Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
DBerkemtSség és kiadóhivatal: Kölcsey utca 6. (Prófétaaxálló, 1 emelet 6.) Telefon 15-33. A .Szeged" megjelenni hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 tonna. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. Envi9 számára 50 korona IV. évfolyam. Szeged, 1923 június 10. VASÁRNAP, 129-ik szám. Hirdetési árak: Fé hasábon 1 mm. 14, egy hasábon 24,másfél hasábon 36 K. Szövegként 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként 150 K. Nyilttér, családi értesítés 250 K. Többszöri feladásnál árengedmény Forradalom Az Orient Radio távirata jelenti az éjszakai órákban: A n m^nai lapok külön kiadásban jelentik, hogy Bulgáriában forradalom tört ki A Stamburnvzky kormányt, hír szerint, elkergették. A katonai liga és az ellenzéki blokk álltak a népszerűség jegyében megindult mozgalom élére. A parlament épületét körülvették, azután behatojuk , a jelenlevő képviselőket és minisztereket elfogták. A többi miniszter lakáson fogták el. Szófából egy vonat sem indult el. A határokat mindenfelé lezárták. Vér rém folyt. Az uj kormány valósínüleg egyetemi tanárokból fog állni, kormányelnök előreláthatólag Cankov egyetemi taár lesz. A forradalmi bizottság mindent elkövet, hogy esetleg szavaroknak elejét vegye. A legszigorúbb rendszabályokat léptették életbe, hogy megakadályozzák a Sitimrulinszky híveinek zömét kitevő agrárpárt ellenmogumát. A forradalmárok minden Bulgáriában, jel szerint a helyzet urai. A régi miniszterek ellen folyó pöröket megszüntették. Más verzió szerint Boriszár Metityev szófiai egyetemi rektort bízta meg az új kormány megalakításával és aláírta az ostromállapotot elrendelő okmányt. A Bolgár Távirati Iroda jelenti: Az a hír, hogy az új kormány elrendelte a mozgósítást, teljesen valótlan. Semmifée mozgósítási parancsot nem adtak ki. A rendekezésre álló erő teljesen elegendő a rend fenntartására. A rendet egyébként semmi sem zavarta meg. Belgrádból jelenti a Cseh Sajóiroda. Ide érkezett jelentés szerint Bulgáriában kitört a forradalom. Egy macedón komité vezetése miattá a forradalmárok hatalmukba kerítették a kormányépületeket. Cankov vállalta el az új kormány megalakítását. Az Havas is megerősíti a forradalom kitöréséről szóló hírt. Uj genezis. A politikai örvények fel tt a bibliai káosz sötétlik. A szőnyü thhuvabohu, a teremtés csirák zavaros forgataga, amely rendezőn vár. Vállalkzóban nem is vana hiány. A semmi fölött lebegnek az elohimok, a ntemtö elvek, akik teremteni fognak és megformálni mindeneket a naguk képre és ha oalagságára. B?then Is ván Wolff Káoly Gömbös Gyula, nagyatádi Szab - Istán, nem is órvá a möttük rejteő Luciferekről, Nociferekről, amilyennek például Ulain Ferencet modják Amit lánivaló, sok itt a teremtő, nyilván túlságosan is hók olyan liliputi országnak, ami Lenne Mgyrország let, és a eremnek okasra aegagyobb akadálya annak, hogy a káoszból kibontakozzon a rend. Mert minden e ohim a magi képére akarja formálni a világot és mindegyiknek más képe van, mint a többinek, sőt mindeniknek más kpe van, mint ezelőtt egy esztendővel, egy hónappal, vagy egy héttel. S ahol ennyire különböző a veérek arca egymáshoz mérve és annyira változó önmagában is, hogy igaziihisza ott az ország akármelykké szerint a magáé ? Mi ne lehetünk hivatottak arra, hogy válogassunk a konstrukció államférfiam közül és az nem is volna ildomos mi ölünk. Meg vagyunk róla győződve, hogy jószándék, hazafias ág és tehetég dolgában nincs köztük különbség. Mindannyian