Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-20 / 299. szám

Vasárnap, 1056 december 20 DR­. MAGYAR­OR­SZAG 15 Olcsóbb lett 2 FILÉRREl, a kiváló minőségű TELJES TEJ HÍRES KÜLFÖLDIEK SZEGEDRŐL Tábori Kornél anyaggyűjtése L Az utóbbi években kellemes módon szaporodik az a külföldi véleménysor, amely Szeged városá­ról szól. Ha nem is mind föltétlen dicsérettel szá­mol be a város értékeiről, érdemes gyűjtögetni, mert itt-ott hasznosan egészíti ki az igaz képet. Régi dolog, hogy nemcsak az asszonynépet, ha­nem a várost és az országot is nagyon érdekli az, amit az idegen róla •*­­ kivált a háta mögött — mesél , okul rajta, ha tiszta tükröt tartanak elé­be, ahogyan a francia esprit legnagyobb művésze és betyárja mondta: .Ve rcgarder dans le miroir. Veltaire-nek a szellemi, vagy erkölcsi tükre álta­lában nem kell, hogy aggassza a szegedieket: a mait sok szenvedése, rátermett külföldiek pártat­lan nézete szerint is, a város egész régi és mai élete nagyobbára olyat tár elibénk, ami becsüle­tükre válik és tiszteletet parancsol. * A legrégibb külföldiek sorában, akiknek írott bizonysága is maradt, egy csomó francia lovag volt, közte a török ellen Zsigmondnak segítő II. Fülöp burgundi herceg főtanácsosa, Bertrandon de la Brocquière 1­S2-ben fordult meg Szegeden s erről a következőket jegyezte fel: — Becskerekről jöttem Szegedre, amely jó nagy sikföldü város . . . Csak egy uccája van, de mértföldnél hosszabb­ Rengeteg sok az élelmiszer, kivált a hal s ebből olyan nagyokat fognak, hogy sehol különbet nem láttam. Sok daru és túzok is van a piacon ... Az ágynemű bizony kevés és piszkos. Bőrzsákba tömött szalmán fekszenek s az ágyneműt levegővel fújják föl (a lovag itt té­vedett, mert az ágynemű pehellyel töltött dunyha volt, de a franciák akkor még nem ismerték az ilyen dunyhát). Roppantul sok az eladó ló és na­gyon érdekes, hogyan idomítják ezeket a vad­ál­latokat. Tíz forintért kitűnő hátaslovat kapni. Egyáltalán nagyon sok az igavonó barom, s a nyáj és a jóízű gyümölcs is.• Bőven írtak — többi közt a pápai és a velen­cei követek titkos jelentéseikben — Róbert Károly és Nagy Lajos özvegye, Erzsébet királynő, aztán Hunyadi János és Kapisztrán János szegedi tar­tózkodásáról s a törökök és a fekete sereg dúlá­­sairól, valamint a Dózsa-lázadásról s Cserni Jo­­vannek aki szerb fejedelemség centrumává akarta tenni Szegedet a rabló és öldöklő népség élén Török történetírók szegedi följegyzéseit sikerült megtalálni Istambul­ban. Nagy részük annyira színez és túloz, hogy Háry János elbújhat mögöttük. Juszuf Hadzsi, aki a szegedi rév és a tiszai kikötő bérlője volt, azt írta, hogy egyetlen csatában 25.000 magyart öltek meg 1552-ben. Pedig a török és magyar sereg összesen nem tett ki nyolcezret. Dzselalzade tör­ténetíró, éppúgy, mint Tinódi a „Szegedi vesze­delemében, rigmusokba szedte, hogyan lepték meg itt Tóth Mihály könnyelmű mulató hajducsapa­­tát. Majd így fogtatja: A mező mindenütt hullákkal lett tele, Vértől rózsapiros lett a földnek színe. Győzőtt mindeneken az izlim hős hada, Hihetetlen hatalom pedig elpusztuló. Viszont a törökök megveréséről Marsigli Fer­dinand gróf, a budai ostromtervek készítője írt