Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

f VASÁRNAP, 1*51. ÁPRILIS 1. Április 4-én méltóképpen ünnepeljük meg a felszabadulás 6. évfordulóját •A magyar d­olg­oz­ó nép április­­ 4-én ünnepli hazánk fels­zabadu­­lásának 6-ik évfordulóját. Hat éve annak, hogy új korszak nyílt meg a magyar nép történe­tében és a munkásosztály vezeté­sével új élet kialakításához kezd­hetett hozzá. Szeged dolgozói is, jelentősé­geihez mérten, méltón ünnepli m­eg a nagy napot. Az ünnep­ség már előző estén megkezdő­dik. Ek­kor osztják ki ünnepé­lyes külsőségek között Szeged új sztahanovistáinak a jelvé­nyeket és okleveleket. Április 4-én délelőtt 10 órai kezdettel koszorúzási ünnepségen róják le a Széchenyi­ téri szovjet em­lékműveknél a város dolgozói szeretetüket és hálájukat fel­szabadítóink, a Szovjet Hadse­reg hős katonái iránt. Délben 12 órai kezdettel a Tamácsi háza közgyűlési termében a Városi Tanács díszközgyűlésre ül ös­­sze, ahol Tombácz Imre elvtárs, a Szegedi Függetlenségi Nép­front elnöke mond ünnepi be­szédet. Este a Szegedi Nemzeti Színházban ünnepi díszelőadás fejezi be felszabadulásunk ün­nepét. A „Dohányon vett kapi­tány“ című szovjet operetett adják elő e­.alkalommal- Az elő­adás előtt Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtó Bi­­zottságának elnöke mond ünnepi beszédet. Magyar írók és művészek békegyűlése Pénteken a Művészeti Szövetségek Házában békegyűlésre jöttek össze költőink, íróink, a zene, és képző­művészet, a színház és film dol­gozói, hogy megvitassák azokat a feladatokat, amelyeket a Béke Vi­lágtanácsának a világ népeihez in­tézett felhívása állít minden be­csületes ember, minden tiszta lelki­ismeretű író és művész elé. A gyűlést Kodály Zoltán nyitot­ta meg, elsőnek Veres Péter, Ros.­suth-díjas iró szólalt fel.­­„­ Mi dolgozni és építeni aka­runk — mondotta. Mi, írók, művé­­szek is azt akarjuk, hogy mun­kánkban elmélyülhessünk. Ehhez pedig béke kell — mondotta — és az építő, dolgozó néppel való min­dennapi szabad érintkezés. Az író és a művész, nem lehet kozmopo­lita, hiszen mindennapi munkájá­val népe életéhez, népe munkájához tapad. Legtisztább példa erre Pe­tőfi, aki a hazája szeretetével és minden népek hazájának és sza­badságának a tiszteletével vonult be az emberiség közös pantheon­­jába. Feladatunk: végrehajtani a Bé­ke Világtanács berlini határozatait, követelni az öt nagyhatalom bé­keegyezményét — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét. Utána Bernáth Aurél, Kossuth­­díjas festőművész, majd Szabolcsi Bence, Kossuth-díjas zenetörténész beszélt a magyar művészek ne­vében. Tolnay Klári Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze szólalt fel: — Érzem, hogy gyermeke va­gyok a hazának, amely munkában és békességben akar virágozni: ma­gyar vagyok. Mint magyar ember, tanúja és részese voltam annak a hatéves küzdelemnek, amely so­rán eltűntek a régi igazságtalan­ságok, hogy a munka kötelessége és a dolgozó ember joga együtt je­­lenjék meg. Tolnay Klári után Parragi György Kossuth-díjas újságíró emelkedett szólásra. — Elől kell járnunk abban a fel­világosító munkában, amely né­pünknek megmutatja, hogy a ber­lini békefelhívás aláírása a leg­szentebb ügy, az egész nemzet ügye, az egész emberiség ügye — mondotta. Zelk Zoltán Kossuth-díjas költő, a „Párbeszéd” című versét szaval­­ta el. Mészáros Ági Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze után sorban emelkedtek szólásra a jelenlévő művészek. Sándor Kálmán író arról beszélt, hogy az amerikai imperialisták ho­gyan torzítják el és gyalázzák meg az irodalmat, a művészetet. Szabó István szobrász, a Képző­művész Szövetség főtitkára így beszélt: — Megtisztelő feladat ma