Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
IntuiKii« te Madteln* Ml KMcrcjate« 1 (Próféta* teU, I. «eset 6.) Telető* B—SS. A .Slagod* meglelő* M kétfó Urételével ravides M*. Egyes szén ára 20 koma. QSibetéal árak: Egy kteapra Elegetlen 4M. Bada* gaztea és vidéken 420 kor. Egyes szám ára 20 korona. Mrdeléil érek: FéDiasábe* i mm. %agy hasébon 16, még* fél hasábon 25 K. SiBregkBit 25 síélalékkal drágább. Apró* hirdetés 8, körér belükkel 16 K. SiSvegkfull kSileményak apronként 100 K.Ngilller. caa* Idol és orvosi hlr 100 K. Több* axorf feladásnál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 március 23, PÉNTEK, 67-ik szám. Gömbösék és Wolffék követelései. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A Gömbös—Wolff- csoport mozgalmával kapcsolatban még mindig különböző hírek nyugtalanítják a politikai köröket. Ma már az egységes párt liberális frakciója szükségesnek találja az ellenakció megindítását és e célból a pártértekezlet sürgős összehívását követelik. Maga a miniszterelnök ma nem tartózkodott Budapesten és így nem tudtak végleges döntésre jutni. Ebben a pillanatban még semmi bizonyosat sem lehet tudni Wolffék távolabbi terveiről és ez az oka annak, hogy még az egyébként beavatott körök is teljesen tájékozatlanok. Az intranzigens fajvédelmi csoport megbízásából ma délelőtt Wolff Károly fölkereste a belügyminisztert és arra kérte, hogy közölje a miniszterelnökkel, hogy sem neki, sem pártjának nincs kormányrobbantási szándéka. Ezzel szemben az ifjúság és az ifjúsággal szimpatizáló keresztény tömegek nyugtalanságát csak úgy tudják lecsillapítani, ha a kormány bizonyos kívánságaikat teljesíti. Ezekről a kívánságokról az est folyamán ellentétes hírek terjedtek el. Mint velünk közük, Wolffék a forradalmi sajtó megszüntetését is a tőzsde erélyes megrendszabályozását, illetve átmenetileg a bezárását követelik. A kormány még a holnapi nap folyamán foglalkozik Wolffék követeléseivel és ugyancsak holnap értesítik a Wolff és Gömbös körül csoportosult képviselőket a kormány álláspontjáról. Ezekkel az eseményekkel kapcsolatban az ellenzéki szövetség a nemzetgyűlés holnapi ülése előtt értekezletet tart, amelyen dönteni fognak a fölött, hogy napirend előtti felszólalás keretében tegyék-e szóvá aggodalmaikat, vagy zárt ülést kérjenek, vagy — ha mód kínálkozik — bizalmas megbeszélés során kérjenek felvilágosítást gróf Bethlen István miniszterelnöktől. A korona romlása a Pénzügyi Tanács előtt. A Pénzügyi Tanács ma délután ülést tartott, amelyen a korona zürichi árfolyamának az utóbbi napokban bekövetkezett csökkenésével foglalkozott. A Tanács tagjai általában annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy a kormánynak a szükséges intézkedések megtételére sürgős felhatalmazást kell kapnia, mivel pénzügyi politikánk eredménye azt mutatja, hogy az eddigi rendszer, tudniillik a defláció, nem vezetett eredményre s így a pénzügyi politikánk esetleg egészen más vágányra való terelését a kormánynak megfontolás tárgyává kell tenni. Elhatározta a Pénzügyi Tanács, hogy erről az álláspontjáról Kállay Tibor pénzügyminisztert haladéktalanul értesíti. Hát tovább hogy lesz? Két nappal ezelőtt megesett a nemzetgyűlésen az a csoda, hogy a miniszterelnököt és a belügyminisztert az ellenzék talán melegebben ünnepelte, mint a saját pártjuk. A kormánypártban akadt egy-két fronder, de nem akadt egyetlen liberális politikus se, egyetlen szocialista képviselő se, aki ne helyeselte volna a miniszterelnök és a belügyminiszter lényegben azonos nyilatkozatát. A lényeg az volt, hogy a kormányzatot nem vezeti az ország