Délmagyarország, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

EREDM£SYílNK KISPIDHSTaUlM FORMS« A hős szovjet harcosok vívták ki Szabadságunkat Lehetővé tettük, hogy rálépjünk a szocializmus épí­tésének útjára. Azóta is a baráti szovjet nép állandóan segítő kezét nyújtja építő munkánkhoz. Épül­­hetne-e a Sztálin Vasmű, Komló, Kazincbarcika, November 7. Erőmű, a Földalatti Gyorsvasút a Szovjet­unió segítése, útmutatása nélkül ? Nem érhettünk volna el ilyen ered­ményeket és ezért hálásak a magyar dolgozók a baráti szovjet népnek. A két nép barátságát ez a segítés és hála köti egyre szorosabbá, eltép­­hetetlenné.A szovjet emberek rendelkezé­sünkre bocsájtották a gyakorlati ta­­pasztalattal teli, mérhetetlen gaz­dag kincsestárukat, az élenjáró szovjet munkamódszereket, szak­­könyveket és személyesen is elláto­gattak hazánkba, felkeresték az építkezéseket, a bányákat, a ko­hókat, a textilgyárakat és segítet­tek, átadták munkamódszerüket a magyar dolgozóknak. Nincs Szegeden egyetlen olyan üzem sem, ahol naponta százféle módon ne éreznék a szovjet nép baráti támogatását. Jól emlékszünk még Szeged büszkeségének, Közép- Európa egyik legmodernebb üzemé­nek, a Szegedi Textilművek építé­sére, ahol Makszimeníko elvtárs út­mutatása nyomán már alkalmazták a gyorsfalazás szovjet módszerét A szovjet segítség végig kísérte az üzem egész eddigi életét. A szov­jet gépek beszerelését Andrej Akk­­ezandrovics Pad­omov szovjet mér­nök és két szovjet­ főszerelő irányí­totta. Altuc­ov elvtárs többször meg­látogatta az üzemet, tanácsaival, útmutatásaival segítette elő a Tex­tilművek dolgozóinak murakját. A nyersanyag kihasználására, a gépek helyes karbantartására mutatott rá, elhozta az ivanovi textilgyár szta­­hánov.komplex tervének leírását és azóta is állandóan segítséget nyújt a­­ gyár dolgozóinak. A szovjet ta­pasztalatok felhasználásával jelen­tősen csökkentették a szálszakadá­­sokat, amely a 27-es fonalnál 38 százalékkal, a 34-es fonalnál pedig 16 százalékkal csökkent. Hosszan lehetne felsorolni, ho­gyan döntötték meg a szegedi üze­mek dolgozói is munkájuk során az elavult régit, bekapcsolódva a ki­váló szovjet szakemberek által kez­deményezett szocialista mozgalmak­ba A Szegedi Kenderfonógyárban például — és ez jellemző valamen­­­nyi üzemünkre . 1951-ben 49 szta­hanovista volt, az elmúlt esztendő­­ben pedig már 75-re emelkedett a termelés élenjáróinak a száma. Ki­bontakozott az újító mozgalom is. Míg 1951-ben 178 volt az elfogadott újí­ások száma, addig 1952-ben a szovjet Szakkönyvek tanulmányozá­sa folytán már 275 újítást fogadtak el és vezettek be a termelés foko­zása érdekében. A Vorosin-mozgal­­mat Szegeden a Szegedi Kenderfo­nógyárban vezették be először, melynek nyomán igen komoly ered­ményeik születtek. A Koval.iov­­mozgalom is nagyban segí­t az üzem , meg dolgozóit a terv túl­telj­esí­tésé­ben. A Iuzinszkij-mozgalom beve­zetése a Ruhagyárban és igen sok­­ helyen­ az irodai dolgozók munká­­­­ját könnyítette meg. A szovjet szakemberek végtelen i­degi­sége a magyar munkásokat is­­ olyan kezdeményezésekre serken­­hette, amelyek ma már országos hi­­­­rűvé váltak és a termelés szocia­­­­lista mozgalmai közé tartoznak. t Röder, Deák, Gazda és Loy elv­­i társak kezdeményezései és még több magyar munkás által javasolt­­ új munkamódszerek mind-mind­­ úgy születhettek meg, hogy ren­­­­­­díthetetlenül nyomon követjük a­­­­ Szovjetunió példáját, baráti segít­­­­­­ség­ét felhasználjuk. A nagyszerű 1­1 szovjet példák ösztönzik a ma­­gyar dolgozókat is arra, hogy fo­­­kozzák termelésüket, javítsák a­­ minőséget és még nagyobb, sok­­­­kal nagyobb gondot fordí­tanak az­­ eddiginél az a­nyagtakarékosságra.