Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

a DÉLMAGYARORSZÁG 4000 bányász sztrájkol 135 munkás elbocsájtása miatt Újabb izgalmak Pécsatt • A képviselőház elé kerülnek a pécsi bányászsztrájk részletei Pécs, március 1. A pécsi bányavidék négy­ezer munkása hétfőn reggel sztrájkba lépett, mert 146 munkást a legutóbbi események mi­att a vezetőség elbocsátott. A vezetőség az el­bocsátásokat azzal indokolta, hogy nem hagy­ja megtorlás nélkül a munkafegyelem megsér­tését. Előrelátható volt, hogy a megtorlás újabb izgalmakat okoz, annak ellenére is, hogy visszaadták a munkásoknak a régen kért nyolc százalékot. A 11­1 ember elbocsátása pillanatok alatt el­terjedt a bányavidéken, mindenütt csoportok alakultak és izgalommal tárgyalták az elbo­csátást. A DGT nem hajlandó további tárgya­lásokat folytatni. A szociáldemokrata párt éles nyilatkozatban kelt ki az intézkedés ellen. Eszerint az igazgatóság nem az iparügyi mi­niszter intenciói szerint járt el, olyan munkás­­vezetőket bocsátottak el, akik a munkásság érdekeinek megbízásából éveken harcoltak a munkásság egyetemes érdekeiért. A párt pécsi vezetősége, amely energikusan elítélte az éh­ségsztrájkot, most teljesen azonosítja magát a munkáskizárások miatt megindult mozgalom­mal. A párt vasárnap nagygyűlést tartott, a bányászok úgy határoztak, hogy hétfőn reggel nem­ állnak munkába. Hétfőn reggel csak az üzembiztonsági mun­kálatok elvégzésére szállottak le a tárnákba a kijelölt mun­kások, termelésről azonban szó sincs. A DGT ezzel szemben rendelkezést adott ki, amely szerint a válliolal élelmiszer­­raktáraiban nem kaphatnak élelmiszert hitel­ben azok, akiknek kenyérkeresője sztrájkba lépett. A szociáldemokrata munkásság határo­zatával hétfőn délelőtt a keresztényszociálisok is azonosították magukat A munkásság értesülése szerint a DGT ere­­detileg csak 2 százalékos emelést akart adni és ötszáz embert elbocsátani, az iparügyi mi­niszter közbelépésére azonban nyolc százalék emelést adott és 116 munkást bocsátott el. A szociáldemokrata párt arra kérte a DGT-t, az elbocsátásokat vonja vissza, akkor teljesen helyre áll a nyugodt termelő munka. Vitéz Horváth István főispán hétfőn este a következő nyilatkozatot tette:­­•* Ismeretes, hogy Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter úr hatékony támogatásával a pécsi bányamunkásság elérte a 8 százalékos bércsökkentés eltörlését. A kormányhatóság közben­járása a munkásság egyetemes­ érdekeit szolgálta, a 135 ember elbocsátása viszont vé­leményem szerint már nem egyetemes m­un­­kásérdek. 4000 bányamunkás ügye nem függ­het össze 135 elbocsátott bányamunkás sorsá­val, miután e bányamunkások nem fogadták meg azt a jóindulatú figyelmeztetésemet, hogy a munkát minden körülmények között vegyék fel. Az elbocsátások személyi vonatkozását il­letően a vélt sérelmek orvoslására elsősorban az arra illetékes bányavállalathoz kell fordul­ni, eredménytelenség esetén pedig közbenjá­rásra a hatóságok támogatását lehet kérni. A munkásság a békés tárgyalások kizárásával a sztrájk fegyveréhez nyúlt és kívánságát most már nem gazdasági módon juttatta kifejezésre. Emiatt