Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

í SZEGED Szeged, 1924 január 1. lések következtek, amelynél a detektíveknek minden erejüket meg kellett feszíteni, hogy vallomásra bírják a merénylőket. Kiderült, hogy a bombát Piroska szerezte, Bölöny tanította Sin­kót a bombadobásra, Sinkó pedig végre­hajtotta a merényletet. A merénylet előkészületei: A Szeged munkatársa a legmegbízhatóbb helyről a következő, eddig még ismeretlen részleteket tudta meg a bomba dobásáról: Ez a társaság, amelynek nyolc tagja a szegedi rendőrség szuterénjében él magánzárkában, már két év előtt, 1921-ben is akart hasonló merényletet elkövetni Piroska János főhadnagy kezdeményezésére, de akkor többek rábeszélésére sikerült őket eltéríteni ettől a borzalmas tervtől. Néhány hónappal ezelőtt pedig a csongrádi kereskedők fényes összejövetelt tartottak, amelyen több mint ezer kereskedő jelent meg. Ekkor bűzbombákat akart az ébredő társaság a terembe dobni, azonban még az utolsó percben sem tudtak bombákat szerezni és így el kellett állniuk a merénylettől. A társaság azonban nem tágított. Mindenáron el akartak valamit követni a zsidók ellen. Kapóra jött a Zsidó Nőegylet karácsony másod­­napi bálja. A bál elő­l néhány héttel már meg­­beszélé­s­t tartottak a merénylők, rendszerint nyílt kávéházban. Piroska János ekkor meg­kérdezte a társaság tagjaitól, hogy ki volna hajlandó a bombát a terembe dobni. Senki nem vállalkozott, mire Piroska főhadnagy a leg­primitívebb műveltségű és lelkületű emberhez, Sinkóhoz fordult és azt kezdte kapacitálni. Sinkó eleinte vonakodott. Ekkor Piroska a büszkeségére akart hatni és ezt mondta neki: — Hát gyáva vagy ? Akkor nem jöhetsz közénk ! — No majd megmutatom! felelte erre, Sinkó. _ ——­ A terv teh­át készen volt és már tettest is ta­láltak. Bölöny ezután jóformán mindennap adott leckét a parasztgyereknek egy kézigránát min­tájára elkészített fabábuval Néhány nap múlva Sinkó már nagyon előrehalaot a bombadobás­ban. Karácsonykor már teljes biztonsággal do­bolt és minden igyekezetével azon volt, hogy minél ügyesebben tudja kezelni a bombát. Karácsony másodnapján azután úgy beszél­ték meg, hogy pontban éjfélkor fogják a bom­bát bedobni a Magyar Király ablakán. Hogyan dobták a bombát? Néhány perccel éjfél előtt azután négyen meg is jelentek a Magyar Király­ban. Először bementek a kávéházba, ahol társaik ültek, né­hány szót váltottak, majd Sinkó László, Bölöny Miklós, Piroska János és Sági János ismét ki­mentek az utcára. Piroska mégegyszer kioktatta Sinkót, bátorította és azt mondotta neki, hogy a lomba csak kakaóval van megtöltve, de azért a dobás után azonnal szaladjon el a Csemegi Károly­ utcán, nehogy a zsidók meg­lássák. Ezután Piroska és Sági a Szenthárom­ság­ téren helyezkedtek el, hogy figyeljék a járókelőket és az esetleg feltűnő csendőröket. Bölöny és Sinkó pedig a Csemegi­ utcába mentek. — Föl tudsz odáig dobni ? — kérdezte a lámpa alatt Bölöny. — Hát persze ! — volt a felelet. Ezután Bölöny átment a másik oldalra, azzal az indokolással, hogy majd ő figyel. A torony­ban el­harangozták az éjfélt. Senki sem volt a környéken, a csendőrök tíz perccel előbb men­tek őrjáratukra. A teremből a négyes taktusai hallatszottak. — A fa dobd már! Nincs itt senki, — szólt át a másik oldalról Bölöny. Erre Sinkó, hogy semmi föltünést ne keltsen a fény, cigarettájá­nak végével akarta meggyujtani a bomba gyu­tacsát. Ha hullott azonban, a gyutacs nem gyulladt meg. Erre átszaladt Bölöny Sinkóhoz, elővette zsebkését, levágott a kanócból, majd ismét átszaladt a másik oldalra Sinkó ekkor ismét hozzáért cigarettájával a gyújtózsinórhoz, mire az sisteregni kezdett. Két másodpercig tartotta így Sinkó a kezében a bombát, mikor Bölöny hangosan átkiáltott: — Dobd már, mert robban! Ekkor dobta azután Sinkó az emeleti első ablakba a bombát. Nem vártak semmit, hanem a Csemegi­ utcán fölfelé