Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
2 SZEGED deficitnek, mutatja az a körülmény, hogy a kormány ma 60 millió aranykorona, vagyis 60 milliárd papírkorona hitel igénybevételére kér felhatalmazást, de maga is számít ennek az összegnek elégtelenségére, azért gondoskodik javaslatában arról, hogy a pénzügyi tancs engedése alapján ezen összeget túlmenő hitelt is igénybe vehessen. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága tegnap délután Ráday Gedeon gróf elnökletével ülést tartott, amelyen letárgyalta és Őrsy Imre előadó módosításával fogadta a ngglétszámú szövetkezetek közgyűésére választott Mküdettel való megtartásáról szóló törvényjavaslat. A javaslat eredeti szövegezése szerint 1000- nél nagyobb é számú szövetkezetek közgyűlésére kormánybiztost rendeltek volna ki. Ez ellen a szocialista képviselők már előzetesen közbenjártak a kormánynál Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő ma is interveniált Kállay pénzügyminiszternél, aki hajlandónak mutatkozot a javaslatnak ezt a szakaszát elejeni. Estére az intervenciónak már hatása is mutatkozott, amennyiben maga az előadó javasolta ennek a ponnak a kihagyását, miután a kormánytámogatásban részesülő szövetkezeteknél a kormánynak amúgy is joga van megfelelő kikötőket tenni. A német jegyző Mielőtt a szövetségesek bármilyen választ adnának a jóvá ételi jegyzékre, előbb egymásközött fognak tárgyalni Curzon angol külügyminiszter hétfőn találkozik a londoni franca követtel. Valószínű, hogy a találkozáson az olasz és belga diplomáciai képviselők is megjelennek. Az angol kormány most azon fáradozik, hogy Franciaországgal és Belgiummal megegyezést létesítsen a német ajánlat kérdésében. Az angolok felhívják a figyelmet arra, hogy a memorandumban Németország megtette az első lépést a megoldás felé. Washingonban az új német javaslatot a legutóbbi javaslattal szemben nagy haladásnak tekintik. Kedvezően fogadják Washingtonban azt az eszmét, hogy a német teljesítőképességet nemzetközi bizottság bírálja felül. A párisi lapok jelentése szerint a francia kormány megkérte a belga királyt, hogy június 25 én Verdunben találkozzék Millerand elnökkel. A Matin szerint Albert eleget tesz a meghívásnak. A Fehérházban kijelentik, hogy az Egyesült Államok a német jegyzék nyomán összehívandó nemzetközi értekezleten nem vesznek részt. A német jegyzékre francia részről eddig még semmiféle hivatalos nyilatkozat nem történt és a sajtó képviselőink, akiket tegnap fog dták a külügyminiszter untban, tájékoztatás céljából azt mondták, hogy a helyzet csak 48 óra múlva fog tisztázódni. A párisi sajtó a német memorandumot majdnem egybehangzóan visszautasítja. Az angol sajtó túlnyomó részben azonban kedvező fogadtatásban részesíti. Felmerült az az aggodalom, hogy a francia kormány a memorandumot elfogadhatatlannak fogja nyilvánítani. A Daily Mail és a Daily Express kivételével majdnem k átadása után, valamennyi lap elfogadhatónak tartja a német javaslatot és amennyiben Angolországról van szó, az esetleges szóbeli tárgyalások alapjául alkalmasnak véli. Rómában a kormánykörök igen tartózkodók, de úgy látszik, hogy egyúttal szövetségközi választ szándékoznak elérni. A sajtó hangulata megoszlik. A Giornale di Romának aggodalmai vannak a versaillesi 8erredábe ütköző nemzetközi bizottság kiküldésére vonatkozó követelés ellen és sajnálattal nékülözi a passzív ellenálásról szóló engesztelékeny nyilatkozatot, amely Franciaországot minden ürügyétől megfosztotta volna. A Nuovo Paese úgy véli, hogy Németország nem teljesítheti a passzív ellenállás megszüntetésére vonatkozó kívánságot, mert az Németország nemzeti méltóságának egyetlen garanciája. A nagykövetek konferenciája elrendelte, hogy Németországban katonai ellenőrző bizottság folytassa munkáját. A Petit Párisien úgy értősül, hogy a hivatalos községnek