Délmagyarország, 1948. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-01 / 1. szám

¥ 3% proletárját egyesültetek N(*y­u­ Sk. Beteljesült sí/ k­is jósolatja: egy nyáj, egy akol.­­ Egy vallás van a földön: szabadság! Ail mást vall, rettentően lakai. (Petőfi: 18«) 0k MAGYAR KOMMUNISTA PÁHI DELMIlSTItBQ HUP LAPJM .­­ff. évf. i. Siam. 4BA « FILLÉR Szegjed, 11148 Jan. 1. CsaffirtBfcl 1 SZfiZsiDIK (IJESZTENDŐ ' '\ magyar nemzet legdi­­ '•esőbb korszakához, az '4818?'49-es eseményekhez ve­szi vissza a mai évforduló. A­ kormány nagyon helyesen «ilatk­ozta, hogy a beköszön­tő uj esztendői, az 1948-asi, a m­­agyar szabadságharc és for­radalom emlékének szenteli. A történelem ajándéka, hogy a centenáris esztendőt olyan körülmények között ünnepel­­h­etjük, amikor a valóság tisz­ta fényében vizsgálhatjuk a l­ő év előtti eseményeket, amikor azt mondhatjuk, h­ jrty elfogadtuk és hűen folytatjuk a nagy forradal­mi évek igazi hagyományait. Ez az újévi beköszöntő nem­ alkalmas arra, hogy aprób­­­íros.'­in elemezze az l­> IS -19-es fiafohlényeket és megtisztítsa attól a salaktól, am­it majd­nem száz év lefolyása alatt az ellentétes szellemű törté­­nélmi felfogás reáhalmozott, äte már ma — mielőtt a cen­­itenáris évben minden való­­szi­tóság szerint megjelenő cikkek és könyvek tömege alaposan megvilágítja a kér­dést — néhány ma sem mel­lőzhető nagy tanulságról lé­giéi és kell beszélni .Elsősorban és mindenek­ előtt a szabadságért s­író bitor kiállás az, ami em­­­lékezetessé és követendővé teszi számunkra 1818-at. 1848- b­an 300 éves Habsburg ön­kényuralomnak és gyarmati artnyomásnak akart vegetálni a magyarság olyan körülmé­nyek köz­ett, amelyek távol­ról sem mondhatók kedve­zőknek. A szabadságharcok •£ A népi forradalmak Európá­ban már mind elbuktak, a •­­Szen­tszövetség, amelynek élén az osztrák császár állott, ha­talma teljében volt. Bent az országban sem volt sokkal kedvezőbb a helyzet Az arisz­­tokrácia egy része a császári u­dvarral tartott, a döntő po­­litikai tényező, a köznemes­ség kiváltságaihoz ragasz­kodva, csak felemás módon tudta megoldani a jobbágy­felszabadítást, magyar t>ol­gár­ság ak­" volt, a parasztság szab­adságha­r­cos lendületét fékezték s jobbágyfelszabadí­tás körül tapasztalt visszássú­­rj­ok. Kossuth Lajos és Petőfi Sándor géniusza egyesítette a nemzetet a nagy tettre, a sza­badság kiharcolására. Az elmúlt háború során a magyar nemzet nem volt ké­pes­ arra az erőfeszítésre, amelyet 1948-ban oly nagy­szerű formában kifejtett. A húsz éves fasiszta uralom megbénította a nemzet hala­dó erőit, félrevezette töme­geit. Három év demokratikus fejlődése azonban elég volt, hogy a nemzet zöme, a dol­gozó osztályok magukra ta­láljanak. Az ország erélyesen visszautasította az am­erikai imperializmus beavatkozási kísérletét, amely többek kö­zött arra törekszik, hogy az­­ ősi ellenségünket, a németet állítsa ismét csatasorba a szabadságszerető népek ellen. 1848 -49 hibáiból is tanul­­tt­rtk Kossuth nem volt ké­pes a szomszéd népeket, a szerbeket, horvátokat, romá­nokat, szlovákokat tömörite­­ni a közös ellenség, az oszt­rák elnyomó hatalom ellen s csak jóval Világos után, az emigrációban jött rá arra, hogy a dianavölgyi népek együttes kiállása biztosíthatja a Duna—Tisza táján a sza­badságot és függetlenséget. A népi demokratikus Magyaror­szág a torinói bölcs utasítása nyomán megteremti a baráti jóviszonyt szomszédainkkal és végképpen felszámolja Kossuth Lajos ellenfeleinek, a 07-eseknek, a Horthyknak s­ Szálasiaknak németbarát re­akciós politikáját A népi de­mokratikus Magyarország tu­datosan követi Petőfit, ki szoli­daritást vállalt a misldrai rab­szolganéppel, amely lármát megunva síkra lép, pirosló arccal és piros zászlókkal és a­ zászlókon éspe szent jelszó­val: világszabadság! ! A második nagy tanulsága , 1 1848-nak: a nemzeti füg­getlenség ügye csak akkor győzhet, a nemzet csak ak­kor képes nagy tettekre, ha a népre támaszkodik. A