Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-02 / 50. szám

s DELMAQTARORSZAO Károlyi Imre gróf csak a bíróság előtt hajlandó elmondani azt, amire levelében célzott. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Feltű­nést keltett, hogy Károlyi Imre grófot több mint 4 óra hosszáig hallgatták ki. Értesülé­sünk szerint ennek azonban különösebb jelen­tősége nincsen, mert a kihallgatás elhúzódását azzal magyarázzák, hogy Károlyi vallo­mását szóról szóra lefordították a francia kiküldöttek­nek. A kihallgatás szinte kizárólag Windlith­­graetz naplója körül forgatt és arra vonat­kozólag intéz­ek kérdéseset Károlyi Imréhez, hogy ezt a naplót kitől kapta és hogy megíté­lése szerint a napló alkalmas e arra, hogy az abban foglalt adatok alapján új nyomozást rendeljenek el Károlyi Imre kijelentette, hogy ezekről a kérdésekről nem hajlandó nyilat­kozni, majd a franciák kérdéseire úgy vá­laszolt, hogy hi az ügy az illetékes bíró­ság elé kerü­l, akkor majd elmondja azt, amire levelében célzott és amiket első rend­őrségi vallomása alkalmával elmondott és egy­idejűleg közölt is adatokat, amelyekkel vallo­mása alátámasztható. Értesülésünk szerint Károlyi Imre mai kihall­gatását a kir. ügyészség rendelte el. Jogász körökben és politikusok között különösnek és érthetetlennek tartják, hogy Károlyi Imre a konkrét vallomást megtagadta és ezzel kapcso­latban olyan vélemény alakult ki, hogy Károlyi Imre főtárgyalási kihallgatása során izgalmas jelenetek várhatók. Uj név kapcsolódott a fiumkügybe. Aki Svájcban bizalmasa volt Windischgraatznak. (Budapesti tudósítónk telefonjelenléu.) Pádé­ból jelentik: A bankügybe ma egy uj név kapcsoódott be, dr. Kaltemar János állítóla­gos német újságíróé. Kide­ül­, hogy ennek az embernek igen érdekes és viharos múltja van. Kétes összeköttetések és pénzkö lcsönök felhaj­szólásával is foglalkozó politikai ágens, aki 1919-ben ismerkedett meg Svájcban W­indisch­graetz herceggel. Rövid idő alatt bizalmába férkőzött és a legbizalmasabb ügyé­ben tanács­adója lett. Amikor észrevette, hogy könnyű Windischgraetzet fantasztikus tervekbe beugratni. Windischgraetz pénzével Luzernban Agente Centrale címmel hírügynökséget szervezett, amit 1920 ban Genfbe hs­ú­ezett át. Ezidőtől kezdve részt vett Windischgraetz minden politikai tanács­kozásában; poltikai összeköttetéseket szerzett és bontott fel Windischgraetz nevében és be volt avatva a legitimisták terveibe is. 1920 ban a csehek ellen indított éles prop­agandá­ja miatt Svebcbit kitessékelték. 1923 ban Windisch­graetz beavatta hűséges barátját a frankhami­sítás ügyébe is. 19X6 március 2. Farkas István éles támadást intézett a frankbizottság többségi jelentése ellen. őrffy védelmezi a kormányt és különösen Telekit. Vannay Szeged környéki szereplését is szóba hozták a parlament ülésén. Budapest, március 1. Scitovszky Béla elnök féltizenkettőkor nyitja meg a nemzetgyűlés mai ülését. Farkas István a vita első szónoka. — A frankhamisítás botránya — kezdi be­szédét — immár két hónap­a foglalkoztatja az európai közvéleményt. Ez elsősorban a kormány bűne és annak a kormányzati rendszernek, amely a frankhamisítást lehetővé tette. A kormány szerepét az egész­ségben a leg­messzebbmenő titokzatosság jellemzi, mint olyanét, akinek vaj van a fején és nem mer kimenni a napra. — Megállapítom, hogy ha itt tényleg forra­dalmi hangulat felled­ezhe­t, akkor ezt a kor­mány és a kormányzati rendszer tartja fenn és ennek titkos szervezetei. A