fenyegető záradéka is van, mert Németországot megfenyegeti a szankciók alkalmazásával arra az esetre, ha a katonai ellenőrző bizottság munkáját megnehezíti. A porosz országgyűlésen Braun miniszterelnök a birodalmi gyűlésen elhangzot kijelentésekhez hasonlóan kijelentette, hogy a porosz kormány egy pillanatig nem gondolt a Rajnatartomány elszakítására. A Rjna-vidék és lakosai nem lehetnek alku tárgya a jóvátételi probléma megoldásánál. Haas szociáldemokrata képviselő örömmel üdvözölte a min szeretnök beszédét, amit a Ház élénk helyeséssel kísért és kijelentette a szociáldemokrata párt nevében, hogy a Rajna- és a Ruhr-vidéknek a birodalomtól és Poroszországtól való elszakítása ellen küzdenek és teljes határozottságai fogják a semlegességre irányuló kísérleteket is viszaosítani. Szeged, 1923 junius 10 Pártja osztatlanul helyesli a birodalmi kormánynyilatkozatát a jóvátétel kérdéséről. A többi * párt szónokainak nyilatkozatai után a Ház elhatározta, hogy a miniszterelnök beszédét az egész országban, a megszálló területen is minél szélesebb körben terjeszteni fogja, i MMWWWWWWWWWWWWWWMWWWe A szövetégesek ultimátumot nyújtanak át a törököknek A Radio ügynökségek jelentik Lusanneból. A szövetségesek elhatároznák, hogy a török delegációnak hétfőn ultimátumot nyújtanak át, melyben az államadósságok kamatszolgáltatása és az ipari vállalatok koncessziója dolgában engedményeket fognak követelni. A lausannei békekonferencia napok óta holtponton van és nem csoda, hogy ily viszonyok között hírek keringenek az elnapolásról vagy a tárgyalások megszakításáról. Hozzájárul ehhez az a konstantinápolyi jelenés, hogy az angorai kormány újabb utasításokat küldött Izmednek, hogy semmiféle további engedményt ne tegyen. Ez a hír valónak bizonyult. Még egy érdekes dolog történt tegnap. A berni nuncius kereste az alkalmat, hogy megismerkedhessék Izreddel és hosszasan tanácskozott vele a törökországi római katoikus egyház heyzetéről. Magyarellenes interpelláció a román parlamentben. A román parlament csütörtöki ülésén Lascu Demeter kormánypárti képviselő interpellációt terjesztett elő az erdélyi magyar apáisok birtokjoga ügyében. Az interpeláció során Lascu kiterjesztett a kérdés politikai részleteire és durva hangon aposztrofálta a Népszövetséget. Lascu a miniszterelnökhöz, a külügyminiszterhez és a földmivelésügyi miniszterhez intézett Interpelációjában Románia belügyeibe való beavatkozásnak minősítette a magyar kormánynak a Népszövetséghez az erdélyi magyar opiánsok birtokainak elkobzása ügyében intézett panaszát. Lacu interpellációjában indítványt terjesztett elő, melyben arra kérte a nemzetgyűlést, utasítsa a román kormányt a Népszövetségnél teendő tiltakozásra. Az indítvány szerint a román kormány bejelenti tiltakozását a Népszövetségnél az erdélyi magyar apánsok birtokjoga ügyében tett intézkedéssel kocsomiban és kikéri magának azt, hogy a Népszövetség beleavatkozzék Románia legbelső ügyeibe. Az erdéyi magyarok körében az interpelláció, meynek az a körülmény ad különösebb jelentőséget, hogy egy Bra iar>u párti képviselő mondotta el, mély megdöbbenést keltett. A Tömörkény lakása. — írta Móra Ferenc. — Nem a mostani lakásáról akarok beszélni, mert azzal rendben van a dolog és azt senki se akarja elrekviráltatni magának. Pedig igen kedves lakás; csöndes, hűvös, szép tarka virág szőnyege van; éjszakai duhajok nem háborgatják, csak a fülemülék járnak rá muzsikálni, — istennek olcsó dalosai. Hogy kőemlék nem nehezedik a legnagyobb szegedi szív hűlt poraira, aztán jobb is. Mert a kérkedő márvány nagyon nyomná Pistát és keserves haraggal zokogna föl a hant alól: — Úgy? Követ, azt adták nekem a magatok dicsőségére, de az árvámat esztendők óta nem tartjátok érdemesnek arra a falat kenyérre, amit egy tanítónő megszolgál ? Menjetek a pokolba a követekkel. Ti