autentikus részleteket. Ez a sokoldalú talentum ál­lapította meg a karlócai béke után az új határ­vonalakat, számos történeti munkát irt s ami bennünket különösen érdekel, hiteles anyagot gyűjtött a magyarságról, nagyszámú kitűnő raj­zot is csipált, neki köszönhetjük a magyar flóra «aumarációját, amiről külön könyvi irt és a régi magyar folklore remek öot léfoglalás­ák Megdöbbentő adat­ok halmozódtak föl toovábbá a lakosság gyötréséről, asSzenVők elhürfőlt a VáSA-­ ról és különösen a fiú-sorozásról. Külön bizottság szedte össze a legszebb és legerősebb fiukat, akik közül speciális vizsgálattal válogatták ki a leg­jobb eszü nyolc-tizenkét éveseket és Istambulban ők nevelődtek török vezetőkké, magyar sanyarga­­tókká.* A bécsi Haus-Hof- und Staatsarchiv, amely­nek most csak államlevéltár a neve, tömérdek bizalmas jelentést őriz Szegedről is. Ma már nem titkos az a levéltár és elolvashattunk egy csomó olyan iratot, amely a nemzeti függetlenség, vala­mint az állami fejlődés tiszta törekvéseit meghiú­sítani igyekezett. De mutatja egyúttal azt a rom­lottságot is, amely a bécsi és pozsonyi kancelláriák számos alkalmazottját jellemezte. Okos főbírák és tanácsosok állandó ágenseket tartottak Bécsben és Pozsonyban, mert hiszen máskép nem tudták volna meg, hogy micsoda uj meg uj veszélyek fe­nyegetik a várost. A szegedi főbírónak mindössze 250 rhénus-forint évi fizetése volt például 1721-ben és Tolhamb bécsi ügynök 100 forintot kapott csak az információkért. Okultak a józan szegediek a régebbi közben­járók hiányán. Lajos bádeni herceg már 1691-ben nagyon javasolta, hogy a szegedi várat hozzák rendbe és „a nagyon derék lakosságot óvják meg a Tisza árjától“, de a tanácsát nem fogadták meg Bécsben. A várfal egy része beleszakadt a Tiszába s ut meg uj árvíz horhasztotta, roncsolta, 1711- ben pedig az egész várost elöntötte. A házak rom­­badőltek, az emberek százai odavesztek, a viz télen és ősszel sem apadt kellő módon s 1712 áp­rilisában teljessé vált a pusztulás, úgy, hogy a Tisza csak július végeide tért vissza medrébe. A lakosság évekig nem tudta kiheverni a csapást. Amit pedig a hercegi szószóló nem tudott el­érni, megtette a „szegedi olaj“, amivel némely bé­csieket kentek meg.• Húsznál több angol utazó írt Szegedről. Az első Mr. Jack Simpson volt, aki­nek későbbi utóda nagyobb könyvet is írt, még a török korban végzett tanulmányait. Ezt jegyzi föl például a szegedi életről: — A török már reggel feketekávézik és csak három négy óra múlva jön a kuzluk, de ez is nagyon kevés étel és tovább fe­­ketézik napszálltáig. Ha a müezzin elvonatja az imára figyelmeztető ezánt, jön az imia s utána a hosszú étkezés, tiz-tizenkét, sőt nemritkán tizenhat tállal- Rengeteg sokat esz­nek, csak a rdmardn­ hónap telik el böjttel. Furcsán böjtölnek, esznek-isznak az egész éjszakán át s reggel lefekszenek és estig alszanak. Hát igy nem is esik nehezükre a böjt ... A magyarok sokkal helyesebben osztják be az élet és evés dolgait. Délben van a főétkezésük és nem viszik az ágyba tele hasukat. Kitűnő náluk a sülthal és a nyári ecetes hal, meg a tormás csuka és ki­vált a paprikáshal, továbbá a juhhúsos kása és a tarhonya- Töröktől tanulták a papri­­káshúsok elkészítését, de sokkal jobban csi­náljuk a magyar asszonyok. Központi tejcsarnok rt. fiókjaiban. Ház­­hozszálitást díjmentesen vállaljuk. Viszont­eladóknak és nagyobb fogyasztóknak nagy _________engedményt adunk.