Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

fILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! 1. SZÁM V Színes-lélekkel előre új munkasikerek felé Dolgozó parasztok között — új év küszöbén A Tiszatáj téli száma A­Z M­D­P C­S­O­N­G­R­ÁD ME­GYE­I PÁ­RT­B­I­Z­O­­T­TSÁGÁNAK LAP­JA PÉNTEK, 1954. JANUÁR 1. ARA 50 FILLER / Boldogr A kilencedik esztendőtől búcsú­zunk, amióta elhallgattak a fegy­­verek s a világbéke reményében hozzáfogtunk a romok eltakarítá­sához, új életünk építéséhez. Em­lékszünk még, hogy el sem ült jó­formán a csata zaja, máris felsü­völtött ismét a háborús gyújtoga­tók gyűlölt hangja. És e hang is­mét beleoltotta sok ember szívébe a rémületet és agyába a gondola­tot: hát nem remélhetünk? Nem lesz nyugodt, békés életünk? Azóta már válaszolt a történelem s az el­múlt év, az 1953-as év is bizo­nyítja: van remény. Az utóbbi évek is különösen az elmúlt esztendő fontos nemzetközi eseményei azt mutatják, hogy mindenütt az egész világon a legszélesebb nép­rétegek meggyőződésévé vált: két­ségtelenül lehetséges és szükséges a nemzetközi feszültség enyhítése, lehetséges és szükséges a nemzet­közi vitás kérdések tárgyalások útján történő, békés rendezése. A reménység esztendeje az 1953-as év, mert ebben az évben megerősödött az emberek szívében a bizakodás: a háborút el kell és el is lehet kerülni. Győzelmes év volt az 1953. Hasonlóan a többihez, amely a felszabadulás óta eltelt. A győzelem fényei ragyogták be sok napját, de az év elejére mélységes gyász nyomta rá bélyegét. Az a mélységes gyász, amely J. V. Sztá­lin halálakor a földkerekség dol­gozó millióit eltöltötte. A nép száz­milliói álltak őrséget gondolatban nagy tanítónk ravatala körül. Kö­zös volt a gyászunk a szovjet nép­pel s ez a közös megrendülés még acélosabb kapcsolatot teremtett a világ népei között. Megacélozott bennünket a gyász és mi milliók­kal tettünk fogadalmat, hogy to­vábbra is rendületlenül küzdünk a békéért. A mi érdekünk, a népek érdekei a vitás nemzetközi problé­mák tárgyalások útján történő rendezése. Ezt követeljük mi is a világ dolgozóival együtt. Ezért ta­lált nálunk is élénk helyeslő vissz­hangra, mint minden országbant a szovjet kormánynak az a nyilatko­zata, hogy jelenleg nincsen olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne le­hetne békés úton megoldani. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus államok békekezdeménye­zésére támaszkodva a népek vé­delmi mozgalma számottevő győ­zelmet aratott az elmúlt évben: megkötötték Koreában a fegyver­­szünetet. ■«Megszületett a nagy remény­ség» — ahogyan a sok megpróbál­tatást átélt hős koreai nép egyik költője megállapította — s a béke­védelmi mozgalom résztvevői vi­lágszerte fokozott lendülettel lát­tak hozzá, hogy a koreai fegyver­­szünet aláírását követő kedvező légkörben megszilárdítsák a «nagy reménységet». Újabb eredmények kiindulópontjává tegyék és további tíz- és százezrekkel értessék meg, hogy a nemzetközi feszültség eny­hítése nemcsak szükséges, hanem lehetséges. Az elmúlt évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az egész vi­lágon újabb milliók csatlakoztak a békevédelmi mozgalomhoz, újabb milliók tették magukévá azt az el­vet, hogy a nemzetközi vitás kér­dések tárgyalások útján is rendez­hetők és kell őket rendezni. Tehát van reményük a világ dolgozóinak. De ez a reménység nem válhat passzív várakozássá. Hiba volna azt gondolni, hogy most már sírjia, egyenes az út a tárgyaló­asztalok­hoz. A nagyhatalmak közötti tár­gyalások létrejöttéért folyó harc még korántsem ért véget, hanem új szakaszába lépett. Ez a szakasz kedvezőbb előjelekkel indult, mint az előbbiek, de éppen, mert a tár­gyalások lehetősége most küszöbön áll, mert a Szovjetunió javaslata azt eljövendő közelségbe hozta, a békeszerető milliókra, a béke ak­tív híveire most még nagyobb fel­adatok hárulnak, mint eddig. Néhány hónappal