Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-01 / 73. szám

II. évfolyam 73. «zim. rSztmod, 1945. április 1, vasárnap Egyes szám­ára 31 fillár ■’A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja Balogh István dr. Független K­sg«*dsp £ r1 Szerkasztöbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpiri Révai József Magyar Kemmtnnhfa Piri fJJ honlapjaiéi. Íriss kíkkisaser­eik. Nagy Imre földmivelésü­gyi miniszter ünnepélyes keretek között megkerüse a föld­reformier vány végrehajtását Parasztünnepség a pusztaszeri Árpád-szobornál A Söfá&géíiyíők ünnepi ebédje a grófi kastély termeiben Nagy Imre beszéde a földek gyors kiosztásáról ’ * A mhmszent­anyási uradalom, a Pallavicini grófok birtokának közepén, a pusztaszeri major mellett elhelyezett Árpád-em­­lékmű hirdeti az ezer év előtti honfoglalást. Március 29-én, a reggeli napsütésben az emlék­mű előtti téren sokasodik a pa­raszti nép, hogy tanúja legyen az innen elinduló új honfogla­lásnak. Az ünnepi hangulatot emelik az enyhe szélben lobogó zászlók, a szegedi munkászene­kar pattogó indulói is. A kiste­lekiek hosszú szekérsorral ér­keznek, a mindszentiek gyalo­gosan, négyes sorokba felfejlőd­ve, sok zászlóval jönnek, de itt vannak a sándorfalviak, csany­­telekiek, pusztaszeriek, algyőiek is. Legalább 3000 paraszt­fej sűrűsödik a szobor körül, Ár­pád késő unokái várják a föl­det, amit az új honfoglalás, a magyar demokrácia győzelme juttat nekik. A tömegből táblák emelked­nek ki nagybetűs felírásokkal. A táblákon fogadalom szavait látjuk: „megfogadjuk, hogy felszántjuk és bevetjük a ma­gyar ugart“, másokon Sztálin marsallt, a Szovjetuniót, a Ma­gyar Nemzeti Kormányt, Nagy Imre földmivelésügyi minisztert éltetik. A szekértábort néhány­­ várakozó autó is tarkítja. Autón érkezett Szeged város katonai parancsnoka, Szentes város ka­tonai parancsnoka, a csongrádi parancsnok. Befut egy fekete lakkozású nagy kocsi is, mosz­kvai ujságírócsoport száll ki belőle. Érdeklődve figyelik a tömeget, amely cselédekből, törpebirtokosokból és gazdák­ból áll. A tarkálló tömeg a falu és a nemzet egységét tükrözi vissza. Ott vannak a demokratikus pártok képviselői. A szociálde­mokraták, a nemzeti paraszt­­pártiak, a kommunisták, a kis­gazdák, a polgári demokrata­pártiak, de itt a tömegben el­vegyülve nem pártjaikat képvi­selik, hanem a föld igazságos elosztásának akaratát, vezetik és szervezik a Földigénylő Bi­zottságok munkáját. Új kocsi fut be magyar tisz­tekkel, élükön Orley ezredessel. A tömeg lelkes éljentéssel ^[o­­gadja őket, élteti az új demo­kratikus hadsereget, amelynek tisztikara részt kért a magyar nép győzedelmes ünnepéből. Befut a miniszter kocsim is Nagy Imre Révai Józseffel, a Magyar Kommunista Párt egyik vezető­jével lép ki kocsijából. A tömeg, amely utat nyitott a ko­csinak, a kilépő minisztert azonnal körülöleli és meg nem szűnő éljenzéssel fogadta. Az üdvözlésre kijelöltek, a Puszta­szeri Nemzeti Bizottság, a Föld­­igénylő Bizottság elnökei és Karácsonyi Ferenc főispán alig tudnak hozzá férkőzni. A minisztert a szobor alatti emelvényhez vezetik, a zenekar a himnuszt játsza, az ünnepség megkezdődött. A kalapok le­kerülnek a fejekről, az ünnepi hangulat meghalottá válik. Parasztok állnak a dobogóra Rácz Lajos, a Nemzeti Bi­zottság elnöke nyitja meg a gyűlést. Bevezető szavaiban üd­vözli a Magyar Nemzeti