művésznek lenni, mert a népnek alkotunk, de ha le akarják rombolni népünk s magunk művét, akkor nagy elődeink, Zrínyi, Balassi, Pe­tőfi pél­dáját követjük, akik tollal és karddal védték a hazát. A gyűlésen még számos felszóla­lás hangzott el. Valam­­ennyien izzó szavakkal, fora lelkesedéssel jutat­­­­ták kifejezésre azt, ami minden magyar művész, minden hazáját szerető magyar dolgozó szívében ott él: az alkotó munka biztosité­kának, a békének akarását, a béke védelmének harcos elszántságát. EGY NAP országokon át A Német Demokratikus Köztár­­saságról úgy beszél a német nép, mint olyan országról, amelynek munkalendülete és alkotó ereje a Szovjetunió módszereivel és segítsé­gével csodálatos teljesítményeket ért el. Berlin keleti részében egész házsorok épültek fel. Idei ter­­­­vét 109 százalékban teljesítet­­te, kereskedelme a Szovjetunió­­v­­al és a népi demokráciákkal élénk és egészséges. A mezőgazdaság terén is kiemelke­dő eredményről számolhat be és míg Nyugat-Németországban ijesz­tően növekszik a munkanélküliek száma, a Német Demokratikus Köz­társaság területén senki sincsen munka nélkül. A foglalkoztatottak száma az idén eddig 260 ezerrel emelkedett. ★­­ A tőkés országok dolgozói, ha van is munkájuk, olyan nyomor­ban élnek, hogy a legnagyobb ter­­ror ellenére is kénytelenek sztrájk­ba menni, hogy éhbérük valamelyes javítását érhessék el. Franciaország a különböző rendőri megtorlások után tömegével bocsátja ki a ka­tonai behívásokat, hogy ezzel tör­je le a sztrájkmozgalmat. A dől­­gőzök azonban nem tesznek eleget a behívásoknak, ami kellemetlen helyzetbe hozza a függetlenségétől megfosztott francia kormányt, amelyről kiderült, hogy nemcsak kül-, hanem belpolitikáiig is Wa­shingtonból kap minden utasítást. Ezt maga Schuman külügyminiszter vallotta be, amikor kijelentette, hogy a franciaor­szági választások időpontját Acheson amerikai külügymi­niszterrel kell megbeszélnie. Schuman meggondolatlan elszó­lására a De Soir című francia lap megállapította, hogy példa nélkül álló eset az or­szág történelmében­­ idegen külügyminiszterrel megvitatni a választások ügyét, amihez joga egyedül a francia nem­­zetgyűlésnek volna. Az angol kiuzsorázó tőkések elő­ször tengeri erőt kértek, újabban pedig szárazföldi csapatokat az irá­ni olajforrások területén kiütött sztrájk lelörésére. Attlee kormá­nya, amely nem tudná elviselni, hogy a legkisebb mértékben is csökkenjen a kizsákmányolók pro­fitja, nyomban teljesítette a kapi­talisták kívánságát. ★ Miközben az imperialista orszá­gok dolgozói éhezve, csendőrszuro­nyok között kényszerülnek dolgoz­ni, hogy máról­ holnapra tengessék életüket, Csehszlovákiából érkezett je­­lentések szerint a szénbányá­szok bejelentették, hogy ciklu­sos festéssel dolgozva, fejen­ként és műszakonként 4 ton­nát meghaladó átlagtermelést értek el. Hozzátették, hogy ezt a többletet is, amit a szovjet módszerekkel ér­tek el , tovább fokozzák. Töret­­len munkakedvükkel elért termelé­si sikereik révén olyan keresetet biztosítottak maguknak, amilyenre a tőkések országaiban még nem volt példa. . ★ A fasiszta tőke embertelenségére elég megemlíteni, hogy Spanyolor­szágban a hivatalos beismerés sze­rint a havi bérek állaga 30 kiló sza­bad kenyér árával egyenlő.