Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-22 / 115. szám
SZKOED: szerkesztőség: Deák Ferenc ucca X. Telefon: 15-33.•Kiadóhivatal, KÖlcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradine«» S. Telefon: 300. Nyomda: Urw Hipót ucca IV. Telefon: 16- 34.« » « » « » Kedd, 1928 május 22 9 9 9 IV. évfolyam 115. szám MAKÓ : Szertce*zM*ég é* kiadóhivatal: Vrt ucca O. Telefon: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkesztőMg *» kiadóhivatal: Andrásy ucca 25. Telefon: 40 szám. « » <t » « » Kr Idllzeie»! Ara havonta 3*20 vidéken és a fövárosban 300, kUUtildda 0*40 pengd. Egyet azAra 16, vasár- ét Ünnepnap 24 filter Százezer ember ünnepelte mámorosan, lelkesedve Rothermere fiát vasárnap Szegeden (A Délmagyarország munkatársától) Szegeden úgy érzik, azt mondogatják az emberek, hogy nagyon régen nem hatotta át ennek a városnak higgadt, kissé túlflegmatikus népét olyan hatalmas, mindent betöltő és mindenkit megmozgató lelkesedés, mint amilyennel Esmond Harmsworth képviselőt, lord Rothermere fiát fogadták a szegedi homokon, Azok a budapestiek pedig, akik szemtanúi voltak a fővárosi ünneplésnek is, hizelkedési szándék nélkül állapítják meg, hogy a szegedi fogadtatás volt a különb, az impozánsabb, a hatásosabb, a szebb, a közvetlenebb. Szegeden a fogadtatásnak valahogy nem volt hivatalos jellege, a százezernyi tömeg lelkesedése és maga a program is, amelyet egyetlen zökkenő sem zavart meg, természetes, spontán megnyilatkozás volt Szeged város külső képe vasárnapra teljesen megváltozott. Ez a különben nagyon csendes, nagyon néptelen város, vasárnapra zsongó méhkassá változott A főbb uccákat és tereket sűrű tömegek lepték el látszólagos összevisszaságban, de mivel mindenki tudta a helyét kavarodás sehol sem keletkezett Hétköznapik Minden elismerő, adassák meg azoknak a polgártársainknak, akik a szegedi vendégfogadás sikerére méltán lehetnek büszkék, mint rendezői munkájuk legszebb jutalmára. Minden példásan ment, minden összevágott, gáncsolni valót senki nem találhatott. De azért a keretet mégse tévesszük össze a képpel. A tegnapi elemi erejű demonstrációt épp úgy nem lehetett megrendezni a szó szokott értelmében, mint ahogy nem lehet megrendezni egy förgeteget, kiosztván szerepét a szélnek, a villámlásnak, a zápornak és a szivárványnak. Művészet volt ekkora tömegeket fegyelmezett rendben tartani, de ilyen embertengert megindítani és összehozni semmiféle szervezői munkával nem lehet. A méretekben és keretekben versenyezhet egymással Budapest, Szeged és Debrecen, de az az áram, amely összesodorta ezeket a tömegeket, független volt minden rendezői ügyeskedéstől. A hajtóerő a magyar lelkek hálája és reménykedése volt s Harmsworth képviselőt a sziveknek egy olyan Golf-árama ringatta végig az országon, amely neki bizonyosan felejthetetlen lesz még az utlsó órák párnáin . S családja története följegyezheti, hogy ehez fogható ünneplésben magánembernek idegen országban talán soha a történet folyamán még része nem volt. Császárok, királyok nem értek még meg olyant, mint ez a kedves, szelid maosolyú ifjú ember, akinek nem fejedelmi bíbor, nem hadvezéri dicsőség, nem politikai karrier adja meg a súlyát, hanem az újságpapír. De nemcsak neki, e napok hősének lesz felejthetetlen ez a példátlan triumfus, hanem mindenkinek, aki szemlélője volt, ha csak a leghátulsó sorokból is. De kívánatos volna, ha mindenki, aki csöppje volt a hullámzó néptengernek, tanulna is belőle egyet mást. Mert a legszebb látványosság is csak annyit ér, amennyi a külső káprázatok szétfoszlása után megmarad belőle s az ünnepnap sziromhullása után a hétköznapokon kell megérnie a gyümölcsnek. Az első tanulság az — a magunk számára, itthon való használatra —, hogy mégis csak van egy közös gondolat, amely egyesíti a turáni átok nemzetét. Ha az irredenta eszmének se volna meg ez az összefogó és egységesítő ereje, akkor sorsunk már meg is volna pecsételve s igazán nem érdemelnénk jobbat, mint hogy névtelenül és nyomtalanul belesöpörjön bennünket a történelem a népek ossariumába. Erdőégés, vagy árvíz idején az őz egy szigetre szorul a farkassal és egy tűzmentes sziklán, vagy egy úszó fatörzsön békésen megférnek egymás mellett a halálos ellenségek is. Ez olyan természetes ösztön, amiről nincs mit beszélni, — de természetellenes az, ha az ünnep egyetértéséből semmi sem meny az acsargó hétköznapokra s ha a közösen imádkozott himnusz a gyűlölet vérszomjas csatakiáltásaival folytatódik. Tulajdonkép ennek a gondolatnak a folytatása az is, hogy nincs oka pesszimizmusra annak a népnek, amelyben ennyi erő forr és sistereg. Sokunknak támadt az a gondolatunk tegnap, hogy Hunyadi