a munkásság mozgalmát nem támogat­hatom és semmiféle intervenciós eljárást nem vállalhatok. A pécsi bányasztrájk szerdán a képviselőház elé kerül. A­ sztrájk ügyében szerdára öt in­ternet­­ációt jegyeztek be a képviselőház inter­­pellációs könyvébe. P­e­y­e­r Károly, M­a­t­o­l­­csy Mátyás, Brogly József, Homonnay Tivadar és Gzi­r­ják Antal interpellál a pécsi bányászsztrájkról. fogyasztóközönségtől is meg akarnak fosztani ben­nünket, amit a színházlátogató közönségtől remé­lünk. Ne bántsál, Szegedet! Budapestnek úgyis meg­van az a nagy előnye, hogy egy év alatt majd­nem 7 hónapon keresztül féláru jeggyel lehet utazni, ami a vidéki kézműiparosságot érzékenyen érinti. A kormány nem nézheti tétlenül, hogy min­den éltető erőt Budapestre centralizáljanak. A gyá­raknak úgyszólván 85 százaléka, de a nagyválla­latoknak javarésze Budapesten van. Ha jól meg­figyeljük, hogy miként húzódik a vidéki városok­ból és falvakból a tönkrement iparosság Budapest felé, akkor kétségbe kell esnünk azon a nyomta­tón, ami a vidéki iparosság között van. Éppen ezért nem hiszem, hogy támogatnák azt a meg­mozdulást, amely a vidéki fogyasztókat Budapestb­­e csalja. Erélyes i­l a szin&ázi filléres vonatok terve ellen Ne bántsák a vidék kereskedelmét és iparát­ ­ A Délmagyarország munkatársától.­ A színházi filléres vonatok kérdése, amelyet a budapesti szín­házi érdekeltségek vetettek fel és amelyről a Dél­magyarország részletesen beszámolt, általános fel­tűnést keltett. Legutóbb közöltük dr. vitéz­­mers György főispán, dr. Pollfg József polgármester és Shvoy Kálmán képviselő nyilatkozatát. Mindhár­man állást foglalnak a képtelen terv ellen, amely újabb veszedelmet jelentene a vidékre úgy kul­turális, mint gazdasági szempontból. A felmerült kérdésről újabban a következő nyilatkozatokat kaptuk. Dr. TONELLI SÁNDOR kamarai főtitkár: — Amikor nyolc-tíz nap előtt először hallottam a budapesti színházi vonatok tervét említeni, te­lefonon érdeklődtem az ügy iránt és azt a fel­világosítást nyertem, hogy ez a terv tényleg szó­­ba kerü­lt, de a Máv. igazgatósága nem tartja köz­lekedési és személyszállítási politikájába beilleszt­het­őnek. A Máv.-nak ez a felfogása mindenesetre megnyugtató, ámbár meggyőződésem­ szerint ez­zel a kérdés még elintézve nincs, mert a színházi vonatok tervének kiagyalói mindenesetre kísér­letet fognak tenni, hogy más oldalról nyerjenek támogatást tervük keresztülviteléhez. Amennyibenn a szüksége felmerül, minden bizonnyal az összes vidéki kereskedelmi és iparkamarák együttesen fognak eliárni a kereskedelemügyi miniszternél.. Dr. TINKLER ELEMÉR kormányfőtanácsos. — A vidéknek ehhez a tervhez más szava nem lehet, mint a legerélyesebb tiltakozás. A kérdéses színházvonatok éppen olyan károkat okoznának a vidék iparának és kereskedelmének, mint az a megszámlálhatatlan sok kedvezményes vonat, amely a vidék fogyasztóközönségét szállítja Buda­pestre, tehát elvonja a vidék kereskedelme és ipa­ra elöl. A színházi vonatok elsősorban a művé­szeti fogyasztóközönséget vinnék fel, amit elsősor­ban természetesen a vidék színházi kultúrája érez­ne meg, de ezen keresztül megérezné a kereske­dőim is, az ipar is. A terv ellen éppen olyan ha­tározottan tiltakoznunk kell, mint ahogyan min­den olyan akció ellen tiltakozunk, amely a fővárost favorizálja a vidékkel szemben. KÖRMENDY MÁTYÁS — Mindenesetre hálás köszönettel adózom an­nak az újságírónak, aki éberségével idejében nyil­vánosságra hozta azt a lehetetlen tervet, hogy a vidéki közönséget hetenként olcsó filléres utazási kedvezménnyel színházlátogatás céljából Buda­pestre toborozzák és hogy nekünk, iparosoknak módunkban van jó előre a terv ellen a legerélye­sebben tiltakozni. A szegedi iparosok teljesen le­rongyolódtak, a munakaalkalom úgyszólván a mi­nimumra csökkent és most még attól a kevés Kpdd, 1957. március 2. A­ szegedi bérautósok a régi standrendszer visszaállítását kérik a rendőrségtől Már csak 28 texi van forgalomban (A Délmagyarország munkatár­sától.) Január el­sején az államrendőrség új rendszert léptetett életbe a bérautósoknál. Bevezették az úgynevezett körforgalmat, amely abból áll, hogy az egyes taxicsoportoknak kéthetenként változtatniuk kell a standjukat. Azelőtt az volt a helyzet, hogy az egyes taxicsoportok a meghatározott helyen állomásoz­tak, így a Tisza-kávéház, a Hungária-kévéház, a Próféta-étterem és a DMKE előtt voltak az autó­standok. A taxisok már kezdetben elégedetlenkedtek az új beosztással és azzal érveltek, hogy elvesztik azt­ a közönségüket, amely a megszokott helyükön szokta őket keresni. Most a szegedi bérautósok­ valamennyiük aláírásával ellátott kérvényt nyújtot­tak be a rendőrséghez, amelyben kérik, hogy a régi rendszert állítsák vissza. A standokat nem­ változtatnák, csak a DMKE elöl telepítették át a taxik várakozó helyét az OTI Tisza Lajos-körúti frontja elé. Ezenkívül a Szeged-állomás előtt he­­tenkint felváltva 4—4 taxi állomásozna, a rókusi pályaudvarnál pedig 1—1 kocsi. — Ez a beosztás valamennyiünket kielégítene 1—1 mondotta egy régi szegedi bérautós. Ettől re­méljük azt is, hogy némikép javul a keresetünk, mert bizony mostanában nagyon rosszul megy ne­künk. Ez idő szerint 28 taxiautó van forgalomban, egy év alatt majdnem a felére csökkent a szám, mert még az állandó karbantartás költségeit sem keresték meg a legtöbben. Az állandó stand vis­­­szaállítása talán némikép segít rajtunk, bízunk ab­ban, hogy a rendőrség teljesíti egyöntetű kíván­ságunkat.__________________________________ HÁZTARTÁSI PAPÍRÁRU Mignon hüvely, 1-es, 130 drb ——.24 Papír tálca 0-ás, 30 drb —.24 Cakkos tortapapír kerek, 25 drb —.24­1 doboz 50 drb levélpapír borítékkal —.08 KERTI TÖRPÉK Álló törpe 27 cm —.48 Fekvő törpe 16 cm —.4S Álló gólya 55 cm —08 Álló törpe 45 cm —.88 HÁZTARTÁSI ÜVEGÁRU Kompótos üvegtányér 6 drb —08 Préselt nagy üvegváza —78 Alföldi sörös pohár fél literes­­—­48 Éva metszett vizes pohár 3 drb —82 MÁRCIUSI JELVÉNYEK, ZÁSZLÓK Márciusi „Turul” jelvény —08 Márciusi „zászló” jelvény —­08 Műselye­m nemzeti jelvény Petőfi képpel —­10 Nemzeti vászon kis zászló 15x9 cm —.24 ÉLELMISZEREK Félsovány sajt, 10 deka —.14 Pogácsa sajt, 1 csomag 5 drb —.15 Pisztráng 1/5-ös doboz —.89 PÁRISI HIGY ÁRUHÁZ RT. kreOia. CSCKONICS 4a KIS5 UCCA SAROK

Next