Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)
1927-08-02 / 175. szám
A Népszövetség madarai. Két egymáshoz tartozó tudósítást olvasunk, az egyik genfi, a másik konstantinápolyi. A genfi azt mondja, hogy a Népszövetség számontarthatatlanul sok bizottsága közül valamelyik a leánykereskedelem elfojtásának módjairól tanácskozott s az elnök, ha tanácsot nem tudott is, talált egy nem rosszul hangzó frázist. Azt mondta ugyanis: Ha lehetett gondoskodni Európának az énekes madarak védelméről, mért ne lehetne megoldani a szegény tollatlan madárkák védelmének kérdését is? Ez a genfi jelentés. A konstantinápolyi arról ad hírt, hogy egy német sanzonex- énekesnő százezer frank kártérítést követel két vitéz katonatiszten, akik akarata ellenére nyájaskodtak vele. Ez a második jelentés azt is mondja, hogy a német konzulátus teljes erővel támogatja az énekesnő követelését. Nagyon szép Génitől, hogy most már a lánykereskedelem revízióját is fölveszi, a programjába, amiből még eddig egyetlen pontot se oldott meg. Ebben az egyben máris, eljutott addig, hogy a lángvédelem terén is lehetne valamit csinálni, ha a madárvédelem terén lehetett. Ez szép, csak az a baj, hogy a meg nem védett énekes madarak nem tudnak panaszra menni s egyébként is kissé akadémikus értéke van annak, amit az énekes madarak védelmére tettünk. De akármennyit, lettünk volna, az énekes madár nagy lelki gyönyörűség ugyan, de azért a lány mégis más-s, annak a védelmében illene többet leírni." Legalább annyit, mint a német konzulátus tesz, amely teljes energiájával támogatja egy német énekes madár kártérítési követeléseit. Tessék figyelni,egy sanzenst i.-hölgyről van szó, akiről nem kell ugyan szükségképp a legrosszabbat gondolni, de mégis valószínű, hogy protekcióval se nyerhetné el a rózsalány díját és nyilván nem is liliom tiprás elmén követeli azt a százezer frankot,és a német konzulátus mégis mellé áll egész súlyával, mert a megtépázott énekes madár német fészekből repült ki. Úristen, kérdezzük mi magyarok, mit követelhetnének akkor azok a szegény falusi és tanyai véreink, akiknek gyönge kis madárfiókáit olyan sűrűn hajigálják szét mocskos kezek a világ minden libujaiba, hogy az ember már csak átlapozza az újságokban a kis és nagy lánykereskedelem üzemi baleseteiről szóló híreket! De van ennél nagyobb kérdés is: melyik az a hatóság, amelyik a legnagyobb energiával támogatná annak a hunkárának a jajszavát, aki valamelyik konstantinápolyi, vagy modejaneirói mocsárból kiált elkésett segítségért? Nem lehet mondani, a kérdésnek sok évtizedes múltja van már nálunk is s annyi ; beelfckelyezcU nemzetközi lányvédelmi intézkedésünk, hogy összegyűjtve külön kötetet kitenne a törvénytárban. De hogy ez a sok paragrafus csődbejuttatta volna a lánykereskedelmet, azt nem hogy elhinni, de állítani **; fogja senki. Nem mondjuk, hogy a rendőri k otthon meg nem teszi a magáét, — de bzony odakint a mi diplomáciánk sohase kop,ada finom cipőit egy magyar madárka védelmében sem. A svájci bonnok, a német truvernámtok, akik a maguk szárnyán széleden el világszerte, a föld legismeretlenebb fogában is tudják, hogy nincsenek elhagyatva, mert a hazájuk mindenütt megoltalmazza azt A kis Svájcban, a nagy Németországban hatalmas társadalmi szervezetek vannak az odahaza foglalkozást nem találó, a kenyérért idegenbe vándorló leányok védelmére s ezek az egyesületek a diplomácia támogatásával plakátokon, brosúrákban, körlevelekben, minden elképzelhető módon figyelmeztetik az ő véreiket. A svájci benne, az északnémet guvernánt Jászárokszálláson is tudja, hogy hol talál hathatós védelmet, a magyar lány, ha kivetik rá a hálót, még Budapesten se tudja, hol lakik a törvény, amelynek pajzsa van a gyöngék és kardja a gonosztevők számára. A mi népünk itthon is nagyon törvénytudatlan. Az alatt a pár iskolai esztendő alatt, amely szülei bánatára elvonja a kanászat és a libapásztorkodás tudományától, megtanítják az állítmánykiegészítő alanyesetre, de nem tanítják meg törvényismeretre. Nyilván azért, mert