Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
CIPŐT I % ZSURKÓ-nál olcsóbban vásárolhat, mert a nagybani gyártás lehetővé teszi a prima minőségnek olcsó áron való árusítását. h/öt cipő . . . PS 10/ŐI ö ** F%rf?cipő?fekete és barna V lVSO-től Gyermekcipők nagy választékban. A. B. C. beszerzési hely. Kossuth Lajos sugárul e. Telefon: 17-72. részt állandó jelenlétével és a miniszterrel érintkező személyeik szemmeltartásával elérte azt, hogy Vass József régi barátai a minisztertől eltávolodtak. Az így szerzett hatáskört Dréhr Imre a hozzá közel álló és kedvét kereső személyek támogatására, valamint az ő rendelkezéseinek vakon nem engedelmeskedő tisztviselők üldözésére, megbélyegző áthelyezésére használta fel, feljogosítottnak érezte magát arra, hogy még a miniszter intézkedéseit is módosítsa. Hatalmi túltengése utóbb már annyira jutott, hogy az OTI hatáskörébe tartozó utasításainak teljesítésére papírszeleteken, vagy telefonon szólította fel az OTI hivatalos vezetőit. Így fejlődött ki az a kivételes és szokatlan hatásköre, amely a miniszteri teendők megkönnyítésének ürügyével olyan hatalmat egyesített magában, hogy az államtitkár szerepe gyakran nem csupán egyenrangúvá vált a miniszter szerepével, hanem azt felül is múlta. A vádirat ezután ismerteti a Batthyány-féle bicskei kastély megvásárlásának történetét. — A vásárlás körül történteket, — mondja a vádirat —, Krausz Simon mondotta el, más tanúk vallomása szerint Batthyány Gyuláné nem 425.000 pengőt, hanem csupán 377.000 pengőt kapott kézhez. Krausz Simon nyeresége nem 34.000, hanem 75 ezer pengő volt. Krausz Simon vallomása szerint Téhr Imre éveken át állandóan kapott nagyobb összegeket tőle s ezekről az összegekről elismervényt nem adott, mert a pénzt Krausz Simon visszatérítési kötelezettség nélkül adta politikai és közjótékonysági célokra. Megállapítható, hogy a vétel körül a minisztérium részéről kizáróan Dréhr Imre tárgyalt s az összes ügyiratokat az ő utasításéra szerkesztették. Így történt, hogy még az eladó által is legmagasabban 425.000 pengőre értékelt ingatlant minden műszaki becslés nélkül az értékét jóval meghaladóan 500.000 pengőért vásárolta meg az állam részére és ily módon 75.000 pengő vagyoni kárt okozott a kincstárnak. Ezután megvásárlásának történetére tér át a vádirat. A Krausz Simon bankház nyeresége 70.000 pengő volt. A szerződés létrejöttének napján Krausz Simon megvásárolta az üdülőtelep felszerelését és belső berendezését összesen 56.000 pengőért, a következő napon 100.000 pengőért felajánlotta a népjóléti minisztériumnak s az ajánlatot Dréhr Imre anélkül, hogy szakértőkkel megnézette volna, el is fogadta. A 100.000 pengőt a bankháznak ki is utalták, holott a tanuk vallomása szerint az ingóságok legfeljebb 2000 pengőt értek. Még az albertfalvai parcellázás ügyével foglalkozik a vádirat. Rámutat a vádirat arra, hogy a rendkívül nagy tételt jelentő vásárlás milyen példátlan gyorsasággal bonyolódott le Dréhr Imre közbenjöttével. Ebben az ügyben hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolja az ügyészség Dréhr Imrét, megállapítja, hogy Vass József miniszter az érdekeltek közül senkivel sem tárgyalt, mindent Dréhr Imre intézett, ellentmondást nem tűrő modorban. Sőt felelősségre vonta azokat, akik ebben az ügyben a miniszternek akartak referálni. — OTI-figyekben én vagyok a miniszter. A társadalombiztosítás én vagyok! — mondotta ilyenkor. Ezután a kisebb ügyekre tér át a 110 oldalas vádirat. A főtárgyalásra, amelynek időpontját a törvényszék rövidesen megállamtj 102 tanút idéznek be. Szeged, Gróf Apponyi Albert (Iskola)utca 8. sz. a hűvösvölgyi üdülőtelep •orvosi rendelés Feketesas ucca 21. sz. 61) *fűlfogak aranyból és telfér fémből. Fog tömés. Fog>uxás. Mérsékelt díiszajtás. FOG Perzsa-, Csikó- és Pézsma-Rosmannál A Kárász ucca. B Legjobb ^ Legszebb ^Legolcsóbb 28 Befejezték a fehértói halgazdaság földmunkálatait Ősszel megtartják az első városi halászától (A Délmagyarország munkatársától.) A fehértói halgazdaság földmunkálatait az esztendő utolsó napjára befejezték. H. Pap István, a Szegedi Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöke, aki a várostól kapott megbízás alapján elkészítette a halgazdaság terveit és vezette az építési munkálatokat, szombaton délelőtt bejelentette a városházán Scultéty Sándor főszámivevőnek, hogy a halgazdaságban foglalkoztatott négyszáz földmunkást átvezényelték az algyői csatorna eliszaposodott szakaszaihoz, hogy ott megkezdjék a csatornafenék tisztítási munkálatait. Befejezték a halgazdaság töltéseinek erősítési munkálatait is. A töltések belső oldalát rőzsefonással vonták be, hogy megvédelmezzék a hullámverés rombolásától. Bejelentette az igazgató-főmérnök azt is, hogy a medencéket a fagyos idők elmúltával benépesítik az előre megvásárolt