Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-01 / 50. szám
OCSMOGTSRORSZIG „A bonni parlament döntése nem felel meg a német nép akaratának” — mondotta Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a bonni parlament vitáján Berlin (MTI) A bonni parlament szombaton este 11 órakor második olvasásban is befejezte a párizsi szerződések ratifikálásáról szóló trvényjavaslatok tárgyalását. Bönt J.Iet éjfél után Adenauer szava* ’■ .'.gépezete a német nép szenvedésen nyilvánított akaratát sémiidbe véve — az alább közölt saa• .ntmegoszlás szerint — jóváhagyta a négy szerződést. Elsőnek A megszállási rendezett szünteU»« című jegyzőkönyv fe"is szavaztak. A szavazásban 478 1. »viselő vett részt. I jegyzőkönyvre szavazott 327, ellene 151 képviseld. [./»tán a megszálló csapatok nyugat-németországi tartózkodásáról szóló törvény került szavazásra. A szavazásban résztvett 477 képviselő közül 323 az említett törvényre, 150 ellene szavazott, négy képviselő tartózkodott a szavazástól. Ezt követően Nyugat-Németországnak a Nyugateurópai Unióba és az északatlanti tömbbe való felvetéléről szavaztak. A szavazásban 177 képviselő vett részt, háromszáztizenöt képviselő e felvétel mellett, 153 ellene szavazott, kilenc képviselő tartózkodott a szavazástól. Végül a Saar-vidék státuszáról szóló egyezmény felett szavaztak- A szavazásban rászívott 177 képviselő közül H1 az egyezmény mellett, 301 pedig ellene szavazott. Kilenc képviselő tartózkodott a szavazástól Jellemző tényként jegyezhetjük meg, hogy a Szabad Demokrata párt miniszterei közül Blücher alkancellár a Saar-egyezmény mellett szavazott, Neumayer igazságügyminiszter ellene, a párt két másik minisztere pedig tartózkodott a szavazástól. Jakob Kaiser, az össznémet ügyek minisztere szintén a tartózkodók között volt. A Saar-egyezmény nem kapott kétharmad többséget. Miután a szavazásban 150 szociáldemokrata képviselő vett részt, az eredményből megállapítható, hogy a koalíciós kormánypártok képviselői közül 63 Adenauer minden fenyegetése ellenére sem hagyta jóvá a Saar-egyezményt. A szavazás befejezése után a méltán felháborodott német közvélemény megnyugtatására határozati javaslatot fogadtak el, amely felszólítja a bonni kormányt, tegyen meg minden erőfeszítést a német egység helyreállítását szolgáló nyugat— keleti értekezlet létrehozására. Ha a határozati javaslat ismét figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió többször megismételt kijelentését, hogy tudniillik a párizsi egyezmények ratifikálása után a Németország újraegyesítésével foglalkozó négyhatalmi értekezlet tárgytalanná válnék A Szociáldemokrata Párt nevében Wenzel képviselő ismételten indítványozta, hogy halasszák el a militarista szerződések harmadik olvasásban történő tárgyalását mindaddig, amíg a német kérdés békés megoldásával foglalkozó négyhatalmi értekezlet befejezi munkáját. A bonni parlament Vdenauer-párti többsége elutasította ezt az indítványt. A képviselők a vasárnapra virradó hajnalon két órakor hagyták el a parlament épületét. A koalíciós pártok képviselőit, akik a szerződések jóváhagyása után a felháborodott lakosság kemény fellépésétől tartottak, rendőrük kísérték el szállásukra. Vasárnap délben 12 órakor újból összeült a bonni parlament, hogy Adenauer követelésére harmadik olvasásban, tárgyalja a párizsi egyezményeket. Az ülés megnyílása után Adenauer rövid felszólalásban igyekezett bagatellizálni a kormánypártok belső ellentéteit, noha ezek a ratifikációs vitában teljes élességükben megmutaatkoztak. Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke, aki vasárnap délután a ratifikációs vita megkezdése óta olgészbeti jelentkezőit szólásra, kétórás beszédében összefoglalta és megokolta pártjának elutasító álláspontját. Megállapította, hogy a többség a ratifikációs törvényjavaslatok elfogadásával ország-világ előtt bebizonyította: nem kívánja a német kérdés békés rendezését, hanem kész követni Adenauert a mindinkább levitézlett erőpolitika végzetes útján• galom fokozódó erősödése mindennél szemléltetőbben mutatja, hogy a bonni parlament döntése nem felel meg a nép akaratának, és ezért a szerződések végrehajtásának Nyugat-Németországban, nincs reális alapja, nincs jövője. A Szociáldemokrata Párt elnöke ezzel kapcsolatban közölte, hogy több nyugatnémet, választókerületben tartott próbanépszavazáson a választópolgároknak átlag 