Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Szeged, 1924 január 1. SZEGED 3 Az állomás már tizenkét órakor igen moz­galmas képet nyújt. Rendőrök jelennek meg egy főfelügyelő parancsnoksága alatt. Megszáll­ják a petront, őrszemek állanak végig, az utolsó kijáraton túl is. A vonatra várakozók csoport­jának feltűnik a szokatlanul nagy rendőri ké­szenlét és találgatások indulnak meg. Vájjon kire várnak? — kérdezik egymástól. — A csongrádiak jönnek! — mondja egy jól beavatott. Negyed egy órakor a perront tel­jesen kiürítik, senkit sem engednek ki a kijá­ratokon. Az elutazók is csak a legnagyobb igazolás után juthatnak ki a vonathoz. Amikor a kecskeméti személyvonat jelzése hallatszik az állomás harangjain, a rendőrök egyetlen embert sem engednek a perronon tartózkodni, a de­­tektiveken kivütt a Szeged munkatársa az egyet­len civil, aki a perronon tartózkodhatik. Megérkezik a vonat. Lassú, kényelmes gurulással ér a mintegy 8—10 kocsiból álló személyvonat a perron kö­zépső részéhez. Az utolsó kocsi közvetlenül a kijáratnál áll meg. Ezt a kocsit csatolták Csong­­rádon hozzá a vonathoz, ez hozza a nyolc me­rénylőt. A harmadosztályú kocsi első és hátsó kijáróján két két fegyveres csendőr tartózkodik. 4529-es számú ez a régi festésű, egyszerű személyvonatú vagon. Fejek jelennek meg a jégvirágos ablakokban. Sápadtak és szakálas arc. Csak homályosan lehet, látni őket. Elsőnek nég­y detektív ugrik le a lépcsőről. Mosolyognak. Azt mondják: — Hát itt vagyunk ... A pályaudvar parancsnoka sietteti az utasok kiszállását, addig egyetlen merénylő sem hagy­hatja el a kocsit. Néhány perc. Mindenki ki­száll és mindenki az utolsó kocsira néz. A rendőrök kiürítik ismét a perront. Megkezdőd­hetik a kiszállás. Csendőrök, detektívek és rendőrök sorfalat álsnak a vagon előtt. Két összeláncolt, gyűrött, sápadt alak száll le a vonatról elsőnek. Megállnak a lépcső előtt, széjjel néznek. Az egyik Bölöny Miklós, a másik Piroska György. Piroska félrehúzza a száját, amikor meglát, már Csongrádon talál­koztunk, a csendőrőrszobán. Elegáns fekete téli­kabát van rajta, szilikin gallérral. Fehér zseb­kendő fityeg ki hetykén a szivarzsebéből. Meg­lengeti a szél, mint egy zászlót. A kezéhez van láncolva Bölöny, a híres dobó. Lehajtja a fejét. Széles karimájú, sárga kalap van a fején, rövid, kopott kabát. Pár percig állnak össze­kötözve a lépcső előtt, aztán két detektív és két csendőr között megindulnak a kijárat felé. A második pár száll le a rendőrfal között. Kaszter és Sinkó László, a tettes. Mosolyog a gyerek arca, úgy tesz, mintha nem tudná, miről van itt szó. Kis batyu van a hóna alatt. Bárány­­bőr8 üveg kucsmája van, rövid bélelt bekecs. Csizma és bricsesznadrág. Falusi legény ez az ember, aki a borzalmas merényletet követte el szent karácsony másodnapjának éjszakáján. Kasztér kicsit szomorú. Hallgatagon indulnak meg ők is. Aztán egymásután szálltak le a 4529-es kocsiból két-két csendőr előtt a töb­biek. Zabek és Sági. Aztán utolsó párnak Forgó és Fülöp. Csendőrök és detektívek mennek utánuk és a nagyon szomorú menet leér az állomás elé. Végig az utcákon. Az állomás épülete előtt néhány percre meg­­áll a menet. Az összeláncolt emberek sorba ál­nak, majd kettős rendekbe fejlődve, két-két “bjektiv és két-két rendőr között elindulnak át m@ n. A villamosok utasai kijönnek a per­­vanu*8* onnan nézik a merénylőket. A tér teli cpm „Yáncsiskodóval. Csönd van. Egy szót A V61 Senki­..