Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

SwittHWeig é* kiadóhlw fi­t Ku­lciey-otc* 6. (Próféta- WtcSó, L emelet 6.) Telelom B—55. A­­ Sieged* megjele­­nésfe kivételével minden mg. Egres szám­ára 20 ko­ros*. BlSfk­elési árak: Egy Manpra Siegeden 400, Buda­­gotten és vidéken 420 kor szám­ára 20 korona. ...... ■ [UNK] ■ ■ ......................■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK]........... ■ Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények •őrönként 100 K. Nyílttér, csa­ládi és orvosi hír 100 K. Több­­•sör! feladásnál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 március 24. SZOMBAT, 68-ik szám. Két hét alatt a korona 22 centiméről 10 cen­­timéra esett Zürichben, felét veszítve el még megmaradt értékének. Két nap óta 10 centime a korona zürichi jegyzése, vagyis svájci értéke­lés szerint ezt az összeget éri meg száz korona. Az összeg nagyságát jellemzi, hogy azért Svájc­ban még egy belföldi levelet sem lehet feladni. Tájékozásul azok számára, akik már elszoktak a békeidők valutáris átszámítási viszonyaitól, mellesleg megemlíthetjük, hogy ez az idáig el­ért legalacsonyabb korona-színvonal a korona békeértékének ezredrészére való csökkenését je­lenti. Egy nagyon szembeötlő határkőhöz ér­keztünk el, amely szerfelett megkönnyíti a lej­tőn eddig megtett útnak a megmérését. Ha valakinek ma ezer koronája van, az körülbelül annyit ér, mintha a békeidőben egy korona lett volna a zsebében. A közgazdasági zugtekintélyeknek és a mucsai politikusoknak az a fajtája, amely nagy hanggal szokta pótolni ismeretének és világszemléletének fogyatékosságait, azt szokta felelni ezekre a szomorú megállapításokra, hogy nem élünk Zürichben és semmi közünk a korona zürichi árfolyamához. Zürichben csak egy rosszakaratú banda működik, amely olyan jegyzéseket röpít világgá, aminő neki tetszik. Ha Európa hitelt ad neki, az csak az európai pénzügyi kapaci­tások mérhetetlen ostobaságát mutatja. Állam­­titkári alakról hallottuk a merész, de hatásos kijelentést, hogyha ez tovább folytatódik, akkor fütyülünk Európára. Sajnos, a mindennapi ember nem intézheti el a dolgokat ilyen könnyedén, hanem ezer meg ezer keserves gondjának közepette is sza­kít magának időt annak megállapítására, hogy mennyiben van igaza annak a bizonyos zürichi jegyzésnek. Miközben aggodalommal néz saját háztartási egyensúlya felborulásának elébe, rá­eszmél, hogy a húszezer koronának fölébe szökkent búzaár, vagy az ezerhatszáz koroná­nál drágább zsír pontosan ezerszerese a béke­beli búza, vagy zsír árának. Kezdi érezni, hogy öt magát be lehet csapni, de a búzát, vagy zsírt semmi esetre sem. Csodálatosak ezek a lelketlen jószágok: mintha Zürich volna az időjárás, ők pedig a hőmérő, megérzik a ko­rona temperaturájának minden változását. Vi­déki piacon kofák szájából hallani már valuta­­politikai fejtegetéseket, hogy nem adhatják olcsóbban a portékájukat, ha Zürichben foly­tonosan esik a korona. Az ember azonban más furcsaságokat is ta­pasztal, ha a búzának hőmérői szerepén elmél­kedik. A búza nemcsak a hőmérő módjára mutatja a zürichi időjárást, hanem mintha barométer volna, előre is jelez. Csak vissza kell emlékezni azokra a már rég túlhaladott kijelentésekre, hogy lesz még tízezer koronás búzaár, vagy hallani kell a mostani fogadko­zásokat, hogy nem adja a búzát, amíg el nem éri a huszonötezret. Már az előjelét is érezni ennek a nemzeti hegymászó sportnak A húsz­ezer koronás ár inkább csak elméleti jellegű, mert búzában nincs kínálat. A búzát vissza­tartják s a honfikeblek további áremelkedésre spekulálnak. Másként