Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
fILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! 1. SZÁM V Színes-lélekkel előre új munkasikerek felé Dolgozó parasztok között — új év küszöbén A Tiszatáj téli száma AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA PÉNTEK, 1954. JANUÁR 1. ARA 50 FILLER / Boldogr A kilencedik esztendőtől búcsúzunk, amióta elhallgattak a fegyverek s a világbéke reményében hozzáfogtunk a romok eltakarításához, új életünk építéséhez. Emlékszünk még, hogy el sem ült jóformán a csata zaja, máris felsüvöltött ismét a háborús gyújtogatók gyűlölt hangja. És e hang ismét beleoltotta sok ember szívébe a rémületet és agyába a gondolatot: hát nem remélhetünk? Nem lesz nyugodt, békés életünk? Azóta már válaszolt a történelem s az elmúlt év, az 1953-as év is bizonyítja: van remény. Az utóbbi évek is különösen az elmúlt esztendő fontos nemzetközi eseményei azt mutatják, hogy mindenütt az egész világon a legszélesebb néprétegek meggyőződésévé vált: kétségtelenül lehetséges és szükséges a nemzetközi feszültség enyhítése, lehetséges és szükséges a nemzetközi vitás kérdések tárgyalások útján történő, békés rendezése. A reménység esztendeje az 1953-as év, mert ebben az évben megerősödött az emberek szívében a bizakodás: a háborút el kell és el is lehet kerülni. Győzelmes év volt az 1953. Hasonlóan a többihez, amely a felszabadulás óta eltelt. A győzelem fényei ragyogták be sok napját, de az év elejére mélységes gyász nyomta rá bélyegét. Az a mélységes gyász, amely J. V. Sztálin halálakor a földkerekség dolgozó millióit eltöltötte. A nép százmilliói álltak őrséget gondolatban nagy tanítónk ravatala körül. Közös volt a gyászunk a szovjet néppel s ez a közös megrendülés még acélosabb kapcsolatot teremtett a világ népei között. Megacélozott bennünket a gyász és mi milliókkal tettünk fogadalmat, hogy továbbra is rendületlenül küzdünk a békéért. A mi érdekünk, a népek érdekei a vitás nemzetközi problémák tárgyalások útján történő rendezése. Ezt követeljük mi is a világ dolgozóival együtt. Ezért talált nálunk is élénk helyeslő visszhangra, mint minden országbant a szovjet kormánynak az a nyilatkozata, hogy jelenleg nincsen olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok békekezdeményezésére támaszkodva a népek védelmi mozgalma számottevő győzelmet aratott az elmúlt évben: megkötötték Koreában a fegyverszünetet. ■«Megszületett a nagy reménység» — ahogyan a sok megpróbáltatást átélt hős koreai nép egyik költője megállapította — s a békevédelmi mozgalom résztvevői világszerte fokozott lendülettel láttak hozzá, hogy a koreai fegyverszünet aláírását követő kedvező légkörben megszilárdítsák a «nagy reménységet». Újabb eredmények kiindulópontjává tegyék és további tíz- és százezrekkel értessék meg, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése nemcsak szükséges, hanem lehetséges. Az elmúlt évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az egész világon újabb milliók csatlakoztak a békevédelmi mozgalomhoz, újabb milliók tették magukévá azt az elvet, hogy a nemzetközi vitás kérdések tárgyalások útján is rendezhetők és kell őket rendezni. Tehát van reményük a világ dolgozóinak. De ez a reménység nem válhat passzív várakozássá. Hiba volna azt gondolni, hogy most már sírjia, egyenes az út a tárgyalóasztalokhoz. A nagyhatalmak közötti tárgyalások létrejöttéért folyó harc még korántsem ért véget, hanem új szakaszába lépett. Ez a szakasz kedvezőbb előjelekkel indult, mint az előbbiek, de éppen, mert a tárgyalások lehetősége most küszöbön áll, mert a Szovjetunió javaslata azt eljövendő közelségbe hozta, a békeszerető milliókra, a béke aktív híveire most még nagyobb feladatok hárulnak, mint eddig. Néhány hónappal ezelőtt hazánk