­­ Nemcsak a szovjet elvtársak 14­ . fogattak el hozzánk és adták át a­­ szocializmus felépítésében a kom­­­­munizmus építésében szerzett ta­­­pasztalataikat, hanem magyar mun­­­­kások is, egyetemi tanárok, mér­­s­nökök, igazgatók mentek el a s Szovjetunióba, hogy onnan gaz­­­dag tapasztala­tokkal térjenek vis­­­sza, amelyeket átadnak dolgozó­■ társaiknak. Kuti Fülöp elvtárs, a­­ Szegedi Ruhagyár igazgatója is ■ a Szovjetunióban három hónapon­­ át tanulmányozta az élenjáró ru­­­házati konfekcióipart és az ott ■ szerzett tapasztalatait már alkal­­­­mazzák az üzemben. A Szovjetunió kiváló szakembe­reinek közvetlen segítségén kívül­i munkánkban gazdagon tudjuk ka­matoztatni a szovjet műszaki köny­veket. A sztahanovisták, az élen­járó dolgozók, az újítók és min­den olyan fizikai és műszaki dol­gozó, aki azt akarja, hogy terme­lése növekedjék és szakmailag is előre haladjon a munkában, eze­ket a gondosan megszerkesztett és kiváló gyakorlati tapasztalatokat­­ tartalmazó könyveket alaposan ta­nulmányozza, felhasználja a min­dennapi munkában. Csonka István a Szegedi MÁV Műhely színháno­ j­vista kocsivizsgálója Scsebljikin 1 elvtárs munkamódszerét vette át és valósította meg a gyakorlatban. A szovjet elvtárs útmutatása se­gítsége nyomán ,,az ország leg­jobb kocsivizsgálója“ címet nyerte el. A szovjet szakkönyvek alap­ján szervezték meg a munkát a­­ Szegedi Falemezgyárban. Szmir­g­nov: ,,Fumirgyártás" című könyve alapján teljesen új­­ alapokra he­lyezték a gyártást. A művezetői és a mérnöki továbbképző anya­gát is szovjet szakkönyvekből állították össze. A Szegedi Egye­tem Fizikai-Kémiai Intézete szov­jet útmutatásokra támaszkodva végezte a korróziós kutatásokat a szegedi üzemekben. Sem elmondani, sem leírni nem lehet azt a felbecsülhetetlen se­gítséget, amelyet a szocializmus építéséhez kapunk a Szovjetunió­tól. Elmaradott a­grárországból ipari országgá lettünk! Hála és szeretet száll a magyar dolgozók szívéből a szovjet nép, a nagy Sztálin felé és köszönjük a pártnak, Rákosi elv­­társnak, hogy biztos kézzel, szün­telenül a Szovjetunió segítségére támaszkodva vezet bennünket az egyre boldogabb jövő felé. Itt a déli határ mentén Szeged mun­kásai is élni tudtak a Szovjetunió adta szabadsággal, keményen har­colnak a tervek túlteljesítéséért. Szeretik a Szovjetuniót, mert sze­retik a magyar népet, drága ha­zánkat. Sikereket értünk el a termelésben, mert felhasználjuk a baráti Szovjetunió segítését, amiért adósak vagyunk. Igaz adós­ságunkból már törlesztettünk, de­­ még jócskán hátralékban vagyunk. Hogy ezt az adósságot hogyan tud­­j­uk törleszteni, erről Révai József elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság II. kongresszusán ezeket mondotta: „Tanulj a Szovjetunió példájá­ból, vedd át és alkalmazd a szov­jet építés tapasztalatait, légy ugyanolyan szilárd és állhatatos,­­ kitartó és bátor, mint a sszovjet nép! . Tanuld meg ugyanúgy leküzdeni a­­ szocialista építés apróbb-nagyobb­­ nehézségeit, mint a szovjet dol­­­­gozó, tanulj meg ugyanúgy har­­­­colni és helytállani, mint a szov­­­­­et