Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

5 D f. r m a r, y a r o r s 7 ä n niISVÉI 1 CIPŐVÁSÁR! IrA«*.*« Tavaszi dívatcipők minden szinben S.T.itK"h­íí"! Z­S­U­R­K 6 cipőüzlet, Kossuth L. sugárul 6. kötelességének tartja rámutatni a törvényja­vaslatban rejlő hibákra és veszélyekre.­­ Ez a javaslat már nemcsak magyar ál­­lampolgár­okról, hanem híveiről, keresztény testvéreiről szól. Ha keresztény Magyaror­szágról beszélünk, a keresztény elveknek ér­vényesülniük­­ kell minden vonalon és nem tartja szerencsésnek, hogy ez a javaslat ke­resztény és keresztény állampolgár között különbséget tesz. Ha a javaslat a külföldi zsidók bevándorlását akarta volna megaka­dályozni és a zsidók társadalmi és gazdasági előretörését visszaszorítani, más elveken kel­lett volna felépülnie. Ő — folytatta a her­cegprímás — különbséget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény életbelépte előtt már magyar állampolgárok voltak és azok között, akik nem. Ezt a törvényt nem tartaná kiterjesztendőnek azokra a zsidókra és azoknak leszármazottjaira, akik a törvény életbelépte előtt magyar állampolgárok vol­tak és akik keresztények lettek. Hiszen nem terjed ki ez a javaslat semmi más fajit­ár­a, vagy mongol keresztény állampolgárra sem. Nem kellene kiterjeszteni ezt a törvényt azokra sem, akik büntetlen előéletűek, akik a magyarságba asszimilálódtak, vagy eziránt való hajlandóságukat cselekedeteikkel igazol­ták, vagy ez a szándék vélelmezhető. Más oldalról bizonyos kiterjesztéseket ja­vasolna. Így például azokra az izraelitákra vonatkozóan, akik büntetett előéletűek, nem asszimilálódtak és ez nem is vélelmezhető róluk. Az ilyeneket valóban nem kell a kö­zösségbe befogadni. Kiterjesztené a javaslat hatályát olyan zsidókra, akik jog szerint iz­raeliták, vagy megkeresztelkedtek, de aztán felekezet nélkü­liek lettek. G­­­a­tt­f­e­l­d­e­r Gyula megyéspüspök mondotta el ezután beszédét, amelyet szó­szerinti szövegében közlünk lapunk harma­dik oldalán. Ravasz László református püspök egyetért ab­ban, hogy zsidó­kérdés van és ezt meg kell oldani, még­pedig a keresztyén magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül.­­­ Küszöböljük ki­­ a javaslatnak azt az ere­dendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbé szaba­dít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire bántja és az asszimiláció útján vissza­­löki azt a zsidóságot, amely lélekben és magyar­ságában már hozzánk hasonult. Nagyon helyes volna, hogy olyan állandó bizottságot létesítené­nek, amely minden egyes Cselben titkos szavazás me­llett döntene a felvetett kérdésben, határozatát közzétennék a hivatalos lapban i­­ v " Raffay Sándor evangélikus püspök a javaslatot általánosságban elfogadja, mert el nem fogadása nemzeti szem­pontból rendkívül nagy kellemetlenségek elé állít­hatna bennünket, de a javaslat néhány pontja ko­moly anrgodalmakka­l tölti el. Megadott állampol­gárságot Szerinte csak hazaárulás esetében sza­­bad valakitől megvonni. Az 1807. évi XVII. tő­ke­ teljes polgárjogot nyert zsidó családok le­származóit nem tudja jó lélekkel megfosztani ed­dig élvezett és legtöbbje által megszolgált állam­­polgári jogai­tól. Ha vannak, akik nem érdeme­sek ezekre a jogokra, azokat törvényszerű elbírá­­l­ás alapján meg lehet ezektől a jogoktól fosztani, de egészében véve nem tudja a zsidóságot ezzel k iirtani. Aki meg van­ keresztelve, az keresztyén ember. A visszazsid­ósítást