fővárosából szólt a béke-világmozgalom vezérkarának, a Béke-Világtanácsnak hangja az emberiséghez. «Mindannyiunktól függ, hogy meghiúsítsuk azok mesterkedéseit, akik akadályozzák, vagy késleltetik a megegyezést. A béke itt van kapunk előtt, rajtunk áll, hogy elérjük. E szavak visszhangra találtak és követik a földkerekség minden országában. Hozzánk is, magyar dolgozókhoz, megyénk, városunk munkásaihoz, dolgozó parasztjaihoz, értelmiségeihez is szólott a Béke-Világtanács felhívása. Hozzánk is szólott, de nem mondhatjuk, hogy mindannyian meg is értettük, mi a tétje ennek a küzdelemnek, hogy mindenki megtalálta a maga helyét és kötelességét a béke védelmében. Ez azt a feladatot jelöli meg számunkra, hogy tovább erősítsük az elkövetkezendő években a magyar békemozgalmat. Boldog jövőnk építésében sok sikert értünk el, amerre szemünk ellát országunkban, megyénkben, városunkban mindenütt a változást láthatjuk. Változott minden, de életünkre, boldogságunkra és még boldogabb jövőnkre törő ellenségeink akarata, célkitűzése nem változott. Mint ahogy azt Hja Erenburg, a nagy szovjet író, a Béke-Világtanács tagja mondotta: „ ... a háború erői távolról sem érzik magukat leterítve. Naivitás volna azt hinni, hogy azok az erők, amelyek éveken át állandó riadókészültségben tartották az emberiséget, könnyen lemondanak célkitűzéseikről”. A tények bizonyítják, hogy valóban nem mondanak le olyan könnyen arról, hogy folytassák a hidegháborút, hogy fokozzák a fegyverkezési hajszát. Nem mondanak le célkitűzéseikről, legfeljebb más hangnemben beszélnek. A világ dolgozói, a világ minden országára kiterjedő békemozgalom résztvevői, a békeharcos hívei azonban nem hátrálnak meg a háború erői által támasztott újabb nehézségek előtt, nem riadnak vissza ezeknek az erőknek az újabb fondorlataitól. A békeszerető emberek az új esztendőben még az eddigieknél ts kitartóbban, türelmesebben folytatják küzdelmüket, amely oly jelentős eredményeket ért el az óévben is. A mi országunk, a mi kormányunk békepolitikát folytat. Mi együttműködést akarunk minden országgal és amikor terveinket, az állam iránti kötelezettségünket teljesítjük, a béke védelmét segítjük, mert a békét védelmező országunkat erősítjük. Ma, az újév, az 1954-es év küszöbén, első napján véssük szívünkbe, hogy nagy és magasztos célkitűzéseink megvalósítása rajtunk áll. Növekvő jólétünk, békénk, szabadságunk a mi tetteinktől függ. A tettektől, amelyek nyomán új sikerek kovácsolódnak üzemeinkben és bő termést adó növény fakad földjeinken. Az óévtől búcsúzó és ez újévet köszöntő cikkben, bár ez a nap komoly számvetés és mérlegkészítés napja, mégsem akarjuk és nem is tudnánk újra felsorolni a sok közül, ha nem is mind, de még a legkiemelkedőbb győzelmeinket sem, amelyeket boldogabb jövőnk, a szocializmus építésében elértünk. Alig van ember városunkban, aki ne hallott, ne olvasott volna ezekről a győzelmekről. Nem akarjuk felsorolni egy kilegyig szűkebb hazánk, megyénk és városunkban nagy munkánk diadalait, nem akarjuk és nem is tudnánk, hiszen hosszú oldalak kellenének, hogy számba vehessük munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a népért dolgozó régi és új értelmiségünk teljesítményeit. Most, az újév küszöbén gondolatunk a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége júniusi és októberi határozatai, a kormány programaiban megjelölt feladatok köré csoportosul. Valamennyien arra a határozatra gondolunk, amely nemcsak az elmúlt év, hanem a most következő évek jelentős állomása és iránymutató forrása. A határozatra, a kormányprogrammra gondolunk, amely új fejlődési szakaszt nyitott meg országunk életében. Új fejlődési szakaszt, amelyet az jellemez, hogy az ipari munkás, a Városi dolgozó, a termelőszövetkezetben egyesült