nagyságát és sokkal több jóhiszeműséget teszünk fel az igazi, meggyőződése legitimistákról — mert konjunkturás legitimisták is elképzelhetők Konjunktúra-Magyarországban —, semhogy pert akarnánk itt velük kezdeni. Elhisszük nekik, hogy ők nemzeti királyt látnak a Habsburgokban, noha magyar király, mint uralkodó, 1526 óta nincs, mert az osztrák császároknak mindig csak alcíme volt a magyar király, még Tisza István is így kezdte híres háborúellenes memorandumát Ferenc Józsefhez: Allerhöchster Kaiser, allergnädigster Herr! Elhisszük nekik, az együttüntető Bede Mórnak és Wolff Károlynak még azt is, hogy sok millió legitimista él ebben a kevés milliójú országban. De ők meg higyjék el nekünk, a vidéknek, hogy ez a sok-sok legitimista mind olyan csöndesen viseli magét, mintha nem is volna. Lehet, hogy titokban a magyar parasztok keserű könnyeket hullatnak a szegény dinasztiáért, de bizony isten nem látszik rajtuk. A munkásokról nem beszélhetünk, azoktól kitelik, hogy a kenyér előbbvaló nekik még a királykérdésnél is, de a vidék polgársága is rendkívül fegyelmezetten zárja el a szívébe a legitimizmust. Szidja a drágaságot, káromkodik a blickrendszer miatt, de egy szóval el nem árulja, hogy a királykérdés miatt nem tud aludni. Alighanem úgy gondolják közpolgári ésszel, hogy okos ember, meg palotája nincs, nem bontja le a hevenyészett barakot se, inkább megreperálja. Ez azonban mind hiába való beszéd, ezért a kikapcsolt királykérdés, — az a mi fehér elefántunk. Tetszik ismerni az alchimista törénetét, akinek aranycsináló lombikja mellett midenre szabad volt gondolni, csak fehér elefántra nem. Ettől függött a siker és az aranycsinál, aki eddig azt se tudta, hogy fehér elefánt is van a világon, attól fogva, hogy ezt a kikötést hallotta, nem tudot másra gondolni, csak fehér elefántra. Persze nem is telt a kavicsból arany és az alkimistát elvitte az ördög. Nekünk mai nyomoruságunk kavicsából kellene kiolvasztanunk a jövendő aranyát, ennek azonban az az első feltétele, hogy ne gondoljunk fehér elefántra. Ezt meg is fogadtuk, a fehér elefántot ki is kapcsoltuk. És most nem csinálunk mást, csak emlegetjük a fehér elefánot. Egyelőre csak Budapesten, de ahogy mi a fajtánkat ismerjük, nemsokára Budapest lesz az egész országo i és r<ddig fogunk táncolni a tilos fehér elefán körül, míg elvisz az ödög legitimizmust, szbíd királyválasztást, országot, népet és nem marad semmi, csak a fehér elefánt. Ellenzéki beszédek az egységes párt értekezletén (A Szeged budapesti tudósíójától.) Az egységes párt ma este 0 órakor értekezletet tartott, amelynek napirendjén a megüresedett bizottsági tagságok betöltése és több javasat tárgyalása szerepelt. A napirend tárgyalása előtt váratlanul kisebb vihar kerekedett a földbirtokreform késedelmes végrehajtása miatt. Többen kifogásolták, hogy a párt képviselői nem látogatják rendesen a nemzetgyűlés üléseit. Magam is belátom, mondotta az egyik felszólaló, hogy kellemesebb a büffékben és a folyosókon tartózkodni, de kötelességévé kell tenni a képviselőknek, hogy legalább az elnöki csergetyűszóra bejöjjenek a terembe. Több felszólaló szemrehányással illette Szíj Bálintot és társait, mert csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, amely a földbirtokreform sürgős végrehajtása céjából indult meg. Nem lehet megengedni, hogy a kormánypárti képviselők az ellenzéki képviselőkkel bármilyen formában, bármilyen cél érdekében együttműködjenek. Szijj Bilim válaszol a felszólásokra. Kijelentette, hogy az ellenzéknek a földbirtokreform sürgős