Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

IntuiKii« te Madteln* Ml KMcrcj­ate« 1 (Próféta* teU, I. «eset 6.) Telető* B—SS. A .Slagod* meglelő* M kétfó Urételével ravides M*. Egyes szén ára 20 ko­ma. QSibetéal árak: Egy kteapra Elegetlen 4M. Bada* gaztea és vidéken 420 kor. Egyes szám ára 20 korona. Mrdeléil érek: FéDiasábe* i mm. %­agy hasébon 16, még* fél hasábon 25 K. SiBregkBit 25 síélalékkal drágább. Apró* hirdetés 8, körér belükkel 16 K. SiSvegkfu­ll kSileményak apronként 100 K.Ngilller. caa* Idol és orvosi hlr 100 K. Több* axorf feladásnál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 március 23, PÉNTEK, 67-ik szám. Gömbösék és Wolffék követelései. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A Göm­bös—Wolff- csoport mozgalmával kapcsolatban még mindig különböző hírek nyugtalanítják a politikai köröket. Ma már az egységes párt liberális frakciója szükségesnek találja az ellen­akció megindítását és e célból a pártértekezlet sürgős összehívását követelik. Maga a minisz­terelnök ma nem tartózkodott Budapesten és így nem tudtak végleges döntésre jutni. Ebben a pillanatban még semmi bizonyosat sem lehet tudni Wolffék távolabbi terveiről és ez az oka annak, hogy még az egyébként beavatott körök is teljesen tájékozatlanok. Az intranzigens fajvédelmi csoport megbízá­sából ma délelőtt Wolff Károly fölkereste a belügyminisztert és arra kérte, hogy közölje a miniszterelnökkel, hogy sem neki, sem pártjá­nak nincs kormányrobbantási szándéka. Ezzel szemben az ifjúság és az ifjúsággal szimpati­záló keresztény tömegek nyugtalanságát csak úgy tudják lecsillapítani, ha a kormány bizo­nyos kívánságaikat teljesíti. Ezekről a kívánsá­gokról az est folyamán ellentétes hírek terjed­tek el. Mint velünk közük, Wolffék a forra­dalmi sajtó megszüntetését is a tőzsde erélyes megrendszabályozását, illetve átmenetileg a be­zárását követelik. A kormány még a holnapi nap folyamán foglalkozik Wolffék követeléseivel és ugyancsak holnap értesítik a Wolff és Gömbös körül csoportosult képviselőket a kormány állás­pontjáról. Ezekkel az eseményekkel kapcsolatban az ellenzéki szövetség a nemzetgyűlés holnapi ülése előtt értekezletet tart, amelyen dönteni fognak a fölött, hogy napirend előtti felszólalás keretében tegyék-e szóvá aggodalmaikat, vagy zárt ülést kérjenek, vagy — ha mód kínálkozik — bizalmas megbeszélés során kérjenek fel­világosítást gróf Bethlen István miniszterelnöktől. A korona romlása a Pénzügyi Tanács előtt. A Pénzügyi Tanács ma délután ülést tartott, amelyen a korona zürichi árfolyamának az utóbbi napokban bekövetkezett csökkenésével foglalkozott. A Tanács tagjai általában annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy a kormány­nak a szükséges intézkedések megtételére sür­gős felhatalmazást kell kapnia, mivel pénzügyi politikánk eredménye azt mutatja, hogy az eddigi rendszer, tudniillik a defláció, nem veze­tett eredményre s így a pénzügyi politikánk esetleg egészen más vágányra való terelését a kormánynak megfontolás tárgyává kell tenni. Elhatározta a Pénzügyi Tanács, hogy erről az álláspontjáról Kállay Tibor pénzügyminisztert haladéktalanul értesíti. Hát tovább hogy lesz? Két nappal ezelőtt megesett a nemzetgyűlésen az a csoda, hogy a miniszterelnököt és a bel­­ü­gyminisztert az ellenzék talán melegebben ün­nepelte, mint a saját pártjuk. A kormánypártban akadt egy-két fronder, de nem akadt egyetlen liberális politikus se, egyetlen szocialista kép­viselő se, aki ne helyeselte volna a miniszter­­elnök és a belügyminiszter lényegben azonos nyilatkozatát. A lényeg az volt, hogy a kor­mányzatot nem vezeti az ország rendjének meg­védésében