rendjének megvédésében se felekezeti érdek, se pártérdek, hanem vezeti az ország érdeke. Az ország érdeke azt kívánja, hogy itt csak a törvény parancsoljon és hogy a törvény mindenkinek egyformán parancsoljon és hogy senki a törvény fölé ne tolhassa magát, akár ellensége a kormánynak, akár barátja. Ezt mondta a kormány feje és belügyminisztere és ezt a kijelentést honorálta pártküönbség nékül az egész nemzetgyűlés, kivéve a frondörőket, akik szám szerint nincsenek sokan, de súly szerint sokat nyomnak. Nem éppen fajsúly szerint, noha ők a fajvédelem vezérpolitikusai, hanem pozíciójuknál fogva, amit a kormányzat eddig úgy juttatott nekik, mint a kormánypolitika főoszlopainak. Föl kell tennünk, hogy a kormány előre számot vetett a frondtőrökkel és tudatában volt annak, hogy szembe fogja magát találni azokkal, akik eddig leghívebb katonái gyanánt álltak mögötte. Sőt azon sincs semmi hihetetlen, hogy a kormány alkalmat keresett arra, hogy szembe forduljon a leghűségesebb fegyvernökeivel, mielőtt azok a forradalmak régi sablonja szerint hátulról ledöfnék. Bethlen jó taktikus volt most is s teljes győzelmet aratott a frondtörökön, akiknek viszont a veresége teljes. De annyira teljes, hogy mára már nemcsak a tőrt dugták a hátuk mögé, de újra hűséget is fogadtak a kormánynak. Azt mondják, semmi rossz szándékkal nem voltak ellene, sőt a legrajongóbb szerelemmel vannak iránta, csak éppen a destruktiv“ sajtóval akarnak elbánni, amelyet úgy el akarnak tüntetni, az eszközökben sem válogatósabban, mint ahogy a proletárdiktatúra eltüntette a polgári sajtót. Itt van ugyan némi különbség a fajvédők és a kormány felfogása közt, amennyiben Bethlen a destrukció bélyegzőjét a fajvédők lapjaira is ráütötte, amelyeknek üzleti érdekeiért nem hajlandó az állam rendőrségét feláldozni,— azonban nyilván többről is szó van itt, mint elfajult üzleti konkurenciáról. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy a fronc nem adta meg magát s meglapulásának csak új ugrás a célja. Titokzatos tanácskozások folynak, amint a miniszterelnök egyik lapja írja, amelyeket a kormányzó párt ügyvezető alelnöke, a kétlelkű Gömbös kormány ellenzékéből való szélső keresztény politikusokkal folytat a miniszterelnök háta mögött. Nem érdektelen nagyatádi Szabó Istvánnak az a nyilatkozata sem, hogy ő nem hajlandó Bethlen Istvánt elárulni“. Ki akarta és kinek az érdekében árulásra bírni a kormány egyik tagját a kormány feje ellen? Az egyetemi ifjúság izgalma még mindig nem csillapodott le, sőt ennek a hívatlan politikai faktornak a szereplése egyre jobban elféktelenedik, nyilván azért, mert lelketlen politikusok állandóan rakják a tűzrevalót a fiatal lelkek szenvedélyére, ha a jövő minden reménye beleég is, —csak az ő hatalmi pecsenyéjük pirosra süljön. Hire jár, hogy a harcban álló ifjúságot még a húsvéti vakáció sem szereli le, csak hogy a béke magától helyre ne álljon, nem mennek haza a fővárosból a szünidőre se. Miért ? — kérdezi a miniszterelnök lapja. Talán valami olyan szerep vár rájuk, amiről ma még nem lehet beszélni? Olyan titkok sötétlenek körülöttünk, amikbe mi, beavatatlanok nem tudunk belelátni, de hogy vannak, azt a felsorolt jelenségeken kívül koronánknak gazdaságilag meg nem magyarázható katasztrófájából is tudjuk. Úgy érezzük, megint sorsdöntő napok elé kerültünk s a kormányon áll, hogy merre dől el nemcsak az ő sorsa, hanem a nemzeté is. Ha azon az úton megy tovább, amelyiken az emlékezetes napon maga mellett találta a nemzetgyűlés egészét, akkor támaszkodhatik az egész nemzetre, konzervatívokra és klerikálisokra egyformán, mert minden becsületes