Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-01 / 125. szám

CSÜTÖR­TÖK, 1950. JÚNIU­S 1.i Miért csökkent a bér a Magasépítési NV-nél ? Különböző hibák a munkamegszervezésben rossz hangulatot keltenek Mint a hangyák a hangyaboly körül, úgy nyüzsögnek a Magas­­építő Nemzeti Vállalat egyik nagy építkezésénél a dolgozók. Munkájuk nyomán egyre maga­sabbra emelkednek, szinte az ég felé törnek a falak, hirdetve azt, hogy a szocialista társadalomban az építőmunka soha eddig nem látott méretekben bontakozik ki. Szerte az országban mindenütt újabb és újabb gyárak, lakóhá­zak, munkásüdülők, kórházak kulturházak nőnek ki a földből. Az építőiparnak, ennek a fontos iparágnak igen nagy feladatai vannak a szocialista építésben. Figyelemmel kísérik fejlődését éppen ezért az országban min­denütt, de tudatában vannak munkaterületük fontosságának, maguk az építőipari dolgozók is, akiknek szintén a javára, élet­­színvonaluk emelkedésére szol­­gál minden egyes új alkotás.­ Mégis ennél az építkezésnél az utóbbi időben a dogozók han­gulata megromlott. Zsörtölődés, hangoskodás, sok esetben károm­kodások zavarják meg a kőmű­vesek kalapácsolásának hangját, a betonkeverő gépek zörejét, az építő munka hangjait. Miért ez az elégedetlenség? A magyará­zat látszólag egyszerű: a dolgo­zóknak — közöttük igen soknak jelentős mértékben — esett a bére az elmúlt hét folyamán. Ez a fizetésesés egybeesett a darab­bérezés bevezetésével és a felü­letes szemlélő azt gondolhatná, — az ellenség pedig azt is állít­­ja —, hogy ennek oka nyilván­ a darabbérezés alkalmazása. Néz­­zük meg azonban a kérdést kö­zelebbről. Gépromlás, cementhiány A bérelszámolók elmondották, hogy átlagosan tíz százalékkal volt kevesebb a bérkifizetés az elmúlt héten, mint­ az azt meg­előzők során. A bérelszámolóban a következőképpen indokolták ezt: Az elmúlt héten egyik nap elromlott öngyulladás folytán a villanytranszformátor, ami az­tán azt eredményezte, hogy egy jó időre leállt a munka javaré­sze. A másik magyarázat pedig, hogy nem tudták biztosítani a folyamatos anyagellátást, ce­­menthiány folytán. Ez annál is súlyosabb volt, mert a terveket a betonozás szerint ütemezték ki. Nyilvánvaló, hogy ez a két esemény is gátolta a dolgozókat abban, hogy magasabb teljesít­ményeket érjenek el és így, ter­­mészetesen magasabb bért. De a jó termelési eredmények elérése útjában más gátló akadályok is vannak s a bérezéssel kapcsola­­­tos elégedetlen hangoknak van­nak még más okai is. Rosszul számolják ki a bért Rácz Károly, az egyik magas százalékot elérő kőműves elmon­dotta, hogy több esetben attól tartanak egyes dolgozók, hogy nem számolják kd jól teljesítmé­nyüket. Például a falazás eseté­ben gátolja az a munkát, hogy amikor az egyik műszak abba­hagyja egy falrész vakolását, a másik nem folytatja ott tovább, hanem új falba kezd bele. Ez pedig azért van, mert attól tart, hogy nem számolják ki pontosan a részleg munkáját. Elmondotta azt is, hogy több esetben a rossz munkamegszervezés folytán ka­­pun belüli munkanélküliség van, mert túl sok szakmunkás tömörül időnként össze egyes munkák végzésére. Koncz István és Hegedűs Ist­ván ácsoknak más panasza van. Hat köbméter faanyag