se felekezeti érdek, se pártérdek, ha­nem vezeti az ország érdeke. Az ország érdeke azt kívánja, hogy itt csak a törvény parancsol­jon és hogy a törvény mindenkinek egyformán parancsoljon és hogy senki a törvény fölé ne tolhassa magát, akár ellensége a kormánynak, akár barátja. Ezt mondta a kormány feje és bel­ügyminisztere és ezt a kijelentést honorálta párt­­kü­önbség né­kül az egész nemzetgyűlés, kivéve a frondör­őket, akik szám szerint nincsenek so­kan, de súly szerint sokat nyomnak. Nem éppen fajsúly szerint, noha ők a fajvédelem vezérpoli­tikusai, hanem pozíciójuknál fogva, amit a kor­mányzat eddig úgy juttatott nekik, mint a kor­mánypolitika főoszlopainak. Föl kell tennünk, hogy a kormány előre szá­mot vetett a frondtőrökkel és tudatában volt annak, hogy szembe fogja magát találni azok­kal, akik eddig leghívebb katonái gyanánt áll­tak mögötte. Sőt azon sincs semmi hihetetlen, hogy a kormány alkalmat keresett arra, hogy szembe forduljon a leghűségesebb fegyvernö­keivel, mielőtt azok a forradalmak régi sablonja szerint hátulról ledöfnék. Bethlen jó taktikus volt most is s teljes győzelmet aratott a frondtö­­rökön, akiknek viszont a veresége teljes. De annyira teljes, hogy mára már nemcsak a tőrt dugták a hátuk mögé, de újra hűséget is fo­gadtak a kormánynak. Azt mondják, semmi rossz szándékkal nem voltak ellene, sőt a legrajon­­góbb szerelemmel vannak iránta,­­ csak éppen a­­ destruktiv“ sajtóval akarnak elbánni, amelyet úgy el akarnak tüntetni, az eszközökben sem válogatósabban, mint ahogy a proletárdiktatúra eltüntette a polgári sajtót. Itt van ugyan némi különbség a fajvédők és a kormány felfogása közt, amennyiben Bethlen a destrukció bélyegzőjét a fajvédők lapjaira is ráütötte, amelyeknek üzleti érdekeiért nem haj­landó az állam rendőrségét feláldozni,— azon­ban nyilván többről is szó van itt, mint elfajult üzleti konkurenciáról. Bizonyos jelek arra val­lanak, hogy a fronc nem adta meg magát s meglapulásának csak új ugrás a célja. Titokza­tos tanácskozások folynak, amint a miniszter­­elnök egyik lapja írja, amelyeket a kormányzó­ p­árt ügyvezető alelnöke, a kétlelkű Gömbös k­ormány ellenzékéből való szélső keresztény politikusokkal folytat a miniszterelnök háta mö­gött. Nem érdektelen nagyatádi Szabó István­nak az a nyilatkozata sem, hogy ő­­ nem haj­landó Bethlen Istvánt elárulni“. Ki akarta és kinek az érdekében árulásra bírni a kormány egyik tagját a kormány feje ellen? Az egyetemi ifjúság izgalma még mindig nem csillapodott le, sőt ennek a hívatlan politikai faktornak a szereplése egyre jobban elféktelenedik, nyilván azért, mert lelketlen politikusok állandóan rak­ják a tűzrevalót a fiatal lelkek szenvedélyére, ha a jövő minden reménye bele­ég is, —csak az ő hatalmi pecsenyéjük pirosra süljön. Hire jár, hogy a harcban álló ifjúságot még a hús­véti vakáció sem szereli le, csak hogy a béke magától helyre ne álljon, nem mennek haza a fővárosból a szünidőre se. Miért ? — kérdezi a miniszterelnök lapja. Talán valami olyan szerep vár rájuk, amiről ma még nem lehet beszélni? Olyan titkok sötétlenek körülöttünk, amikbe mi, beavatatlanok nem tudunk belelátni, de hogy vannak, azt a felsorolt jelenségeken kívül koronánknak gazdaságilag meg nem magyaráz­ható katasztrófájából is tudjuk. Úgy érezzük, megint sorsdöntő napok elé kerültünk s a kor­mányon áll, hogy merre dől el nemcsak az ő sorsa, hanem a nemzeté is. Ha azon az úton megy tovább, amelyiken az emlékezetes napon maga mellett találta a nemzetgyűlés egészét, akkor támaszkodhatik az egész nemzetre, kon­zervatívokra és klerikálisokra egyformán, mert minden becsületes magyar egyetért abban, hogy végre meg