egyfomán szeretik a hazát, egyiknek sincs más célja, mint felemelni azt omladékaiból, — a baj csak az, hogy a metódusuk nem egyforma és mind azt hiszi, hogy csak az övé szerint lehet üdvözölni. Az eredmény pdig az, ami ilyenkor mindig lenni szokott, ahogy Muhinál is volt, Mohácsnál is volt: mentül több kéz ráncigál bennünket, ahány, annyi felé, annál mélyebbre süledünk a dágványban s mint sülyedésmérőnk, a korona zürichi jegyzése mutatja, soha olyan mélyen még nem voltunk, mint ma vagyunk. Pedig leszünk még mélyebben is, mert nincs mit kapaszkodnunk. Az ellenzéki politiusok nem számíanak, mert azokra nincs bízva semmi, akár Apponyi Albertnek, akár Rassay Károlynak, akár Andrássy Gyulának hvják őket. Az egységes párt? Az úgy n acélrud, de olyan, amit nem mernek kiprbálni, mert tudják, hogy akkor mindjárt eltörik, mert ezt a nevezetes acélrudat csiriz tartja össze. Erre ugyan azt monjuk, hogy ez cs k az ellenzéki sajtó destruktív ugratása, —edig mi érdeke volna abban ma még az ellenzéknek, hogy az egységes párt szétszakadozzon ? Az ellenzéknek az az érdeke, hogy az egységes párt mentül tovább együttmaradjon és ez eddigi munkája folytatásával annyira lejárassa magát, hogy akkor atomizálódjék a rekonstruálás minden reménye nélkül. Az ellenzék pártpolitkai érdeke ezt kívánná, de a pártérdekeken felül álló nemzeti érdek azt követeli, hogy az egységes pártmentés előbb essen át a krízisen. Hiszen a miniszterelnök maga mondta, hogy a ránk jövő hónapok az ítéletidők komorságával közelednek felénk s hogy a helyzet szanálása nem tűr halasztást. Ezt bizonyára nagyon őszintén mondta Bethlen István, s annál nyugtalanítóbb, hogy a pártválságra újra rákenik a paktum csirizét, közös akarattal. Mert, ahogy a hír ver, Gömbösék már megint nem érzik magú at eég erőseknek egy biztos sikerű palotaforadalomra, Bethlen pedig még mindig gyöngének érzi magát arra, hogy lefegyverezze a janicsárjait, tehát inkább egy szőnyegre ül velük a pilatos tál melé. S az ország megint nem tudja, ki vezeti, merre irányítja, s a káosz tovább tart, míg mindent ki nem egyenlí — a katasztrófa. Bethlen nyilván a sürgős veszély ellenére is olyannak látja a helyzetet, hogy még mindig barátul kell keresni az ellenséget s Bethlen sokszor bébionyitotta már, hogy olyan taktkus, amiként a mi kicsinyes viszonyaink megkívánnak. De lgyen s akad a kiünő taktikust egy államférfinak az aksziómájára figyesztenünk, a Szilágyi Dezsőére, aki 1880 októberben ezeket mondotta Tisza Kálmánnak az egri zászlóaffér alkamából tartott palamenti beszédében: — Ha van valamely jogcím, mely a kormányt a nemzet vezérévé filavatja és érdemessé teszi arra a hatalmi és vezérszerepre, amelyet helyzeténél fogva elfoglal: ez az, hogy kellő időben tudjon és habár veszélyes is saját létére nézve, bírjon kötelességérzettel és bátorsággal cselekedni. Aki e cselekvést elhanyagolja és aki hagyja árját lefolyni azon szenvedélyeknek, amelyekről utólag ünnepélyesen azt állítja, hogy hamisan és ok nélkül nőttek oly magasra: lemondott arról a jogcímről, amely egyedül adott neki jogot a nemzet vezetésére, lemondott a nemzeti érdek gondviselésének jogcíméről. WCMMAWMMMIWMMMWMWÍMMWM Gömbösék kilépnek az „egységes“ pártból ? (A Szeged budapesti tudósítójától.) A pártáimat szokásos két napos hétvégi sünete alatt, ma este az egységes párt klubhelyisége meglehetősen üreselt: csak a fővárosban élő képviselők beszégeltek a gyönyörű Esterházyutcai klubhelyiségben. A beszélgéss témája természeesen ma is csak a földbirtokreform kérdése