Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-16 / 89. szám

s*rt«tí<<vs4i M kMOhiva­­teli CreáS Ferenc-ölca­l (F6- iCtekolával szemben.) Tele­­l*­1314,S_ged" megjele­­n4s6 kivételivel minden 'a«.Birei>xA.in Ara 1200 ko* ív**. Slőlixetési Arak: Egj helyben 25000, Séd*­­juxte« é* «Kieken 30000 kot. Egyg« mwám ára 1200 korona,­ f. árfolyam. Szeged, 1924 április 16, SZERDA, Hirdetési árak ■ Fe.hasábon 1 mm. 300, egy hasábon 600, másfél hasábon 900 K.Szöveg­­közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. 89-ik szám. A szárnyas kerék. Egy rossz szót nem lehet az ellen mondani, hogy nagyszombattól kezdve megint drágább lesz a magyar államvasút. Tetszik tudni, ez már beletartozik a szanálásba. Aztán majd jön a trafik, a hús, a zsír, a kenyér, a ruha, a cipőpei­li, a koporsószög, mert kereskedő, iparos, munkás, orvos, koporsócsináló, minden magán­­vállalkozó kénytelen alkalmazkodni a vasúthoz. De hát erről nem lehet tenni, mert most sza­nálunk. Aztán hogy éppen nagyszombaton lép életbe sz­áj tarifa? Ezért meg egyenesen dicséret illeti a kormányt, mert ezzel is bizo­nyítja, hogy nem hagyta cserben a keresztény irányt. A feltámadáson érzett örömének min­denki úgy ad kifejezést, ahogy tud. A kormány drágítással magasztalja az Urat, mert tisztában van vele, hogy az nagy lelki épülésére válik a hívőknek. S bizonyos gyakorlati érzékre is mutat a nagyszombat kiválasztása, am­i fényes cáfolata annak, mintha a kormánynak sok fényes kvalitása közül éppen ez hiányzana. A nagyszombat vasúti forgalma sokkal nagyobb, mint a húsvétvasárnapé­s a kormány nem akarta fölháborítani a közvéleményt azzal, hogy elveszítse az egynapi differenciából való hasz­­nocskát, így tehát minden rendben volna és meg­nyugodhatnánk abban, amit Szeged polgár­mestere axióma gyanánt mondott a szegedi villanyos szakaszjegyének soronkívüli előléptetése alkalmával: »úgyis csak az utazik villanyoson, akinek pénze van*. A szegedi villanyost illetőleg ez igaz is. Itt nincsenek távolságok s ha valaki megengedi magának ezt a tékozlást, hogy föl­­száll a nagyzási mániában szenvedő rozzant talicskára, amely azt hiszi, hogy ő pesti villa­nyos, azt mi nem tudjuk sajnálni. De a vasút mégis más. Nemcsak Budapestre, de még Kis­telekre se lehet gyalogjárni annak, akinek sürgős a dolga. A szegedi villanyos egymillióra is föl­emelheti a szakaszjegy árát — a nem is tudjuk megérteni, miért vár erre egy esztendeig, mikor ma is akadálytalanul megtehetné — attól nem lesz drágább se a tojás, se az inggomb. De ha a vasút emel, attól drágább lesz még a pity­pang virág is, amely pedig egészen ingyen sárgul a Széchenyi­ téren az aszfalt szélében. Ha volna olyan bolond, aki pénzen venné, egészen bizonyos, hogy ezt már ma, nagykedden ötven százalékkal drágábban adnák neki azzal az indokolással, hogy nagyszombattól drágább lesz a vasút. Az ország életének főütőere a vasút, — ez benne van már az elemi iskolás olvasókönyv­ben is. Ez az ütőér nagybeteg s a betegségét deficitnek hívják, — erről is sok hivatalos bulletint adtak már ki öt esztendő óta. Az a kérdés már most, lehet-e ezt a betegséget mással gyógyítani, mint örökös tarifaemeléssel? Mert eddig nem próbáltak mást ezzel pedig csak annyi eredményt produkáltak, hogy mentől nagyobb lett az emelés, annál nagyobb lett a deficit. Nincs-e itt valami hiba vagy a dok­torokban, vagy a medicinában? Az államvasut mai legfőbb doktorát, az elnök­igazgató Keleti Dénest sokat magasztalják és sokat szidják. Úgy magasztalják, mint elsőosz­­tályú hazafit, aki tántoríthatatlan híve a kurzus­nak, amely az ismeretlenségből mai