Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-01 / 214. szám

tMTtc»/*.<»«9 éft iJU.-í»»«­­•i. Kocsry-ul«« 6. (Próféta- Málló, 1. emelet 6.) Telefon IV-53. A .Szeged" megjele­lt httfó Útfelévé! minden MS. Egyes szám áré 10 ko­­rtUL. Előfizetési áruk : Egy fcáaerre Szegeden 240. Buda­­pesten és vidéken 260 kor. Egyes szám ára 10 korona Hirdet« al «rnk : F. SWaboa 1 mm. 4. egy hasábon 7, másfél hasebon l ©­ y>t­kel bssabon 14 lmon«. Apróhir­detés 4 K. kóser betükkel • K. Szövegközli közlemények soronként 40 K. NyiHtér. csa­ládi és orvosi hír 60 K. Tr­­bb­­s/Ari felsdéMi d­Mreagedment. III. évfolyam, Szeged, 1922 december 1, PÉNTEK.____________ 214-ik szám. A fehér elefánt. Nem vagyunk se monarchisták, se republi­kánusok és ezt nem opportunizmusból mond­juk, amely két oldalra kancsalit, hanem ez a­­ mi becsületes színvallásunk. Az államforma kér­­­­dését nem tartjuk létproblémának se általános­­s­­ágban, se a mi magyar esetünkben. Az em­­­­beriség sok ezer év alatt mindenféle állam­formát kipróbált már és egyiket se találta egye­­­­dül üdvözítőnek. Voltak nagyszerű köztársasá­­­­gok és nagyszerű monarchiák s egyformán pusztultak el nemzetek köztársasági és mo­narchikus államban. Népek boldogsága nem azon fordul meg, hogy legfelségesebb urnak hívják-e az államfőt, vagy tisztelt urnák, hanem azon, hogy milyen az államfő, milyen a nép és i­lyenek az egymáshoz való vonatkozásaik. Jeruzsálemi Endre királyunk hiába adott arany­­­­bullát, mégis az­­ ország pusztító uralkodása­­ volt a tatárjárás utcsinálója. Ellenben Mátyás­­ király egyáltalán nem volt alkotmánykedvelő­­ uralkodó, egészen jól eluralkodott országgyűlés­­ nélkül is, mégis aranykorát élte alatta Magyar­­ország . Még a világnézettől is egészen füg­­­­getlen az államforma kérdése. A mai Európá­ban a francia köztársaság elnöke viszi a széni­ j szövetség Metternich hercegének szerepét s az­­ angol királyság sokkal közelebb áll a polgári köztársasági ideálhoz, mint az oro­s respub­lica. S ha már a kommunizmusig értünk, vegyük tudomásul azt is, hogy egy virágzó kommunista köztársaságot is ismer a tör.ér.elem, amelyben száz esztendeig boldog megelégedettségben él­tek az emberek. Ezt a teokratikus kommuniz­must a jezsuiták csinálták háromszáz évvel ezelőtt Paraguayban. Tehát elméletileg még a kommunizmus is lehet jó, csak a gyakorlatúén v­*d indián­ törzsek kellenek hozzá. Ami a magyar esetet illeti, itt a probléma még egyszerűbb, mert itt senki se beszél köz­társaságról. Nem is szabad, de ha szabad volna, akkor se igen rajongana ma a köztár­saságért senki. A helyzet olyan, mint Francia­­országban volt a hetvenegyes kon­mün után, amikor mindenki utálja a köztársaságot, holott csak Párisban volt kommün. Itt 1918 telén egy-két hónapig az egész ország lelkes köz­társasági volt, tehát még érthetőbb, ha ma senki se az. Itt csak abban válogatunk, hogy legitimista királyság vagyunk-e, vagy szabad választó királyság,­­ amikor a valóságban egyik se vagyunk. Közmegegyezés szerint ez a ké­rés az ország érdekében ki van kapcsolva, ennélfogva most egyéb bajunk sincs, mint éppen ezen marakodni össze és tüntetésekkel és ellentüntetésekkel eldönteni azt, amit vok­s­­kép nem is akarunk eldönteni s ha akarnánk, se tudnánk eldönteni. Anélkül, hogy a magyar királyválasztást éltetnénk, meg kell állapítanunk, hogy a tüntetést mindig a legitimizmus kezdi , anélkül, hogy e­llenségei volnánk a legitimizmusnak, meg kell állapítanunk, hogy nem tudjuk, mit akar a legitimizmus. Azzal tisztában van, hogy itt ma H­­ofburg koronázás nem lehet és a legitimisták­­ azt mondják, ők arra nem is gondolnak, ők­­ csak a kegyeletet és a hűséget tartják ébren s azok szivében, akik visszakívánják a dinasztiát , s a síknak a száma, mint a legitimista