Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Szeged, 1924 január 1. SZEGED 3 Az állomás már tizenkét órakor igen mozgalmas képet nyújt. Rendőrök jelennek meg egy főfelügyelő parancsnoksága alatt. Megszállják a petront, őrszemek állanak végig, az utolsó kijáraton túl is. A vonatra várakozók csoportjának feltűnik a szokatlanul nagy rendőri készenlét és találgatások indulnak meg. Vájjon kire várnak? — kérdezik egymástól. — A csongrádiak jönnek! — mondja egy jól beavatott. Negyed egy órakor a perront teljesen kiürítik, senkit sem engednek ki a kijáratokon. Az elutazók is csak a legnagyobb igazolás után juthatnak ki a vonathoz. Amikor a kecskeméti személyvonat jelzése hallatszik az állomás harangjain, a rendőrök egyetlen embert sem engednek a perronon tartózkodni, a detektiveken kivütt a Szeged munkatársa az egyetlen civil, aki a perronon tartózkodhatik. Megérkezik a vonat. Lassú, kényelmes gurulással ér a mintegy 8—10 kocsiból álló személyvonat a perron középső részéhez. Az utolsó kocsi közvetlenül a kijáratnál áll meg. Ezt a kocsit csatolták Csongrádon hozzá a vonathoz, ez hozza a nyolc merénylőt. A harmadosztályú kocsi első és hátsó kijáróján két két fegyveres csendőr tartózkodik. 4529-es számú ez a régi festésű, egyszerű személyvonatú vagon. Fejek jelennek meg a jégvirágos ablakokban. Sápadtak és szakálas arc. Csak homályosan lehet, látni őket. Elsőnek négy detektív ugrik le a lépcsőről. Mosolyognak. Azt mondják: — Hát itt vagyunk ... A pályaudvar parancsnoka sietteti az utasok kiszállását, addig egyetlen merénylő sem hagyhatja el a kocsit. Néhány perc. Mindenki kiszáll és mindenki az utolsó kocsira néz. A rendőrök kiürítik ismét a perront. Megkezdődhetik a kiszállás. Csendőrök, detektívek és rendőrök sorfalat álsnak a vagon előtt. Két összeláncolt, gyűrött, sápadt alak száll le a vonatról elsőnek. Megállnak a lépcső előtt, széjjel néznek. Az egyik Bölöny Miklós, a másik Piroska György. Piroska félrehúzza a száját, amikor meglát, már Csongrádon találkoztunk, a csendőrőrszobán. Elegáns fekete télikabát van rajta, szilikin gallérral. Fehér zsebkendő fityeg ki hetykén a szivarzsebéből. Meglengeti a szél, mint egy zászlót. A kezéhez van láncolva Bölöny, a híres dobó. Lehajtja a fejét. Széles karimájú, sárga kalap van a fején, rövid, kopott kabát. Pár percig állnak összekötözve a lépcső előtt, aztán két detektív és két csendőr között megindulnak a kijárat felé. A második pár száll le a rendőrfal között. Kaszter és Sinkó László, a tettes. Mosolyog a gyerek arca, úgy tesz, mintha nem tudná, miről van itt szó. Kis batyu van a hóna alatt. Báránybőr8 üveg kucsmája van, rövid bélelt bekecs. Csizma és bricsesznadrág. Falusi legény ez az ember, aki a borzalmas merényletet követte el szent karácsony másodnapjának éjszakáján. Kasztér kicsit szomorú. Hallgatagon indulnak meg ők is. Aztán egymásután szálltak le a 4529-es kocsiból két-két csendőr előtt a többiek. Zabek és Sági. Aztán utolsó párnak Forgó és Fülöp. Csendőrök és detektívek mennek utánuk és a nagyon szomorú menet leér az állomás elé. Végig az utcákon. Az állomás épülete előtt néhány percre megáll a menet. Az összeláncolt emberek sorba álnak, majd kettős rendekbe fejlődve, két-két “bjektiv és két-két rendőr között elindulnak át m@ n. A villamosok utasai kijönnek a pervanu*8* onnan nézik a merénylőket. A tér teli cpm „Yáncsiskodóval. Csönd van. Egy szót A V61 Senki..