Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

»■•rkrastftég­ét kiadóhltt* Ilit Wkt«y*utc« 6. (Próféta­­gaáló, L emelet 6.) Telefon SS—33. A .Szeged" megjele­nít két fő kivételével minden Egyes szám óra 20 ko­rára. Blófk­efési órak: Egy Magra Szegeden 400, Buda« t»e;*a­ét vidéken 420 kor. Eg^res szám ára 20 korona. Hirdetési órak: Felhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró* hirdetés 8, kövér betükkel 16 K. Szövegközti közlemények toronként 100 K.Nyiltlér, csa­lád­ és orvosi hír 100 K. Több­szöri feladainál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 március 28, SZERDA. 71-ik szám. A bőség százada. Karl Paulsen német professzor roppant érde­kes könyvet adott a napokban az emberek kezébe, a csekély 80000 márkáért akárki megveheti. Csak német tudós lehet ma annyira gyereklelkű és annyira tárgyilagos, hogy mikor nemzete nagyobb szenvedésen megy át — ha ugyan átmegy rajta —, mint aminöt valaha megért történelme folyamán — akkor arról ír könyvet, hogy a mi századunk minden ször­nyűsége ellenére a bőség, százada s a modern ember büszke lehet rá, hogy ennek a kornak a fia, amely soha nem sejtett mértékben tudja kihasználni a földet. Nem volt még század, amit ilyen igazán megilletett volna az az epitheton, amit a római impériumban a Traján és Hadrián császár idejének adtak a történet­írók. Ez a század a bőség százada ... ! Ez a veleje a bölcs könyvnek, amelyet aki elolvas, őszinte bosszúsággal tudna a szerző fejéhez vágni s nyilván a szerző maga is be­látná, hogy erre az elismerésre rászolgált. Viszont meg kell bocsátani a tudósnak, aki húsz évig írta élete nagy művét s ha már megírta, nem akarja magával vinni a ko­porsóba, hanem nyilvánosságra adja a leg­rosszabb időben is. Ő nem tehet róla, hogy az idők olyanok, amilyenek 8 égbekiáltó iróniá­val teszik csúffá az ő nagy művét. A professzor se nem bolond, se nem ámító. Ő csak német professzor, aki a rengeteg fától nem látja az erdőt. Verejtékes szorgalommal összerakta a betűket, mint a nehézfejű gyerek, de elolvasni már nem tudja őket. Mást olvas ki belőlük, mint amit jelentenek. De ez nem jelenti azt, hogy az írása hasznavehetetlen. Sőt nagyon sokat tanulhat belőle, aki tud tanulni. A világ termelési viszonyairól számol be a könyv, persze a háború előtti világéról, a szá­zad elejéről. Szédületes számokkal és őszinte elragad­atással bizonyítja, hogy mennyivel töb­bet bí­unk mi kicsikarni a földből, mint a régiek. Nem mint a nagyon régiek, akik csak azt szedték fe­l, amit magától adott az ősanya, hanem mint a száz éve kidőlt nemzedék. Van­nak termelési ág­a, amiknek a napóleoni idők­ben még a gondolati is ismer­t­en volt s ma rengeteg produktumokkal szolgálják az emberi­ség közjavát. Az őstermelési ágakban pedig akkora a haladás, hogy azt számokban ki sem lehet mondani. Azt csak a rajz érteti meg. Egy rendes nagyságú buzaszem : ez a világ gabona­­termése 1800-ban. Egy olasz-mogyorónyi buza­szem : ez a világ gabonatermése 1900-ban. Ez a mogyorónyi buzaszem számokban körül­belül ezermillió hektoliter gabona. A világ évi gabonatermését az emberiség közbejött katasz­trófája miatt ma is körülbelül csak ennyire lehet tenni. S ebben benne van nemcsak Európa búzája, hanem India és Kína rizse, Afrika szerecsen­kölese is s csak ama boldog vadak szemtermése hiányzik be ide, akiknél még nincs megszervezve a központi statisztikai hivatal. De ennek híján a földön élő emberek számát is csak hozzávetőleg lehet másfél milliárdra tenni s ha egy ember évi gabonaszükséglete átlag 200 kiló, akkor 300 milliárd kilogrammal keve­sebb