Kor­mányt, Nagy Imre földmivelés­ügyi minisztert, s köszönetet mond Sztálin marsallnak, a Vörös Hadseregnek, élteti a Magyar Hadsereget, majd a megjelent parasztok nevében fogadalmat tesz: — Valóra válik hát az ezer­éves álom: földet és jogokat kapunk. Mi, parasztok tudjuk azonban, hogy a jogokkal sú­lyos kötelességek is járnak és mi megfogadjuk, hogy ezeket a kötelességeket teljesíteni fog­juk. — Szeretni fogjuk a föld­et és megműveljük, bevetjük azt. Tudjuk, hogy minden felszán­tott és bevetett barázda ország­­építő munkát jelent. Építeni fo­gunk, a mi országunkat építjük. — A magyar parasztság is­meri most már belső és­ külső , ellenségeit. Harcolni fog ezek ellen, hogy megsemmisüljön a reakció, hogy szabad és függet­len legyen az ország. Meg fog­juk védeni a földet, a magunk földjét, a magunk hadseregével, az új Nemzeti Hadsereggel. Gémes Antal a második szó­nok. Mint az előtte szóló, ő is paraszt, földmunkás, a falu is­mert és köztiszteletben álló szabadságharcosa, akit az igény­lők bizalma emelt a Földigénylő Bizottság elnöki székébe. — Köszönetet mondok a Ma­gyar Nemzeti Kormánynak, Nagy Imre földművelésügyi miniszternek, a Nemzeti Füg­getlenségi Front pártjainak a nagybirtokok felosztásáért, a parasztság gazdasági és politikai felemeléséért. — Hálás marad örökké a nép és hűséges a magyar demokrá­ciához, amely törvénnyel és a földek kiosztásának megkezdé­sével igazolta, hogy valóban a népet szolgálja, magának a népnek uralma. Várjuk a kor­mány rendeleteit, azokat i­s híven teljesíteni fogjuk. Vállal­juk az áldozatokat, mert most már tudjuk, hogy minden csepp verejtékünk a magunk javára hull. A tömeg éljenzi szónokait. A hangulat lelkes, a szobor felé sűrűsödő nép megérti a szno­bokat, akik az ő nyelvükön, az ő gondolataikat fejezik ki. Be­széd közben bólintgatnak. Egy­­egy mondat végén kitör az él­jenzés, így fogadják Nagy Imrét is, amikor szólásra emelkedik. Most még jobban összezáródik a tö­meg. Mindenki látni akarja a beszélő minisztert, aki moso­­lyogva áll a föld népe között Ez érzi, hogy nagy barátjuk szól most. ő az, aki a törvényt csinálta, aki 25 esztendeje azért verekszik, hogy a magyar föld dolgozói magukénak tudják ezeréves jussukat. Magy Imre fölömmelésügyi miniszter beszéde Magyar testvéreim! Eljöttem hozzátok, hogy ta­núja legyek annak a nagyszerű pillanatnak, amikor a magyar föld népe megkezdi a feudális Magyarország teljes és végleges megszüntetését, amikor megkez­di a nagybirtok felett kimon­dott utolsó ítélet végrehajtását. Eljöttem együtt örvendezni ve­letek. Valóvá válik a föld népé­nek évszázados álma : azé lesz a föld, aki megműveli. Ma, idestova 100 esztendővel azután, hogy Kossuth apánk kibontotta a szabadságharc zász­laját, uj honfoglalásra indul el a magyar föld dolgos népe, hogy­­^ír­okba vehesse ősi jus­sát. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés amely igazi népképviselet volt és a magyar nép igazi arculatát juttatta kifejezésre, kinyilatk­oz­ta­tta, hogy legfontosabb fel­adata a széleskörű földreform végrehajtása. Ennek szellemében cseleke­dett az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány, amikor a birtokreform­hoz fogott, mert szentül meg volt győződve róla, hogy a föld­reform végrehajtásán áll, igyj­­­bukik a magyar dszaoszapán. Az elmúlt nagyed­század alatt keserű leckét kapott a magyar

Next