Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
í SZEGED Szeged, 1924 január 1. lések következtek, amelynél a detektíveknek minden erejüket meg kellett feszíteni, hogy vallomásra bírják a merénylőket. Kiderült, hogy a bombát Piroska szerezte, Bölöny tanította Sinkót a bombadobásra, Sinkó pedig végrehajtotta a merényletet. A merénylet előkészületei: A Szeged munkatársa a legmegbízhatóbb helyről a következő, eddig még ismeretlen részleteket tudta meg a bomba dobásáról: Ez a társaság, amelynek nyolc tagja a szegedi rendőrség szuterénjében él magánzárkában, már két év előtt, 1921-ben is akart hasonló merényletet elkövetni Piroska János főhadnagy kezdeményezésére, de akkor többek rábeszélésére sikerült őket eltéríteni ettől a borzalmas tervtől. Néhány hónappal ezelőtt pedig a csongrádi kereskedők fényes összejövetelt tartottak, amelyen több mint ezer kereskedő jelent meg. Ekkor bűzbombákat akart az ébredő társaság a terembe dobni, azonban még az utolsó percben sem tudtak bombákat szerezni és így el kellett állniuk a merénylettől. A társaság azonban nem tágított. Mindenáron el akartak valamit követni a zsidók ellen. Kapóra jött a Zsidó Nőegylet karácsony másodnapi bálja. A bál elől néhány héttel már megbeszélést tartottak a merénylők, rendszerint nyílt kávéházban. Piroska János ekkor megkérdezte a társaság tagjaitól, hogy ki volna hajlandó a bombát a terembe dobni. Senki nem vállalkozott, mire Piroska főhadnagy a legprimitívebb műveltségű és lelkületű emberhez, Sinkóhoz fordult és azt kezdte kapacitálni. Sinkó eleinte vonakodott. Ekkor Piroska a büszkeségére akart hatni és ezt mondta neki: — Hát gyáva vagy ? Akkor nem jöhetsz közénk ! — No majd megmutatom! felelte erre, Sinkó. _ —— A terv tehát készen volt és már tettest is találtak. Bölöny ezután jóformán mindennap adott leckét a parasztgyereknek egy kézigránát mintájára elkészített fabábuval Néhány nap múlva Sinkó már nagyon előrehalaot a bombadobásban. Karácsonykor már teljes biztonsággal dobolt és minden igyekezetével azon volt, hogy minél ügyesebben tudja kezelni a bombát. Karácsony másodnapján azután úgy beszélték meg, hogy pontban éjfélkor fogják a bombát bedobni a Magyar Király ablakán. Hogyan dobták a bombát? Néhány perccel éjfél előtt azután négyen meg is jelentek a Magyar Királyban. Először bementek a kávéházba, ahol társaik ültek, néhány szót váltottak, majd Sinkó László, Bölöny Miklós, Piroska János és Sági János ismét kimentek az utcára. Piroska mégegyszer kioktatta Sinkót, bátorította és azt mondotta neki, hogy a lomba csak kakaóval van megtöltve, de azért a dobás után azonnal szaladjon el a Csemegi Károly utcán, nehogy a zsidók meglássák. Ezután Piroska és Sági a Szentháromság téren helyezkedtek el, hogy figyeljék a járókelőket és az esetleg feltűnő csendőröket. Bölöny és Sinkó pedig a Csemegi utcába mentek. — Föl tudsz odáig dobni ? — kérdezte a lámpa alatt Bölöny. — Hát persze ! — volt a felelet. Ezután Bölöny átment a másik oldalra, azzal az indokolással, hogy majd ő figyel. A toronyban elharangozták az éjfélt. Senki sem volt a környéken, a csendőrök tíz perccel előbb mentek őrjáratukra. A teremből a négyes taktusai hallatszottak. — A fa dobd már! Nincs itt senki, — szólt át a másik oldalról Bölöny. Erre Sinkó, hogy semmi föltünést ne keltsen a fény, cigarettájának végével akarta meggyujtani a bomba gyutacsát. Ha hullott azonban, a gyutacs nem gyulladt meg. Erre átszaladt Bölöny Sinkóhoz, elővette zsebkését, levágott a kanócból, majd ismét átszaladt a másik oldalra Sinkó ekkor ismét hozzáért cigarettájával a gyújtózsinórhoz, mire az sisteregni kezdett. Két másodpercig tartotta így Sinkó a kezében a bombát, mikor Bölöny hangosan átkiáltott: — Dobd már, mert robban! Ekkor dobta azután Sinkó az emeleti első ablakba a bombát. Nem vártak semmit, hanem a Csemegi utcán