amitől félni kell neki, arra úgyis majd megtanítja az élet, amitől meg nem kell félni, minek az neki? El lehet gondolni, mi lesz ezek után egy magyar falusi, vagy tanyai madárból, akinek az embervédő törvényekről csakugyan nincs több fogalma, mint egy fecskének, ha az élet szélviharai kiverik idegen világba. Tébolyodottan kering, mint egy vak madár, míg összetört fejjel zuhan alá a semmibe. Németországnak nem kell rá népszövetségi konferencia, hogy megvédje a maga véreit. Beléjük neveli már otthon, hogy: ne féljetek, én, a német állam foglak, tartalak, oltalmazlak benneteket a világ akármelyik zugában, akárhercegi ágyban születtetek, akár árokszélén, akár a menyországgal vagytok eljegyezve, akár a pokollal; az én követeim, az én konzuljaim mindnyájatokért vannak és ha bajotok van, egész erejükkel mellétek állanak. A magyar állam majd be fogja cikkelyezni a Népszövetség emberi madárvédelmi frázisgyüjteményét és azzal eleget tesz fajvédelmi kötelezettségének, még a numerusz klauzuszon túl is. Mondani azonban nem mond véresnek semmit. Hiszen legföljebb azt mondhatná: én minden energiámmal nyilvántartalak benneteket addig, míg adót fizettek;ha kibujdostok az adófizetés elül, akkor vigyázzon rátok az Isten... M Vessuv lávája Tesigno felé pömpölyölg Tüzesést és iaskó salakot ont a tűzhányó. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: A Vezúv működése egyre fokozódik. A tűzhányón lévő obszervatórium igazgatóságának közlése szerint a lávatömeg elárasztotta a védőgátakat és benyomult az Inferno völgyébe. A láva most lassan folyik Tesigno irányába. A Vezúv kitörése már vasárnap meglehetősen heves volt. Délben tűzeső kezdett a kráterből hullani. Délután azután megindult a lávafolyam, amely szerencsére azonban nem annyira cseppfolyós, mint inkább szilárdulásra hajlamos. A kráter ma reggel óta egyfolytában ontja az izzó salakot, amely teljesen ellepte a tölcsér oldalát, valamint az obszervatórium mellett lévő épület tetejét, ■■inni®—na—wiii'hwhi'i i ■ ....................................... 3 Chamberlin újabb sikeres kísérlete az Óceánon. A „Leviathan“ fedélzetéről startolt repülőgépével. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: Chamberlin, az Oceán j második átrepülője ma érdekes kísérletet hajtott végre az Óceán felett annak bizonyítására, hogy repülőgéppel mennyire meg lehet gyorsítani a személyközlekedést a tengeren azzal, ha az óceánjárók repülőgépet visznek magukkal. Ezek a gépek a parttól bizonyos távolságra startolnak a hajóról és ilyen módon jóval hamarább érkeznek a kikötőbe, mint a gőzös. Chamberlin 8 óra 15 perckor startolt, a Leviathan fedélzetéről, amikor az száz mérföldnyire volt a parttól. Chamberlin a százmérföldet egy óra alatt tette meg, ugyanezen idő alatt a gőzös mindössze öt mérföldet haladt. Úgy a start, mint a long izlandi leszállás nagyszerűen sikerült. 00So§a többé háborut V* M német szocialisták nagy tüntetése a háboru tizenharmadik évfordulóján. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A szociáldemokrata párt a háború kitörésének tizenharmadik évfordulója alkalmából ma este Berlinbén nagyarányú tüntető felvonulást rendezett, amely minden rendzavarás nélkül folyt le. A tüntetésen nagy tömegek vettek részt, zászlókat vittek, amelyeken ilyen felírások állottak: Soha többé háborút: Háborút a bábom ellen! A szakszervezeti szövetség kongresszusa tárgyal a nemzetközi szolidaritásról háborút esetére. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párából jelentik: A Grand Palais dísztermében ma kezdődött a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusa, amelyen tizenötmillió szakszervezeti tag képviseletében huszonhat szakszervezet delegátusai vesznek részt a világ minden részéből. A kongresszus napirendjén különböző szakszerevezeti technikai kérdéseken kívül a következő tárgypontok szerepelnek: Nemzetközi szolidaritás vérkonfliktusok esetén. E £ jv:4tkd/.i akció a nemzetközi nyolcórás rnv.r.iW-o*-. r.k.--k.-ben, a nemzetközi gazdasági h.,.. • -s * creléa kérdése.