teljes egészében ki kellene zárni a javaslatból. Szüllő Géza­ volt a következő felszólaló, aki kijelentette, hogy egyetért a hercegprímás. Valamint K­assay és Ku­vasz László meghatározásával a kereszténység tekintetében. A javaslat legveszedelmesebb részé­­nek tartja azt a lelkiséget, amely az asszimilációt akarja kizárni úgy, hogy a disszim­iláció ellen nem foglal állást. Ebben az országban nem lehet fajelméletet fenntartani és erre például hozza fel azt, hogy magában a kabinetben öt idegen nevű miniszter foglal helyet. Ebben az országban nem az asszimilációt, hanem a disszimilációt kell meg­gátolnunk. Én már sokféle törvényhozást láttam — folytatta —, láttam a csehek, az osztrákok tör­vényhozását, de ilyen konfúzus szövegezéssel még nem találkoztam. Ez a törvény jogfosztást jelent, jelenti a jog területéből való letérést, ez a tör­vény rést üt az alkotmányos szabadság és egyen­lőség elvén. Nekünk, kis nemzetnek, nincs más erőnk, csak a jog. Az erőszak, a fegyver hatalmát a joggal szemben nem fogadhatjuk el. Szilágyi Lajos: Országszerte beszélik, hogy a kormány nyomásra terjesztette elő a javasla­tot, mégpedig illetéktelen külföldi befolyásra. Nem akar a miniszterelnök részéről nyilatkozatot provokálni, még legnagyobb politikai ellenfeléről sem tételezi fel, hogy képes vo­la külföldi nyo­másra javaslatot terjeszteni a magyar törvény­hozás elé. Teleki Pál gróf miniszterelnök­: Megmond­tam a képviselőházban és itt is, hogy a magunk lábán állunk. Ameddig én itt ülök, addig a magunk lábán állunk. W­e­k­e­r­l­e Sándor szerint az előző zsidótör­vény megfelelő végrehajtásával a zsidókérdés tárgyi részét meg lehetett volna oldani. Javasla­tot terjesztett be, hogy egy szőkébb bizottságot küldjenek ki a felsőház által kívánt módosítások­nak a kormánnyal való megbeszélésére. A délutáni ülés A bizottság délután folytatta ülését. írónál­ György báró csatlakozott Wekerle Sándornak ahhoz az indítványához, hogy az együttes bi­zottság albizottságot küldjön ki és kérte, hogy módosításait az együttes bizottság nyújtsa át az albizottsághoz. Hegedűs Lóránt általánosságban sem fogad­ja el a j­avaslatot, mert felfogása szerint ellen­kezik a keresztény és nemzeti szemponttal Mindkét vonatkozásban visszamegyünk a javas­lattal, nem pedig előre. Szőke Gyula a legnagyobb hibát abban látja, a javaslat első szakasza megállapítja, hogy ki a zsidó és azután annyi kivételt tesz, hogy nem tudja, marad-e egyáltalán zsidó. Ugyanakkor azonban nem tesz a javaslat egy igen fontos megkülönböztetést azok között a zsidók kö­zött, akik már évszázadok óta itt vannak, akik újabban vándoroltak be és akik legújabban jöttek. Keszthelyi Gyula felszólalása után az elnök az általános vitát bezárta és Tasn­ádi Nagy András igazságügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Álláspontja szerint — mondotta — a zsidóság a maga nagy töme­geivel nem akar s ha akar, sem tud beleolvadni a magyar keresztény nemzeti életbe. Hivat­kozás történt arra, hogy lehetetlen helyzetek állanak majd elő. Egyetért ezzel, de ennek nem a törvényhozó az oka, hanem a házasság­­kötő keresztény fél, akinek teljesen mindegy volt, váljon házastársa zsidó marad-e vagy sem. — Nem osztja érdemben azt a felfogást, hogy a javaslat legkevésbé is érintené az egy­házak autonóm jogát azoknak a kérdéseknek Női tavaszi kabátok, választékban P. REICH ERZSI cégnél. Főuostával szemben. Szombat, TQ3Q. április T. ÖRÖM NÉZNI SIECSMüflfti