mintegy hatvan méterre való elszállításá­ért — ami huzamosabb ideig tar­­tó munka —, összesen 2 forint 40 fillért számoltak el. Egy má­sik esetben hét és fél négyzetmé­ter áthidaló zsaluzásért — ame­lyet tíz óra alatt végeztek el használt anyagból —, 6 forint 80 fillért írtak be munkalapjuk­­ra. Mind a két esetben kiderült, hogy Koncz Istvánnak és Hege­dűs Istvánnak volt igaza és va­lóban, ezért a munkáért több járt nekik, mint ahogy azt a reklamációk után Dönczi András ácsrészlegvezetővel együtt a normakönyvből megállapították. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy ebben az esetben is az ácsok méltatlankodtak, rekla­máltak. Késedelmesen javítják a talicskákat Panaszkodtak a dolgozók közül többen azért is, mert a munka­lapra nem előre írják be, mit kell végezni és azért mennyit fognak kapni, hanem utána ve­zetik be az adatokat. Ennek folytán legtöbb dolgozó, amikor végzi munkáját, bizonytalanság­ban van, legfeljebb találgatások­­ra nyílik lehetősége a munkabé­rét illetően. A szállítóbrigád tagjainak is vannak sérelmeik és minden bi­zonnyal ezeknek sem a megelé­gedett, jó hangulat a következ­ménye. A szállító talicskák rom­lanak, többször javításra szorul­nak,­­ hiszen eredményes mun­kát csak jó munkaeszközzel lehet végezni. Mégis már hosszabb ide­­je húzódik annak a kérésüknek elintézése, hogy a javításhoz szükséges talicskárásokat meg­kapják. Mózes István műhelybi­­zottsági tag már egy hete fel­vetette ezt a kérdést, a napokban meg is ígérték, hogy megkapják, ennek ellenére még a legutóbbi időig is kijavítatlan talicskával hordták a téglákat és az építke­zéshez szükséges nyersanyago­kat. Ehhez még csak azt lehet hozzáfűzni hogy ilyen építkezés­nél például talicskaráfoknak is kellene lenni állandóan a raktá­ron. Elkiiszttbt­lhet­ik a hibák Lehetne még sorolni ezeket a különböző kisebb,nagy­obb pana­szokat és hibákat, melyek meg­­rontják a dolgozók hangulatát, azonban már ezekből is világosan látható, hogy kiküszöbölhető hi bákról van szó a Magasépítő­kV esetében is, nem pedig arról, mint ahogy azt már a dolgozók is egy­re világosabban látják­­, hogy a darabbérezés lenne az oka a bércsökkenésnek. Heil István pél­dául, aki kiváló teljesítményt ér el, megjegyezte: „Persze, hogy nem a darabbérezés volt az oka a bércsökkenésnek, hanem a munkafolyamatok rossz megszer­vezése, liftállások, cementhiány, melyek akadályozták a munkán­kat”. A hangulat biztosan megjavul a Magasépítő­kV dolgozói kö­zött. Tudják ők azt,­­ hiszen nap­ mint nap látják és érzik élet­­színvonaluk állandó javulását —, hogy dolgozó népünk állama minden intézkedésében az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja. Ha a fenti és azokhoz hasonló hibákat kiküszöbölik a Magas, építő NV-ben, akkor ott is meg­szűnnek az elégedetlenségek, a darabbérezés segítségével a dol­gozók pontosan és jól ki tudják számítani előre is a fizetésüket és újabb serkentő, ösztönző erőt kapnak a több, jobb termeléshez, mint ahogy az a legtöbb üzem­ben már eddig is megtörtént. Elégedetlenség, zsörtölődések Otthonossá, tisztábbá, szebbé teszi az üzemeket A VÖRÖS IN-MOZGALOM A Vorosin-mozgalom Szeged csak­­nem minden üzemébe eljutott már és