végrehajtására vonatkozó tárgyalásait jogosaknak tartja. Nem lehet állandóan csak adóterheket róni a falu népére. Az általános nyugtalanság lecsillapítására kell tenni valamit. Erre hirtelen nagy zaj támadt, úgy hogy nem is tudta folytatni beszédét, a zaj lecsillapodásával ezeket mondotta: “ Én nem léptem be a fajvédelmi blokkba, de mivel a fajvédelmi koncentráció is lehetővé tette, hogy a pártkeretek fennállása mellett kormánypárti és ellenzéki képviselők egy blokkba tömörüljenek, feljogosítva éreztem magamat, hogy egy hasonló körülmények között megindult mozgalomhoz csatlakozzam. A közrekiáltások és ellentmondások vihara közben beszédét sem fejezte be: — Ha a földbirtokreform végrehajtására vonatkozó kívánságokat nem honorálják, én magamra nézve levonom a konzekvenciákat. Utána Csontos Imre szólalt fel: — A vidéken nagy az elkeseredés a földbirtokreform végrehajtása miatt, itt valamit tenni kell. Vagy van a pártnak hatalma, vagy nincs. A jogos kívánságok elintézése alól nem lehet kitérni, ha nem sikerül, ellenzékbe nem megyünk, de hozzámegyünk! Ugyanilyen értelemben beszélt Kuna P. András is. Az elégedetlenkedőket Eckhardt Tibor igyekezett megnyugtatni. A kormány, tudomása szerint, a földbirtokreform sürgős végrehajtása érdekében mindent megtett. Kéri a párt ügyeit, hogy ragadtassák el magukat Temesvári Imre és Héj Imre megnyugtató h>jelentései után nagyatádi Szabó I tvn szólalt fel. Igyekezett a képviselőket meggyőzni arról, hogy a kormány minden rendelkzésre álló eszközzel a földbirtokreform végrehutására fáradozik. Legutóbb elfogadtatta a minisztertanáccsal a földbirtokrendező bíróság tagjainak fizetésrendezési kívánságait. A minisztertanács elrendelte a fizetésemelést. Pótlékokat adtak, mert a kormány tisztában van azzal, hogy nem szabad megengedni a bírák elkeseredését. Nagyatádit újra zajos közbeszólásokkal zavarták, mire az komolyan kikelt: — Vagy passziózunk itt, vagy tárgyalunk! Helyreállt a csend és Nagyatádi biztosította a párt tagjait, hogy a kormány tisztában van kötelességével és azt teljesíteni fogja. Eckhardt Tibor megpendítette azt az eszmét, hogy nem-e volna célszerű, arra való tekintettel, hogy íz árány most tárgyalja a jóvátételi kérdést, a magyar parlament is állást foglalna ebben a kérdésben. A párt elhatározta, hogy ebben az ügyben érintkezésbe lép a többi párttal. Új rendtörvény készül. Rakovszky Iván belügyminiszter ma a következőkép nyilatkozott: — A jövő hónap elején benyújtom az új rendtörvényt, amely magában foglalja azokat a belügyminiszteri rendelkezéseket, amelyeket továbbra is érvényben akarnak tartani. Ebben a rendtörvényben tesz egy szakasz, amely a s ajtóval foglalkozik. Ezzelt nem azt értjük, hogy egy szakaszos új sajtótörvényt hozunk, hanem ebben az egy szakaszban szabályozzuk a lapbetiltást, a lapengedélyezést és mindazokat a kérdéseket, amelyekről eddig rendelet szólt. Meghiúsult a földreformdlokk. Néhány ellenzéki képviselő mozgalmat indított a földbirtokreform sürgős végrehajtása tárgyában, amely mozgalomhoz több kormánypárti képviselő is csatlakozott. Tegnap kellett volna megtörténni az alakulásnak, amelyen azonban Szijj Bálint és társai nem jelentek meg. Ma közölték az ellenzéki képviselőkkel, hogy miután remény van arra, hogy kívánságaiknak az egységes párton belül is érvényt tudnak szerezni, nincsenek abban a helyzetben, hogy az akciót az eredeti keretek között támogassák. Szijj Bálintot egyébként az egységes párt me esti értekezletén támadás érte. A pártközi blokk megalakítása meghiúsult és azok az