Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-01 / 76. szám

1927 április 1. DÉLMAGYARORSZÁG w Finom kis lakás" — jári a fiók mögött. Cenzúra-bizottság az operettszinh­ázban. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) A Fővárosi Operett Színház betiltott da­rabja, a »Finom kis lakás« ügyében a bel­ügyminiszter ma egy bizottságot rendelt ki T­o­m­­c­s­á­n­y­i Pál belügyminiszteri miniszteri taná­csos vezetésével és ezúttal először irodalmi szak­értőket is delegáltak a bizottságba Rákosi Jenő és Hegedűs Gyula személyében. A bizottság tagjai voltak még a tankerületi főigazgató, magas­­rangú miniszteri tisztviselők és rendőrtisztviselők. Ennek a bizottságnak a jelenlétében, zárt ajtók mögött a Fővárosi Operett Színház társulata el­játszotta az egész darabot. A színházban a bi­zottság tagjain kívül csak F­a­l­u­d­i Sándor igaz­gató, Stella Adorján, a darab magyar fordítója és a rendező volt jelen. Az előadás után T­o­m­­c­s­á­n­y­i miniszteri tanácsos meghallgatta a bi­zottság tagjainak véleményét és arról holnap tesz jelentést Scitovszky belügyminiszternek, aki végérvényesen dönteni fog a darab sorsáról. Egy orosz diák Prágában meggyilkolta háziasszonyát. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: Egy Ackermann nevű orosz diák ma délután borzalmas módon meg­gyilkolta háziasszonyát, egy Cipra nevű mi­niszteri tisztviselő feleségét. A diák konyha­­késse­l vágtaa át az asszony nyakát, úgy hogy a feje majdnem teljesen elvált a törzs­től, azután főbelőtte magát és azonnal meg­halt. A gyilkoság és öngyilkosság oka az, hogy a diáknak az asszonnyal viszonya volt, amely­nek gyümölcse jelentkezett, a diák félt a kö­vetkezményektől. Halálos áldozata van a sszerdai súlyos munkássszerencsétlenségnek. Ducza János csütörtök Hajnalban meg­ht­élt. — Folyik a nyomo­zás. — Ki Rávetett el gondatlanságot. (A Délmagyarország munkatársától.) A Vénus cipőgyár telepén történt halálos mun­kásszerencsétlenség ügyében a csütörtöki napon mindinkább megerősödött az a véle­mény, hogy a szerencsétlenséget vétkes gondat­lanság idézte elő. A szerencsétlenség tragikus ügye termé­szetesen erősen foglalkoztatja a város társa­dalmát és a legkülönbözőbb vélemények ala­kultak ki a bűnvádi és az anyagi felelősség kérdésében. A végső választ a teljes erővel megindult vizsgálat adja meg. Amint jelentettük, a szerencsétlenség alkal­mával a gyárépület földszinti részén dolgozó 25 munkás közül a legsúlyosabban Lucza János 19 éves mindszenti illetőségű cipész­segéd sebesült meg. A közkórházban, ahová a szerencsétlenség után azonnal beszállítot­ták, eszméletre sem tért és beszállítása után tizenkét órával csütörtökön hajnali három órakor meghalt. A súlyosan megsérült Kalmár Margit álla­potában javulás állott be. Csütörtökön este ki­hallgatták a közkórházban és az orvosi véle­mények szerint néhány nap múlva el is hagy­hatja betegágyát. A halálos kimenetelű munkásszerencsétlen­­ség után csütörtök reggel teljes erővel meg­indult a hivatalos vizsgálat annak megállapítására, hogy a szerencsétlen­ségért kit terhel a felelősség. A nyomozást az ügyészség elnökének ren­deletéből dr. Balázs Sándor ügyész vezeti, míg a kihallgatásokat dr. Lipkay Zoltán ren­dőrfogalmazó foganatosította. A rendőrségen legelőször a