a dolgozók egymással versenyezve igyekeznek széppé, kellemessé, tisz­tává tenni munkahelyeiket. Nézzünk meg egynéhányat ezen üzemek kö­zül. A Pick-szalámigyár dolgozói a pártértek­eletre vállalták a hen­­es­­üzem gépeinek rendbehozását, az épület bemeszelését. Azonkívül az évtizedek óta az udvaron éktelenke­dő nagy gödröt már be is temették és szépen kikövezték Az iroda fel­­járata eddig kopár volt, most a korláttól egészen az irodaajtóig kis faládikákban virágok nyílnak Az újszegedi Ládagyár dolgozói igyekeznek a lehe­tőségekhez mérten kicsinosítani az üzemek külsejét. A régi, kapitalista időből maradt ócs­ka kapubejárat helyett újat készíte­nek. Az üzem területén, ahol nem raktároznak farönköket, vagy kész­árut, oda fákat ültetnek, nemrég 25 darab fát ültettek el. Az eddig kopár részeken virágoskertet létesítettek több helyen. A munkás-ebédlő, kul­túrterem, üb-iroda és üzemiroda épü­letek elejét is virágok díszítik már és két kertész gondoskodik ápolá­sukról. Ha benézünk az üzembe, ott is változásokat láthatunk. A dolgozók fokozottan ügyelnek arra, hogy gé­pük környéke tiszta legyen. A tisz­tasági mozgalomnak élenjárói Hla­­dek Ferenc, Szemerédi József, Ma­darász Péter gépkezelő. Az ő nyo­mukban halad sok ifjiú és­ idősebb dolgozó, így többek között Sebők Miklós, az üzem egyik legjobb dol­gozója, rajta kívül Simon Erzsébet és még sokan mások, akik felismer­ték a Vorosin-mozgalom fontossá­gát. A Szegedi Kenderben is jelentős változás állott be egy idő óta. Ha a mozgalom megindítása előtt valaki végigment az üzemben, majd felbu­kott a rendetlenül össze-vissza ra­kott ládák között. Nem beszélve ar­ról, hogy a gépeken és környékükön rengeteg por, piszok volt. Most az üzem dolgozóinak több, mint 60 százaléka tisztasági versenyben van és ennek meg is látszik az eredmé­nye, mert az üzemben fokozottan ügyelnek a rendre, a tisztaságra. Nincsenek a ládák és egyéb tárgyak útban, hanem minden a helyére van rakva. Ebben a mozgalomban az ifik jár­nak az élen, akik a szegedi párt­­értekezlet tiszteletére felajánlották, hogy szép virágos keretet létesíte­nek az irodák előtt és ezt meg is valósították. Ha megnézzük a Magyar Kendert, itt is látunk új dolgokat, ami a Vo­rosin-mozgalom megindulása óta jött létre. Nézzük meg talán előbb kívülről. A háború borzalmas nyo­mait már régen eltakarították, az utolsó bombatölcséreket is betemet­ték és helyükön füves pázsit, fa, vi­rágos kert zöldei. A tűzoltók pél­dául a bombázás által felszaggatot­t részt, ahol eddig csak bucka és gaz volt, szépen elegyengették és teniszpályát létesítettek. Az üzem körül 440 facsemetét ül­tettek el, azonkívül sok fu­tónö­­vénnyel és virággal igyekeznek szép­pé tenni munkahelyüket a Magyar Kender dolgozói. Ha szétnézünk az üzemben, kellemes meglepetéssel lát­juk, hogy mennyivel tisztább kör­nyezetben termelnek a dolgozók, mint pár hónappal ezelőtt. A kop­­szoló ablakaiban és az üb-iroda előtt piros muskátlik nyílnak. Belül az üzemben, a gépek körül példás tisz­taság van. A festőüzemrész és a stoppoló sem akar lemaradni, hiszen a dolgozók érzik, hogy tisztább környezetben még dolgozni is kellemesebb Ez a tudat az a hajtóerő, ami a dolgozó­kat arra buzdítja, hogy üzemüket­­ kívül is, belül is széppé, kellemessé tegyék, így a gyár nemcsak munka­­­­helye, de egyben barátságos ottho­­­­­­na is legyen a dolgozóknak. A MUNKABÉR RENDSZERE A SZOVJET IPARBAN ,,Olyan bérrendszert akarunk, amely világos, áttekinthető, a munkás számára lehetővé teszi, hogy bérét könnyen kiszámítsa és egyúttal megfelelően díjazza a több teljesítményt, tehát megfelelő ösztönzést is ad erre a több telje­sítményre.