ma­gyar történelmi tragédiáknak, így elsősorban Mohácsnak, amely a levert Dózsa-lázadás után következett, az volt az oka, hogy az uralkodó osz­tály a nép lelkes támogatása nélkül nem tudta megvédeni az országot, a végzetes ki­menetelű első és második vi­lágháborúba is azért léptünk be, mert a népnek csak el­enyészően kevés beleszólá­sa volt az országi ügyeinek vezetésébe. Az 1848-as forra­dalom egyik fő hibája volt a felemás jobbágyfelszabadítás, de még ez is olyan lelkesedés­re bírta a magyar parasztsá­got — legjobb példa erre Sze­g­ed, a nagy mezőváros —, hogy’ a magyar honvédhad­­sereg felszerelés és kiképzés nélkül is, nagy túlerővel szemben győzelmeket tudott aratni és külföldi segítséget kellett igénybe vennie az oszt­rák császárnak, hogy a sza­badságharcot elfojtsa. Az új magyar köztársaság a népi erők felhasználásának tekintetében is levonta negy­vennyolc tanulságai­t. A fel­­szabadulás után kialakult ma­gyar demokrácia a népre tá­maszkodott és fejlődése so­rán egyre inkább kiszélesíti ezt a népi talpazatot. Belpo­litikai életünk legújabb ese­ményei, a választások, mely­ben “a Magya­­r Kommunista Párt lett a legerősebb párt, a nagybankok államosítása a munkásbíráskodás bevezetése azt jelentik, hogy úgy politi­kai, mint gazdasági téren át­léptük az elhalasztó­ vonalat a polgári és népi demokrácia között. A fejlődés iránya ar­ra mutat, hogy a jövőben még fokozottabban fog támaszkod­­ni, mint eddig, a népi erőik­re, a munkásságra, a paraszt­ságra és a szellemi dolgozók­ra. Amikor hároméves demo­kratikus fejlődésünknek ezt a nagy eredményét leszögezzük, nem mondhatjuk azt, ho­gy már nincsenek nagy­ hiányok ebben a tekintetben is. Amen­­­nyiben hiba volt 1848-ban a jobbágyfelszabadításnál a nagybirtok meghagyása, a job­bágytelkek megcsonkítása és a földesúri hatalom egyéb rekvizitum­ainak megtörése, éppoly hiba lenne most, ha meghagynánk m­ai állapo­tukban közigazgatásunkat, az oktatásunkat s nem fejleszte­nénk tovább demokráciánkat politikai és gazdasági síkon. Az uj esztendőben arra kell törekednünk, hogy ne csak ajkainkon hangozzanak a 18-as­­­ ívek, hanem a mai időknek megfelelően meg is valósítsuk azokat. F. L. Valóra váltjuk Kossutht Petőfi, Táncsics eszményeit: a szabad, erős, virágzó Magyarországot Váktori elvtárs újévi nyilatkozata A Szabad­ Nép munkatársa fel­kereste Rákosi Mátyás elvtársat, hogy áttekintést kérjen tőle az elmúlt év politikai és gazdasági kérdéseiről és a jövő év kilátá­sairól. Rákosi Mátyás elv­társ a ké­rd­ésekre elmondotta, hogy gazdasági életünk minden terén egészséges fejlődés tapasztal­ható. Egyre inkább csökken a régi Rr­reunhei­lmzé tőkések hr­­folyása demokráciánk gazda­sági és partita­ életében. Politikai téren is alapvetői változás állott be. M­i az or­szág legnagyobb pártja, a Ma­gyar Kommunista Párt,­­ amely a reakció elleni harcban­­ olyan politikai erélyt, tudást és éb­er­­séget mutatott, amely lehető­vé tette a válságot, gyors és megrázkódtatás nélküli elintézé­sét. Ezekben a harcokban m­eg­­nőtt a magyar demokrácia öntu­data, önbizalma és ereje«. Reményteljesebb a szlovákiai magyar­ság sorsa »Azok a csapások, amelyeket a magyar demokrácia ellensé­gedre mért, gyökeresen megvál­toztatták hazán­k­ nemzetközi je­lentőségét is. A magyar dem­o­­­krácia belső megerősödésével egycsapásra megszűnt a nemzet­­­közi elszigeteltség.* Rámutatott Rákosi elvtárs a Jugoszláviával és Romániával kötött szerződésekre, amelyek­hez hasonlót szeretnénk létre­­hozni többi szomszédainkkal is. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a magyar demokrácia erő­södése hálássá­ tesz a szlová­kiai magyarság sorsára is. Ha a múltban a Dunam­eden­­ce tűzfészek­­ volt, úgy a népi demokráciák a béke bástyájává változtatták. A magyar demokráciával pár­huzamosan megerősödött az eu­rópai demokrácia is. Az ameri­kai imperialistákkal szemben ott áll, élén a Szovjetunióval a­ né­pek szabadságát, függetlenségét és a demokráciát védelmező erők bíbora és ebben a harc­ban •hatalmas új erőforrást je­lent a kilenc európai kommu­nista párt összefogása. Nő a mu­n­k­ásegység­ híveinek tábora A munkásegység kérdéséről Rákosi elvtárs­­ elmondta, hogy“ a magyar munkásosztályra mély­­hatást gyakoroltak a francia, olasz és görög események, to­vábbá a reakció elleni harcunk­ban elért sikerek. Peyer és tár­sainak a­ szégyenletes szerepe, továbbá az ismeretes memoran­dumot benyújtó szociáldemo­krata jobbszárny fellépése is sok munkásnak­ felnyitotta a szemét. Mindezek következtében nyu­godtan el lehet mondani, hogy a mun­kásegy­ és Ulveinek tú­ljár» ma nagyobb és széle­sebb­ mint bármikor az utolsó két esztendőben. Ma már minden öntudatos mun­kás megérti, hogy a demokrácia erőinek felmérhetetlen növeke­dését jelentené, ha a munkás­ságnak nem két egymással ver­senyző, hanem egyetlen egysé­ges­ pártja lenne. Azt is megér­tik, hogy a történelmi fejlődés elkerülhetetlenül az egységes párt felé visz. Ez a felismerés természetesen erősíti a munkás­­egységet. A jövő év teendőit Rákosi elvtárs a következőkben foglalta össze: El kell mélyíteni a termelési versenyt, ami meg fogja erősí­­teni a­ munkafegyelmet is. Az államosítást végre kell hajtani­ és gondoskodni kell arról, hogy megszűnjék az államosított üzel­mek deficitje. Az 1948-as évben a szövetke­zetek fejlesztésének kérdése elő­térbe kerül. Különösen a föld­­­mű­vesszöve­tkezetek fejlesztésé­re kell nagy gondot fordítani. A jövő évben bizonyosan erő­södni fog a munkásegység és a függetlenségi front pártjainak­ együttműködése. Erre szükség is­ van­, mert a demokrácia erő­södött ugyan, de ellenségei még­ nem adták fel a harcot. A­­ belső fronton vereséget szenvedtek, de­ a nemzetközi reakciótól segítsé­get remélnek és ezért tovább, szövik ellenséges terveiket Rámutatott Rákosi elvtárs ar­ra, hogy a magyar külpolitika­ tovább fogja járni a szomszé­dokkal való megbékélés és együttműködés útját. Pártunk feladatai Végül a Magyar Kommunista Párt helyzetéről és feladatairól beszélt: Az elmúlt évben pár­tunk tekintélye, súlya, ereje, befolyása, önbizalma megnőtt Bebizonyítottuk, hogy érdemesek vagyunk a magyar nép b­izalmá­ra. A párt nemzetközi jelentő­­sége is megnőtt. Ezt mutatja az, hogy ott voltunk a kilenc kom­munista párt konferenciáján. Mindez arra kötelez benn­ün­­ket, hogy még többet dolgoz­zunk a nemzet javára, még több áldozattal, fegyelemmel, önkri­tikával építsük és erősítsük a magyar demokráciát és benne pártunkat. Még többet kell ta­nulnunk, még többet kell szol­gálnunk a magyar népet és még következetesebb ’ szívóssággá«, kell harcolnunk a reakciót a régi uri rend maradványaival, szemben. Az 1848-as crilen.k’hnin»? pé­ti: ‹ használjuk fel ‘Arra, hogy lettekkel ifj­ izáljuk, a magyar demokrácián belül mi­­ v­ i­­gyunk a/.ok, akik legküvetke­­zetesebben és sem eredménye­­sesetben váljunk valóra Kos­suth, Petői­, Táncsics eszmé­nyeit és vágyait: a szaftod,, erős, virágzó, népi ^fanyar­­ország m< ‘íirreíntését. , Szeged üdvözli a román nép­­köztársaságot Román Kommunista Párt te­mes megyei bizottsága, Udesen elvitt rsnak Timisoara Abból av. alkalomból, hogy Románia népi köztársaság­gá alakult, fogadja a Magy­ar Kommunista Párt nagyszege­­d 15 szervezeteinek jókívánság­ait, egyben bolfog njeszten­­dőt kívánunk, éljen a román-magyar barátság. I­I. Zöld Sándor ti­kár, országgyűlési képviselő Dr. Titus lonescu prelectul Jud Timis-Toronlal Timisoara A román nép nagy­­ történel­mi jelentőségű eseménye, a demokratikus népi köztársa­ság megalakulása alkalmából Szeged város közönsége és a magam nevében fogadd őszin­te jókívánságainkat. Dénes Leó, Szeged város polgármestere. Dr. Titus Ioncséu prefectul Jud Tlmis-Toronlal Timisoara A román nép előre halad a fejlődés utján. A népi köz­társaság megalakulása nagy örömmel tölt el. Ebből az alkalomból jókívánságaim­a­t küldöm. (Iyáni Imre, Szeged város főispánja.

Next