*ra * as Pálya­ utcán át a Boldogasszony-sugár­­­­menet. Az utca két sora, mint a mi ÜII.hmr &y8,° g árán mennek a merénylők egymáshoz jncokra Aztán a Qizella-tér, két lovas endőr jön velünk szembe. Megfordulnak és a tömeget v­iszaszoritják a merénylők mellől. A Jókai-u­tca és a Kárász-utca. Itt már alig menni, ann* . * néző. Rendőröknek kell közbelépni, hogy minden akadály nélkül érjünk el a városháza elé. A Széche­nyi­ téren át végre a városháza elé ér a menet. Majdnem ezerre menő tömeg van itt. Rendőrök kord ma nyit szabad utat a kapuhoz. A városházán. Itt dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsos veszi át a detektívcsoport vezetőjének jelentését. Amíg ez tart, a menet megáll. — Melyik a merénylő? kérdezik minden­felől. Egy perc alatt mindenki tudja, hogy Sinkó Lá­zló az az alacony bekecses paraszt­­fiú, aki most már lehajtott fővel megy a második párban. A merénylőket először a pincében levő de­­tektívszobákhoz vezetik, itt leteszik csomagjai­kat, pár percig várnak. Aztán a foglár fölveszi személyi adataikat, ugyanabba a vastag könyvbe írja be a törzsfoglár, amelyikbe minden „szu­­terénis” ember kerül. Külön magánzárkába zár­ják el yenkint a nyolc merénylőt, a csendőrök csak ak­kor hagyják el ezt a szűk folyosót, ami­kor már az utolsó mögött is becsukódott a rács. Este 9 óráig a merénylők senkivel sem érint­kezhetnek, senkit sem bocsátanak be hozzájuk, még a detek­tveket sem. Megvárják, míg meg­érkezik Borbola rendőrtanácsos és Wéber rendőr­kapitány, az első bombamerénylet eredményes nyomozásának vezetői. A rendőrség egyetlen tisztviselője sem mehet be ezekhez az embe­rekhez, csak majd este az a két minden elis­merést megérdemlő rendőrtiszt, akik az elsők voltak Magyarországon, elfogták azokat a me­rénylőket, akik bombát dobtak szent karácsony második napján , és ébredők voltak. A főkapitány és a rendőrtisztviselők Szegeden. Már a délelőtti órákban telefonon értesítették a szegedi rendőrségi kerület vezetőjét, hogy este fél tíz órakor fognak a félegyházai sze­mélyvonattal Szegedre érkezni a rendőri nyo­mozás vezetői: dr. Szalay József főkapitány, dr. Borbola Jenő tanácsos, és dr. Weber Árpád rendőrkapitány, valamint a detektívek. Megvál­tozott útiterv miatt azonban —­ miután a csat­lakozás lekésésétől lehetett tartani — már este 8 óra 13 perckor megérkeztek a nyomozás ve­zetői a Szeged-Rókus-állomásra, mivel Szente­sen és Vásárhelyen át indultak Szeged felé. A három hatalmas munkát végzett rendőrtisztvise­lőn kívül megérkezett a vonattal hat detektív is, akik nehéz munkájukat szintén skerrel lát­ták el. Csongrádon csak egyetlen detektív ma­radt, aki bizonyos dolgok elintézése után, való­színűleg szerdán érkezik meg Szegedre. A detektívek hatalmas kofferekben és kosa­rakban hozták magukkal a merényletre vonat­kozó összes iratokat és bűnjeleket. Magukkal hozták azt a kakaó bombát amit a híd alatt találtak, valamint nagymennyiségű ekrazitot, fegyvereket és muníciót. Szerdán viszik át a merénylőket az ügyészségre. A nyolc merénylő a Szilveszter éjszakát a szegedi rendőrségi fogdában töltötte. A három rendőrtisztviselő megérkezése után sem engedtek be magánzárkájukba senkit sem. Senkivel sem érintkezhetnek, ez annál nehezebb, mivel cellá­juk sincs egymás mellett. Délután a detektívek megmotozták őket és ez alkalommal m­ind­­annyiuknál jegyzőkönyveiken kívül — amelyek­ben ugyancsak értékes jegyzetek vannak —­ elég sok pénzt találtak. Bölönynél több mint félmilliót találtak, Sági volt azonban a leg­szegényebb, nála csak százezer korona volt. A merénylőket előreláthatólag csak újév másodnapján viszik át az ügyészségre, mivel Borbola tanácsosnak még számos jegyzőkönyvet, valamint lajstromot kell elkésztenie újév napján. • * És végül a csongrádi merénylet krónikájának utolsó soraiba ide kell írni, hogy a szegedi rendőrök, Borbola rendőrtanácsos, Wéber kapi­tány és az a tizenöt detektív, akik fáradhatat­lanul dolgoztak, az öreg esztendő utolsó napján hálás, elismerésre méltó, nagyjelentőségű ered­ményt értek el. Utolsó szavaknak tesszük ide Szalay József dr. főkapitány szavait, amiket hétfőn este mon­dott a Szeged munkatársának: — Nem az én érdemem az eredmény, hanem Bor­bőidé, W­éberé és a detektíveké. De a rend­őrök­ kötelességüket teljesítették csupán. Piroska Jánost Budapestre szállítják. Késő éjszaka telefonálják