“ (Szabad Nép). A munkabér a Szovjetunióban és a szocializmust építő népi demo­kratikus országokban rendkívül fon­tos szerepet tölt be. Helyes meg­szervezése, annak az ösztönző erő­nek következetes érvényesítését je­lenti, amely a munkásokat a ter­melékenység emelésére, új munka­­módszerek, újítások bevezetésére, a Sztahanov-mozgalom fejlesztésére serkenti. Az egyéni bérezésnek kell érvényesülnie, teljesen helytelen a csoportos bérezési rendszer és nem szabad megfeledkezni a bérezésben előforduló „egyenlősdi“ elleni küzdelemről sem. Sztálin elvtárs, a gazdasági veze­tők 1931. évi értekezletén mondott beszédében az ipar sikeres munkájának hat előíöltétele közé sorolta a mun­kabér egyenlősítése ellen foly­tatott szívós harcot. Sztálin kezdeményezésére jött létre a Szovjetunióban az új bérezési rendszer, amely szerint a munka­bér, a munka mennyisége és minő­sége arányában nő, vagy csökken. A szovjet bérezési rendszer a munka és a felelősség arányában több fokozatra, fizetési osztályra oszlik. Az egyes iparágaknak meg­felelően a fizetési osztályok szám­ban különböznek egymástól, így a gépgyártásban 8, az üvegiparban 10, a téglagyártásban 7 osztály van.­­A­ szakképzett munka, a nem szak­képzett munkához viszonyítva ma­gasabb bérben részesül. Ez serken­tőleg hat a munkásokra a szak­­képzettség emelésében. A szovjet ipar bérezési rend­szerének alapformája a darab­­szám-m­unkabér, amelynek változatai a következők: Az akkord munkabér — amikor az elkészült termelvényeket az egy­ségesen megállapított díjszabás sze­rint fizetik, a progresszív fizetési rendszer — amely minden normán­­felüli termelvényt magasabb áron fizetnek, mint a megállapított nor­ma keretein belül előállítottakat; a prém­iumos fizetési rendszer — amelynél a normán felüli teljesít­ményekért prémiumokat folyósíta­nak. A Szovjetunióban a progresszív és prémiumos munkabérrendszer bevezetésénél két alapelvből indul­tak ki. A munkatermelékenység nö­vekedésének felül kell múlnia a munkabér növekedését, mert csak ilyen feltétel mellett halmozhatók fel megfelelő alapok a termelés ki­bővítésére és a munkabér nö­velésére. A prémiumokra fordított kiadások forrásául csak az önköltségcsökken­tésből származó reális megtakarítá­sok szolgálhatnak és semmi esetre sem léphetik túl az állami munka­béralap kereteit. E rendszer nemcsak a szakmun­kásokra, hanem a segédmunkásokra is kiterjed.