vezérek , mondják, milliókra megy. Ma kényszerűségből , egy hevenyészett barakban lakunk, mondja Apponyi Albert a mai közjogi helyzetről és nem szabad rossz néven venni, ha a legitimis­ták ébren tartják a nemzet álmát arról a fényes pa­lláról, amelybe a jogfolytonosság be fog­­ segíteni bennünket, ha itt lesz az ideje. Sokkal jobban tiszteljük Apponyi nagyságát és sokkal több jóhiszeműséget teszünk fel az igazi, meggyőződése legitimistákról — mert konjunkturás legitimisták is elképzelhetők Kon­­junktúra-Magyarországban —, semhogy pert akarnánk itt velük kezdeni. Elhisszük nekik, hogy ők nemzeti királyt látnak a Habsburgok­ban, noha magyar király, mint uralkodó, 1526 óta nincs, mert az osztrák császároknak mindig csak alcíme volt a magyar király, még Tisza István is így kezdte híres háborúellenes memo­randumát Ferenc Józsefhez: Allerhöchster Kaiser, allergnädigster Herr! Elhisszük nekik, az együ­t­tüntető Bede Mórnak és Wolff Károlynak még azt is, hogy sok millió legitimista él ebben a kevés milliójú országban. De ők meg higyjék el nekünk, a vidéknek, hogy ez a sok-sok­ legitimista mind olyan csöndesen viseli magét, mintha nem is volna. Lehet, hogy titokban a magyar parasztok keserű könnyeket hullatnak a szegén­y dinasztiáért, de bizony isten nem látszik rajtuk. A munkásokról nem beszélhetünk, azoktól kitelik, hogy a kenyér előbbvaló nekik még a királykérdésnél is, de a vidék polgár­­sága is rendkívül fegyelmezetten zárja el a szívébe a legitimizmust. Szidja a drágaságot, káromkodik a blickrendszer miatt, de egy szóval el nem árulja, hogy a királykérdés miatt nem tud aludni. Aligha­nem úgy gondolják közpolgári és­szel, hogy okos ember, meg palotája nincs, nem bontja le a hevenyészett barakot se, inkább megreperálja. Ez azonban mind hiába való beszéd, ezért a kikapcsolt királykérdés, — az a mi fehér elefántunk. Tetszik ismerni az alchimista tör­é­­netét, akinek aranycsináló lombikja mellett m­i­­denre szabad volt gondolni, csak fehér elefántra nem. Ettől függött a siker és az aranycsiná­l, aki eddig azt se tudta, hogy fehér elefánt is van a világon, attól fogva, hogy ezt a kikötést hallotta, nem tudo­t más­ra gondolni, csak fehér elefántra. Persze nem is telt a kavicsból arany és az alkimistát elvitte az ördög. Nekünk mai nyomoruságunk kavicsából kellene kiolvaszta­­nun­k a jövendő aranyát, ennek azonban az az első feltétele, hogy ne gondoljunk fehér ele­fántra. Ezt meg is fogadtuk, a fehér elefántot ki is kapcsoltuk. És most nem csinálunk mást, csak emlegetjük a fehér elefán­ot. Egyelőre csa­k Budapesten, de ahogy mi a fajtánkat ismerjük, nemsokára Budapest lesz az eg­ész országo i és r<ddig fogunk táncolni a tilos fehér elefá­n­ körül, míg elvisz az ö­dög legitimizmust, sz­­­bíd királyválasztást, országot, népet és nem ma­rad semmi, csak a fehér elefánt. Ellenzéki beszédek az egységes párt értekezletén (A Szeged budapesti tudós­íójától.) Az egy­séges párt ma este­ 0 órakor értekezletet tar­tott, amelynek napirendjén a megüresedett bizottsági tagságok betöltése és több javasat tárgyalása szerepelt. A napirend tárgyalása előtt váratlanul kisebb vihar kerekedett a föld­­birtokreform késedelmes végrehajtása miatt. Többen kifogásolták, hogy a párt képviselői nem látogatják rendesen a nemzetgyű­lés üléseit. Magam is belátom, mondotta az egyi­k fel­szólal­ó, hogy kellemesebb a büffékben és a folyosókon tartóz­kodni, de kötelességévé kell tenni a képviselőknek, hogy legalább az elnöki csergetyű­szóra bejöjjenek a terembe. Több felszólaló szemrehányással illette Sz­íj Bálintot és társait, mert csatlakoztak ahhoz a mozga­lomhoz, amely a földbirtokreform sürgős végre­hajtása cé­jából indult meg. Nem lehet meg­engedni, hogy a kormánypárti képviselők az ellenzéki képviselőkkel