különítmények idején, amikor Nádosy volt Budapest főkapitánya, ma­gához kérette a különítmények vezetőit és a legnagyobb gazságok elkövetése idején legfel­jebb barátságosan figyelmeztette őket, hogy ilyeneket ne csináljanak. Ez a szellem, amely Nádosy szelleme, beszivárgott a bíróságokba is. — Kétségbe kell esnünk, hogy a régi magyar megye ma odaáll, hogy március 15-én a sajti eltiprását követelje. Felkiáltások a baloldalon: Szégyen gyalázat! Farkas István: A sajtó csak szabadon fej­lődhet! Olyan a sajtó, mint a szűz lány, ha csak egy kicsit bántják, már nem szűz. A legnagyobb szellemi szegénység a kormányra, hogy nem bírja el a sajtó kritikáját. Láng János: Az Önök sajtója már repedt sarkúl Pikter Emil: A Szózat-ot a publikum tiltja be ! Rothenstein Már: De a kormány szubven­cionálja ! Farkas István: Adatokkal bizonyítható, hogy a kormány nemcsak a frankhamisításért felelős, hanem annak a gazdasági helyzetnek a bekö­vetkezéséért is, amely ezalatt az idő alatt nyo­masztóan hatott az országra.­­ Farkas Istvén Zadravecz szerepéről beszél ezután. Meskó Zoltán: Megtévedt nem­ embert Farkas István: Az a körülmény, hogy ho­gyan lett püspök, nem azt bizonyítja, hogy naiv emberrel van dolgunk, hanem éppen az ellenkezőjét. Számító stréberrel állunk itt szem­ben. Kérdezem az igazságügyminiszter urat, hogy miért nem szerezte meg a vizsgálat az eskü szövegét? Tudja-e a miniszter úr, hogy Zadravitz már töb­b ízben vett ki esküt és hogy mi volt az eskü szövege ? Ha önök azt hiszik, hogy ez jó kormányzat, a bűnösök kiderítése helyett a bűnök megtorlását követelőknek a ki­tiltása, továbbá a kormány távozását követelő ellenzéki politikus ellen tervezett merénylet tet­teseinek szabadonbocsátása, akkor tévednek. Ki­jelenti, hogy a többségi jelentés elfogadhatat­lan. (Taps a szocialistáknál.) Őrffy szerint a tényállásból nem lehet megállapítani a felelősséget. Őrffy Imre a következő szónok. A kisebb­ségi véleményről beszél, amely szerinte meg­konstruálja a tényállást, de a tényállásból iga­zán nem lehet megállapítani a politikai felelős­séget, ebből a tény­állásból, amely természet­szerűen a bizottság születésének hibájánál fogva hiányos. Rassay Károly: A bizalomhoz is kell egy tényállás­t Őrffy Imre. Részletesen bírálja ezután a ki­sebbségi véleményt, majd Telekiről beszél és védelmezi. Semmi konkrét adat nem merült fel arra, hogy Teleki tudott volna a második frank­hamisítás ügyéről. Telekit úgy a jogi, mint a politikai felelősség alól fel kell oldani. Ezután a miniszterelnök felelősségéről beszél. A minisz­terelnök figyelmeztette Nddosyt, hogy Win­­dischgraetzen tartsa rajta a szemét. Száz em­ber közül 99 annyit sem tett volna, amennyit Bethlen megtett. Őrffy ezután Rikovszky belügyminiszter vé­delmére sorol fel okokat. Rába vallomására nem lehet adni, ő csak eszköz volt, önállóság nélkül. Pesthy Pál igazságügyminiszter: Rába ön­magát is megcáfolja. Őiffy Imre: A belügyminiszter és Nádasy viszonya nem volt túlságosan meleg. (Derültség a baloldalon) Majd Prónsy szerepét mentegeti. A frank­­bizottság többségének a véleményét megnyug­vással fogadja el. (A jobboldal tapsol.) Pikker Emil Teleki mosszuli szerepléséről. Pikker Emil a következő szónok. Ha a kor­mányt a frankügyben semmi hiba és mulasztás sem terhelné, akkor is politikai szempontból a Bethlen-kormányt kellene felelőssé tenni. Teleki Pál személyével foglalkozik ezután. A külföldi lapok azonban legutóbb arról emlé­kenek meg, hogy egy amerikai