Kiskunfélegyházb­­ól. Piroska János főhadnagyot Joorerd főhad­nagy két csendőr fedezetével Budapestre szál­lítja, ahol a katonai ügyészségnek fogják át­adni. Az éjszakát Kiskunfélegyházán töltik és hajnali három órakor folytatják útjukat Buda­pestre. Ma, Szilveszter éjjel van Csongrádon a föld­munkások bálja, mindenfelé beszélik, hogy a társaság mára is halálbállt akart rendezni. Az a bomba, amelyet ma használtak volna, a bűn­jelek között van. Piroska családja, mint megállapítható, a for­radalom idején igen rossz anyagi viszonyok között élt és csak egy nádfedeles kunyhójuk volt Csongrádon. Az ellenforradalom alatt kezd­tek meggazdagodni. Szállítói lettek a nemzeti hadseregnek és ettől kezdve gyarapodtak. Tény, hogy egy idő óta nagy lábon éltek, napireden volt náluk a mulatozás és lakkcsizma és szilsz­kin-bunda volt a mindennapi viseletük. Vér György. Egy szegedi magyar művész Skandináviában Stróbl István külföldi tapasztalatairól. (A Szeged tudósítójától.) Stróbl István, a szegedi származású neves magyar karrikatu­­rista, aki az utóbbi időben olyan jelentős kül­földi sikereket ért el rajzaival és karikatúrái­val, a napokban hazajött Szegedre, látogatóba. Január végéig marad itthon, azután visszautazik Stokholmba és májusban, a svéd sortszövetség megbízásából a párisi olimpiádra megy, hogy az olimpiád résztvevőit lerajzolja. — Az olimpiád három hónapig, július végéig tart — mondotta Stróbl István, amikor a kávé­ház egyik sarok asztalánál sarokba szorítottuk kérdéseinkkel —, azután, visszautazom Skandi­náviába és ősszel, ha Csak valami előre nem látott akadály közbe nem jön, Amerikába teszem át főhadiszállásomat. A fiatal művész karrierje merész ívelésű. Itthon, Magyarországon, ahol a gazdasági nyo­morúság minden művészi törekvés elé szinte elháríthatatlan nehézségeket gördít, ahol komoly, beérkezett tudósok, írók sem kapnak megfelelő publicitást, ahol már egyre kevesebb értékes elme termel hivatottságból, lelki kényszerből az íróasztalfiók számára, — a fiatal tehetségeknek éppenséggel nem adódik tér, amelyben ki­fejthetnék tehetségük legjavát, amelyben érvé­­nyesülhetnének. Itthon, Magyarországon, vala­hogy ismét elmaradtunk Európától. Kedélyes asztaltársaságok pillanatnyi szórakozását jelenti csak, ha ugyan jelenti az a karrikatúra, amely művészibb is lehet minden hazugságig ideali­zált portrénál és amely külföldön már elérke­­­­zett oda, hogy komoly, művészetszámba veszik. Stróbl István szerencsére még a végső bele­törődés, lemondás előtt külföldre ment. Első állo­mása Ausztria, Bécs volt. Néhány szép siker után Cseh-Szlovák­iába ment át, onnan Dániába, majd Svédországba költözött. Rövidesen feltűnt rajzaival, karrikatúráival és a legelőkelőbb lapoktól kapott szerződési ajánlatokat. Szerződtetett mun­katársa lett Vote Damen Vore Heren­nek Skandinávia legelőkelőbb hetilapjának, az Idraetts Bladet és a Berlinska Tidende napi­lapnak, ezenkívül egész sereg kisebb folyóirat­nak, élclapnak. Az Idraetts Bladet öt kü­lte ki az elmúlt nyáron a göteborgi olimpiádra, egyet­len hivatalosan kiküldött dán rajzoló volt. Göte­borgban érte el legnagyobb sikereit. A verse­nyen résztvevő játékosokról készített karika­túráit albumba fogl­alták és tizenötezer példány­ban adták ki. Az a­bura általános feltűnést keltett, pedig az olimpiádon világhírű rajzolók­kal kellett megküzdenie. V. Gusztáv svéd ki­rályról is készített egy jól sikerült karrika­­túrát. Sikereinek híre gyorsan elterjedt. Egyre-másra kapta a meghívásokat. Különösen a stokholmi lapok versenyeztek érte. A göteborgi olimpiád lezajlása után el is fogadta a stokholmi lapok meghívását és azóta állandóan Stokholmban tartózkodik. Stróbl István karrikaturista éles szemével meg tudja látni a dolgok retten­etességét, impressziói ha nem is fotográfiák, de föltétlenül karakteri­­zálnak. Beszélni is érdekben beszélt külföldi tapasztalatairól.

Next