nép, ezzel törleszted a magyar­­ adósságot a Szovjetuniónak." j Tanácsnokok értekezlete Szombaton Budapesten a belügy­minisztériumban értekezletet tar­tottak a budapesti városi tanács és a megyei tanácsok végrehajtó­­bizottságainak­ elnökei részére. Az értekezleten megjelent Rákosi Mátyás el v­árt, a minisztertanács elnöke. Rész­t vett az értekezleten Házi Árpád, a minisztertanács el­nökhelyettese, Győre József bel­ügyminiszter, Erdei Ferenc föld­művelésügyi miniszter. Az érte­kezleten Győre József belügymi­niszter mondott beszédet a bü­rokrácia és az elhajlások­ elleni harc kérdéséről. Hazánk felszabadulása ünnepének tiszteletére március 20-tól április 4-ig „Felszabadulási Hetet tartunk A Szak­szer­vezetek XVIII. Kongresszusán Claus Alajos Kossuth-díjas főmérnök jelentette be a Sztálin Vasmű dolgozóinak elhatározását A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusán Kristóf István elv­társ referátuma és Gerő Ernő elv­társ beszéde után Pavel Etanov, a Szovjetunió Szakszervezeti Köz­ponti Tanácsa elnökségének tag­ja, a kohászati dolgozók szak­­szervezetének elnöke, a szovjet szakszervezeti küldöttség veze­tője szólalt fel és tolmácsolta a kongresszusnak a szovjet dolgo­zók millióinak testvéri üdvözletét. Efanov elvtárs ezután ismertette azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a Szovjetunió a kom­munizmus építése során már elért és vázolta azokat a távlatokat, amelyeket a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XIX. kongresszu­sa az egész nép előtt feltárt. — A szovjet állam a béke és a népek közötti barátság követke­zetes politikáját folytatta és foly­tatja. A háborús propaganda bár­mely formája — mondotta a többi között Efanov elvtárs — hazánk­ban a legsúlyosabb vétségnek számít és törvény üldözi. A szovjet nap azért harcol a békéért, mert békés alkotó mun­kával, a természetnek az em­beri haladás és jólét szolgála­tába állításával akar foglalkoz­ni, fel akarja építeni a kom­munista társadalmat, békében és barátságban kar élni más országok népeivel. — Napról-napra nő és erősödik a békemozgalom — mondotta a to­vábbiakban. — Sztálin elvtárs bölcs szavai, hogy ,,a béke lenn marad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésé­nek ügyét és végig kitartanak mellette" — mélyen behatoltak a föld minden részén a becsületes emberek millióinak tudatába, zász­lójukká váltak a békéért, a hala­dásért és a demokráciáért vívott harcban.­­ A szovjet szakszervezetek teljes mértékben támogatják a szovjet kormány békeszerető po­litikáját, segítenek neki a béke megvédésében az egész világon. A szovjet szakszervezetek a nemzetköziség elveihez híven, a szovjet dolgozókat a béke és a mének közötti barátság szelle­mében nevelik. Szakadatlanul erősítik nemzetközi kapcsolatai­kat, aktívan részt vesznek a Szakszervezeti Világszövetség munkájában. — A szovjet nép nagy örömmel figyeli a szocializmust építő népi demokratikus országok sikereit. Ezek az országok a Szovjetunió­val együtt alkotják a hatalmas, békeszerető, demokratikus tábort. Mi önökkel együtt örülünk annak, hogy a magyar nép — miután fel­szabadult a hazai és idegen ki­­zsákmányolók elnyomása alól .