­­A­ piaci árak a háború előtti érté­kéhez viszonyítva harm­incnyolcszo­­ros szintet értek el, a bérek viszont alig három és félszeresre emelked­tek. Egy spanyol szakmunkásnak 3 óra és 40 percet kell dolgozni egy kiló kenyérért. Hasonló a helyzet Tito Jugo­szláviájában, ahol a nép minden tartalékát felélte már. Csak a terrorista csoportok és az amerikai tisztek asztalára kerül bő teríték, akiket a nép annyira gyűlöl, hogy a katonai gyakorlatokra érkezett jenki jampecek már nem mernek egyenruhában nappal az utcán mu­tatkozni. Orgiáikat éjjel rendezik meg a katonaházakban, amelyeket erős készültség őriz a nép harag­jától. Zomborban megtörtént, hogy gyerekek leköpték az amerikai tiszteket az utcán. A jugoszláv politikai emigránsok lapja, a Nova Borba részletesen beszámol arról a fékevesztett fa­siszta terrorról, amelyet félelmében rendelt el a Titó-klikk és amelynek célja bebörtönözni mindenkit, aki a Tájékoztató Iroda híve. A letartóztatottak száma ijesztően nagy, de a nép állja a súlyos meg­próbáltatásokat, mert hittel hiszi, hogy hamarosan jön a felszabadu­lás órája. A Párt és Rákosi elvtárs fordulatot vár a szombaton megkezdődött szabadságharcos szövetség kongresszusától Szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között kezdődött meg a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség II. országos kongresz­­s­zusa a MEMOSZ-székházban. A kongresszus megnyitásán megjelentek: Rónai Sándor elv­társ, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Nagy Imre elvtárs, élelmezési minisz­ter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Nógrádi Sándor elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Szabadságharcos Szö­vetség elnöke, Drahos Lajos elvu társ, az országgyűlés elnöke és mások. A kongresszus küldöt­tei között helyet foglalnak a Szabadságharcos Szövetség bu­dapesti és vidéki szervezeteinek képviselői, azok a dolgozók, akik a termelésben és a szabadság­harcos munkában élenjárnak. Nógrádi Sándor elvtárs, a szövetség elnöke nyitotta meg a kongresszust, tolmácsolta a Párt Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás elvtárs üdvöz­letét. Megnyitó szavaiban mon­dotta: a Párt és Rákosi elvtárs elvárja a kongresszustól, hogy fordulatot jelentsen szövetsé­günk életében, s hogy a kon­gresszus után szövetségünk ha­­­talmas, a nép által szeretett és támogatott sok százezer dolgo­zót magába foglaló tömegszerve­­zetté válik. A díszelnökség megválasztása után Kenéz István, a Magyar Szabadsági]arcas Szövetség fő­titkára tartotta meg beszámoló­ját, majd vázolta a szövetség soron lévő fel­adatait: — Kongresszusunk jelentsen minden téren fordulatot. A mi feladatunk az, hogy erősítsük azt a hatalmas, egész világot átfogó béke­­tábort, amelynek élén a világbéke őre, a mi drága Sztálin elvtársunk áll. A bizottságok megválasztása után, számos hozzászólás hang­zott el. A LENGYEL rádió április 2. és 8-a között magyar zenei hetet rendez. 3 l­obogódíszben ünnepelje Szeged a felszabadulást A Városi Tanács végrehajtó biztottsága felhívja a vá­ros dolgozóinak figyelmét, hogy április 4.én, hazánk felszaba­dulásának évfordulóján a házakat mindenütt lobogózzák fel. E­zé! is fejezze ki a város minden lakosa háláját és szere­­tetét dicsőséges felszabadítónk és a béketábor hatalmas veze­tőereje, nagy barátunk: a Szovjetunió iránt. Lelkesítse a hazaszeretet még jobb tavaszi munkára dolgozó parasztságunkat ’.A haza nemcsak azt jelenti, hogy itt születtünk, nevelkedtünk, itt élünk, dolgozunk. Ennél többet je­lent. A haza jelenti számunkra a békét, a szabadságot, a független­­séget, azt, amiért évszázadokon ke­­­­resztül hi iába harcoltunk, amit a szovjet seregek hoztak el nekünk. Hatalmat jelent, a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges munkásosz­tály hatalmát. Petőfi egy évszázad előtt „sehonnai bitang ember“-nek nevezte azt, aki nem védelmezi ha­záját életre-halálra. Ezek a szavak most igazabbak az igazságnál; nem magyar és nem hazafi az, aki nem törődik a hazával, amely most már az övé visszavonhatatlanul. Hogyan törődj a hazával? Min­den hazafi jelszava a szocializmus építésében: erősítsd, fejleszd, tedd erőssé az országot. Mi fejleszti, mi teszi erőssé a hazát? Szocialista épí­tőmunkánknak mai szakaszában így határozzuk meg: erős ipar, fejlett mezőgazdaság. Országunk ipara k­étmérföldes léptekkel halad előre. Mezőgazdasá­gunk — mint ahogyan a pártkon­gresszus megállapította — nem tar­tott lépést az iparral. Csongrád megye döntően mezőgazdasági jel­legű megye, tehát ezen a területen sok még a tennivaló... Éppen ez­ért a csongrád megyei mezőgazdasá­gi dolgozók ígéretet tettek: fokoz­zák a munka termelékenységet, a termésátlagot, a tavaszi munkában túlszárnyalják a kongresszusi ered­ményeket. Termelőszövetkezeti cso­portjaink dolgozói fogadták: a ta­vaszi munkák határidő előtti elvég­zésével szilárdítják meg, fejlesztik csoportjukat, elmélyítik az egyéni­leg dolgozó parasztok vonzalmát a termelőcsoportok felé. De az állami gazdaságok, gépállomások, a dolgo­zó parasztok is mind készülnek, hogy bebizonyítsák hazafiasságukat az április 4. m­unkafő­ajánlások tel­jesítésével. A hazafiság fokmérője most az: ki hány nappal hamarabb fejezi be a határidőnél a vetést; ki hány mázsa több terménnyel járul a szocialista ország építéséhez. A felszabadulási évforduló előes­téjén vessünk számot: hogyan tar­tottuk be szavunkat, milyen erővel állunk a tavaszi munkálatok nagy csatájában? Oláh András, a sán­­dorfalvi gépállomás traktoristája bátran előállhat és jelentheti: a tavaszi tervét több mint 81 száza­lék­­a teljesítette. Csongrád város és a többi élenjáró község jelent­heti: lefejeztük a zab és az árpa vetését.­­Apátfalva dolgozó p­aszt­jai jóval a határidő, április 20. előtt befejezték a burgonya veté­sét. Elmondhatják-e ezt mindenütt? Nem! Ki mer-e állni például a szen­tesi gépállomás alig több mint há­romszázalékos tavaszi tervteljesíté­­sével vagy Klárafalva dolgozó pa­rasztsága a tavaszi ütemterv 9 szá­zalék körüli teljesítésével? A mi országunk, a mi hazánk a szocializmus építésének nagy csa­táját vívja a Szovjetunió tapasztala­tai alapján.­­A­ győzelem példamutató munkát, áldozatkészséget, magasabb­­rendű munkaerkölcsöt követel. A győzelmet hiúsítja meg, a jövőnket és önmagát csonkítja meg az, aki el­marad, aki letörik a harcban. S a harc színtere most Csongrád megyé­ben döntően a tavaszi mezőgzada­­sági munka! Nem vitás, hogy vannak eredmé­nyeink. Rosszul indult be a tavaszi munka a megyében, de megemberel­tük magunkat, hibáink nagy részét kijavítottuk és az élvonalba értünk. De jelentve ez azt, hogy most már megpihenhetünk? Semmi esetre sem jelentheti. Aki megpihen , az el­marad. Csongrád megye pedig nem maradhat el! Ezt kívánja a tisztes­ség és a becsület. Mit kell tennünk, hogy megszi­lárdítsuk a kezdeti eredményeket és felhasználjuk a további, még jelen­tősebb eredmények elérésére? Azt, hogy még keményebb kritikával és önkritikával vessük fel munkánk hiányosságait és kíméletlenül irtsuk ki azokat. Melyek azok a hibák, amelyeket haladéktalanul fel kell számolnunk? Sürgősen kijavításra szorul a gépállomásokon a normák körül tapasztalható zűrzavar. Az új norma jó, nemcsak teljesíthető, ha­nem túl is teljesíthető. A deszki gépállomáson Ugri János traktoris­ta már az első héten 200 százalék­ra teljesítette normáját. Miből adódik hát a hiba? Ab­­­­ból, hogy nem minden gép­­i állomásunkon ismerik az új nor­­mákat, nem ismertették azokat a dolgozókkal. Sok helyen rosszul ér­telmezik a politikai és a szakmai oktatást. Időhiányra panaszkodnak, így nyilatkozott a sövényházi gép­­állomáson Szili elvtárs is, a gépál­lomás politikai helyettese. Jól je­gyezzük meg: azokon a gépállomá­sokon, ahol nem fordítanak kellő gondot az oktatásra, ahol a dolgo­zók nem ismerik a normát, nem alakulhat ki egészséges versenyszel­lem Ahol pedig lanyha a verseny, a munkában nincs lendület, nem is leh­et jó a teljesítés. Termelőszövetkezeti csoportjaink­nak is van mit söpörniük a házuk elől. Sokkal jobb eredményt tudná­nak elérni, ha még a tavaszi mun­kálatok megkezdése előtt gondot fordítottak volna a brigádok helyes megszervezésére.