Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22.1.em Telefon­­ 23-33.^Kiadóhivatal, kincsönkönyvtér és jegyiroda Aradi ucca 8. Telefon: 13—06. — Nyomda • Lttw Lipót ucca 1«. Telefon : 26-14 Tovlrnll 6» leveleim Délmagyarorszég aned. Péntek, 1931 május 1 Ara­te fillér VII. évfolyam, 98. szám ELOFIZE ES- Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3-60, KÜlföldön 6-40 pengd.­­ Egyes izém Ara hétkHa­­nap 16, vasér- és Ünnepnap 20 ml. Hir­detőnek felvétele farit­a szerint. Meg|el len Is netto kivételOv­l naponta ré­tnél Főváros és vidék Még nem nyílt meg a nemzetközi áru­­mintavásár, de azért már egy hét óta le­het kedvezményesen utazni Budapestre. Akinek fontos, megválthatja kedvezmé­nyes jegyét a vadászati trófeák kiállítására. Az ganncs kiállításra. Igaz, hogy a kedvez­mény nem egyforma mértékű. A nemzet­közi árumintavásárra féláru jegyet adnak, az agancskiállítás utazási kedvezménye ellenben csak harminchárom százalék. Nem tudjuk, mire véljük ezt a tizenhét­százalékos különbséget, az értékdifferen­ciát fejezi-e ki a két látványosság köz­­gazdasági fontossága között, vagy ez-e az összes eredménye annak a tiltakozó had­járatnak, melyet a vidéki városok, ka­marák és kereskedelmi egyesületek éve­ken keresztül folytattak a fővárosnak adott egyoldalú utazási kedvezmények el­szaporodása ellen? Abba a vidék már régen "belenyugodott, hogy ezeket az utazási kedvezményeket teljesen megszüntetni nem lehet. Elis­merte, hogy vannak országos jellegű meg­­nyilatkozások, amelyeknek rendezése olyan költségbe kerül, hogy annak meg­térülését csak az utazási kedvnek mester­séges felfokozása mellett lehet remélni. Ilyen például az évente egyszer rendezett mezőgazdasági kiállítás és a nemzetközi vásár, melyeknek megrendezésében és si­kerében nemcsak Budapest, hanem az egész ország mezőgazdasága, ipara és ke­reskedelme érdekelve van. Ezek a gazda­sági életnek olyan találkozói és bemutatói, s melyeket minálunk, ahol amúgy is a gaz­dasági életnek szokatlanul nagy része kon­centrálódik a fővárosban, csakis ott lehet a siker reményében megrendezni. Ilyen országos sokadalommá akarják kifejlesz­teni egynéhány esztendő óta Szent István hetét is, hogy a nemzeti ünnep napjain találkozót adjanak egymásnak a Dunán­túl és az Alföld, a déli végek és az északi határszél. Ismételjük, a vidék nem ezek ellen til­takozik és bár tudja, hogy ezeknek az utazási alkalmaknak favorizálása is saját iparának és kereskedelmének rovására megy, nem kívánja ezeknek megszünteté­sét. A magyar vidékben van annyi szeret­­teljes együttérzés az ország fővárosa iránt, amely kifelé látható szimbolizálása a ma­gyar nemzeti gondolatnak, hogy nem saj­nálja tőle a forgalomnak ezt az időszakos megszaporítását. A magyar vidék nagyon jól tudja, hogy ennek a fővárosnak kere­tei egy sokkal nagyobb ország számára épültek ki és hogy az ország szomorú megcsonkítása óta időszakonkint ennek a forgalomnak mesterséges táplálásra van szüksége. De azt is tudja a magyar vi­dék, hogy a vidéki városokban a helyzet egy cseppet sem jobb, ezek is vérszegény­ségben szenvednek és éppen ezért a ki­vételt állandósítani és belőle rendszert csinálni nem szabad. Elvégre nagyon szép dolog a vadászati trófeák kiállítása, szép dolog a kotorék­­verseny, szép dolog a fényképészeti ki­állítás és az északi mesterek képkiállí­­tása, de ezek nem olyan alkalmai a gaz­dasági életnek és az idegenforgalomnak, hogy­ ezekre akár ötven, akár pedig har­­­­minchárom százalékos kedvezménnyel kell­jen elszívni a vért a vidék gazdasági éle­téből. Aki agancsot akar látni, vagy azt akarja megtapasztalni, hogy kiképzett ku­tyák miként dolgoznak a föld alatt, fizes­se meg a teljes jegy árát. Miként a vasár­napi kereskedőgyűlés egyik felszólalója mondotta, az sem feltétlenül szükséges, hogy eucharisztikus kongresszus címen chevra kadisák előljárósági tagjai féláru jeggyel utazzanak Budapestre. Azt ugyanis mindenki tudja nagyon jól, hogy ezek az utazási alkalmak túlnyomó részben már egyszerű jogcímmé változtak, melynél nem a cím a fontos, hanem az utazási ked­vezmény. Akik a kedvezményt igénybe veszik, Budapesten egyszerűen lebélyegez­tetik jegyüket, kongresszusnak és kiállí­tásnak feléje sem néznek, hanem mennek elintézni bevásárlásaikat és üzleti ügyei­ket. Ha az államvasút túlságosan