— új, boldog életet épít. A magyar nép sikerei az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra területén őszinte örömmel tö­rik el a szovjet em­berek­et. Végül Efanov elvtárs átadta a kongresszusnak a Szovjet Szak­­szervezetek Tanácsa megbízásából azt a díszdoboz­, amelynek fedő­­l­­apján Sztálin elvtárs képmása van, a háttérben a Kremllel. A kongresszus résztvevői hosszan­tartó tapssal ünnepelték Sztálin is Rákosi elvtársat és a magyar is a szovjet nép barátságát. A Szakszervezeti Világszövetség képviseletében Bor­us Bransen al­­elnök köszöntötte a kongresszust is állapította meg, hogy a magyar zakszerveze­i mozgalom nagy se­­gítséget nyújt a nemzetközi" mun­­mamozgalomnak azzal, hogy­­ tevékenyen részt vesz a Szak­ 1 szervezeti Világszövetség nem­­­­zetközi szakmai tagozatának 5 munkájában, erősíti a nemzet­­­­közi szolidaritást és segíti a­­ kapitalista és gyarmati országok s munkásainak harcát a kizsák­­mányolók és elnyomók ellen. Szólt­ arról is, hogy a holland munkásság milyen erőt merít a magyar dolgozók eredményeiből mindennapi küzdelmükhöz. Lelkes taps köszöntötte a kínai szakszervezetek képviselőjének, Csín Cu.ming felszólalását, aki a magyar nép internacionalizmusát emelte ki, amelyről tanúbizonysá­got tett, amikor erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott az amerikai imperialis­ta agresszió ellen hősiesen har­coló koreai népnek és nagy mértékben lelkesítette a kínai népet is az amerikai agresszió­val szembeni ellenállásra és Korea megsegítésére. A kongresszus első napján töb­bek között felszólalt Németh Já­nos, a SZOT ellenőrző bizottsá­gának elnöke. Elmondotta, hogy a XVII. kongresszus óta a tagdíj­bevétel 84 százalékkal, a SZOT és a szakszervezetek költségveté­si kerete 75 százalékkal növeke­dett. Az 1953. évi költségvetésben kulturális célra előirányzott ös­­­szeg közel háromszorosa az 1949 évinek. Az elmúlt években többmillió forinttal járultak hoz­zá a szakszervezetek az állami költségvetésből létesített üzemi kultúrintézmények fejlesztéséhez. Az egyes Szakszervezetek több területi és 12 jól berendezett köz­ponti kultúroitthonnal rendelkez­nek. A SZOT területi kultúrott­­honokat létesített Miskolcon, Pé­csett, Győrött, Veszprémben, Kecskeméten, Egerben és Nyír­egyházán. 1953-ban a szakszerve­zetek közel négyszer annyit irá­nyoztak elő sportcélokra, mint 1949-ben. Az építők, vasutasok, a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók szakszervezete és a többi szak­szervezetek tízezrek számára te­remtettek sportolási lehetőséget új létesítmények építésével, vagy a meglévők fejlesztésével. A szakszervezetek a tagsági dí­jakból 1952-ben közel 22 millió forintot fizettek ki segélyezésre — folytatta. Az üdültetésre felhasz­nált összeg több, mint kétszeresé­re emelkedett, beszélt. Claus méltatta a Sztálin Vasmű jelentőségét, hangsúlyozta, hogy öt­­éves tervünk ipari beruházásai kö­zül is kiemelkedik jelentőségében a Sztálin Vasmű. Amikor az elmúlt év végén Gerő elvtárs a Központi Ve­zetőség ülésén kijelölte a népgazda­ság fejlesztése terén elöttünk álló feladatokat — mondotta —. Külön kiemelte, hogy mindenekelőtt gyor­san üzembe kell helyeznünk terve­inknek megfelelően a Sztálin Vas­művet. Gerő elvtárs szavai a párt állás­pontját fejezték ki és Sztálnváros dolgozói magukévá teszik minden­kor a párt iránymutatását. Ezért mi, a nagyolvasztó épí­tői elhatároztuk, hogy hazánk felszabadulása ünnepének tisz­teletére március 20-tól április 4-ig „Felszabadulási hetet1” tar­tunk, amelynek keretében újabb termelési győzelmekkel bi­zonyítjuk be a felszabadító Szovjetunió iránt, Sztálin elv­társ iránt érzett hálánkat és forró szeretetünket. A felszabadulási hét megtartását élenjáróink kezdeményezése nyomán magukévá tették a kohómű összes dolgozói, a tervek teljesítéséért ér­zett felelősségüket bizonyítva több­­ezer sztálinvárosi dolgozó csatlako­zott már eddig is kezdeményezé­sünkhöz.