magas pozíciójába emelte őt, és úgy szidják, mint vasútpolitikai antitalentumot, aki egyik gazda­sági baklövést a másik után követi el. Ami a magasztalást illeti, ahhoz hozzájárulunk, mert Keleti Dénes valószínüleg nem is venné jó né­ven, ha kétségbe vonnák, hogy ő nem ragasz­kodik a kurzushoz, amelynek karrierjét köszön­heti. Ami az ellene kihozott szakbeli vádakat illeti, azokat se nem erősíthetjük, se nem cáfol­hatjuk, mert mi azokhoz nem értünk. Ellenben elismerjük, hogy az államvasutat, ami a telje­sítőképességet illeti, valóban rendrehozták­, ezt mindenki láthatja. Viszont ez a rendbehozás nem lehet elég magyarázata a mértéktelen de­ficitnek s ezért valakinek viselni kell a felelős­séget. Azt mondják, hogy a vasút fölösen nagy személyzettel dolgozik. Azt mondják, sok az olyan kiadás, amelyiknek nem kellene lenni. Azt írták, nem is egyszer, hogy az államvasút külföldi adósságainak megtérítése körül végze­tes pénzügyi tévedések történtek. Azt is mond­ják,­­ nem, ezt a saját szemünkkel látjuk,hogy Nagymagyarországon a legkorruptabb korszak­ban se adtak ki annyi indokolatlan vasúti sza­badjegyet, mint amennyit Csonkamagyarorszá­­gon kiadnak s hogy ennek nem jelentéktelen része van az egyre sűrűbb tarifaemelésekben. Nyomorult kis existenciáknak azért kell horri­bilis jegyárakat fizetni, hogy régi és uj­gazda­­gok, akiknek annyi közük van az újságíráshoz, mint a sapkakészítőnek az Enstein-elmélethez, újságíró-szabadjeggyel zarándokolhassanak fel hazánk szék- és fővárosába egy-egy pezsgős dinom­dánomra, vagy egy kis üzlet megkötésére. Valakinek mindezekért vállalni kell a felelős­séget és a mai árvizet még sem lehet a hat évvel ezelőtti hóvár magyaréi­a. Azért, mert a forradalom alatt egy hétig ingyen utaztak a magyar vasutakon, nem kell hat esztendő múlva minden árdrágítást a vasútnak előénekelni. Évek óta azzal próbálnak a deficiten segíteni, hogy a szárnyas kereket ördögi fogaskerékké változ­tatták, amely egyre nagyobb darabokat szaggat ki aTiusunkból — minden eredmény nélkül. Nem ideje lenne-e már a rendszert törni bele ebbe a fogaskerékbe és új kezekre bízni az államvasut igazgatását? Annyi régi szakembe­rünk mondott elítélő kritikát a mai tragikus vasútpolitikáról, mert nem tesz a kormány ővelük próbát ? Hiszen legföljebb annyi bajt csinálnának, mint az eddigi vezetés, ellenben valószínüleg ki tudnák vezetni az állam­asutat az anyagi csődből. De Bethlen épp úgy ragasz­kodik a rossz vasúti politikushoz, ahogy az utolsó percig ragaszkodott a rossz pénzügyi politikushoz. Folyton szanálnak és föllendülést várnak akkor, mikor egyre magasabb tarifákkal teszik lehetetlenné a forgalmat. Annyi ez, mint búzát termelni a kopár sziklán, halászni kiszá­radt folyóban, fát vágni télikéssel, világítani a sötéttel és főzni a faggyal. Május végén megkezdik a kölcsön folyósítását Budapest, április 15. Beavatott helyről szer­zett információnk szerint a Népszövetség titkár­sága Smith pénzügyi főmegbízott megérkezéséig együemarad. Továbbiakról már a főmegbízott fog dönteni, aki egyébként május végén jön Budapestre. Körülbelül erre az időre várják a nemzetközi kölcsön folyósításának első tényét. Jól értesült körökben nagyon valószínűnek tartják, hogy a Népszövetség által Magyar­országnak javasolt 250 millió aranykorona folyósítását még május végén megkezdik. A Neue Freie Presse jelentése szerint J. Smith, aki véglegesen elfogadta a magyarországi fő­biztosi állást, április 16-án az Aquitania fedél­­zetén szándékozik Amerikát elhagyni. J. Smith mielőtt végleg Magyarországra jönne, Párisba és Génuába is ellátogat. Hét