magasnak találja a vasúti személyszállítás tarifáit és úgy véli, hogy csak a menetjegyek árának leszállításával lehet forgalmat te­remteni, nekünk semmi­ kifogásunk sem lehet az ellen, ha kiszámítják, hogy men­­nyit jelent egy esztendőben ezeknek a kedvezményeknek az összege és ennek erejéig a jegyek árát az egész vonalon leszállítják. Az az eljárás azonban, hogy az évnek majdnem egyharmadában ked­vezményes jegyet adnak ki egy pont felé, amely amúgy is igen erős vonzást gya­korol a perifériákra, nem felel meg sem a vasúti tarifapolitika elveinek, sem pedig a kereskedelmi szokásoknak, amelyeket már a tételes törvény is elfogadott és magáévá tett, mikor kimondotta, hogy a szokatla­nul olcsó ár hirdetése, ha az nem is szo­katlan, a kere­skedelmi erkölcsökbe üt­közik. Ellenben tudjuk, hogy evés közben szo­kott megjönni az étvágy. Tavaly csak nagy nehezen lehetett elhárítani a buda­pesti városházán megszületett tervet, hogy a féláru jegyeket a Budapestre irányuló viszonylatokban hetenkint, vagy legalább is havonkint rendszeresítsék. Természete­sen elseje után, hogy a fizetését mindenki Budapesten költse el s a vidéki iparosnak és kereskedőnek ne maradjon egyéb, csak a hitelre való eladás és a kifizetetlen számlák forgalmi adója. Az elgondolás nagyon szép volt, olyan szép, hogy szinte csodálkozni lehet, hogy meg nem csinál­ták. Ilyen tervek újabb felmerülésének esetére alátámasztás gyanánt egy szám­szerű adatot ajánlunk a budapesti terv­kovácsok szíves figyelmébe. A múlt év­ben, értesülésünk szerint a forgalmi adó­bevételek a fővárosban nyolc százalékkal, a vidéken pedig negyven százalékkal csök­kentek. Ez körülbelül fokmérője a vál­ság mértékének, de egyúttal kifejezője an­nak az eltérésnek is, amely a válság mé­retei tekintetében a főváros és vidék kö­zött tapasztalható. Mi szeretjük a fővá­rost, de ez az adat gondolkodóba ejt ben­nünket. Talán itt volna az ideje, hogy a főváros támogatása mellett valami történ­jék a vidék megmentése érdekében is. Állásvesztésre ítélték Zavaros Aladárt és Varga Elemért Ítélet a székesfehérvári fegyelmi ügyben Székesfehérvár, április 30. Dr. Zavaros Ala­dár volt székesfehérvári polgármester és Varga Elemér volt műszaki főtanácsos fe­gyelmi ügyében Baján ma délután 5 óra­kor hirdette ki Balku Gyula főispán a kikül­dött fegyelmi bizottság ítéletét Dr. Zavaros Aladárt a közigazgatási fegyel­mi törvény 5. §-a alapján a családi pótlékok meghagyása mellett állásvesztésre, míg Varga Elemért a törvény 6. §-a alapján állásvesz­tésre és összes illetményeinek elvesztésére ítélte a fegyelmi bizottság. Feloszlatták a román parlamentet Izgalmak a kamara csütörtöki ülésén „A Jorga-kormány diktatórikus vágányokon akar haladni", — mondja Maniu (Budapesti tudósítónk telefon­jelen­té­se.) Bukarestből jelentik: A román parlamentet csütörtökön délután feloszlatták, a kamara döntő ülése fél hatkor kezdődött. Jorga felolvasta a rö­vid kormánynyilatkozatot és felolvasta az új kor­mány programját A program csak általános ter­veket tartalmaz, úgy, hogy abból nem lehet kö­vetkeztetéseket levonni arra nézve, hogy a Jorga­­-kormány milyen úton akar haladni. Csak a kül­politika tekintetében szögezi le határozottan, hogy az elv az eddigi szerződések betartása és a terük 11 integritás. Jorga ezután így folytatta: — A mostani parlament törvényeit alapos re­­vízió alá kell vonni. Az a véleményem, hogy az új kormánynak ennek megfelelőleg el kell válni ettől a parlamenttől. Két hétig tárgyaltam­ a többségi pártokkal — mon­dotta —, hogy biztosítsam a kormány és a parla­ment együttműködését, de ez hiábavalónak bizo­nyult. Azután Jorga óriási meglepetésre királyi kéz­iratot vett elő és felolvasta a parlament feloszlatásár (Í ren­­del­t kéziratot. Az új választások június 1 én lesznek, az új par­lament június 16-án ül össze. A királyi kézirat nagy vihart keltett. A parasztpárt tiltakozott a nem várt meglepetés ellen, az ülés nagy lármában fejeződött be. Jorga a kamara ülésének a berekesztése után átment a szenátusba, ahol ugyancsak felolvasta a királyi kéziratot. A szenátusból távozva, Jorga nyilatkozott újságírók előtt és kijelentette, hogy a kormány új pártot alakít, a nemzeti egység pártját és ezzel a párttal indul a választási küzdelembe. A nemzeti parasztpárt a parlament feloszlatása

Next