Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
f £ ECED: Szerkesztőség : Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, WMcíünkönyvtár és Jegyiroda: Aradi •cca 8. Telefont 300. — Nyomda s löw Apál ucca 1». Telefon ÍO—3-4. « « « « *< « SZOMBAT, 1927 JANUÁR © O <*> III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MOB» MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: trl ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » HÓÉ MEZŐ VAsárhely : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templombazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « díszelési Ara Havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-1 *, külföldön 6-40 pengő. Egyes szám 1ó, vasér- és Ünnepnap 24 fillér. Csízió.m t^im-ÍLvT/| Mert a ízért jól egy kicsit Ujesztendö napján előre néz am ni csak néz, de látni nem igen lát. holnapot köd borítja, titok födi. De esik ebben a ködben tapogatózni és ebből a titokból megtudni valamit. Az Url!)2(1-ik esztendeje elmúlt anélkül, hogy valami megoldást hozott volna, akár nekünk, árva magyaroknak, akár a nagy világnak, amelynek bus tengere forr ma is, a régi költő szavai szerint. Ha visszanézünk a boldogult ó évre, amely boldogtalan volt, mégis látunk valami fejlődést, valami indulást a jobb jövő felé. Európa lelkiismerete felébredt és megmozdult, Locarno szelleme megszólalt, ha eddig különösen jelentősebb eredmények nélkül is. A magyar ügy tisztán, bár fájdalmasan tovább sajogva került ki a frankcsalás hirtelen és váratlan kellemetlenségei közül és a belső konszolidáció, az idő parancsára és a haladás örök törvénye szerint, lassan, de biztosan megy a maga útján, minden kerékkötő kísérlet és minden oktalan és jogtalan erőlködés ellenére. Mit hoz ez az újdonsült esztendő, amely ma ránk virradt? Mit hoz a világnak és mit hoz a magyarságnak ? Ki tudná megmondani? De találgatni szabad és szabad hinni az emberiség szellemében és szabad remélni a jövendő diadalban! 1923 Petőfi esztendeje volt nekünk Nem mintha idézték volna közénk, éppen Petőfi szellemét inkább csak Petőfi nevét emlegették. A kiskunság nagy költője meglehetősen idegenui.1 órexU; volna magát abban a légkörben, amelyet az ellenforradalom reakciós hősei teremtettek. 1925 Széchenyi esztendeje lelt számunkra. Nem mintha talán a legnagyobb magyar géniusza szállotta volna meg államférfiaink és vezetőink lelkét, csak éppen atán-útfélen emlegették annak a magyar főurnak viselt dolgait, aki a pozsonyi diéfán megalapította a magyar tudós társaságot, aki lánchiddal kötötte össze az ifjú Pestet és az agg Budát, aki a vén Dunát és a szilaj Tiszát szabályozta és aki egyszer igazán fölébresztette a magyarság öntudatát és önérzetét. Az927-ik esztendő, az egész művelt világon egy halhatatlan titánnak, egy örök lángelmének, egy vigasztaló és megváltó zseninek jegyében indul, ez az esztendő mindenütt, ahol érző és zenélő szivek élnek, Beethoven éve lesz. Hogy az égi program az előírás szerint fog lezajlani, abban biztosak lehetünk. Az idei február huszonnyolc napos lesz, Kisasszony havára Szentmihály hava fog következni, a Hold fényváltozásaiban sem lesz hiány, vagy hiba, a bolygók járásában se lesz fennakadás, az időjárás a lehetőség szerint a jó öreg Herschelhez fog igazodni, a vasárnap sohasem esik csütörtökre, a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapra esik a húsvét, szóval a kalendáriumban semmi lényeges újítás nem készül, legföljebb a római fasiszták számítják az új világ teremtését, a Marcia sir Roma dátumától. Hogy azután a fpnt dolgok miképpen alakulnak, hogy világi sorsunk kereke mint fordul, arról már nem igen beszél a kalendárium. A százesztendős jövendőmondó ugyan elárul egyet mást, például, hogy nyáron nagyon meleg lesz, télen nagyon hideg lesz és talán a híres, neves öreg Nostradamusnak is vannak jóslásai az Úr 1927-ik esztendejére vonatkozólag, de hogy valójában mi minden fog jönni és mi minden fog elmaradni, azt semmiféle csízió meg nem mondhatja előre. Annyit persze könyv nélkül is tudunk és vallunk, hogy nagy időket élünk, tán a legnagyobb időket a történelem születése óta. Nagy időket élünk, de nagy emberek nélkül, igaz, hogy amikor a korzikai kis káplár elindult Elbáról az örök dicsőség invalidus dómjának kupolája alá, akkor is erről panaszkodtak. Senki