bármilyen formában, b­ármilyen cél érdekében együtt­működjenek. Szijj Bilim válaszo­l a felszó­lásokra. Kijelen­tette, hogy az ellenzéknek a földbirtokreform sürgős végrehajtására vonatkozó tárgyalásait jogosaknak tartja. Nem lehet állandóan csak a­dóterheket róni a falu népére. Az általános nyugtalanság lecsillapítására­­ kell tenni va­la­mit. Erre hirtelen nagy zaj támadt, úgy hogy nem is tudta folytatni beszédét, a zaj lecsilla­podásával ezeket mondotta: “ Én nem léptem be a fajvédelmi blokkba, de mivel a fajvédelmi koncentráció is lehetővé tette, hogy a pártkeretek fennállása mellett kor­mánypárti és ellenz­éki képviselők egy blokkba tömörüljenek, feljogosítva éreztem magamat, hogy egy hasonló körülmények között meg­indult mozgalomhoz csatlakozzam. A közrekiáltások és ellentmondások vihara közben beszédét sem fejezte be: — Ha a föld­­birtokreform végrehajtására vonatkozó kívánsá­gokat nem honorálják, én magamra nézve le­vonom a konzekvenciákat. Utána Csontos Imre szólalt fel: — A vidéken nagy az elkeseredés a földbir­­tokreform végrehajtása miatt, itt valamit tenni kell. Vagy van a pártnak hatalma, vagy nincs. A jogos kívánságok elintézése alól nem lehet kitérni, ha nem sikerül, ellenzékbe nem me­gyünk, de hozzámegyünk! Ugyanilyen értelemben beszélt Kuna P. András is. Az elégedetlenkedőket Eckhardt Tibor igyekezett megnyugtatni. A kormány, tudomása szerint, a földbirtokreform sürgős végrehajtása érdekében mindent megtett. Kéri a párt­­ ügye­it, hogy­­ ragadtassák el maguka­t Temesvári Imre és Héj Imre megnyugtató h>­­jelentései után nagyatádi Szabó I tv­n szólalt fel. Igyekezett a képviselőket meggyőzni arról, hogy a kormány min­den rendelk­zésre álló eszközzel a földbirtokreform végreh­utására fáradozik. Legutóbb elfogadtatta a miniszter­­tanáccsal a földbirtokrendező bíróság tagjainak fizetésrendezési kívánságait. A minisztertanács elrendelte a fizetésemelést. Pótlékokat adtak, mert a kormány tisztában van azzal, hogy nem­­ szabad megengedni a bírák elkeseredését. Nagy­atádit újra zajos k­özbeszólásokkal z­avarták, mire az komolyan kikelt: — Vagy passziózunk itt, vagy tárgyalunk! Helyreállt a csend és Nagyatádi biztosította a párt tagjait, hogy a kormány tisztában van kötelességével és azt teljesíteni fogja. Eckhardt Tibor megpendítette azt az eszmét, hogy nem-e volna célszerű, arra való tekintettel, hogy íz á­­rány most tárgyalja a jóvátételi kérdést, a magyar par­lament is állást foglalna ebben a kérdésben. A párt el­határozta, hogy ebben az ügyben érintkezésbe lép a többi párttal. Új rendtörvény készül. Rakovszky Iván belügyminiszter ma a követ­kezőkép nyilatkozott: — A jövő hónap elején benyújtom az új rendtörvényt, amely magában foglalja azokat a belügyminiszteri rendelkezéseket, amelyeket to­vábbra is ér­vényben akarnak tartani. Ebben a rendtörvényben tesz egy szakasz, amely a s ajtóval foglalkozik. Ezz­elt nem azt értjük, hogy egy szakaszos új sajtótörvényt hozunk, hanem ebben az egy szakaszban szabályozzuk a lapbetiltást, a lapengedélyezést és mindazokat a kérdéseket, amelyekről eddig rendelet szólt. Meghiúsult a földreformdlokk. Néhány ellenzéki képviselő mozgalmat indí­tott a földbirtokreform sürgős végrehajtása tár­gyában, amely mozgalomhoz több kormány­­párti képviselő is csatlakozott. Tegnap kellett volna megtörténni az alakulásnak, amelyen azonban Szijj Bálint és társai nem jelentek meg. Ma közölték az ellenzéki képviselőkkel, hogy miután remény van arra, hogy kívánsá­gaiknak az egységes párton belül is érvényt tudnak szerezni, nincsenek abban a helyzetben, hogy az akciót az eredeti keretek között támo­­gassák. Szijj Bálintot egyébként az egységes párt me esti értekezletén támadás érte. A párt­közi blokk megalakítása meghiúsult és azok az

Next