­­ Végül megállapította: a munkás­­­ osztály országos és nemzetközi egysége fontos záloga a béke meg­védésének. Bármily lázasan is­­ készülődjék a háborúra az Egye­­­­sült Államok ve­zette imperializmus, szilárd meggyőződésünk, hogy a végső győzelem a világ munkás­­osztályáé, a dolgozóké. Csin Cu-ming a küldöttek viha­ros tapsa közben átadta a kínai szervezett dolgozók ajándékát, Rákosi elvtárs aranykeretbe fog­lalt arcképét és egy hímzett vö­rös selyemzászlót, amelynek fel­­j­árat a magyar nyelven:­­rhin<j és Magyarország munkásai! Fűzzétek szorosra egységteket hazátok épí­téséért és a világbéke megvédé­séért folytatott harcotokban!" Ezután pénzügyi gazdálkodás terén tapasztalható hiányosságok­­ról beszélt, majd felhívta a figyel­met a takarékosság minden téren való érvényesítésére. Gazda Géza Kossuth-díjas megállapította, hogy a javaslata nyomán megindult takarékossági mozgalom egyedül a Rákosi Mű­vekben egy év alatt körülbelül 25 millió forint megtakarítást ered­ményezett. Az Ózdi Kohászat dol­gozói 21 millió forint megtakarí­­tásról számolnak be. A Gazda-mozgalom mindezen eredmények ellenére nem vált való­ságos tömegmozgalommá. Nem hoz­ta felszínre mindazokat a lehetősé­geket, amelyek az anyagtakarékos­­ság terén feltárhatók. — A Gazda-mozgalom elterjedé­sét elsősorban a bürokrácia ak­adá­­lyozza. A javaslatokat igen hosszú ideig elfektetik, nem adnak a dol­gozóknak választ és ezért hosszú ak­tatologatás kezdődik. A szakszervezetek sokat segítenek azzal, ha széles körben elterjesztik az egyes gyárak tapasztalatait az anyagmegtakarítás terén és népsze­rűsítik azokat a dolgozókat, akik javaslataikkal nagyobb összegű érté­kes anyagot takarítanak meg. Ez­­után A „Felszabadulási hét“ keretében április 4-ig a Vaskohászati Kem­en­­ceépítő Vállalat dolgozói vállalják, hogy munkájuk jobb megszervezé­sén keresztül a nagyolvasztó léghe­vítő falazásánál átlagban tíz nap előnyt érnek el. A Cső- és Erőmű­­szerelő Vállalat dolgozói a gáz- és levegővezetékek szerelésénél 8 na­pos üzemnyereséget biztosítanak. A Mélyépítő Vállalat dolgozói a nagy­­olvasztó építkezéseinél fennálló át­­lag másfélhónapos lemaradásukból tíz napot behoznak A MÁVAG ko­hószerelési csoportjának dolgozói vállalják, hogy a nagyolvasztó és léghevítő padszerkezetének szerelő­sínéi átlagban 8 napos előnyt biz­­tosítanak. A vállalások maradékat­­lan teljesítésének biztosítására a nagyolvasztó építésénél dolgozó műszaki vezetők vállalják, hogy tö­­kéletes tervfelbontásstl­. sz előfelté­telek biztosításával megszervezik és kordinálják az építkezési munkála­­tokat. — Kedves Elvtársak! Az Ország­nak adott szavunkat meg akarjuk és meg is fogjuk tartani. Célkitűzé­­sink megvalósításának reális felté­telei biztosítva vannak. j Dolgoz­óink akarnak versenyezni, de megkíván­ják a szakszervezeti és műszaki ve­­zetőktől és kérik a pártszerveze­­k­­től, hogy komoly segítséget ad ip’ak a munkához. (Folytass a 2. oldalon) Németh János, a SZOT ellenőrző bizottsága elnökének jelentése Glaus Alajos, a Sztálin Vasmű Kossuth-díjas főmérnöke

Next