­­A­ segédmunkások és ki­segítőmunkások, akik közvetlenül kiszolgálják a műhelyeket, ugyan­csak részesülnek prémiumban, szá­zalékos juttatásban a műhelyek eredményei arányában. E rendszer­ben a prémiumot mutatószám alap­ján állapítják meg, amely kisebb a szakmunkásokénál. Ehhez az elv­hez ragaszkodni kell, hogy helyes viszony legyen a szakmunkások és segédmunkások bére között. A Szovjetunióban nagy figyemet fordítanak a munkakörülményekre és ezeket figyelembe veszik a mukabérek megállapításánál. A földalatti munkánál, a „meleg­­műheyekben”, valamint különböző nehezebb munkáknál magasabb munkabért fizetnek. A munkabér progresszív prémiumos rendszere biztosítja, hogy a munkások és al­kalmazottak a legnagyobb mérték­ben saját érdeküknek tekintsék a munkatermelékenység és a szakkép­zettség emelését, a munkaidő teljes kihasználását és a munka élenjáró sztahanovista módszereinek alkal­mazását. A „Nemzetközi kérdések“előadássorozat második előadása: „A Szovjetunió békepolitikája sikereinek forrása“ Nagy sikere volt a „Nem­zetközi kérdések“ címmel in­dított előadássorozat első elő­adásának Szegeden. Igen nagyszámú érdeklődő hallgat­ta meg ezt az előadást és ezt az érdeklődést igyekszik kielé­gíteni a vasárnap délelőtt 10 órakor, a Korzó Moziban kez­dődő második előadás, mely a Szovjetunió békepolitikájával foglalkozik. Az előadás címe: ..A Szovjetunió békepolitikája sikereinek forrása“. Az előadás nyomán megis­merhetik majd az érdeklődők azt a küzdelmet, amelyet a Szovjetunió folytat a második világháború óta a béke meg­védése, a dolgozók békés jövő­jének biztosítása érdekében. Feltárul az előadás nyomán, hogyan akarják megsemmisí­teni békés építőmunkánk ered­ményeit a háborús uszítók, valamint az is, hogy a Szov­jetunió hogyan fékezi meg az agreszorokat. Az előadás után kitűnő szov­jet filmet mutatnak be a meg­jelenteknek. A vasárnapi elő­adásra a Párt alapszervezetei­nél adják ki a belépési enge­délyeket. Szovjet orvosprofesszorok a közegészségügyi vándorgyűlésen Holnap, pénteken Hódmező­vásárhelyen háromnapos köz­egészségügyi vándorgyűlés kezdődik meg, amely utat mutat a magyar higiénikusok további munkájához. A ván­dorgyűlésen részt vesz Sapozs­­kov elvtárs, az ismert szovjet sebészprofesszor és Petrovszkij elvtárs, szovjet­­ professzor, akik rendkívül nagy segítségére lesznek a magyar egészség­­ügyi dolgozóknak a gazdag szovjet tapasztalatok átadásá­val. A vándorgyűlésen részt­vesz dr Vikol János elvtárs, népjóléti minisztériumi állam­titkár, dr Weil Emil elvtárs, az Orvos-egészségügyi Szak­­szervezet főtitkára, Rostás Oszkár elvtárs, népjóléti mi­nisztériumi főosztályvezető, ezenkívül több egyetemi tanár­, az egészségügyi intézetek ve­zetői, az egészségügyi dolgo­zók küldöttei. Budapest köz­kórházainak igazgatói és fő­orvosai, az ország valamennyi tiszti főorvosa. Június 24 és 25-én tartja meg hangversenyét a Szegedi Szabadtéri színpadon a Fegyveres Testületek 150 tagú fúvósegyüttese Június 24-én és 25-én este 8 órakor a szegedi szabadtéri színpadon a fegyveres testüle­tek együttes hangversenyt rendeznek. Ezen a hangverse­nyen az Államvédelmi Ható­ság, az Országos Pénzügyőri, valamint a szegedi Rendőr Zenekar 150 tagú fúvós együt­tese szerepel és Csajkovszkij, Meyerbeer, Liszt, Erkel és Berlioz-műveket ad elő . A hangversenynek külön kiemel­kedő része még az is, hogy az előadandó művekben megörö­kített csata­jeleneteket a hon­védség tüzér- és gyalogsági egységei érzékeltetik. A do­gozó parasz’ság * boldog jövőjének útját mutatja a „Szabad Föld"

Next