*ra * as Pálya utcán át a Boldogasszony-sugármenet. Az utca két sora, mint a mi ÜII.hmr &y8,° g árán mennek a merénylők egymáshoz jncokra Aztán a Qizella-tér, két lovas endőr jön velünk szembe. Megfordulnak és a tömeget viszaszoritják a merénylők mellől. A Jókai-utca és a Kárász-utca. Itt már alig menni, ann* . * néző. Rendőröknek kell közbelépni, hogy minden akadály nélkül érjünk el a városháza elé. A Széchenyi téren át végre a városháza elé ér a menet. Majdnem ezerre menő tömeg van itt. Rendőrök kord ma nyit szabad utat a kapuhoz. A városházán. Itt dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsos veszi át a detektívcsoport vezetőjének jelentését. Amíg ez tart, a menet megáll. — Melyik a merénylő? kérdezik mindenfelől. Egy perc alatt mindenki tudja, hogy Sinkó Lázló az az alacony bekecses parasztfiú, aki most már lehajtott fővel megy a második párban. A merénylőket először a pincében levő detektívszobákhoz vezetik, itt leteszik csomagjaikat, pár percig várnak. Aztán a foglár fölveszi személyi adataikat, ugyanabba a vastag könyvbe írja be a törzsfoglár, amelyikbe minden „szuterénis” ember kerül. Külön magánzárkába zárják el yenkint a nyolc merénylőt, a csendőrök csak akkor hagyják el ezt a szűk folyosót, amikor már az utolsó mögött is becsukódott a rács. Este 9 óráig a merénylők senkivel sem érintkezhetnek, senkit sem bocsátanak be hozzájuk, még a detektveket sem. Megvárják, míg megérkezik Borbola rendőrtanácsos és Wéber rendőrkapitány, az első bombamerénylet eredményes nyomozásának vezetői. A rendőrség egyetlen tisztviselője sem mehet be ezekhez az emberekhez, csak majd este az a két minden elismerést megérdemlő rendőrtiszt, akik az elsők voltak Magyarországon, elfogták azokat a merénylőket, akik bombát dobtak szent karácsony második napján , és ébredők voltak. A főkapitány és a rendőrtisztviselők Szegeden. Már a délelőtti órákban telefonon értesítették a szegedi rendőrségi kerület vezetőjét, hogy este fél tíz órakor fognak a félegyházai személyvonattal Szegedre érkezni a rendőri nyomozás vezetői: dr. Szalay József főkapitány, dr. Borbola Jenő tanácsos, és dr. Weber Árpád rendőrkapitány, valamint a detektívek. Megváltozott útiterv miatt azonban — miután a csatlakozás lekésésétől lehetett tartani — már este 8 óra 13 perckor megérkeztek a nyomozás vezetői a Szeged-Rókus-állomásra, mivel Szentesen és Vásárhelyen át indultak Szeged felé. A három hatalmas munkát végzett rendőrtisztviselőn kívül megérkezett a vonattal hat detektív is, akik nehéz munkájukat szintén skerrel látták el. Csongrádon csak egyetlen detektív maradt, aki bizonyos dolgok elintézése után, valószínűleg szerdán érkezik meg Szegedre. A detektívek hatalmas kofferekben és kosarakban hozták magukkal a merényletre vonatkozó összes iratokat és bűnjeleket. Magukkal hozták azt a kakaó bombát amit a híd alatt találtak, valamint nagymennyiségű ekrazitot, fegyvereket és muníciót. Szerdán viszik át a merénylőket az ügyészségre. A nyolc merénylő a Szilveszter éjszakát a szegedi rendőrségi fogdában töltötte. A három rendőrtisztviselő megérkezése után sem engedtek be magánzárkájukba senkit sem. Senkivel sem érintkezhetnek, ez annál nehezebb, mivel cellájuk sincs egymás mellett. Délután a detektívek megmotozták őket és ez alkalommal mindannyiuknál jegyzőkönyveiken kívül — amelyekben ugyancsak értékes jegyzetek vannak — elég sok pénzt találtak. Bölönynél több mint félmilliót találtak, Sági volt azonban a legszegényebb, nála csak százezer korona volt. A merénylőket előreláthatólag csak újév másodnapján viszik át az ügyészségre, mivel Borbola tanácsosnak még számos jegyzőkönyvet, valamint lajstromot kell elkésztenie újév napján. • * És végül a csongrádi merénylet krónikájának utolsó soraiba ide kell írni, hogy a szegedi rendőrök, Borbola rendőrtanácsos, Wéber kapitány és az a tizenöt detektív, akik fáradhatatlanul dolgoztak, az öreg esztendő utolsó napján hálás, elismerésre méltó, nagyjelentőségű eredményt értek el. Utolsó szavaknak tesszük ide Szalay József dr. főkapitány szavait, amiket hétfőn este mondott a Szeged munkatársának: — Nem az én érdemem az eredmény, hanem Borbőidé, Wéberé és a detektíveké. De a rendőrök kötelességüket teljesítették csupán. Piroska Jánost Budapestre szállítják. Késő éjszaka telefonálják Kiskunfélegyházból. Piroska János főhadnagyot Joorerd főhadnagy két csendőr fedezetével Budapestre szállítja, ahol a katonai ügyészségnek fogják átadni. Az éjszakát Kiskunfélegyházán töltik és hajnali három órakor folytatják útjukat Budapestre. Ma, Szilveszter éjjel van Csongrádon a földmunkások bálja, mindenfelé beszélik, hogy a társaság mára is halálbállt akart rendezni. Az a bomba, amelyet ma használtak volna, a bűnjelek között van. Piroska családja, mint megállapítható, a forradalom idején igen rossz anyagi viszonyok között élt és csak egy nádfedeles kunyhójuk volt Csongrádon. Az ellenforradalom alatt kezdtek meggazdagodni. Szállítói lettek a nemzeti hadseregnek és ettől kezdve gyarapodtak. Tény, hogy egy idő óta nagy lábon éltek, napireden volt náluk a mulatozás és lakkcsizma és szilszkin-bunda volt a mindennapi viseletük. Vér György. Egy szegedi magyar művész Skandináviában Stróbl István külföldi tapasztalatairól. (A Szeged tudósítójától.) Stróbl István, a szegedi származású neves magyar karrikaturista, aki az utóbbi időben olyan jelentős külföldi sikereket ért el rajzaival és karikatúráival, a napokban hazajött Szegedre, látogatóba. Január végéig marad itthon, azután visszautazik Stokholmba és májusban, a svéd sortszövetség megbízásából a párisi olimpiádra megy, hogy az olimpiád résztvevőit lerajzolja. — Az olimpiád három hónapig, július végéig tart — mondotta Stróbl István, amikor a kávéház egyik sarok asztalánál sarokba szorítottuk kérdéseinkkel —, azután, visszautazom Skandináviába és ősszel, ha Csak valami előre nem látott akadály közbe nem jön, Amerikába teszem át főhadiszállásomat. A fiatal művész karrierje merész ívelésű. Itthon, Magyarországon, ahol a gazdasági nyomorúság minden művészi törekvés elé szinte elháríthatatlan nehézségeket gördít, ahol komoly, beérkezett tudósok, írók sem kapnak megfelelő publicitást, ahol már egyre kevesebb értékes elme termel hivatottságból, lelki kényszerből az íróasztalfiók számára, — a fiatal tehetségeknek éppenséggel nem adódik tér, amelyben kifejthetnék tehetségük legjavát, amelyben érvényesülhetnének. Itthon, Magyarországon, valahogy ismét elmaradtunk Európától. Kedélyes asztaltársaságok pillanatnyi szórakozását jelenti csak, ha ugyan jelenti az a karrikatúra, amely művészibb is lehet minden hazugságig idealizált portrénál és amely külföldön már elérkezett oda, hogy komoly, művészetszámba veszik. Stróbl István szerencsére még a végső beletörődés, lemondás előtt külföldre ment. Első állomása Ausztria, Bécs volt. Néhány szép siker után Cseh-Szlovákiába ment át, onnan Dániába, majd Svédországba költözött. Rövidesen feltűnt rajzaival, karrikatúráival és a legelőkelőbb lapoktól kapott szerződési ajánlatokat. Szerződtetett munkatársa lett Vote Damen Vore Herennek Skandinávia legelőkelőbb hetilapjának, az Idraetts Bladet és a Berlinska Tidende napilapnak, ezenkívül egész sereg kisebb folyóiratnak, élclapnak. Az Idraetts Bladet öt külte ki az elmúlt nyáron a göteborgi olimpiádra, egyetlen hivatalosan kiküldött dán rajzoló volt. Göteborgban érte el legnagyobb sikereit. A versenyen résztvevő játékosokról készített karikatúráit albumba foglalták és tizenötezer példányban adták ki. Az abura általános feltűnést keltett, pedig az olimpiádon világhírű rajzolókkal kellett megküzdenie. V. Gusztáv svéd királyról is készített egy jól sikerült karrikatúrát. Sikereinek híre gyorsan elterjedt. Egyre-másra kapta a meghívásokat. Különösen a stokholmi lapok versenyeztek érte. A göteborgi olimpiád lezajlása után el is fogadta a stokholmi lapok meghívását és azóta állandóan Stokholmban tartózkodik. Stróbl István karrikaturista éles szemével meg tudja látni a dolgok rettenetességét, impressziói ha nem is fotográfiák, de föltétlenül karakterizálnak. Beszélni is érdekben beszélt külföldi tapasztalatairól.