gyors futásnak eredtek. Piroskáék pedig, amikor hallották a detonációt, a Szentháromság­ téren át szaladtak a városból kifelé. Egy öregasszony. Teljesen néptelen volt az utca, úgy hogy sen­ki sem Aket. A Csemegi-utca végén azonban egy rozoga földszintes nazvan íoicUr egyedül egy öregasszony, aki a gyors és ke­mény lépésekre figyelmessé lett. Mivel azt hitte, hogy verekedésről van szó, kinyitotta azonnal az ablakot és egy embert látott elfutni a lámpa ala­t. Ez volt Sinkó. Bölöny gyorsabb futó volt és így őt nem láthatta az asszony. Ez az öregasszony adta az első pozitív tám­pontot a detektiveknek. Személyleirást nem tu­dott adni, csupán annyit mondott, hogy ala­csony, zömök ember volt. Hosszas utánsgon­­dolás után tudta csak megmondani ruházatát és így a kocsmáról és a bekecsről ismertek rá Sinkó Lászlóra. A detektívek ezután kikutatták, hogy Bölöny volt a másik társa és a szemtanuk vallomása alapján még pénteken délben az ébredő társa­ság valamennyi tagja a rendőrségen volt. A bizonyítékok. A detektívek megtalálták egy házkutatás al­kalmával azt a kis vaskazettát, amelyben a gránátot Piroskáék lakásán tartották. Valamint megtalálták azt a kézigránát alakú bábut is, amellyel Sinkó a merénylet előtt gyakorlato­zott Bölöny vezetése alatt. Ezeket a deliktumokat azonnal átadják a rendőrök az ügyészségnek és igy olyan tárgyi bizonyítékokkal rendelkezik az igazságszolgáltatás, hogy hiába vonták vissza esetleg a merénylők beismerő vallomásaikat, a tárgyi bizonyítékok alapján semmi sem lehet kétséges. A detektívek kezén ezeken kívül szá­mos más tárgyi adat is van, feljegyzések, leve­lezések stb., ezeket mind a házkutatásoknál találták meg a szegedi detektívek. A gránát nyelét azért nem tudták beszerezni, mivel azt a merénylet előtt Piroska lakásán letörték a grá­nátról és elégették. A detektívek egyélint hetvenszer hallgatták ki három nap­atal Pro­k«-Kitt és a hetvenedik kihallgatás, amikor már a tettesek agyon voltak gyötörve a fáradságtól és álmatlanságtól, végre mindent bevallottak A merénylők megérkeznek Szegedre. A kora reggeli órákban értesítés érkezett Szegedre, amely arról számolt be, hogy hat szegedi detektív hétfőn délután két óra 44 perc­kor a budapesti személyvonattal érkezik Sze­gedre és magukkal hozzák a borzalmas csong­rádi karácsony másodnapi merénylet nyolc elő­zetes letartóztatottját. A rendőrségen ekkor már minden preventív intézkedést elrendeltek, hogy kellő aparátussal fogadják a merénylőket. Déli féltizenkét órakor azután újabb telefonjelentés érkezett dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsoshoz, amelyben Félegyházáról számolt be a detektív­­csoport vezetője, hogy reggel tíz órakor indul­tak el külön kocsin Csongrádról, az utazás minden incidens nélkül folytatódott Félegyhá­záig, a merénylőt szótalanul ülnek he­te­n, a csendőrök és reiektívek között. Félegyházán elérték a keczktőc­i személyvonatot, amely egy órával m­egelőzi a budapesti személyvonatot és így a merénylők már egy óra 36 perckor meg­érkeznek Szeged állomására. Az állomás: A jelentés megérkezése után minden rendőri intézkedést megéltek. Megerősített rendőrőrjá­­ratok cirkálnak a főbb útvonalakon, a Boldog- ASSZOny-sugárút­­ és az állomás körül pedig feltűnően négysárau rendőrök helyezkedtek el az utcakereszte­seknél. A Gizella-tér felé fogasrendőrök cikálnak. Nefelejcsek. Irta : Juhász Gyula. II. Mári néni. Barátom, a tudós, vakbuzgó hivő volt. Csak nem a láthatatlan Istenben hitt, hanem a termé­szettudományban, amely látható tényeken és kísérleteken alapul. Én igen alázatos lélek tu­dok lenni, ha akarok és tisztelek minden hi­tet és becsülök minden meggyőződést, ha lá­tom, hogy az boldogítja azt, aki vallja és ha érzem, hogy az ellenkezője boldogtalanná tenné. Tiszteltem barátom nézeteit is. Ez a nagyon komoly és nagyon alapos férfiú különösen a csodák ellen küzdött jobb ügyhöz