tisztelők, rajongók, hódolók! így azonban, hogy se emlékkő nincs, se iskolaszéki kötelességteljesítés, nem szól Pista semmit. Legföljebb ha az árvája egy kicsit elsirdogál szemérmes panaszával a hantok fölött, az apa a lelkek hűlt szavával kiszól a könnyharmatos pázsitfüvek közül: — így van ez, gyereköm, szegény kis Csinnadrattám. Jaj annak, akinek nincs egyéb protektora, csak egy halott édesapa. Os*t az is olyan, aki se kortes nem volt, se nagy urak barátja, csak éppen magyar író . .. Hát nem erről a lakásáról akarok írni Tömörkénynek, amelyiknek a holléte nem vitás s amelyiket nem akar tőle elvenni senki. Hanem ahhoz volna szavam, amibe mint élőt akarja beköltöztetni a Tömörkény-irodalom, halála után hat esztendővel. Med Tömörkény-irodalom van, hála Istennek és egyre nagyobb lesz. Szeged legnagyobb bóíró egész életében nem írtak annyit, mint a halálakor, meg a halála után. Nem is igen lehetett volna, mert a lelké sz mérm s volt mint a hajnalicska virág. Hz a dicsőség nap ugara kereste, rögtön összecsukódott előle. Úgy tartotta, hogy a nyilvánosságra csak az írásai tartoznak, de az élete nem. Egyszer sikerült bankettet rendeznünk a tiszteletére, s az elil is csak azért nem bujdokolt ki a tanyára, mert azzal fenyegettük, hogy akkor megírjuk az esetet a pesti lapoknak s akkor még többen beszélnek róla. — Hát akkor inkább csak helyi botrány legyen, mint országos, — mondta mérgesen s eljött a brikettra, de igen kényszeredetten ülte végig. Most már azonban, hogy nem tiltakozhat semmi ellen, nagyon sok szépet írnak róla és a sok szépben sok bolondot. Egy román magyarországi lapban például nemrégiben Fábián Pál közölt személyi természetű visszaemlékzéseket Tömörkényről. Nem tudom, ki ez a Fábián Pál, mert sose hallottam a nevét. Igen élemedett korú úriember lehet, mert azt írja, hogy nemcsak Tömörkénynek volt jóbarátja, hanem Mikszáthnak is. Nagyon szeretném ezt a nevezetes Fábiánt megismerni, mert ő az egyetlen barátja Tömörkénynek, akinek az én szegény gazdám soha a nevét se ejtette ki, pedig tizenöt esztendőn keresztül reggeltől estig és olykor hajnalig együtt voltam vele és sokat beszéltünk mindenféle halandókról és halhatatlanokról. Az is lehet, hogy a Fábián Pál csak pszeudonim, de hát az mindegy, mert akkor is csak olyan bolondokat irkál. Például azt mondja, hogy Tömörkény könyvespajtása volt a Szegedi Naplónál Mikszáthnak, együtt kártyázgattak a Hungáriában, együtt laktak és közös névjegyeket csínáztak. Aho y állitás, annyi füllentés. Mikszáth 1883- ban ment el Szegedről, Tömörkey még a kor patikárusinas volt Kovács papusnál és csak pilula irodalommal foglalkozót. A Naplóhoz csak a katonásodása után került, a kilencvenes évek hején. Mészáth al pedig csak egyszer beszélt életében, a Mikszáth-jubileum napján, akkor is csak mint a Dugonics-Társaság főtitkára s azt se hallgatta meg a nagy pa óc (mert már akkor nagyon sietett a vasúthoz), ami bizony igen rosszul esett mindnyájunknak, csak Tömörkény legyintett nevetve : — Fene teremti, pesi embör lett már ebbül is. Ilyenformán a két nagy iró nem is i khatott együtt neghitt barátságban, se közös névjegyet ne igen nemathitott. Valamit hallott harangozni Fábián barátunk, de félrehallott. Nem Mikszáth volt Törörkénynek a házicimborája, hanem Kószó Pista. (Gondolom, van ezeknek az időknek az emléke olyan kedves az államtitkárnak is, hogy a vonal alatt maga is csak a Kószó Pistát tartja a legszebb típusnak.) Az ötlet tulajdonkép Kulinyi Zigmondtól származott, a Napló akkori főszerkesztőjétől, a nagyesti és nagyszívü embertől. Nem tudott a fiatal Tömörkény élni az ötven pengő havi fizetésből, ott akarta hagyni az újságírást, ennek akarta elejét venni Kulinyi. Kószót vette elő, a vidám, bohém fiatal ügyvédet, aki azonban már akkor is nagyra menendő közéleti embernek ígérkezett s mint alkalmi vezércikkíró (akit