és Gömbösék kiválása körül mozgott. Sok szó esett egy esti lapnak arról a híréről, hogy Gömbös és legszűkebb környezet, számszerűt nyom képviselő: Gömbös Gyula, Eckhart Tibor, Fáy Gyula, Hir György, Hornszky Dezső, Mokcsay Zotán, Viczián István és Zsilinszky Endre az indemnitási vita folyamán ki fognak lépni az egységes pártból. Az illető lap szerint ez már befejezett tény volna és még csak az bizonytalan, hogy ez egységes bejelentés formájában fog e megtörténni, vagy pedig minden képviselő egyenként meg fogja e indokolni kilépését, mégpedig a kormány elleni éles kirohanások alakjában. Politikai körökben a hit valódiságát általában kétkedéssel fogadták, noha mindenki elismeri, hogy ellentétben egyes lapok olyan állításaival, hogy az egységes* párt válsága elsimult volna, az most van éppen a válság legkritikusabb óáiban. Az az egy bizonyos, hogy Gömbös Gyula és fajvédő társai kétségtelen vereséget szenvedtek a miniszterelnökkel szemben, amennyiben nem sikerült Nagyatádiétkát a maguk részére megnyerni, így a nagy pártrobbantási akció csúfos kudarcot vallott: ha Gömbösék ki is lépnek az egységes pártból, alig néhány fővel fog kisebbedni Bethlen tábora. Ezt a kilépést azonban politikai körökben nem tartják nagyon valószínűnek, mert Gömbösék is tisztában vannak azzal, hogy amennyit számban veszítene is a kormányzó párt, legalább annyit nyerne „egység“- ben. Amellett kilépésük esetén egyszerre nullára redukálódna az a robbantási energia, amit csak úgy tarthatnak ma továbbra is, ha belülől fenyegetik az „egységes“ párt egységét. Intő példának őst van Ulain Ferenc, akit az emlékezees Rassay-affér után tessékelt ki a kormányzó párt magából és aki azóta minden esetleges súlyát is elvesztette a politkában. Éppen ezért valószínű, hogy ha Gömbösnek magának le is kellene vonnia a folytonos frondőrködéseinek konzekvenciáit, egyedül fog kilépni a kormányzó pártból és benthagyja híveit, hogy azok továbbra is belülről folytathassák aknamunkájukat: a kormányzó párt hajárának magfúrását. Ma azonban még maga Gömbös kilépése sem bizonyos, csak azt érzi mindenki, hogy egészen rövidesen tisztázódni fog a politikai helyzet, főleg a földreformnovellával kapcsolatban, mely egészen új csoportosulásokat eredményezhet a politikai életben. Egyébként a jövő héten a politikai életben meglehetős élénkségre van kilátás. Kedden ugyan, amikor a nemzetgyűlés újból összeül, csupán a pénteken letárgyalt kisebb jelentőségű törvényjavaslatokat tárgyaják, de szerdán már a pénzügyi bizottság az indemnitási törvényt fogja tárgyalni, úgy hogy valószínűleg néhány nap múlva sürgősségi indítvány alapján nyolc órás ülésekben a nemzetgyűlés elé kerül. A felhatalmazási törvény ugyanis június 30-án lejár és így, ha csak nem akarunk ismét ex- Lxbe jutni, az indemnitási törvényjavaslatot e hó végéig le kellne tárgyalni. Szterényi az indemnitási javaslatról. Szterényi József báró volt kereskedelmi miniszter, a pénzügyi kérdések kétségtelenül legnaposabb ismerője, a legújabb indemnitási javalatot szakszerűn megvilágította ma egy nyilatkozatában, mely a következőképen szól: “ A hatmillió aranykorona hitel 60 millárdnyi deficit előirányzatát jelenti. Az indemnitásnak hat hónapra való kérése tulajdonképen folytatása az eddigi pénzügyi politikának, amely költségvetés helyett felhatalmazási törvényekkel operál. Tavaly 406 milliárdra volt előirányozva az évi deficit, akkor még 22 volt a korona zürichi jegyzése és ezt a deficitet 80 milliárdra taksálom. Hogy pedig ez megfelel a tényleges