gabonát terem a föld, mint amennyire az embereknek takarékosan szükségük volna. Magában Európában valami 30 milliárd kilo­gram a deficit. Hát így fest a bőség százada közelről, csak a kenyeret nézve. De a kenyér mellé valóban sem kevesebb a hiány. A húsról beszélni sem kell, hiszen emlékezhetünk rá a háború előtt való időből, hogy a Szegedre berukkolt oláh újoncok közt milyen nagy szá­zalék volt, aki még soha nem evett húst. De nagyon meglepőek a ruházatot illető számadások. A tudós német annak örül, hogy a világ évi gyapottermése 1700, len- és kendertermése 1000 millió kilogram. Pedig ez nem jelent mást, mint azt, hogy az úgynevezett civilizált emberi­ség kétharmad része csak tíz esztendőnként cserélheti fel új ruhával a régit. Abban igaza van a németnek, hogy az emberi elme és szorgalom soha még olyan gazdag kultúrát nem produkált, mint a mi századunk indulásakor, — csak azt nem teszi hozzá, hogy az emberiség abból soha úgy nem volt kizárva, mint ma. Az egész föld kevés kiválasztottnak terem, ők veszik hasznát minden emberi munkának, nekik jelent új bőséget minden új felfedezés, minden könnyítés, minden haladás, amit emberi lángelme kitalál, — a száz és ezer milliók minden áldásból kimarad­nak. Soha ekkora bőség és soha ennyi szegény­ség nem volt a földön. Nem az emberi gazdag­ság, hanem a soha nem ért tömegnyomor százada ez. A németek keresik a A német birodalmi gyűlés külügyi bizottsága ma délben ülést tartott. A vita során, melyben valamennyi képviselő részt vett, kialakult az az egyhangú elhatározás, hogy a francia kormány résziről követelt feltétlen megadást megtagadják és folytatni fogják a passzív ellenállást, hogy ennek segítségével megszabadítsák az országot a jogellenes betöréstől. A bizottság ülésén a külügyminiszter hivatalos okmányok alapján kimutatta, hogy a párisi német képviselők fel voltak hatalmazva arra, hogy a német jóvátétel tervezetet a január 2-től 5-ig Párisban ülésező miniszterelnöki konferencia elé terjesszék. A birodalmi kormány nézete szerint Hughes ame­rikai külügyi államtitkár részéről indítványozott kereskedőkből álló nemzetközi bizottságnak, vagy szakértő és pártatlan testületnek, melyben Német­ország és Franciaország a teljes egyenjogúsítás alapján vennének részt, mielőbb össze kellene ülnie és a következő kérdésekre válaszolni: 1. Mit teljesített eddig Németország? 2. Mit lehet és kell még Németországnak méltányosan telje­sítenie? 3. Mily módon lehet ezeket a teljesít­ményeket megvalósítani? Ha erre, vagy más hasonló útra lépnének, a birodalmi kormány kész volna a nemzetközi tőkepiachoz for­dúlni egy lehető nagy kölcsön engedélyezése végett, melyet Németország a kölcsönző csoport részéről szükségesnek látott garanciákkal ruházna fel. A német kormány az Európa sorsában érdekelt, de a Ruhr-vidéki ese­ményekben közvetlenül nem részes hatalmakat értesítette erről a nézetéről, de egyúttal a prob­léma nehézségeire is rámutatott. Stinnes rómd utjának indítóoka a kereske­ megegyezés módját. delmi kamarák római nemzetközi kongresszusa volt, mely elé az amerikai delegátusok egy so­kat megvitatott programot terjesztettek. A kon­gresszus előtt Stinnes beszélt az amerikaiakkal és Németországnak a jóvátételi és újjáépítési kérdésben elfoglalt álláspontjáról. Stinnest egyébként tegnap Mussolini minisz­terelnök megbízásából fogadták a külügymi­nisztériumban. Elsősorban a Ruhr probléma, Németország politikai és gazdasági helyzete és a német olasz gazdasági kapcsolat kerültek sorra. A szívélyes hangú megbeszélések egy óra hosszat tartottak. A Giornale d'Italia sze­rint