sem nagy a halála előtt és ha nagynak tartják, nem bizonyos, hogy a halála után is annak marad meg. Nem mondjuk, ez a Mussolini kétségtelenül valaki. De az a Lenin is valaki volt. És ki tudja, talán Sanghaj kapujában áll egy új Tamerlán, aki a föld színét fogja megváltoztatni az idők folyamán? És ki tudja, a Tisza partján, vagy a székely havasok ölén, már él és már indul az a valaki, aki váltságot és szabadságot hoz népének és dicsőséget, és örömet az emberiségnek? Az bizonyos, hogy az Urnák és az Üdvnek 1927-ik esztendeje Beethoven géniuszát tűzte a hónapok és napok, az órák és percek oromfalára. Az isteni Kilencedik Szimfónia költőjének lelke fog harsogni, zokogni és ujjongani a világ viharában és szélcsöndjében. Milliókat átölelő és vigasztaló és fölemelő Szeretet zenéje: áradj és hódíts! Szépség, jóság, igazság szentháromságát hirdető muzsika: törj a lelkükbe és váltsd meg ezt a vergődő világot! Szellemtestvér, Beethoven, jöjj és vezess bennünket a földi zavarban a mennyei harmónia felő! Veni sancte Spiritus! Leégett az világhírű roueni városháza. A leomló torony lesodorta a létrán dolgozó tűzoltókat. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Szilveszter napján a kora délelőtti órákban eddig még ismeretlen okok miatt hirtelen kigyulladt a világhíres roueni városháza amely jelentős helyet foglal el az európai műremek középületek között. Amikor a tűzoltók teljes apparátussal kiérkeztek a tűzhöz, az egész épület már lángokban állott. Az oltási munkálatok közben igen súlyos és majdnem végzetes szerzncsellenség történt. A tűzoltók ugyanis, hogy mentsék, ami még menthető, hatalmas tolólétrát támasztottak neki a lángokban álló falaknak. Két vakmerő tűzoltó a tömlőkkel elindult a gasba, amikor hirtelen nagy robajjal leomlott a városháza művészettörténeti értékű tornya, amely egyszerűen lesodorta a létrát és a két tűzoltót. A tűzoltók körében nagy pánik keletkezett erre, végül azonban tovább folytatták a munkát, amikor kiderült, hogy a két tűzoltó még él. A lokalizálási munkálatokat késő délutánig folytatták, de nem tudták megakadályozni, hogy a városháza több jelentékeny része el ne pusztuljon, így teljesen elpusztult a nagy értéket képviselő és pótolhatatlan anyagú háttér is. Eddig nam lehetett megállapítani, hogy a tűz mitől keletkezett. ma* Az amerikai csapatok nem hagyják el Nicaraguát. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Washingtonból jelentik: Keller államtitkár energikusan megcáfolja azokat a híreket, amelyek szerint Coolidge elnök intézkedett volna abban az irányban, hogy az amerikai csapatok haladéktalanul hagyják el Nicaraguát. Kullog kijelentette, hogy az Unió haderőinek visszavonulásáról addig nem lehet szó, amíg nem sikerült teljes mértékben biztosítani a Nicaragua területén élő amerikai állampolgárok teljes élet- és vagyonbiztonságát. Uz unGfcics január 25-ére össszeistvta a skupstinát. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: Azt a súlyos belpolitikai válságot, amely a radikális párt legutóbbi ülésén történtek után felmerült, Uzunovics miniszterelnök úgy oldotta meg, hogy a skupstinát január 25-ére összehívta. Tette* pedig ezt az intézkedést abban a reményben, hogy addig sikerül a megegyezést létrehozni és sikerül biztosítani a teljes radikális párt konkrét támogatását. »WWW Bécs-Róma: hat óra. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Január 10-én Bécs és Róma között megindul a rendszeres légiforgalom. A repülőgépek menetrend szerint fognak személyekei és csomago Utáni,1 menetidő túl a hat órát. cai, valamin egyébkénti postát szállni haladja Briand békét óhajt 1927-re. Berlin, december öl. Mint a Berliner Zeitung jelenti, Briand az 1927. évi politikai óhajtásairól az amerikai sajtónak interjút adott, amelyben többek között a következőket mondja: — 1927-re óhajtom, hogy a német francia közeledés politikája, amelyet Stresemann és én kezdtünk meg, tovább fejlődjék. A Hajnavidék kiürítésével kapcsolatban kijelentene Briand, hogy a kiürítés megtörténhetik a kitűzött legkésőbbi határidő előtt is. Kifejezést adott annak a reményének, hogy a németek és franciák között kiterjedt érdekközösség jön létre. Ami a leszerelést illeti, Franciaország mindent el fog követni úgy a teljes anyagi, mint az erkölcsi leszerelésre.