­­A­ makói „Úttörő" termelőszövetkezetben például szov­­jet módszer szerint minden egyes brigád számára kijelölték a terüle­tet, amelyen a brigád egész évben dolgozik. A brigád felelős a számá­ra kijelölt területért és felelősséget vállal az idei terméseredményért is. Í­gy dolgozik, arra törekszik, hogy a legtöbbet adja az országnak. A brigádokba, a munkacsapatokba be­osztott népnevelők naponkint kivi­­szik a Párt szavát a tagokhoz A Párt szava így anyagi erővé válik a teljesítmények fokozásában, a tavaszi munkálatok határidő előtti elvégz­ésében. Ezt a példát kövesse minden termelőcsoport a megyében, hogy eleget tegyen a pártkongres­­­szus határozatának, amely a szocia­lista mezőgazdaság fejlesztése érde­kében a termelőszövetkezeti cso­portok fokozott megszilárdítását írja elő. Az ország valamennyi megyéje minden erejét latba veti, hogy első­nek jelenthesse a tavaszi munkála­­tok befejezését. Mi is erre törek­szünk, Csongrád megye is erre tart igényt. De a csatában is az a had­sereg győz, amelyik helyesen tud számot vetni az ellenség erejével. Ezért mi sem eshetünk óvatlanság­­ba. Éberségre, forradalmi éberségre van szükségünk­! Nem szabad egy pillanatig se lebecsülnünk az ellen­ség erejét. Megyénkben is számos eset tanúskodik az ellenség nyílt vagy burkolt támadásairól. Kübek­­házán Horváth Pál kulák még egyet­len egy szem tavaszit sem vetett el. Ujszentivánon Huszta Lajosné és Huzsin Bogulya 40 holdas kulákok 40 holdjukból mindössze 1 — 1 hol­dat vetettek be, Hódmezővásárhe­lyen Csáki Dániel 28 holdas kulák szabotálja a vetést, de szabotálnak mindenütt a megyében, akkor és ott, ah­ol a dolgozó parasztság lelkesen végzi a tavaszi munkát. A kulákság fondorlatos támadását látjuk a megyében a vetőmag­­ kö­rül is. Vetőmag van a megyében elegendő. Mégis igen sokan hajla­mosak arra, hogy a kulákság uszá­­lyába esve, vetőmaghiánnyal magya­rázzák késlekedésük okát. Hódme­zővásárhelyen is a vetőmag hiányá­val magyarázták eleinte a késést De amikor a cukorrépa.vetőmag kiosz­­tási jegyzéket átvizsgálták, rájöttek: a város cukorrépa-vetőmagszükség­letének kielégítésére beérkezett ve­tőmag­mennyiségnek még csak a felét vitték ki. Demeter Balázs, He­gedűs Sándor, Gajdár Mihály és a lobbi elszabotálta a cukorrépa-vető­mag átvételét, hogy késleltesse a vetést. Minden községben van még kint tartalékban elegendő vetőmag. Ezeket a készleteket kell feltárni, mert nem késlekedhet egy talpalatnyi földön sem a vetés a megyében. Hazánkhoz, népünkhöz való hűsé­günk megköveteli, hogy lelkesen, becsülettel álljunk helyt abban a munkában, amelynek célja az or­szág erősítése, fejlesztése. A tavaszi mezőgazdasági munkálatok frontján továbbra sem tűrhetünk meg sem­miféle lazaságot. Még bátrabban kell forgatni a mezőgazdasági munka­verseny fegyverét: a szemléltető agitáció­. a verseny során naponkint hirdesse a versenytábla azoknak a neveit, akik lelkes munkájukkal a legtöbbet tettek az országért, a ta­vaszi munkákban elért kiváló ered­ményeikkel bizonyították be haza­fiasságukat. Felszabadulásunk évfordulóján ne legyen egyetlen egy olyan mez­őgaz­­dasági dolgozó sem a megyében, aki ne válthatná tiszta szívvel, hogy a Szovjetuniótól kapott szabadságot jó munkájával védelmezi. Az eredmé­nyek szüntelen növelése, az idei bő termés biztosítása — ez most a leg­tisztább hazafiasság!

Next