Stinnest a pápa és Gasparri bíboros állam­titkár is kihallgatáson fogadta. A Stinnes részéről Rómában folytatott meg­beszélések következtében több amerikai, köztük Booth, a nemzetközi kereskedelmi kamara elnöke Németországba utazik. Szerdán tárgyalja a Ruhr-kérdést az angol parlament. Mint a Matin Brüsszelből értesül, a belga szocialistáknak Ruhr-vidékre kiküldött delegá­ciója már megtette jelentését. A jelentés meg­állapítja, hogy a németeknek igazuk van, ami­kor nem akarnak idegen szuronyok nyomása alatt dolgozni és tiltakoznak a megszállás ellen, mert minden megszállás felesleges kiadásokat okoz. Düsseldorfból jelentik: A reinbadeni, schle­­geli és esseni tárnák csuzdáit a franciák ma üzembe vették. Két másik csuzdát a hét folyamán vesznek üzembe, úgy, hogy az üzemben lévő csuzdák száma 7 lesz. A komáromi és a bajai választás. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Komárom­ban és Baján eldőlt tegnap a nagy harc: gróf Klebelsberg Kunó kultusz- és Valkó Lajos ke­reskedelmi minisztert — bár csak igen csekély többségekkel — megválasztották az ellenzéki jelöltekkel szemben. Baján a szavazás ered­ményét ma déli 12 óra után hirdették ki. Le­adtak Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszterre, az egységes párt hivatalos jelöltjére 3184, dr. Kiss György pártonkívüli képviselőjelöltre 2976 érvényes szavazatot. Tehát dr. Valkó Lajos kereskedelmi minisztert 208 szótöbbséggel nem­zetgyűlési képviselővé választották. Komáromban tegnap éjjel fél kettő után fejez­ték be a szavazatok összeolvasását. Gróf Kle­belsberg Kunó kultuszminisztert 64 szótöbb­séggel Komárom város képviselőjévé válasz­tották, összesen 1524 szavazatot adtak le. Nyolc szavazat érvénytelen volt. A kultusz­­miniszter 790, Beniczky Ödön 726 szav­zatot kapott. A második körzetben Beniczky Ödön vezetett, ötvenkét szavazattal többet kapott, mint a kultuszminiszter. A választás eredményének kihirdetése után, kisebb-nagyobb csoportok az Ergerbergert éne­kelve járták be a várost és az Ergerberger dallama mellett ünnepelték a kormánypárt győ­zelmét. A tüntetés egyébbként már a szavazatok összeszámlálásánál kezdődött, amikor nagyobb csoport vette körül a házat, ahol a szavazato­kat számlálták és lelkesen éljenezte Klebelsberg Kunót. Az eredmény kihirdetése után több Be­­nic­­ky-párti szavazó ablakát beverték, majd Komárom egyik előkelő polgárának, Milch Vik­tor fakereskedőnek háza elé vonultak, bár Milchnek, mint amerikai állampolgárnak nem­ is volt szavazati joga. Komáromban köztudomású volt, hogy Milch már napokkal ezelőtt elutazott a városból és így csak a család nőtagjai tar­tózkodtak odahaza, mégis hosszú ideig döröm­böltek a kapun és ejtették rémületbe a ház lakóit, anélkül, hogy a rendőrség beavatkozá­sára került volna a sor. Gróf Klebelsberg Kuno egyébként ma délelőtt Komáromba utazott, ahol ünnepi beszéd kíséretében nyújtották neki át mandátumát. Beniczky Ödön a délutáni ha­jóval utazott vissza Budapestre. A hajó­állomásra nagy tömeg kísérte ki és elérzéke­­nyedve búcsúztak el hívei az ellenzéki jelölttől. Rassay a komáromi választásról. A komáromi és bajai választásokkal kapcso­latosan Rassay Károly a következőket mondotta a Szeged budapesti munkatársának: — A komáromi és bajai választások ered­ménye mélyen lehangol. Nem keresek vigasz­talást abban a kormányra nézve kétségtelenül kellemetlen körülményben, hogy mindkét helyen csak kis töredékkel sikerült a kormány két tagját mandátumhoz juttatni. A bajai választás lefolyását nem ismerem, annál elszomorítóbb azonban a komáromi választás eredménye.

Next