kell teremteni a belső konszolidá­ciót, amelynek évek óta tartó hiányába nyomo­­rodott bele közéletünk és gazdasági életünk. De ha a kormány visszalép a partról az ingo­ványba, vagy ha csak tétovázást árul is, akkor magával együtt elveszti az országot is, akkor jön a vízözön, amelynek nem lesz brarátja. Szociális javaslat a Ház előtt• A nemzetgyűlést háromnegyed 11 órakor még nem nyitották meg. A képviselők a folyosón tár­gyalják a legújabb politikai híreket. Különösen arról a tanácskozásról esik szó, amit tegnap este folyamán folytatott Gömbös Gyula lakásán Eckhardt Tiborral, Fáy Gyulával, Bénárd Ágos­tonnal és Csillén Andrással, valamint arról a megbeszélésről, amit Eckhardt Tibor és Bénárd Ágoston folytatott tegnap este az egyetemi ifjúság vezetőivel az egyik újságírói klubban. A baloldali ellenzéki körökben idegességgel nézik ezeket a megbeszéléseket és mindannak dacára, hogy Gömbös Gyula kijelentette a leghatározottabb formában, hogy semmiféle kormánybuktató szándéka nincs, az idevonat­kozó hírek alaptalan kombinációk, amelyek csak arra szolgálnak, hogy az egyes sajtóorgánumok mögött álló politikai frakciók részére élvezhető atmoszférát teremtsenek. Már kész miniszteri listáról tudnak. Rassay Károly a nemzetgyűlés folyosóján ki­jelentette, hogy ezekkel a hírekkel kapcsolatban sürgős interpellációt kíván intézni a miniszter­­elnökhöz. A Ház elnöke közölte Rassayval, hogy a miniszterelnök ma délelőtt nem jelenik meg a Házban s inkább holnap adja elő interpellá­cióját. Rassay ebbe beleegyezett. Az elnök közlése nyomán azonban az a hír terjedt el a Házban, mintha a miniszterelnök Budapestről elutazott volna. A hírből csak annyi a való, hogy a miniszterelnök Gödöllőre ment a kor­mányzóhoz, de már vissza is tért a fővárosba. Amennyiben a mai nap folyamán nem kap megnyugtató kijelentést az ellenzék a kormány részéről, holnap fogja sürgős interpellációját el­mondani. A mai ülést csak egynegyed 12 órakor nyi­totta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki elő­terjesztések után áttérnek a mezőgazdasági munkások munkabérének szabályozására vonat­kozó törvényjavaslat tárgyalására. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Erre a törvény­­javaslatra nagy szükség volt. Igen sokan ki­fogásolták, hogy a régi törvény szerint egy ember ítélkezett a munkabérügyekben. Igen sok esetben a főszolgabírók szakértőket voltak kény­telenek berendelni az ítéletekhez. Ezután a bizottság fog dönteni a felmerült ügyekben. Ez sokban elő fogja segíteni az igazságszolgáltatás munkáját. Azonkívül az ítélet ellen felebbezni is lehet, így a végső fórum maga a földmivelés­ügyi minisztérium lesz. A szociáldemokraták szónoka azt mondotta, hogy a javaslat nem eléggé szolgálja az osztályérdekeket. Kijelenti, hogy a földmivelésügyi minisztérium nem kép­viselheti egyik osztálynak az érdekeit sem. Le­hetetlennek tartja, hogy egyes frakciók a szolga­­bírók működését általánosságban elítélik. Nem szabad általánosítani, hiszen ő maga is sok szolgabírót ismer, aki ahelyett, hogy a munkások érdeke ellen döntene, éppen annak javát szol­gálja. Kéri a képviselőket, hogy megértéssel kezeljék a javaslatot, mert az izgatásnak ma nincs jogosultsága. (Propper Sándor: Gömbös­nek mondja ezt ) Nagyatádi Szabó István: Férfi vagyok és nem bírom az efajta kioktatást. (Esztergályos János: Otthon parancsoljon. Nagy zaj a jobb­oldalon.) Nagyatádi Szabó István: Ő is volt ellenzéki képviselő, de sohasem igyekezett a kedélyekre hatni. (Propper: De lesz még ellenzéki.) A javaslatban gondolt arra, hogy a munká­sok és munkaadók teljesen egyenjogúak legye­nek. Azonban ő azt sem tagadja, hogy bármily

Next