ezelőtt hazánk fővárosából szólt a béke-világmoz­galom vezérkarának, a Béke-Vi­­lágtanácsnak hangja az emberiség­hez. «Mindannyiunktól függ, hogy meghiúsítsuk azok mesterkedéseit, akik akadályozzák, vagy késleltetik a megegyezést. A béke itt van ka­punk előtt, rajtunk áll, hogy elér­jük­. E szavak visszhangra találtak és követik a földkerekség minden or­szágában. Hozzánk is, magyar dol­gozókhoz, megyénk, városunk mun­kásaihoz, dolgozó parasztjaihoz, ér­telmiségeihez is szólott a Béke-Vi­­lágtanács felhívása. Hozzánk is szólott, de nem mondhatjuk, hogy mindannyian meg is értettük, mi a tétje ennek a küzdelemnek, hogy mindenki megtalálta a maga helyét és kötelességét a béke védelmében. Ez azt a feladatot jelöli meg szá­munkra, hogy tovább erősítsük az elkövetkezendő években a magyar békemozgalmat. Boldog jövőnk építésében sok si­kert értünk el, amerre szemünk el­lát országunkban, megyénkben, vá­rosunkban mindenütt a változást láthatjuk. Változott minden, de életünkre, boldogságunkra és még boldogabb jövőnkre törő ellensé­geink akarata, célkitűzése nem változott. Mint ahogy azt Hja Erenburg, a nagy szovjet író, a Béke-Világtanács tagja mondotta: „ ... a háború erői távolról sem érzik magukat leterítve. Naivitás volna azt hinni, hogy azok az erők, amelyek éveken át állandó riadó­­készültségben tartották az emberi­séget, könnyen lemondanak cél­kitűzéseikről”. A tények bizonyítják, hogy való­ban nem mondanak le olyan kön­­­nyen arról, hogy folytassák a hi­degháborút, hogy fokozzák a fegy­verkezési hajszát. Nem mondanak le célkitűzéseikről, legfeljebb más hangnemben beszélnek. A világ dolgozói, a világ minden országára kiterjedő békemozgalom résztvevői, a béke­harcos hívei azonban nem hátrálnak meg a háború erői által támasztott újabb nehézségek előtt, nem riadnak vissza ezeknek az erőknek az újabb­ fondorlataitól. A békeszerető emberek az új eszten­dőben még az eddigieknél ts ki­tartóbban, türelmesebben folytat­ják küzdelmüket, amely oly jelen­tős eredményeket ért el az ó­év­ben is. A mi országunk, a mi kormá­nyunk békepolitikát folytat. Mi együttműködést akarunk minden országgal és amikor terveinket, az állam iránti kötelezettségünket tel­jesítjük, a béke védelmét segítjük, mert a békét védelmező országun­kat erősítjük. Ma, az újév, az 1954-es év kü­szöbén, első napján véssük szí­vünkbe, hogy nagy és magasztos célkitűzéseink megvalósítása raj­tunk áll. Növekvő jólétünk, bé­kénk, szabadságunk a mi tetteink­től függ. A tettektől, amelyek nyo­­mán új sikerek kovácsolódnak üze­meinkben és bő termést adó nö­vény fakad földjeinken. Az ó­évtől búcsúzó és ez újévet köszöntő cikk­ben, bár ez a nap komoly számve­tés és mérlegkészítés napja, még­sem akarjuk és nem is tudnánk újra felsorolni a sok közül, ha nem is mind, de még a legkiemelkedőbb győzelmeinket sem, amelyeket bol­dogabb jövőnk, a szocializmus épí­tésében elértünk. Alig van ember városunkban, aki ne hallott, ne olvasott volna ezekről a győzelmek­ről. Nem ak­arjuk felsorolni egy kil­­egyig szűkebb hazánk, megyénk és városunkban nagy munkánk dia­dalait, nem akarjuk és nem is tud­nánk, hiszen hosszú oldalak kelle­nének, hogy számba vehessük mun­kásosztályunk, dolgozó parasztsá­gunk, a népért dolgozó régi és ú­j értelmiségünk teljesítményeit. Most, az újév küszöbén gondola­tunk a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége júniusi és ok­tóberi határozatai, a kormány pro­gramaiban megjelölt feladatok köré csoportosul. Valamennyien arra a határozatra gondolunk, amely nem­csak az elmúlt év, hanem a most következő évek jelentős állomása és iránymutató forrása. A határo­zatra, a kormányprogrammra gon­dolunk, amely új fejlődési szakaszt nyitott meg országunk életében. Új fejlődési szakaszt, amelyet az jelle­mez, hogy az ipari munkás, a Vá­rosi dolgozó, a termelőszövetkezet­ben egyesült parasztság és az egyé­nileg dolgozó parasztság egyre