szemüvegen ! Létszerész*szakü­zlet, Keleman-utca 12. rendezésében, amelyek az egyház hatáskörébe tartoznak. Igenis, az egyházak határozzák mert azt, hogy kit kell kereszténynek tekinteni. K­e­­resztény az, akit megkereszteltek és ezen t­í­ ven a javaslat semmiféle változtatást nem tesz. Keresztény marad továbbra is, csak a törvény rendelkezései szempontjából tekintendő nem­ izraelitának, hanem zsidónak. Hogy valaki megkeresztelkedett, még nem köve­tkezik az, hogy oly megbízható, olyan teljes lelkű ma­gyarrá vált, mint amilyennek azokat akarjuk elismerni, akik magyar voltuknak minden jo­gában, előnyében részesítendők. — Teljesen azonos felfogásával Glattfel­der Gyulának az a nagyszerű megállapítása, hogy meg is van a zsidó szellem, ezt észre kellett vennie magának a zsidóságnak is. Glattfelder Gyula azt is mondta, hogy a ke­resztény társadalomnak joga van az egyen­­súlyi helyzetet helyreállítani. Hogyan állít­suk azonban helyre, ha nem hozunk tör­vényt, vagy ha a törvényben nem a helyzet­nek megfelelő energikus intézkedést teszünk? Nyugodt lélekkel mondom, hogy sem őt, sem azokat, akik a törvényt a parlament elé hozták, sem szenvedély, sem gyűlölet nem­ vezette ebben a kérdésben. Fáj minden em­beri megbántódás, de ezeknek az egyéni ba­joknak mégis elébe kell helyezni a nemzet­i jövőjét. Teleki Pál gróf miniszterelnök szólalt fel. — Elsősorban azt kérném — mondotta —■, ne méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a­ zsidóságot diffamáló javaslatnak tekinteni.­ Itt semmi üldözés, semmi más hasonló érzés nem vezet. Legalább engem nem vezet. En­gem semmiféle idegen mentalitás nem veze­­­tett, tisztán a magyar gondolkodás alapján állom ezt az álláspontot és állom nemcsak, ma, hanem húsz esztendő óta. — Nyilvánvaló, hogy fajról is lehet be­­­szélni. Mindazonáltal nem erre helyezem­ most a fősúlyt. Szó volt arról, hogy a zsidó­­­ság a kovász szerepét játssza. Igen, de ha sok kovászt teszünk a kenyérbe, az nem­­ ehető, ha keveset teszünk, akkor jó.­­ Most még egyre szeretnék kitérni.­­Krr rá, hogy én mélységesen fájlalom azt, ami ezt a bizottsági tárgyalást megelőzte, hogy­ Károlyi Gyula gróf, aki a javaslattal szemben való állásfoglalást vezette, miutánt én utoljára beszéltem vele, szükségét láttam annak, hogy felsőházi tagságáról lemondjon­.­ Én sem őt, sem mást nem igyekeztem úgy befolyásolni, hogy ebben bármiféle kény­szer, vagy bármiféle olyan nyomaték legyen, amely túlmegy azon a határon, amely egy­részt jogom, másrészt kötelességem. .— Ami a közgazdasági hatásokat illeti — fejezte be a miniszterelnök — ezekkel tisztá­ban vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy közgazdaságilag nehéz helyzetet fog terem­teni a javaslat. Sajnos azonban a történelem­ most úgy hozta magával, hogy gazdasági, szociális és nemzeti problémák megoldása egy időbe esik. Szembe kell néznünk ezzel, akár akarjuk, akár nem. A felsőház bizottsága a miniszterelnök fel­szólalása után elfogadta a javaslatot a rész­­letes tárgyalás alapjául. Ezután 46 szavazat­tal 24 ellenében elfogadták W­e­k­e­r­l­e Sán­dor indítványát, amelynek értelmében albi­zottságot küldenek ki a r­érletekre vonatkoz­ó javaslatok megtételére. Az albizottság szom­baton délelőtt ül össze. Pleőnírásból olcsón elad 4 4 Dór bril­­liáns függd, 4 dm. DriMóns sísürü. Arany női és férfi órák, karórák. Arany ametiszt köves gyűrű. Alpakka evőszer Ezüst kanalak, villák, halas kész el Jd­ 6 órásnál.

Next