földszinti munkateremben dolgozó munkásokat hallgatták ki akik csak arról tudtak felvilágo­sítást adni, hogy a menyezetbeomlás után mi történt a munkateremben. Kihallgatták Kiss Ferenc és Almási Imre pallérokat is, akik ez épület lebontását elvállalták. A két pallér — amint munkatársunknak elmondották — a beomlás pillanatában nem tartózkodott a szerencsétlenség színhelyén. A bontási mun­kát az ő utasításaik alapján, két munkás végezte. emeleti oldalfal bontását azért kezd­— Az lék meg alulról felfelé haladva, — mondották — hogy a kikerülő téglák sértetlenül és használható állapotban jussanak a város birtokába. A város kikötötte ugyanis, hogy a téglák sértetlenek maradjanak. A másik baj az volt, hogy az oldalfalnak ez a része nem volt bolthajtásos, mert ez esetben az alulról való bontás következtében elmaradt volna a felső falrészek beomlása. Sajnos, erre nem voltunk eléggé figyelemmel. A kihallgatott pallérok a rendőrségi folyo­són álldogálva, kihallgatásuk után szinte el voltak készülve, hogy őrizetbe veszik őket, ez azonban nem következett be, kihallgatásuk után azonnal eltávoztak a rendőrség épületéből. A szerencsétlenség ügyében megindult ha­tósági vizsgálat jelenlegi helyzetéről illetékes helyen a következőt mondották: “ A szerencsétlenség ügyében teljes erő­vel folyik a nyomozás, hogy a bűnügyi és anyagi felelősség kérdését tisztázzuk. E pil­lanatban még nem lehet tisztán látni, hogy terhel-e valakit a felelősség. Építészeti körökben az a vélemény alakult ki, hogy emeletes ház lebontását csak épí­tészi oklevéllel rendelkező építész-vállalkozó végezheti. A Vénuscipőgyár lebontásánál tehát már itt is gondatlanság történt, mivel a lebontást pallérok végezték. A szerencsétlenségnek egyébként az lehet az oka, hogy a vállalkozó, aki akkoriban végezte a munkát, a mérnöki hivataltól nyert világos utasítás ellenére egy harminc centi­méter szélességű közfal lebontására is paran­csot adott munkásainak, amit azok­­ a leg­nagyobb gondatlansággal döntéssel végez­tek s így okozójává váltak annak, hogy a nehéz fal a padozatra ledőlve, áttörje a föld­szinti helyiségek menyezetét. ti szegediek találkozó helye Budapest legelsőrendű, modern családi szállója az István Király-szálloda VI., Podmaniczky ucca 3. Mérsékelt árak, figyelmes kiszolgálás, modern berendezés, központi fűtés, melegvizszolgáltatás, lift Napi teljes pensió 8 pengőtől. A nyugati pályaudvar közelében. 484 3 a Halogh Lajos fegyelmit kért a mérnöki h­ivatal vezetője elleni­ ­i városi mérnöki Hivatal vezetői nyilatkoznak a szerencsét­lenségről. (A Délmagyarország munkatársától.) A Vénus-cipőgyárban történt halálos kimenete­lű munkásszerencsétlenséggel kapcsolatban Balogh Lajos törvényhatósági bizottsági tag csütörtökön indítványt jegyzett be a legköze­lebbi közgyűlésre: indítványozza, hogy a köz­gyűlés rendelje el a fegyelmi eljárást a mér­nöki hivatal vezetője, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos ellen, mert szerinte a sze­rencsétlenségért ő a felelős. A márciusi közgyűlés ezzel az indítvánnyal már nem foglalkozhat, mivel letelt az indít­ván­yozási ha­táridő és így a tanács annak tárgyalását csakis az áprilisi közgyűlés tárgy­­sorozatára tűzheti ki. Az indítvány benyújtása után kérdést in­téztünk Berzenczey