fölfelé gyors futásnak eredtek. Piroskáék pedig, amikor hallották a detonációt, a Szentháromság téren át szaladtak a városból kifelé. Egy öregasszony. Teljesen néptelen volt az utca, úgy hogy senki sem Aket. A Csemegi-utca végén azonban egy rozoga földszintes nazvan íoicUr egyedül egy öregasszony, aki a gyors és kemény lépésekre figyelmessé lett. Mivel azt hitte, hogy verekedésről van szó, kinyitotta azonnal az ablakot és egy embert látott elfutni a lámpa alat. Ez volt Sinkó. Bölöny gyorsabb futó volt és így őt nem láthatta az asszony. Ez az öregasszony adta az első pozitív támpontot a detektiveknek. Személyleirást nem tudott adni, csupán annyit mondott, hogy alacsony, zömök ember volt. Hosszas utánsgondolás után tudta csak megmondani ruházatát és így a kocsmáról és a bekecsről ismertek rá Sinkó Lászlóra. A detektívek ezután kikutatták, hogy Bölöny volt a másik társa és a szemtanuk vallomása alapján még pénteken délben az ébredő társaság valamennyi tagja a rendőrségen volt. A bizonyítékok. A detektívek megtalálták egy házkutatás alkalmával azt a kis vaskazettát, amelyben a gránátot Piroskáék lakásán tartották. Valamint megtalálták azt a kézigránát alakú bábut is, amellyel Sinkó a merénylet előtt gyakorlatozott Bölöny vezetése alatt. Ezeket a deliktumokat azonnal átadják a rendőrök az ügyészségnek és igy olyan tárgyi bizonyítékokkal rendelkezik az igazságszolgáltatás, hogy hiába vonták vissza esetleg a merénylők beismerő vallomásaikat, a tárgyi bizonyítékok alapján semmi sem lehet kétséges. A detektívek kezén ezeken kívül számos más tárgyi adat is van, feljegyzések, levelezések stb., ezeket mind a házkutatásoknál találták meg a szegedi detektívek. A gránát nyelét azért nem tudták beszerezni, mivel azt a merénylet előtt Piroska lakásán letörték a gránátról és elégették. A detektívek egyélint hetvenszer hallgatták ki három napatal Prok«-Kitt és a hetvenedik kihallgatás, amikor már a tettesek agyon voltak gyötörve a fáradságtól és álmatlanságtól, végre mindent bevallottak A merénylők megérkeznek Szegedre. A kora reggeli órákban értesítés érkezett Szegedre, amely arról számolt be, hogy hat szegedi detektív hétfőn délután két óra 44 perckor a budapesti személyvonattal érkezik Szegedre és magukkal hozzák a borzalmas csongrádi karácsony másodnapi merénylet nyolc előzetes letartóztatottját. A rendőrségen ekkor már minden preventív intézkedést elrendeltek, hogy kellő aparátussal fogadják a merénylőket. Déli féltizenkét órakor azután újabb telefonjelentés érkezett dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsoshoz, amelyben Félegyházáról számolt be a detektívcsoport vezetője, hogy reggel tíz órakor indultak el külön kocsin Csongrádról, az utazás minden incidens nélkül folytatódott Félegyházáig, a merénylőt szótalanul ülnek heten, a csendőrök és reiektívek között. Félegyházán elérték a keczktőci személyvonatot, amely egy órával megelőzi a budapesti személyvonatot és így a merénylők már egy óra 36 perckor megérkeznek Szeged állomására. Az állomás: A jelentés megérkezése után minden rendőri intézkedést megéltek. Megerősített rendőrőrjáratok cirkálnak a főbb útvonalakon, a Boldog- ASSZOny-sugárút és az állomás körül pedig feltűnően négysárau rendőrök helyezkedtek el az utcakereszteseknél. A Gizella-tér felé fogasrendőrök cikálnak. Nefelejcsek. Irta : Juhász Gyula. II. Mári néni. Barátom, a tudós, vakbuzgó hivő volt. Csak nem a láthatatlan Istenben hitt, hanem a természettudományban, amely látható tényeken és kísérleteken alapul. Én igen alázatos lélek tudok lenni, ha akarok és tisztelek minden hitet és becsülök minden meggyőződést, ha látom, hogy az boldogítja azt, aki vallja és ha érzem, hogy az ellenkezője boldogtalanná tenné. Tiszteltem barátom nézeteit is. Ez a nagyon komoly és nagyon alapos férfiú különösen a csodák ellen küzdött