méltó buzga­lommal, pedig jól tudjuk, hogy minden cso­dálatos, ami van és hogy a tehetetlen hite és reménye nélkül nem lenne érdemes élni ezen a földön. Ibsen óta mindnyájan Nóra gyermekei vagyunk. — Érdekes például — mondotta többek kö­zött barátom, a tudós — hogy a szentek las­­san kint kivesztek a világból. Volt idő, amikor csapatostól támadtak, benépesítették a pusztá­kat, megtöltötték a cirkuszok porondját és a m­artirológust, ez a hatalmas könyv, szűknek bizonyult a befogadásukra. Nincsenek többé szentek és ma már csak a tudománynak van­nak vértanúi. Valóban a föld nem lehet el vértanuk nélkül, akár a haladásért mentek halálba, akár a ho­­moiuzionért. De azért a szentek sem vesztek ki a világból, csak nem avatják őket azzá olyan nagy számban, mint a régi időkben. Sokkal több szent van, mint azt a világi bölcsesség, vagy ostobaság gondolja és nincs az életnek olyan magassága, vagy mélysége, ahol ne ta­lálhatna rájuk az ember, ha keresné őket. De manapság Diogenes is mással van elfoglalva. Szent Zita szolgálóleány volt, Szent Vendel pe­dig birkapásztor. Mégis ráértek szentek lenni. Ma különös­e­n a szegények között rejtőznek, hiszen az evangélium mondja, hogy ők a bol­dogok, akik szükséget és üldözést szenvednek és ma a gazdagnak még nehezebb a mennyek országába jutni, mint régen, mert ma a gaz­dagság nyilvánvalóbban igazságtalan, mint a régieknél, ahol a hatalom és a kincs felülről jöttek. Én magam is jól ismertem egy szerény és kedves szentet, aki, ha a középkorban él és királyi családból való, belekerülhetett volna az Acta Sanctorum tómusaiba. De ő olyan alázatos és egyszerű szív volt, hogyha megtudja, bizo­nyára eleve tiltakozik e megtisztelés ellen. Mári néninek hívták és egész élete Isten szolgálati­ban telt el. Ez a tiszta és derűs lelki hajadon mindu­l kozott, mert mindig az irgalmasság leső fc e­v­ekedeteit gyakorolta. Megszen­tel min­­t, >ív“­ csak foglalkozom. Imádság «.olt a hó > munkája, mert angyali türelemmel és rao é­ j^, kedvvel végezte, imádság volt a szórakozása, mert virágokat ápolt vagy mada­rakat etetett és imádság volt az éjszakai nyu­godalma, mivel mindig szent történetekkel ál­modott. A földet a siralom völgyének tartotta, de ezt a völgyet az erély liliomával és a jóság rózsájával igyekezett teleültetni. És költészet­­ volt az élete, mert minden jártában-keltében a­­ végtelenség távirait látta és szüntelenül maga­s körűl érezte az angyalok szárnyának csattogá­­­­sát és a derűs­­ agy borús ég kárpitján túl az Örökkévalónak aranyos trónusát sejtette. Mikor kenyeret szegett, az uolsó vacsorára emlékezett és ha a világi öömök fehér asztalánál helyet foglalt, akkor i tkánai menyegzőre gondolt. Tudta, hogy az emberek gonoszok és ostobák, de azt is tudta, hogy Isten meghalt értük és igy neki köteles ige velük élni. Az örök üdvös­ségre vágyódott, de az élet múlandó szépségeit sem becsülte le, mert azok is tőle erednek. A könyvekben az igazat kereste és a szépet is igaznak gondolta Szeretett böjtölni, mert tudta jól, hogy utána milyen édes az ünnepi kalács és szeretett szenjedni, mert a szenvedés az örömök legmélyebb forrása. így élt Mari nini az egyszerűség bölcsessé­gében és igy hal meg boldogságosan. Mikor érezte, hogy véget ér a rövid álom, amelyből az örök valóra £bred, előre kikészítette fehér ruháját, mint az ő menyasszonya, elbúcsúzott a házbeliektől, mì egyszer megnézte a csilla­gokat, megöntözte a virágokat, azután lefeküdt ágyába, mint egy­­ mindennel megbékélt Antigone, és várta azt, amire oly jól fölkészült egy hosszú és ártatlan életen keresztül. Még a csoda sem hiányzott ebből j­ életből: utolsó perceiben egy fecske repült az ágya fejéhez és énekével ringatta el. Barátom a tudó*, meghatóban hallgatta Mári néni történetét és az igazság kedvéért mégis megjegyezte, hogy * fecskék nem tesznek kü­lönbséget hívők # hitetlenek között.

Next