na­gyobb mértékben fog részesedni a szocializmus építése nyújtotta ja­vakból. Új fejlődési szakaszt nyi­tott, amelyben a dolgozó nép min­den rétegére ki fog terjedni az élet­­színvonal állandó emelkedése. Ez­ért harcoltunk már az elmúlt hó­napokban és ezért kell harcolnia az új évben minden dolgozónak, ezért kell harcolniok elsősorban a kommunistáknak, a munkásoknak, a technika, a tudomány és a kul­túra minden munkásának, hogy új mun­kasikerekkel, az 1953-as évi­­ terv teljesítése után 1954-ben is a tervek teljesítésével, jó minőségű selejtmentesi, olcsó termékkel járul­jon hozzá a boldogabb, jómódú szo­cialista Magyarország megteremté­séhez. Ezért kell harcolnia az új évben minden termelőszövetkezeti parasztnak, hogy a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségé­nek és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a mezőgazda­­sági termelés fejlesztéséről szóló határozata­ megvalósításával, a ter­melőszövetkezeti földek magas ho­zamával, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit kihasználva gazdagítsa az országot és saját magát és újból be­bizonyítsa ebben az új gazdasági évben is a szocialista gazdálkodás fölényét falvainkban. Az új eszten­dőben a termelőszövetkezeti pa­rasztokhoz hasonlóan kell harcol­nia minden egyénileg dolgozó pa­rasztnak is,, élve az állam által nyújtott segítséggel, hogy emelhes­se a terméshozamot, több és jobb árut termeljen s ezzel maga mód­ján hozzá­járulhasson népünk jó­módjának megteremtéséhez. Ezért kell harcolnia az 1954-es évben minden becsületes hazafinak, aki békét akar, aki azt akarja, hogy békés viszonyok között építhessük még boldogabb jövőnket. így valósul meg az a kívánság, amellyel az újesztendő első napján szoktuk köszönteni egymást: Bol­dog újéved­ így lesz boldogabb a ránk következő év, ! ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Ahogy telt kalászból a mag, s peregnek szívünkből az órák. Egy év már újra elmaradt, mint országútra hajoló fák.­­ Új tájakon nyerit a mén,­­ s az első falu közepén megáll száguldó, zenés szánunk,­­ és boldog újévet kívánunk.­­ Legyen a termésük dúsabb,­­ s a munkához erő, egészség,­­ s kik pártájuk miatt búsak, a víg napokat el ne késsék; s a lányok leljenek legényt, meleg kemencét, aki vén; s egy pohár bort a szomjúságunk. Ó és boldog újévet kívánunk! S S robog tovább a víg fogat­­ az újévi fagyos mezőkön, s’ Magyar föld álmodj nagyokat az új tavaszról, mely előjön, friss lombot hoz, kihajt a mag, s dalol a lágsugarú nap.­­ Felé száll kurjongatva szánunk, és boldog újévet kívánunk. í i. g NÉMETH FERENC 1953 Szegeden k­ét dljunk végig a városon és nézzük meg Szegedet egy év tükrében. Jó sétálni a hólepte város­ban és gyönyörködni a terv új aján­dékaiban, az új alkotásokban. A Kossuth Lajos-sugársílon új poli­­klinika áll, korszerű felszereléssel, kiváló szakorvosokkal. Sok tízezer forint érték van ebben az épület­ben is. A Párizsi­ körúton anyatej­gyűjtő állomás létesült. Komoly dolog ez. Az arra rászoruló gyer­mekek részére díjtalanul biztosítja kormányzatunk a pótolhatatlan anyatejet. Az épület talán kívülről ol­yan, mint a többi, de belülről an­nál értékesebb számunkra, hiszen apró emberkék százainak életét, fejlődését biztosítjuk vele. C­él­­­junk tovább. Menjünk le Alsóvárosra és nézzünk kö­rül. A Földműves­ Utca és a Dobó­sdra sarkán néhány évvel ezelőtt még borbélyüzlet, nehéz enyvszagú atsziusos mű­hely volt. Ma modern körzeti orvosi rendelő áll a két üz­let helyén, amelyben naponta sok­száz alsóvárosi dolgozó részesül lelkiismeretes kezelésben. A fehérre meszelt rendelőben a tisztaság és a mielőbbi felgyógyulás fénye csil­log. Alsóvároson azelőtt nem volt ilyen. A város régi Belvárosban lakó urai mitsem törődtek ezzel a városrésszel. A Mátyás-tér ham­vaszöld Hívén vézna gyerekek any­­j»»*• tri a vő nyúlásáról, apjuk na­­ni­ ohh munkabírásáról álmodoztál; betegen, sáppadi­an. ■­­ [UNK] [UNK] szabadulással kapott új képet ez a városrész s nyert új ér­telmet az ■élet. A Földműves­ utcá­ban az új bölcsődében sok szülő apró gyermeke tölti kacagva gond­talan napjait, amíg szüleik a mun­ka frontján harcolnak értük, s az életszínvonal emelkedéséért. Móravárosban az iskola belseje új képet öltött. A régi szúrágta padok helyén most új padokban, berende­zésekkel tanulnak és szívják ma­gukba a tudományt a dolgozók gyer­mekei. A Szentháromsáy-utcán Vé­gig új aszfaltburkolat húzódik a Sz­tálin-körúttól a Rákóczi­ utcáig Hosszú évtizedeken át senki sem törődött ezzel az utcával, pedig lett­ volna itt is tennivaló.­­A dús• lombú vadgesztenyefákról nyár végén arasznyi mély lyukakba hullt a gesztenye, s a parasztszekerek, társzekerek kerekei huppanva nyög­tek­­­­ agyőt a gödrökben. TE1­gy óra, egy nap, két nap, még­­­­ egy hét is kevés ahhoz, hogy mindent megtekintsünk alaposan, s gyönyörködjünk mindabban, amit egy év alatt kapott a Város. All­tunk mert hát a város közepén és emlékezetből próbáljuk magunk elé idézni a kapottakat. A Rigó­­utcában, s a Deák Ferenc­ utcában is most­ fejeződött be az aszfaltbur­kolat kijavítása. A Béke-telepen új óvoda létesült. Ugyanezt láthatjuk a Párizsi­ körút 1i. szám alatt is. Nemcsak szóbeszéd ma már nálunk, hogy legdrágább kincsünk a gyer­mek. Nézzük meg őket, milyen mo­solygósak, milyen vidáman ga­gyogok ezek az emberkék. A mi életünk nem ilyen volt. A Feltáma­dás­ utcában új körzeti orvosi ren­delőben találnak gyógyulásra a be­tegek. A város különböző részein v­égy új közkifolyóval több bizto­sítja a dolgozók vízellátását. Az Új-Pétőf­i-K­lepi szociális otthon bő­vítését is elvégezték az idén, amely­ben hideg-melegvizes fürdőben tisztálko­dhatnak az otthon lakói. Ú­j, fiatal fákat, láthatunk a város utcáin mindenütt, amerre járunk. Néhány év múlva dús lombjaikkal nekünk adnak majd árnyékot, s egészséges levegőt ezek a most még nyúlánk, vékony fácskák. A Dózsa György­ utcán a Városellátó Gaz­daság központja székel és a hozzá­tartozó többszáz holdas területről tavasztól késő őszig, sőt egész té­len át friss zöldség, gyümölcs ke­rül a dolgozók asztalára. Mihály­­teleken, Szeged legtávolabbi kül­városában is új orvosi rendítő és ház, gyógyszertár létesült. Álljunk meg a Széchenyi­ téren és nézzünk, körül. Meddig a sze­münk ellát, újjávarázsolt épületek­kel találkozunk. Az üzletek dús kirakatai felénk mosolyognak. A Lenin­ utcán végig ugyancsak új­já festett házak, s árnhösé gge­l. ren­­deslisső üzletek tekintenek felénk. T­e itt a Széchenyi­ téren. Néz­­­zünk meg minden embert, aki végigsétál az utcán. Örég, fiatal mosolyogva, vidáman, jólöltözötten sétál. Egy évre visszatekintve néztük a várost és sokat láthattunk. Terv szerint 10 millió 200 ezer, de­ a va­lóságban ennél is sokkal több fo­rint értékűt kapott a város. Ebben az összegben csak az szerepel, amit megvalósítva látunk. Új esztendő kezdődik, de a városban nem állt meg az alkotás, az építés és a szé­pítés. Amerre nézünk, tatarozó áll­ványok simulnak a házak falaihoz, mait erős kanalak­­ merülnek az anyagba és tovább épül és szépül Szeged. A Sztálin-k­örúton, Muravá­­rosban él—H férőhelyes bölcsőde épül. A Marx­ téren és a Jósika­ ut­­cában két hatalmas bérház építé­sének munkálatain dolgozik, több­­száz munkás. Közel H0 összkom­fortos lakást, kapnak jövőre Szeged dolgozói. Kibővül a Somogyi Könyv­tár és a múzeum is, de hosszan, na­gyon hosszan lehetne beszélni erről, amit az elkövetkezendő esztendőben í­rt* ate­ff­ed, Tíz év kezdődik. Új harcok, új,­­ ragyogó győzelmek állnak előttünk. A Textilművekben, az Új­­szegedi és a Szegedi Kenderben, a Ruhagyárban, a vasüzemekben, a többi gyárakban, a termelőcsopor­­tokban és az egyéni földeken, a kli­nikákon, a kutató intézetekben, az általános és felső iskolákban ki-ki a­ maga területén új győzelmek ki­vívására indul.

Next