jobb ügyhöz méltó buzgalommal, pedig jól tudjuk, hogy minden csodálatos, ami van és hogy a tehetetlen hite és reménye nélkül nem lenne érdemes élni ezen a földön. Ibsen óta mindnyájan Nóra gyermekei vagyunk. — Érdekes például — mondotta többek között barátom, a tudós — hogy a szentek lassan kint kivesztek a világból. Volt idő, amikor csapatostól támadtak, benépesítették a pusztákat, megtöltötték a cirkuszok porondját és a martirológust, ez a hatalmas könyv, szűknek bizonyult a befogadásukra. Nincsenek többé szentek és ma már csak a tudománynak vannak vértanúi. Valóban a föld nem lehet el vértanuk nélkül, akár a haladásért mentek halálba, akár a homoiuzionért. De azért a szentek sem vesztek ki a világból, csak nem avatják őket azzá olyan nagy számban, mint a régi időkben. Sokkal több szent van, mint azt a világi bölcsesség, vagy ostobaság gondolja és nincs az életnek olyan magassága, vagy mélysége, ahol ne találhatna rájuk az ember, ha keresné őket. De manapság Diogenes is mással van elfoglalva. Szent Zita szolgálóleány volt, Szent Vendel pedig birkapásztor. Mégis ráértek szentek lenni. Ma különösen a szegények között rejtőznek, hiszen az evangélium mondja, hogy ők a boldogok, akik szükséget és üldözést szenvednek és ma a gazdagnak még nehezebb a mennyek országába jutni, mint régen, mert ma a gazdagság nyilvánvalóbban igazságtalan, mint a régieknél, ahol a hatalom és a kincs felülről jöttek. Én magam is jól ismertem egy szerény és kedves szentet, aki, ha a középkorban él és királyi családból való, belekerülhetett volna az Acta Sanctorum tómusaiba. De ő olyan alázatos és egyszerű szív volt, hogyha megtudja, bizonyára eleve tiltakozik e megtisztelés ellen. Mári néninek hívták és egész élete Isten szolgálatiban telt el. Ez a tiszta és derűs lelki hajadon mindul kozott, mert mindig az irgalmasság leső fc evekedeteit gyakorolta. Megszentel mint, >ív“ csak foglalkozom. Imádság «.olt a hó > munkája, mert angyali türelemmel és rao é j^, kedvvel végezte, imádság volt a szórakozása, mert virágokat ápolt vagy madarakat etetett és imádság volt az éjszakai nyugodalma, mivel mindig szent történetekkel álmodott. A földet a siralom völgyének tartotta, de ezt a völgyet az erély liliomával és a jóság rózsájával igyekezett teleültetni. És költészet volt az élete, mert minden jártában-keltében a végtelenség távirait látta és szüntelenül magas körűl érezte az angyalok szárnyának csattogását és a derűs agy borús ég kárpitján túl az Örökkévalónak aranyos trónusát sejtette. Mikor kenyeret szegett, az uolsó vacsorára emlékezett és ha a világi öömök fehér asztalánál helyet foglalt, akkor i tkánai menyegzőre gondolt. Tudta, hogy az emberek gonoszok és ostobák, de azt is tudta, hogy Isten meghalt értük és igy neki köteles ige velük élni. Az örök üdvösségre vágyódott, de az élet múlandó szépségeit sem becsülte le, mert azok is tőle erednek. A könyvekben az igazat kereste és a szépet is igaznak gondolta Szeretett böjtölni, mert tudta jól, hogy utána milyen édes az ünnepi kalács és szeretett szenjedni, mert a szenvedés az örömök legmélyebb forrása. így élt Mari nini az egyszerűség bölcsességében és igy hal meg boldogságosan. Mikor érezte, hogy véget ér a rövid álom, amelyből az örök valóra £bred, előre kikészítette fehér ruháját, mint az ő menyasszonya, elbúcsúzott a házbeliektől, mì egyszer megnézte a csillagokat, megöntözte a virágokat, azután lefeküdt ágyába, mint egy mindennel megbékélt Antigone, és várta azt, amire oly jól fölkészült egy hosszú és ártatlan életen keresztül. Még a csoda sem hiányzott ebből j életből: utolsó perceiben egy fecske repült az ágya fejéhez és énekével ringatta el. Barátom a tudó*, meghatóban hallgatta Mári néni történetét és az igazság kedvéért mégis megjegyezte, hogy * fecskék nem tesznek különbséget hívők # hitetlenek között.