pontyivadékokkal és így kora ősszel megtarthatják a város legújabb üzemében az első halászatot: zálogcédulát, régiségeket, műtárgyakat veszek és eladok ARANYAT. Vállalok olcsón óra és ékszertavUást. DEUTSCH IMRE Vadakról írta Móra Ferenc. „ Jelen értekezésemet nem azoknak a vadaknak óhajtom szentelni, akik „amik“, hanem azoknak, amelyek „akik“. Nem a művelt emberiség vad dolgai foglalkoztatnak, hanem azoknak a boldog néptörzseknek a művelkedései, amelyeknek nincs történelmük, ennélfogva vadaknak neveztetnek a müvelt emberiség által. A vadakhoz a magam részéről úgy jutottam, hogy napjainkban többet olvastam az újságokban a müvelt emberiségről, mint kellett volna s ezzel nagyon eltaláltam rontani a szám izét. Úgy segítettem magamon, mint a macska, amelyik ha nagyon telepákosztoskodja magát, akkor füvet rág utána a kertben. Az én gyógyító füveim, ha megcsömörlök a mostani világi dolgoktól, mindig az exotikus útleírások. Mentül vadabb nációkról szólnak, annál bizonyosabban kikúrálják az embert. Vagy azzal, hogy ők még bolondabbak, mint mink vagyunk és ez jól esik vigasztalásnak Vagy azzal, hogy sokkal bölcsebbek minálunk, amiben boldogító reményt lehet találni. Mert ebből az következik, hogy ha még egy kicsit igyekszünk és egészen visszavadulunk az ősállapotba, akkor nekünk is lesz annyi magunkhoz való eszünk, mint a pápuáknak, meg a bakinknak és masukulumbéknak. Sok hasznos tanulságot merítettem a vadak körül való stúdiumaimból s amit tanultam, azt közokulásul kihiresztelem. Egyrészt azért, mert nem vagyok kapzsi természetű ember s örömmel segítek boldogulni másnak is. Másrészt az újonnan szerzett hasznos ismeretek jobbadán olyanok, hogy gyakorlati értékesítésükre én már előreláthatólag nem fogok vállalkozni . Itt vannak például a kalabiták, — azaz nem itt vannak, hanem valahol Borneoban, ahol Mjöberg kollégám — a sarawaki múzeum igazgatója — egész életre szóló barátságot kötött velük. Meg is érdemlik, mert nagyon rendes emberek s ha egyetlenegy felebarátjuknak a fejét levágták, azon túl a légynek se vétenek többet. Az az egyetlenegy fej azonban kötelező, addig a legény nem megy férfiszámba, még ennek a társadalmi kötelességnek eleget nem tett. Addig nem tetováltathatta a kék krokodilost a hasára, nem fűzhet rézkarikát az orrába, nincs se aktív, se passzív választójoga s nem állnak vele szóba az asszonyok. Persze ez a legnagyobb baj. Mert rangok és méltóságok nélkül ott is csak elvan az ember, de asszonnyal is úgy áll a dolog ott is, mint nálunk. Nehéz vele kibírni, de nála nélkül meg lehetetlen kibírni. Egyszóval: a legény ott is elkezd legyeskedni a lány körül, aki azonban szigorúan rendre utasítja: — Eredj, te másé, hiszen még azt se bizonyítottad be, hogy férfi vagy. A legény érzi, hogy a szemrehányás jogosult, fogta a parittyáját, meg a pányváját, kiveszi magát az őserdőbe és haza se tér szombat estig, amikor is a hölgy lába elé fektet egy óriási szarvasbikát. — Idenézz, csillagom, mit hoztam neked! A lánynak azonban esze ágában sincs odanézni, úgy tesz, mintha se hallana, se lába s azt kérdi, ugyan lesz-e holnap eső s fölveheti-e ő a paradicsommadár tollából való szoknyát, vagy csak a hétköznapi fügefalevelet vegye föl? A legény megszégyenli magát, most még hosszabb kirándulást tesz s mikor visszatér a lányosházhoz, egy orangutánt tesz a küszöbre, kétszerakkorát, mint ő maga. Ezzel elbánni már igazán férfimunka volt, mert az orangután nemcsak erővel van felruházva, hanem ésszel is. Köztudomás szerint csak azért teteti magát majomnak, hogy ne kelljen neki adót fizetni. Mindezt a lány is tudja, de azért elpittyeszti a hermisgyökérrel pirosra festett száját, meglöki lába fejével az adócsaló szörnyeteg fejét és fölmutat az ereszet alá. Ahol is szép kivarrott, sallangos zacskóban feketére füstölt és talitarkára kifestett emberkoponyát ringat a szegfű szegszagú esti szellő. — Odanézz, gyerek! Az én apám még nem volt ekkora, mint te vagy, mikor ezt szerezte! A fiatalember erre megdühösödik, szügyibe vágja a fejét, kimegy a mezőre, ott az első barát aföldön meglát egy guggoló öregasszonyt, aki nagyon belefelejtkezett a gyomlálásba, azt szó nélkül vakszemen üti a dorongjával, lenyisszantja a fejét a görbe késsel s most már azt gurítja az imádott nő lába elé az esti csillagok fényében. — Ez már igen, — veti magát az imádott nő a hős fiú karjába, — most már csak ásó-kapa választ el tőled, édes szivem. Gyere, jelentsük be az öregeknek az eljegyzést. Azzal a legény boldogan felemeli a fejet, nan a lány után a verandára, ahol a tuti egy kicsit bosszúsan tekint föl a munkájáról, mert éppen a nyilait mártogatja az apasz fa mérgébe és nemm szereti, ha ilyenkor zavarják. Mikor azonban meglátja a kérőt, amint kezében lóbálja a korúsági bizonyítványt, megenyhül az őre, az arca és elnéző mosollyal mondja: