Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 26. szám Szerda, 1939. II. 1. A román külügyminiszter belgrádi utazása Az új középeurópai helyzet és a jugoszláv-magyar közeledés a tanácskozás programján Bukarest, január 31. Gafencu román külügyminiszter uuazott Belgrádba. A kormány hivatalos lapja szerint Gafencu szükségesnek látta, hogy a balkáni államok együttes bukaresti tanácskozása előtt érintkezést keressen Szlojadinoviccsal és a két ország érdekeit még e tanácskozás előtt összehangolja. Belgrád, január 31. Gafencu román külügyminiszter látogatását jugoszláv részről érdeklődéssel várják. A román külügyminiszter útja kétségtelenül az új középeurópai helyzettel áll kapcsolatban, különösen pedig az egyre javuló magyar—jugoszláv viszonnya. Belgrádban azt hiszik, hogy Gafencu most már bele szeretne kapcsolódni a Duna-medence újjászervezésébe. A belgrádi megbeszélések alkalmával érinteni fogják a kisantant további fennmaradásának kérdését is, amely a mai helyzetben már alig indokolható meg. Mindamellett azt hiszik, hogy a végleges döntést ez alkalommal még nem hozzák meg, hanem inkább csak előzetes eszmecseréket folytatnak. —oOo— Madridnál újabb hadműveleteket kezdtek a nemzetiek Páris, január 31. A spanyol menekültek nagy tömegekben özönlenek Franciaország területére. A köztársasági katonákat csak a legnagyobb nehézségek árán sikerül visszatartani, ennek ellenére mintegy ezer katonának sikerült átlépni francia területre; a menekülteket leszerelték és két nap óta szigorú őrizet alatt tartják. Nyugtalanítóvá teszi a helyzetet az a körülmény, hogy a menekültek körében járványos betegségek törtek ki. Igen nagy nehézségekbe ütközik a menekültek élelmiszerellátása. Angol lapok haditudósítói azt jelentették, hogy a nemzeti csapatok folytatják előnyomulásukat a katalóniai fronton. A köztársaságiak ellenállási kisérletét a nemzetiek megtörték. Madrid ostroma Londoni jelentés arról számol be, hogy Madrid ostroma kedden reggel megkezdődött. A hajnali órákban a nemzeti tüzérség megkezdte hadműveleteit a főváros ellen. „A háború tovább tart“, — táviratozza Miaya London, január 31. Miaya tábornok táviratot küldött az „Evening Standard“nak, amelyben a következőket mondja: „Madridot és a többi területet sohasem fogjuk feladni, hacsak el nem esünk valamennyien. Senki se higgje, hogy a háború hamarosan befejeződik, mert Barcelona elesett. A háború tovább tart." London, január 3. Kedden az angol alsóház újból összeült a karácsonyi szünet befejeztével. Arra a hírre, hogy Chamberlain fontos külpolitikai kijelentéseket tesz, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Az ülés elején ifjabb Henderson Artúrnak, Hitler hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondotta: “ Üdvözlöm Hitler kancellárt tegnapi beszédének ama kitételéért, amelyben hangsúlyozta, hogy az angol és a német nép közötti kölcsönös nyugalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány és a nép teljes mértékben osztozik. Sir John Nall képviselő megkérdezte: Folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és a német kormány között. Chamberlain: Nem. Schmith képviselő felvilágosítást kért a csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain így felelt: A kincstári kancellár már nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával folytatott kölcsöntárgyalások befejezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a cseh-szlovák és a magyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Az interpellációk befejeztével Chamberlain tájékoztatta a Házat római látogatásáról. — Útközben Parisban találkoztunk a francia miniszterelnökkel — mondotta — és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány között régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. — Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette — folytatta —, hogy Olaszország politikája békepolitika. Olaszország békét kivon minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. Különösen örvendetes volt azon ígérete, hogy szükség esetén számítani lehet szolgálataira. Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a Berlin—római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal. — A külügyminiszter és én hosszú megbeszélést folytattunk Mussolinivel és Ciano gróffal. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk, megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű jellegűek voltak. — A Földközi-tengert illetően Mussolini megelégedését fejezte ki az angol-olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy Olaszországnak Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy, gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járni eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. — Hasznos beszélgetést folytattunk — mondotta ezután Chamberlain — a leszerelés kérdéséről. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleménye tekintetében. — A zsidókérdést illetően kiderült, Mussolini úgy érzi, hogy ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva általános vonalakban kell kezelni. Ami a Cseh-Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, hogy elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a cseh-szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést kell elintézni: T. Cseh-Szlovákiának magának belső alkotmányát, _ 2. Cseh-Szlovákia semlegességének kinyilvánítását, , 3. A határoknak a helyszínen való megvonását. Beszéde további során Chamberlain a Vatikánban tett látogatásával foglalkozott. Miután a miniszterelnök befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során A 111 ee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére* megnyitotta a külügyi vitát. Hosszabban foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással és a francia-olasz viszony kiéleződésével. Chamberlain kijelentette, hogy az angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt és a mostani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak megváltoztatására. Világos, hogy a spanyol kormány oldalán való beavatkozás csak akkort változtatná meg a helyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. — Úgy látom — mondotta Chamberlain —, hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a benemavatkozás politikájával, a béke veszélyben forgott volna. — Római látogatásom — mondotta —* megerősítette a barátságot Anglia és Olaszorszár között, de nem gyengítette viszonyán^ Chamberlain válasza „A római látogatás megerősítette a barátságot Anglia és Olaszország között ,de nem gyengítette viszonyunkat Franciaországgal” ,,Hitler beszéde azt bizonyítja, hogy Németországnak épp úgy szüksége van a békére, mint más államoknak”