parasztság és az egyénileg dolgozó parasztság egyre nagyobb mértékben fog részesedni a szocializmus építése nyújtotta javakból. Új fejlődési szakaszt nyitott, amelyben a dolgozó nép minden rétegére ki fog terjedni az életszínvonal állandó emelkedése. Ezért harcoltunk már az elmúlt hónapokban és ezért kell harcolnia az új évben minden dolgozónak, ezért kell harcolniok elsősorban a kommunistáknak, a munkásoknak, a technika, a tudomány és a kultúra minden munkásának, hogy új munkasikerekkel, az 1953-as évi terv teljesítése után 1954-ben is a tervek teljesítésével, jó minőségű selejtmentesi, olcsó termékkel járuljon hozzá a boldogabb, jómódú szocialista Magyarország megteremtéséhez. Ezért kell harcolnia az új évben minden termelőszövetkezeti parasztnak, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozata megvalósításával, a termelőszövetkezeti földek magas hozamával, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit kihasználva gazdagítsa az országot és saját magát és újból bebizonyítsa ebben az új gazdasági évben is a szocialista gazdálkodás fölényét falvainkban. Az új esztendőben a termelőszövetkezeti parasztokhoz hasonlóan kell harcolnia minden egyénileg dolgozó parasztnak is,, élve az állam által nyújtott segítséggel, hogy emelhesse a terméshozamot, több és jobb árut termeljen s ezzel maga módján hozzájárulhasson népünk jómódjának megteremtéséhez. Ezért kell harcolnia az 1954-es évben minden becsületes hazafinak, aki békét akar, aki azt akarja, hogy békés viszonyok között építhessük még boldogabb jövőnket. így valósul meg az a kívánság, amellyel az újesztendő első napján szoktuk köszönteni egymást: Boldog újéved így lesz boldogabb a ránk következő év, ! ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Ahogy telt kalászból a mag, s peregnek szívünkből az órák. Egy év már újra elmaradt, mint országútra hajoló fák. Új tájakon nyerit a mén, s az első falu közepén megáll száguldó, zenés szánunk, és boldog újévet kívánunk. Legyen a termésük dúsabb, s a munkához erő, egészség, s kik pártájuk miatt búsak, a víg napokat el ne késsék; s a lányok leljenek legényt, meleg kemencét, aki vén; s egy pohár bort a szomjúságunk. Ó és boldog újévet kívánunk! S S robog tovább a víg fogat az újévi fagyos mezőkön, s’ Magyar föld álmodj nagyokat az új tavaszról, mely előjön, friss lombot hoz, kihajt a mag, s dalol a lágsugarú nap. Felé száll kurjongatva szánunk, és boldog újévet kívánunk. í i. g NÉMETH FERENC 1953 Szegeden két dljunk végig a városon és nézzük meg Szegedet egy év tükrében. Jó sétálni a hólepte városban és gyönyörködni a terv új ajándékaiban, az új alkotásokban. A Kossuth Lajos-sugársílon új poliklinika áll, korszerű felszereléssel, kiváló szakorvosokkal. Sok tízezer forint érték van ebben az épületben is. A Párizsi körúton anyatejgyűjtő állomás létesült. Komoly dolog ez. Az arra rászoruló gyermekek részére díjtalanul biztosítja kormányzatunk a pótolhatatlan anyatejet. Az épület talán kívülről olyan, mint a többi, de belülről annál értékesebb számunkra, hiszen apró emberkék százainak életét, fejlődését biztosítjuk vele. Céljunk tovább. Menjünk le Alsóvárosra és nézzünk körül. A Földműves Utca és a Dobósdra sarkán néhány évvel ezelőtt még borbélyüzlet, nehéz enyvszagú atsziusos műhely volt. Ma modern körzeti orvosi rendelő áll a két üzlet helyén, amelyben naponta sokszáz alsóvárosi dolgozó részesül lelkiismeretes kezelésben. A fehérre meszelt rendelőben a tisztaság és a mielőbbi felgyógyulás fénye csillog. Alsóvároson azelőtt nem volt ilyen. A város régi Belvárosban lakó urai mitsem törődtek ezzel a városrésszel. A Mátyás-tér hamvaszöld Hívén vézna gyerekek anyj»»*• tri a vő nyúlásáról, apjuk nani ohh munkabírásáról álmodoztál; betegen, sáppadian. ■ [UNK] [UNK] szabadulással kapott új képet ez a városrész s nyert új értelmet az ■élet. A Földműves utcában az új bölcsődében sok szülő apró gyermeke tölti kacagva gondtalan napjait, amíg szüleik a munka frontján harcolnak értük, s az életszínvonal emelkedéséért. Móravárosban az iskola belseje új képet öltött. A régi szúrágta padok helyén most új padokban, berendezésekkel tanulnak és szívják magukba a tudományt a dolgozók gyermekei. A Szentháromsáy-utcán Végig új aszfaltburkolat húzódik a Sztálin-körúttól a Rákóczi utcáig Hosszú évtizedeken át senki sem törődött ezzel az utcával, pedig lett volna itt is tennivaló.A dús• lombú vadgesztenyefákról nyár végén arasznyi mély lyukakba hullt a gesztenye, s a parasztszekerek, társzekerek kerekei huppanva nyögtek agyőt a gödrökben. TE1gy óra, egy nap, két nap, még egy hét is kevés ahhoz, hogy mindent megtekintsünk alaposan, s gyönyörködjünk mindabban, amit egy év alatt kapott a Város. Alltunk mert hát a város közepén és emlékezetből próbáljuk magunk elé idézni a kapottakat. A Rigóutcában, s a Deák Ferenc utcában is most fejeződött be az aszfaltburkolat kijavítása. A Béke-telepen új óvoda létesült. Ugyanezt láthatjuk a Párizsi körút 1i. szám alatt is. Nemcsak szóbeszéd ma már nálunk, hogy legdrágább kincsünk a gyermek. Nézzük meg őket, milyen mosolygósak, milyen vidáman gagyogok ezek az emberkék. A mi életünk nem ilyen volt. A Feltámadás utcában új körzeti orvosi rendelőben találnak gyógyulásra a betegek. A város különböző részein végy új közkifolyóval több biztosítja a dolgozók vízellátását. Az Új-Pétőfi-Klepi szociális otthon bővítését is elvégezték az idén, amelyben hideg-melegvizes fürdőben tisztálkodhatnak az otthon lakói. Új, fiatal fákat, láthatunk a város utcáin mindenütt, amerre járunk. Néhány év múlva dús lombjaikkal nekünk adnak majd árnyékot, s egészséges levegőt ezek a most még nyúlánk, vékony fácskák. A Dózsa György utcán a Városellátó Gazdaság központja székel és a hozzátartozó többszáz holdas területről tavasztól késő őszig, sőt egész télen át friss zöldség, gyümölcs kerül a dolgozók asztalára. Mihályteleken, Szeged legtávolabbi külvárosában is új orvosi rendítő és ház, gyógyszertár létesült. Álljunk meg a Széchenyi téren és nézzünk, körül. Meddig a szemünk ellát, újjávarázsolt épületekkel találkozunk. Az üzletek dús kirakatai felénk mosolyognak. A Lenin utcán végig ugyancsak újjá festett házak, s árnhösé ggel. rendeslisső üzletek tekintenek felénk. Te itt a Széchenyi téren. Nézzünk meg minden embert, aki végigsétál az utcán. Örég, fiatal mosolyogva, vidáman, jólöltözötten sétál. Egy évre visszatekintve néztük a várost és sokat láthattunk. Terv szerint 10 millió 200 ezer, de a valóságban ennél is sokkal több forint értékűt kapott a város. Ebben az összegben csak az szerepel, amit megvalósítva látunk. Új esztendő kezdődik, de a városban nem állt meg az alkotás, az építés és a szépítés. Amerre nézünk, tatarozó állványok simulnak a házak falaihoz, mait erős kanalak merülnek az anyagba és tovább épül és szépül Szeged. A Sztálin-körúton, Muravárosban él—H férőhelyes bölcsőde épül. A Marx téren és a Jósika utcában két hatalmas bérház építésének munkálatain dolgozik, többszáz munkás. Közel H0 összkomfortos lakást, kapnak jövőre Szeged dolgozói. Kibővül a Somogyi Könyvtár és a múzeum is, de hosszan, nagyon hosszan lehetne beszélni erről, amit az elkövetkezendő esztendőben írt* ateffed, Tíz év kezdődik. Új harcok, új, ragyogó győzelmek állnak előttünk. A Textilművekben, az Újszegedi és a Szegedi Kenderben, a Ruhagyárban, a vasüzemekben, a többi gyárakban, a termelőcsoportokban és az egyéni földeken, a klinikákon, a kutató intézetekben, az általános és felső iskolákban ki-ki a maga területén új győzelmek kivívására indul.