magyar egyetért abban, hogy végre meg kell teremteni a belső konszolidációt, amelynek évek óta tartó hiányába nyomorodott bele közéletünk és gazdasági életünk. De ha a kormány visszalép a partról az ingoványba, vagy ha csak tétovázást árul is, akkor magával együtt elveszti az országot is, akkor jön a vízözön, amelynek nem lesz brarátja. Szociális javaslat a Ház előtt• A nemzetgyűlést háromnegyed 11 órakor még nem nyitották meg. A képviselők a folyosón tárgyalják a legújabb politikai híreket. Különösen arról a tanácskozásról esik szó, amit tegnap este folyamán folytatott Gömbös Gyula lakásán Eckhardt Tiborral, Fáy Gyulával, Bénárd Ágostonnal és Csillén Andrással, valamint arról a megbeszélésről, amit Eckhardt Tibor és Bénárd Ágoston folytatott tegnap este az egyetemi ifjúság vezetőivel az egyik újságírói klubban. A baloldali ellenzéki körökben idegességgel nézik ezeket a megbeszéléseket és mindannak dacára, hogy Gömbös Gyula kijelentette a leghatározottabb formában, hogy semmiféle kormánybuktató szándéka nincs, az idevonatkozó hírek alaptalan kombinációk, amelyek csak arra szolgálnak, hogy az egyes sajtóorgánumok mögött álló politikai frakciók részére élvezhető atmoszférát teremtsenek. Már kész miniszteri listáról tudnak. Rassay Károly a nemzetgyűlés folyosóján kijelentette, hogy ezekkel a hírekkel kapcsolatban sürgős interpellációt kíván intézni a miniszterelnökhöz. A Ház elnöke közölte Rassayval, hogy a miniszterelnök ma délelőtt nem jelenik meg a Házban s inkább holnap adja elő interpellációját. Rassay ebbe beleegyezett. Az elnök közlése nyomán azonban az a hír terjedt el a Házban, mintha a miniszterelnök Budapestről elutazott volna. A hírből csak annyi a való, hogy a miniszterelnök Gödöllőre ment a kormányzóhoz, de már vissza is tért a fővárosba. Amennyiben a mai nap folyamán nem kap megnyugtató kijelentést az ellenzék a kormány részéről, holnap fogja sürgős interpellációját elmondani. A mai ülést csak egynegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után áttérnek a mezőgazdasági munkások munkabérének szabályozására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter emelkedett szólásra. Erre a törvényjavaslatra nagy szükség volt. Igen sokan kifogásolták, hogy a régi törvény szerint egy ember ítélkezett a munkabérügyekben. Igen sok esetben a főszolgabírók szakértőket voltak kénytelenek berendelni az ítéletekhez. Ezután a bizottság fog dönteni a felmerült ügyekben. Ez sokban elő fogja segíteni az igazságszolgáltatás munkáját. Azonkívül az ítélet ellen felebbezni is lehet, így a végső fórum maga a földmivelésügyi minisztérium lesz. A szociáldemokraták szónoka azt mondotta, hogy a javaslat nem eléggé szolgálja az osztályérdekeket. Kijelenti, hogy a földmivelésügyi minisztérium nem képviselheti egyik osztálynak az érdekeit sem. Lehetetlennek tartja, hogy egyes frakciók a szolgabírók működését általánosságban elítélik. Nem szabad általánosítani, hiszen ő maga is sok szolgabírót ismer, aki ahelyett, hogy a munkások érdeke ellen döntene, éppen annak javát szolgálja. Kéri a képviselőket, hogy megértéssel kezeljék a javaslatot, mert az izgatásnak ma nincs jogosultsága. (Propper Sándor: Gömbösnek mondja ezt ) Nagyatádi Szabó István: Férfi vagyok és nem bírom az efajta kioktatást. (Esztergályos János: Otthon parancsoljon. Nagy zaj a jobboldalon.) Nagyatádi Szabó István: Ő is volt ellenzéki képviselő, de sohasem igyekezett a kedélyekre hatni. (Propper: De lesz még ellenzéki.) A javaslatban gondolt arra, hogy a munkások és munkaadók teljesen egyenjogúak legyenek. Azonban ő azt sem tagadja, hogy bármily