ez nem lehet, minthogy a destruktív erkölcsök az ártatlan kisgazdás lelkületet is megmételyezték. Tartanunk kell tőle, hogy a mételyezés annyira haladt, hogy Nagyatádi Szabó Istvánnak és elvbarátainak a közélelmezés olcsóbbá tétele érdekében meg­indított akcióját sem fogja a kívánatos ered­mény koronázni. A közélelmezési miniszter a tőzsde megrend­­szabályozásában keresi a folyton súlyosbodó megélhetési bajok orvosszerét. A fajvédő sajtó még messzebbmenő módon szeretné a tőzsdét, amely kifejezés alatt az egész kereskedelem is értendő, igazoltatni. Vagy elfelejti, vagy el akarja felejteni, hogy nem is oly sok esztendő előtt jogelődei a tőzsdét tették felelőssé, hogy alacsonyak a búzaárak. Nem szűnik meg hánytorgatni, hogy a tőzsdei értékek mennyire felszöktek, de bölcsen hallgat arról, hogy a kurzusok csak számszerűleg duzzadtak meg, de nem érték el a búzának békeparitását. Ha csak­­ egy kis objektivitás, vagy belátás volna ezek­ben az újfajta közgazdasági tudósokban, akik egy szájból fújnak meleget és hideget, rájöhet­nének, hogy nem Zürich az oka az élet meg­­­drágulásának idebent, hanem a koronának a zürichi kurzusban kifejezett értéke csak vissza­­sugárzása a búza és más elsőrendű szükségleti cikkek áralakulásának. Drasztikusan kifejezve a búza csinálja az időjárást és Zürich a hő­mérő, nem pedig megfordítva. Ha néha Zürich elébe is szalad a belső árképződésnek, nem lehet kívánni tőle, hogy többre értékelje a ko­ronát, mint amekkora értéket idehaza tulajdo­nítanak neki. De még az ilyen előreszaladásoknak is meg­van a magyarázatuk. A félhivatalos kőnyomatos világít rá egy ilyen okra, mikor azt mondja, hogy a kontremin belpolitikai hírek lanszírozá­­sával igyekezett a tőzsdén érvényesülni. Egy­szóval : belpolitikai hírek lanszírozása. Hírek, amelyeknek hitelt adnak, mert a valószínűség némi látszata lappang mögöttük. Hírek, ame­lyeket külföldi lapok abban foglalnak össze, hogy Magyarországon beverik az emberek egy­más fejét, de adósságot nem fizetnek. Persze a jámbor külföldi nem tudja, hogy itt nem min­denki foglalkozik a fejbeverés sportjával és azt sem tudhatja, hogy Magyarországról azért nem lehet adósságot fizetni külföldre, mert van egy agyonreklámozott devizaközpont, amelynek nincs devizája. Ezek a körülmények tükröződnek vissza a korona tizes zürichi jegyzésében s így fonódik össze a magyar pénznek a trianoni békével megkezdődött tragédiája a kisgazdák szája íze szerinti népmesékkel, utcai csetepaték balladáival, nagypolitika szónoklataival és a köz­­gazdasági élet keserű valóságaival. Erélyes rendszabályokat ígér Bethlen. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A külön­böző nyugtalanító hírek által felzaklatott poli­tikai életben a mai napon bizonyos nyugalom következett be és úgy látszik, hogy ez a han­gulatváltozás egyben jelentős fordulatot jelent az általános kormányzati politika terén. Gróf Bethlen István miniszterelnök a mai napon részletesen informálta a helyzetről először az ellenzéki szövetség képviselőit, majd az egy­séges párt tagjait, később pedig gróf Zichy Jánost és Heinrich Ferencet. A miniszterelnök kijelentései az ellenzéki politikusokra megnyug­tatóan hatott, saját pártja pedig biztosította, hogy a kilátásba helyezett erélyes rendszabá­lyok keresztülvitelében támogatni fogja. Az egységes párt fajvédelmi csoportjának álláspontja e pillanatban még ismeretlen, de úgy tudják, nincsen kizárva, hogy Gömbösék rövidesen levonják magukra nézve az előállott helyzet konzekvenciáit. Politikai körökben álta­lában az a felfogás, hogy a miniszterelnök nyilatkozatai nagy mértékben hozzájárultak a helyzet tisztulásához és hogy e nyilatkozatokat rövidesen a legerélyesebb és a legcéltudatosabb cselekedetek fogják követni. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter egyébként már a mai napon magához kérette az egyetemek rektorait. Bethlen tárgyalása az ellenzék vezetőivel. Mint köztudomású, Rassay Károly a mai ülésen akarta szóvátenni a legutóbbi napok eseményeit, napirend előtti felszólalás alakjában, melyben a következő három kérdést intézte volna a miniszterelnökhöz: Milyen eszközökkel szándékozik az egyetemen a rendet helyreállí­tani, azután nyilatkozzék egyes képviselőknek az ifjúság mozgalmaiban való részvételéről s végül hogyan szándékozik az ország rendjét biztosítani ? Rassay beszédének elmondására azonban nem került sor, mert gróf Bethlen István az ellenzék vezetőit magához kérette a házelnöki szobába, ahol körülbelül fél óra hosszat tár­gyaltak. A tárgyalások eredménye teljes mér­tékben kielégíti az ellenzéki politikusokat, akik hiszik, hogy most az egyszer valóban erélyes kézzel lát a kormány a rendcsinálás munká­jához. Egyébként az ülésről a kormány a következő hivatalos kommünikét adta ki: — Gróf Bethen István miniszterelnök a nem­zetgyűlés mai ülésének megnyitása előtt a Ház elnökének szobájában az ellenzéki pártszövetség megbízottaival Ralsay Károly, Pakots József, Giesswein Sándor, Peyer Károly és Farkas Ist­ván nemzetgyűlési képviselőkkel tanácskozást folytatott, amelynek rendjén a miniszterelnököt minden oldalról informálták. A miniszterelnök kijelentette, hogy minden rendbontással szem­ben a legerélyesebben fog fellépni a kormány és ha még egy esetben a politikát bármily for­mában is az utcára viszik, a kormány a statá­riumot fogja kihirdetni. A Horthy-akció elszámolásai: Drózdy Győző képviselő a gazdasági mun­kásviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalása során azt kívánta, hogy a kor­mány a Horthy-akcióról pontos elszámolást ter­jesszen a parlament elé, hogy megtudják, kik kapták a milliókat, esetleg milliárdokat, nem titkos szervezetek-e, Rassay Károly pedig közbe­szólás alakjában érdeklődött, hogy az akcióból a falvak mennyit kaptak. Illetékes helyről felhatalmazták a Magyar Táv­irati Irodát annak kijelentésére, hogy Drózdy nyitott kaput döngetett, mert az indemnitás tár­gyalása alkalmával a belügyminiszter hozzájá­rulásával elfogadott határozat szerint ezek az el­számolások úgyis be fognak a nemzetgyűlésnek mutattatni. Az amerikaiak a jóvátétel tisztázását kívánják. A kereskedelmi kamarák nemzetközi kon­gresszusának a körében híre terjedt, hogy az amerikai delegáció szóvá fogja tenni a Ruhr­­vidék megszállását és a német jóvátétel ren­dezését. A kongresszus tegnapi ülésén ez a törekvés már megnyilvánult az amerikaiak ré­széről, akiknek szónoka kifejtette, hogy az amerikai kereskedők múlhatatlanul szükséges­nek tartják a jóvátételi kérdés tisztázását a világgazda­ság helyreállítására. Amerika kívánja, hogy szakértők állapítsák meg Németország egész adósságának összegét és azt nemzetközi kölcsön útján számítolják le a németek. A köl­csön kamatszolgáltatását és amortizálását Né­metország garantálná, de a német birodalom szuverenitásának teljes megóvása és nemzetközi ellenőrzése mellett. Ramsay Macdonald a külföldi sajtóképviselők egyesületében hosszabb nyilatkozatot tett arról a kezdeményezésről, amellyel a francia-belga eljárás folytán támadt ruhrvidéki nehézségek ügyében interparlamentáris konferenciát igyek­szik létrehozni. Maga Macdonald azt az állás­pontot képviseli, hogy Franciaországnak és

Next