__________ 150 évvel később John Simpson, aki 1807-ben született, járta be Magyarországot és „Letters hom­ the Danube“ cím­ű kétkötetes művében irta le hi­tessé vált jellemzését: — A vendégszeretet a magyarok közt több, mint nemzeti szokás ... a vendégszeretet náluk hit, sőt szinte vallás.* Széchenyi Istvánnak köszönhetjük azt is, hoggy annyi jószándéku angol gentleman jött ide s aki az ő kedvéért jött, az minden szépet és jót hir­detett a magyarságról Angliában. Amikor Széchenyi az első gőzhajón Szegedre érkezett, angol kapitány vezette az angolgépes Duna nevű hajót. S a nyomában két angol író is megjött Csodálkozva értesültek róla, hogy Széchenyi mi­lyen nagy hatást lett mindenkire. 1833 szeptem­ber 3-án valóban óriási és ujjongó izgalom vot Szegeden, ahol gyalog, kocsin és lóháton veteked­ve haladtak a gőzhajóval párhuzamosan. De azt is megírják, hogy Széchenyi a nagypiac rut és piszkos voltát nyíltan hibáztatta. Meg hogy miben pontosan tudta a régi árvizek­ adatait, amelyekkel ugyancsak a Tisza-szabályozás szükségét okolta meg. Szemrehányást tett, hogy nem okultak az­ 1816. évi árvizén, amikor több, mint 1500 ház ös­­­szeomlott és a vízmagasság három hónapig foly­­ton emelkedett, amíg végre az 1770. évi vízállást is meghaladta­ Értékes adatokat hordott össze a magyarságról John Paget „Hungary and Transsylvania" civil munkájában (London 1839.­­2 kötet), Miss Pardoe „The City the Magyar or Hungary, and her Instu­­titutions in 1839—10“ (London 3 kötet), G. Hering „Sketch on the Danube in Hungary and Trans­sylvania“ (1838), továbbá R. T. Clgridge ,,A Guide down the Danube.“ cimű utleirókönyvében (Lon­don 1837) és különösen J. A Vlahkmell, aki 180­­^1851-ig az angol kormány megbízottja volt Ma­gyarországon. Ő írta magyar tárgyú drámájában 100 évvel ezelőtt: Then unfurled By patriot hands, the Magyar flag shall wawe From the Carpathian's to, the Ralksn's ridge From Adria's shore to where Ihc Danube rolls Into the Kusine . . . (Magyarul: És akkor hontikéz göngyölje ki a magyar zászlót, lengjen a Kárpátoktól a Balkán gerincéig, az Adriától odáig, ahol a Duna ömlik a Fekete-tengerbe.) A költemény azt a vágyat is kimondja, hogy Magyarország a nemzetek közt foglalja vissza méltó helyét s legyen az, ami régen volt: Európa legbüszkébb védőbástyája. * Neves angol utazók, írók és más foglalkozásnak sokat írtak Magyarországról és nem ritkán Sze­gedről is Kossuth Lajossal kapcsolatban. Miután Kossuth Szegedre érkezett és az olasz foglyokat szabadokká nyilvánította, a még nem Unita Rali­ sajtójában megjelentek az első hírek — ha elkés­ve is *— Kossuth és a magyarság nagyságáról Karácsonyi és o­évi vásár! Kitűnő minőség, dús választék: divat­kelmékben, selymekben, szövetekben, szőnye­gekben, függönyökben, bel- és külföldi vászön és damasz árukban. Csak legjobb guArimdnqu árul Ionok raktáron. Ismert figyelmes kiszolgálás Olcsó szabott árokl^^r^^r­Tm-* urucsev Sándor SSSSJKB

Next