szónoka volt a szanálási Budapest, április 15. A nemzetgyűlés keddi ülését hét órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Folytatólagosan tárgyalják a szanálási törvényjavaslatokat. Farkas István beszéde. Az ellő szónok Far­kas István: A kormány messzem­enő felhatalmazást kap a javaslatokkal. A fennálló törvényekkel ellentétes intézkedése­ket adhat ki. Ilyen messzemenő felhatalmazás mellett nagyon fontos egy olyan szerv létesí­tése, amely a kormány működését ellenőrizné. A kormány gazdasági és pénzügyi politikáját bírálja. Pénzügyi politikánknak az a hibája, hogy a terheket áthárít­ja a nagy tömegekre és nem meri a nagy vagyont úgy megadóztatni, amint az megérdemli A közgazdasági politi­kánk sem meg­felelő. Évek óta a korona stabi­lizálására törekedtek és emiatt nem merték be­hozni az indexrendszert. Ezután a javaslat egyes intézkedéseinek bírálatára tér át. A tiszt­­viselőkérdésről szólva megállapítja, hogy a kér­dés máskép nem oldható meg, mint az ad­minisztráció egyszerűsítésével. A tervezett mai­ javaslatok keddi vitájának,­ ka időmeghosszabbítást nem helyesli. A kor­mány lekötötte zálogba a vagyonváltság jöve­delmét és ezzel meghiúsította a földreformot. A földet nem szabad zálogba adni, azt arra kell felhasználni, hogy szétosszák a kisemberek között és így teremtsenek azoknak exisztenciát. A javaslat egyes rendelkezései visszafejleszti a népoktatást és a gyermekvédelmet. Erősebb szociális politikát sürget. Angliában az akadá­lyozta meg a bolsevizmust, hogy a különböző irányú kormányok egymást licitálták túl a szociális törvényalkotásban. Szociális munkás­­védelemre van szükség a lakáskérdés terén. Vagy biztosítani kell a magasabb munkabére­ket, vagy pedig nem sza­bad felszabadítani a lakásokat. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a nemzetgyűlésnek egy hónapon belül terjesszen be jelentést a pénzügyminiszter a Devizaközpont működéséről. A másik határo­zati javaslat arra vonatkozik, hogy a lakás­kérdést vegyék ki a javaslatból és külön tör­vényjavaslat alakjában terjesszék a nemzet­gyűlés elé. A javaslatot nem fogadja el Sándor Pál elfogadja a javaslatot. Utána Sándor Pál szólal fel. Előre is beje­lenti, hogy a javaslatot elfogadja, nem azért, mintha a javaslatokkal minden tekintetben egyetértene, de nem vállalja az ódiumot, hogy a kormány­­ rá is hárítsa a felelősséget azért, hogy nem vált törvénnyé a javaslat. Demokra­tikus kormányzat mellett könnyebben kapcso­­lódhatott volna a külföldi érdekközösségbe az ország. A titkos választás alapján kellett volna választani és akkor Bethlen István sokkal na­gyobb többséghez jutott volna, így oda jutot­tunk, hogy ki kell adni a kezünkből a hatal­mat. Nem hiszi, hogy ebből kár származik, de 2 és fél évre mégis csak ki kell adnunk ke­zünkből a hatalmat. A forradalmak óta jött kormányok politikája okozta azt, hogy a kül­födön nem érhettünk el sikereket. Elismeri, hogy a miniszterelnök becsületesen törekedett a rendezettebb állapotok megteremtésére. De "em ‘^ott tdje8 eredményt elérni és ezért .II? 5.? volna. Tény az, hogy a mi­­niszterelnök Tisza ÓIE az egye­len tradicionális államférfi, aki pozitív eredményeket tudott el­érni. Nem jöheett volna helyébe Andrássy, aki semmi eredményt sem ért el és a királypuccs 1 ,fi.Való szereplésével ártalmára vált magára a királyságnak is. Apponyi politikai irányát pe­dig nem akceptálták. Ez a két tradíciós állam­férfi van ma Bethlenen kívül Magyarországon. Fe­le ődik a kérdés, hogy egyáltalán jöhet-e valamelyikük Bethlen helyébe, úgy hiszi, hogy nem. Ezért nem kívánja, hogy Bethlen távoz-

Next