János negyvenezer tiszai halásszal szabadította fel Nándorfehérvárt és azokból a tömegekből, amelyek végigvárták Rothermere fiának alföldi útját, sokszoros negyvenezer főnyi hadsereg kikerülne. Világért se azt akarjuk ezzel mondani, hogy menjünk neki fejjel az ellenséges ércfalnak, amellyel ez a boldogtalan ország körül van véve, mert ez virtus lenne ugyan, de a mai kor története nem igen kedvez a virtusoknak. Hanem ha az irredenta gondolat lávája hétköznapokra is megmarad a szívekben vasárnapi forróságában, a forró szívvel és hideg fejjel harcoló, nem hejehujás, de a hitvalló meggyőződésével szolgált, nem üzletes, de soha el nem alvó irredenta gondolat hamarább átvágja az ércfalat, mint Botond nem éppen korszerű harci bárdja. A harmadik tanulság az volna, hogy ha Rothermere lord az ólombetűk hadirendjeivel indított offenzívát az egész világ ellen miérettünk, akkor a sajtót mégis más szemmel kellene nézni, mint ahogy nálunk szokás s az angol sajtó éltetése mellett egy kis elismerés, egy kis csöndes hála kijárna a magyar sajtónak is. De persze képtelenséget még a nagy napok örömére, még az angol sajtófejedelem kedvéért se kívánhatunk honfitársainktól flarmsworth diadalútra a városházáig Féltizenkettő tehetett, amikor Rothermere lord fia Felsőközpontnál átlépte Szeged határát. Fogadtatására a díszmagyaros polgármester autóján a dorozsmai és majsai út keresztezéséig kiment elébe. Itt már ekkor egész autótábor sorakozott fel az út mentén. A nemzeti színekkel fellobogózott diadalkapu előtt állott meg a polgármester autója. Mintegy negyedóra telt el az izgalmas várakozásban, amikor az országút erdős hajlatában hatalmas porfelhő tűnt fel. Rövidesen mint a szélvész vágtatott és bontakozott ki az út porából a két Rolls Roys, amelyek egyikén Esmond Harmsworth magyarországi diadalútját megteszi. A két vezető kocsi után négy hatalmas túraautó következett, a képviselő kíséretével és a pesti újságírókkal. Mindjárt a megérkezés pillanatában a második autóból kiugrott egy magas, szőke fiatalember. Kalapját a kezében tartotta, az arca mosolygós. A polgármester rövid, néhány szavas üdvözlése után Esmond Harmsworth a város első tisztviselőjével a város autójába ült át, ami után az autósor megindult be Szegedre. A házakon mindenütt zászlók. Az autókra Illa és fehér orgonák hullanak. Az első tömeg Rókus-állomásnál fogadta a lord fiát. Itt a vasutasok vonultak fel. Az apró angol és magyar zászlók úgy lobogtak a forró déli szélben, mint a viharzó erdő. A sugárút mentén örömittasan éljeneztek. A képviselő állandóan integetett. Magas, nyúlánk alakjával sokszor fel is állt az autóban. Sűrűsödő sorfalak és az egyre messzebbről felharsanó éljen előre jelezte a fogadtatás nagyszerűségét. Az üzletvezetőség előtt már csak lépésben tudott haladni az autó. A rendőrök a legnagyobb eréllyel tudták visszaszorítani a közönséget. A Tisza Lajos-kört hosszában azután pompás látvány tárult a képviselő elé. A körút hosszában zárt és fegyelmezett sorokban a különböző leventeintézmények, az iskolák ifjúsága üdvözölte Esmond Harrisworthot. Teli torokkal zúgott az éjjen. Az első megálló a Tisza szállodánál volt Ide csak két rendőr jutott, úgy, hogy a képviselő és kísérete alig tudott kiszállni az autóból. Az emeletes kis étteremben rövid villásreggeli a képviselő és szűk kísérete számára. Az étteremben szót alig lehetett hallani. A törvényszék előtt ezrével nyüzsgött és éljenzett a tömeg. A Tiszától déltájban, tehát a programmal szemben némi késéssel, a képviselő a polgármester társaságában a Feketesas uccán a városházára ment, ahol a hátsó kapunál ciszmagyáros urak, újságírók és érdeklődök nagy és fegyelmezett serege várta. Felvonult a város, a tanya és a környék Napsugaras májusi reggelre, ébredt vasárnap Szeged. Az emberek aránylag korán kimentek a Széchenyi-, meg a Klauzál térre, amelyek házait szőnyegekkel, virágokkal, drapériákkal szépen feldíszítették. Valamilyen mámoros izgalom lett úrrá az uccákon, ahol le- és felhullámzott az emberrengeteg már a kora reggeli órákban. Nyüzsgő, tarka sokaság mindenfelé. A környékről a különvonatok ezrével ontják az ünneplőket, a kisvasút embertömegekkel roskadozva bandukol be a Rudolf-térre. Akiknek hely nem jutott, hatalmas teherautókkal igyekeztek a városba Leáiról-szájra járt közöttük a hír: — Megveszi issza az evett fedékét mert iszonytalóan gazdag. A Széchenyi-tér mozgalmas képet nyújtott. Legelőször az apátfalviak festői csoportja kanyarodik be a Vörösmarty-ucca felől a törvényszék elé. Fél tízkor kezdték önteni az utcák a többi küldöttségek sokadalmait. Ugyanekkor a tűzoltóság megvonta a kordont a felvonulási területen és a kor-