Domokoshoz, aki a következőket mondotta érdeklődésünkre: “ A szomorít kimenetelű szerencsétlenség­nek az az oka, hogy a munkások a mérnöki hivataltól kapott utasítások megszegésével, sőt azok ellenére olyan épületrészek lebontá­sával is foglalkoztak, amelyektől világosan el voltak tiltva. De oka az is, hogy szakértelem nélkül dolgoztak olyan időben, amikor a fe­lelős kőművesmester nem volt jelen a mun­kánál. A mérnöki hivatal csak arra adott uta­sítást a vállalkozónak, hogy az épület lebon­tását az emeleti helyiségekben a padozatok felszedésével és az ajtótokok kiszedésével ké­szítse elő. A munkások azonban a közfalak lebontását is megkezdték és így került sor annak a szerkezeti falnak a lebontására is, amely a szerencsétlenséget előidézte. — Véleményem szerint ezt a falat is le le­hetett volna veszélytelenül is bontani, a mun­kások azonban alulról kezdték meg a falbon­tást és ezt azzal iparkodnak most megmagya­rázni, hogy kevés zajjal szerették volna mun­kájukat elvégezni, abban az esetben ugyanis, ha a falbontást felülről kezdik, a téglákat le kellett volna dobálniuk a padlóra, ami nagy zajjal járt volna. Az alól kivésett falat azután ledöntötték és az áttörte a menyezetet. A sze­rencsétlenség másik oka az volt, hogy a m­e­­nyezet mestergerendája korhadt volt és épí­tési hibát is találtak benne. — Ma reggel a helyszínen magam is meg­győződtem arról, hogy Fenyő Lajos műszaki tanácsos ennek a falnak a lebontását nem rendelte el, hanem a Vénus-gyár igazgató­jával történt megállapodása értelmében csak olyan munkák elvégzésére adott utasítást, amelyek minden lakott házban veszély nélkül elvégezhetők. A bűnvádi felelősség így a mér­nöki hivatalt semmi esetre sem terheli. Felkerestük Fenyő Lajos műszaki tanácsost, a városi mérnökség építési osztályának veze­tőjét is, aki utasítást adott a Vénus-gyár le­bontásával kapcsolatos munkálatokra. Fenyő tanácsos a következőket mondotta: — A legfontosabb körülmény az, hogy a mérnöki hivatal a Vénus-gyár lebontásával kapcsolatosan nem lépett fel erőszakosan a gyár tulajdonosaival szemben, hanem ebben a kérdésben békés megegyezést­ kötött vele. A gyár vezetőségének ugyanis az volt a kí­vánsága, hogy ne kelljen április elsejéig ki­ürítenie az épületet. Mivel ezt a kívánságot nem teljesíthettük, olyan értelmű megálla­podás jött közöttünk létre, hogy először a gyár egyik földszintes épületét adják át, ame­lyet azonnal lebontathatunk, de hozzájárultak ahhoz is, hogy a közben kiürített emeleti helyiségekben is megkezdhetjük, illetve elő­készíthetjük a bontást. Az emeleti részek lebontására azonban éppen azért nem vállal­koztunk, mivel nem lehet levenni egy olyan háznak a tetejét, amelyben még laknak. — A bontási munkálatok sorrendjét a hely­színen állapítottuk meg Szántó Mihálynak, a Vénus-cipőgyár igazgatójának a közremű­ködésével. A sorrendre vonatkozó megállapo­dás alapján az igazgató jelenlétében azt az utasítást adtam Kiss Ferenc vállalkozónak, hogy a földszinti épület lebontását azonnal kezdje meg, a főépület emeleti helyiségeiben pedig csak a padozat deszkáit és az ablaktokokat szedte ki. A kőművesek azonban három vé­kony, tizenöt centiméteres válaszfalat is le­bontottak és megkezdték annak a harminc­centiméteres téglafalnak a lebontását is, amely

Next