petróleumtár­­saság, amelynek nagy érdekei fűződtek a mosszuli kérdés eldöntéséhez, legutóbb igazgató­sági tagjává választotta Telekit, aki tudvalevő­leg tagja volt annak a mossiusi bizottságnak, amely olyan döntést hozott, amely kedvező volt a petróleum’árisságnak. Ő a maga részéről azért, mert valaki gróf, nem hajlandó nagyobb szavahihetőséget adni számára, mint más em­bernek. Károlyi Imre gróf a rendőrségen rend­kívül súlyos vallomást tett Teleki ellen. Cso­dálja azt az edzett idegzetet, hogy Bethlen ezek után csnfire készül. Ne bigyjék, hogy az ellen­zéknek nagy öröme van, hogy szinte kéjeleg a frankhamisítás kipattanásában. Igenis, meg akarják buktatni a kormányt, de jobban örül­tünk volna, ha más politikai természetű ügyből kifolyólag tehetnék. Keddtől kezdve nyolcórás ülések lesznek. Az elnök ezután megszakítja a vilit és sza­vazás alá bocsátja Dibasi-Halász Móric és társai azon indítványát, hogy a frankvtta tarta­mára az ülések napi 8 órában állapíttassanak meg. A többség az Indítványt elfogadja, úgy hogy keddtől kezdve a további Intézkedésig a Ház délelőtt 10 órától délután 6 -ig tart ülést Lendval mentegetődzik. Lénával személyes kérdésben szólal fel. Az elnök a minap egy állítólagos durva sértés miatt rendre utasította. K jelenti, hogy azt a kifejezést, amelyet neki vindikálunk, nem hasz­nálta. Scitovszky elnök kijelenti, hogy a közbeszó­lóit nem hallotta, de Rakovszky István figyel­­meztette rá. Ő a bikért gyorsírói jegyzetek alapján utasította rendre Lendvait. Lénával újabb felszólalása után Huszár Ká­roly alelnök kéri a Házat, hogy ne foglalkoz­zanak tovább ezzel az üggyel, majd naplóbirdló­­bizottság állapítja meg a tényállást. Egyben napirendi javaslatot tesz, hogy holnap folytassa a Ház a vitát. Hegymegi-Kiss Pál felszólalása Vátzsonyi egyik merénylőjének Szeged környéki szerepléséről. Hegymegi-Kiss Pál a napirendhez szólal fel és a belügyminiszterhez intéz kérdéseket Vannay László és a szegedi rendőrfőkapitány jelentésé­nek ügyében. Mint ismeretes, Szalay kerületi rendőrfőka­pitány jelentést küldött Rakovszky Iván belügy­miniszternek és ebben a jelentésben az van, hogy Vannay László Szegeden és környékén való jártában bizonyos akciót indított felsőbb megbízatásra hivatkozva. Fábián Béla több­­rendbeli nyílt levélben követelte Rakovszky belügyminisztertől, hogy a szegedi főkapitány jelentését hozza nyilvánosságra. Rakovszky mindannyiszor kijelentette, hogy a felterjesztés fontos adatokat nem tartalmaz és ezért a je­lentést nem hajlandó a nyilvánosság elé bo­csátani. „Sárközi állapot eredményei.” Rakovszky belügyminiszter válaszolva rámu­tatott arra, hogy senki sem kifogásolhatja, hogy ő a jelentést, mint hivatalos okmányt a sajtó utján nem tette közzé. A szegedi főkapi­tány jelentésében nincs szó arról, hogy Van­nay fegyveres embereket toborzott volna. Vannay két korcsmában ittas állapotban különböző ki­jelentéseket tett, amelynek ügyében a vizsgálat megindult. Kitűnt, hogy az elhangzott kijelen­tések nem voltak egyebek, mint egy borközi állapot eredményei Megtette az intézkedéseket, hogy Vannayt továbbra is figyeljék. A nemzetgyűlés ezután elfogadta az elnök napirendi indítványát és ezzel az ülés negyed 4-kor ért véget. „APOSTOLOK“ SÖRCSARNOK és ÉTTEREMBEN naponta orvos emigráns tisztekből álló elsőrendű zenekar hangversenyez. Előadnak balalajka hangszereken zenekiséret mellett magyar és orosz nemzeti dalokat és táncokat. ___________szóló- és karénekeket._________ 556 |

Next