56 százaléka — tehát többsége — aláírta a frankfurti kiáltványt, amely a szerződések elutasítását, és a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi értekezlet összehívását követeli. Ez az arány annál figyelemreméltóbb — mondotta Ollenhauer —, mivel a szerződések igen sok ellenzője, a kormánypártok bosszújától tartva, nem merte aláírni a frankfurti kiáltványt. A szónok ismételten leszögezte: Adenauer és a kormánypártok képviselői megbocsáthatatlan bánt követtek el azzal, hogy a Szovjetunió intelmei és javaslatai ellenére a négyhatalmi értekezlet megvalósítása előtt hozzájárultak a párizsi egyezmények ratifikálásához. Ollenhauer rámutatott arra, hogy az egyezmények súlyos belpolitikai következményekkel, a militarista, soviniszta és neofasiszta elemek további térhódításával fenyegetnek. Nyugat-Németország munkásosztálya, amely az elmúlt hetekben megacélozta erejét, nem hagyja abba, sőt, tovább fokozza a harcot és megakadályozza Nyugat- Németország fasizálását — jelentette ki Ollenhauer. Befejezésig köszönetet mondott azoknak, akik a terror és uszítás ellenére kitartottak a béke, az egység és a reálpolitika eszményei mellett. A párizsi szerződések ellenfelei erkölcsi győztesekként hagyják el a ratifikálás kérdésében fellángolt politikai harc porondját — jelentette ki Ollenhauer. Dehler, a bonni kormánykoalícióban részvevő Szabad Demokrata Párt elnöke, élesen támadta Adenauert a Saar-egyezmény önhatalmú aláírása, valamint parancsuralmi kormányzati módszerei miatt. Felszólalása ismét feltárta a kormánykoalíció belső ellentéteit. E felszólalással kapcsolatban heves szóváltás fejlődött ki Dehler és Brentano között. Ezután Haasler, az Áttelepültek Pártja, Merkatz pedig a fasiszta Német Párt nevében beszélt, majd az elnöklő Gerstenmaier lezárta a vitát. A harmadik olvasás befejeztével ismét szavazásra került sor. A szavazás eredménye a következő: a megszállási szabályzat hatálytalanításáról szóló szerződés mellett 324, ellen 151 képviselő szavazott, a külföldi csapatok nyugat-németországi állomásozásáról szóló szerződésre 321 helyeslő és 153 ellenző szavazat jutott; Nyugat-Németország részvételét az atlanti katonai szervezetben és az úgynevezett Nyugateurópai Unióban 314 képviselő hagyta jóvá, 157 utasította el és 2 képviselő tartózkodóit a szavazástól; a Saar-egyezményt jóváhagyta 363 képviselő, elutasította 202, továbbá 9 képviselő tartózkodóit a szavazástól. A Szociáldemokrata Párt pótlólag javasolta, hogy az a szerződés, amely Nyugat- Németországnak az atlanti szervezethez és az úgynevezett Nyugateurópai Unióhoz csatlakozásáról intézkedik, csak akkor lépjen életbe, ha a bonni parlament határozatban állapította meg, hogy a német kérdésben összehívott négyhatalmi értekezlet munkája nem járt eredménnyel. A szociáldemokrata javaslatot Adenauer többsége elutasította. A vasárnapi ülés után, amely délután 19.15 órakor ért véget, a koalíciós pártok képviselői újra rendőri védelem alatt távoztak a parlament épületéből. A párizsi szerződések nyugatnémetországi végleges ratifikálásához a törvényes előírások értelmében a tartományok képviselőiből álló Szövetségi Tanács és Neuss államelnök hozzájárulására van szükség. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozatai Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének előterjesztésére a következő határozatokat hozta: ’ a) A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyetteseivé nevezte ki L. M. Kaganovicson és V. M. Molotovon kívül A. I. Mikojant, M. G. Pervuhint és M. Szaburovot. b) A Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyetteseivé nevezte ki A. P. Zavenyagint, V. A. Kncse//WWWWWWWWWWAV*renkot, P. P. Lobanovot és M. Hrunyicsevet. c) Tekintettel arra, hogy V. A. Malisev, a Szovjetunió Minisztertanácsában a gépipari minisztériumok egy csoportjának vezetése terén kapott feladatokat, felmentette V. A. Malisevet, a Szovjetunió középgépipari miniszterének tisztségéből. d) A Szovjetunió középgépipari miniszterévé A. P. Zavenyagint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét nevezte ki. V. $■ w»»*wmvmyvwwwwwwwwmw/wwrtwvrt REDD, 1955 .MARCIT5 1. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés elnökségének és az országgyűlés külügyi bizottságának ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés elnöksége és az országgyűlés külügyi bizottsága hétfőn délelőtt Dobi István elnökletével ülést tartott, amelyen megvitatta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 9-i felhívását a világ népeihez és parlamentjeihez. Az országgyűlés külügyi bizottsága a felhívással kapcsolatban határozati javaslatot terjesztett az Elnöki Tanács elé, amelyet az Elnöki Tanács és az országgyűlés elnöksége részleteiben megtárgyalt. A vita során felszólaltak: Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Andics Erzsébet, Nánási László és Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagjai, továbbá Horváth Márton, a külügyi bizottság tagja. Az Elnöki Tanács a határozati javaslatot elfogadta. A határozat szövege a következő: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége őszinte örömmel üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagyfontosságú lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke megóvása és megszilárdítása érdekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kezdeményezésének a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor bizonyos imperialista körök az Egyesült Államok kormányával az élen arra törekednek, hogy Európában, Ázsiában és a világ más részein a már létrehozott agresszív tömböket megerősítsék és újakat szervezzenek, melyek jelentős mértékben növelik a nemzetközi feszültséget. Az új háború kirobbantása érdekében a háborús uszítók minden erővel fokozzák a fegyverkezési hajszát és a katonai támaszpontok kiépítését a világ minden részén. Fokozzák rágalomhadjáratukat a békeszerető népek és kormányaik ellen, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte a háborús propagandát. Atomháborút készítenek elő, mely mérhetetlen szenvedést okozna a népeknek, bár nem kétséges, hogy egy ilyen új háború az imperialista agresszorok végső megsemmisülését vonná maga után. A magyar népet mély felháborodással tölti el a nyugati hatalmaknak az a törekvése, hogy néhány állam részvételével létrehozzák a Nyugateurópai Uniónak nevezett zárt katonai tömböt és annak keretében újra feltámasszák az európai népek biztonságát veszélyeztető német militarizmust, amely az utolsó évtizedek során kétszer sodorta igazságtalan, nemzeti létünket fenyegető háborúba hazánkat. A rovansvágyó német militarista körök Ausztria bekebelezésére törekszenek, új Anschluss-t készítenek elő, .'.Vy-vAW, V.VA‘,VW,V.Y/WAVv'.".A/YvVY,VA',Y.V,'' melynek megvalósulása esetén az újjáéledő német imperializmus támadó hadserege ismét megjelenne a magyar határokon, közvetlenül fenyegetve a magyar nép békét és függetlenségét. A magyar nép szilárd meggyőződése, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni ezeknek az agresszív terveknek a végrehajtását. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya minden intézkedést megtett és a jövőben is megtesz a moszkvai értekezlet határozatainak megfelelően a német militarizmus újjáélesztésének meghiúsítására. A Magyar Népköztársaság népe békéjének és biztonságának megőrzése érdekében őszintén helyesel és támogat minden olyan kezdeményezést, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldására, a béke megszilárdítására irányul, és ennek érdekében a maga részéről teljes erejével elő kívánja segíteni az európai kollektív biztonságnak, az általános leszerelésnek, az atom- és más tömegpusztító fegyverek eltiltásának megvalósítását. A magyar nép nagy nyomatékkal juttatta mindezt kifejezésre most befejeződött IV. békekongresszusán is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az országgyűlés elnökségének meggyőződése szerint a világ békéjének megőrzése céljából valamennyi ország népének ma inkább, mint valaha, meg kell sokszorozni erőfeszítéseit, hogy a különböző, nagy és kisállamok közötti kapcsolatokat a népek baráti együttműködésének elvére alapozzák. Mindennek elengedhetetlen követelménye egymás területi sértetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egymás beírt gyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyük, valamint a békés egymás mellett élés elvének alkalmazása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége magáévá teszi és melegen ütidvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának javaslatát, hogy valamenynyi ország parlamentje vállalja a béke megőrzésének és megszilárdításának felelősségét, tegye lehetővé a parlamentek közötti közvetlen kapcsolatok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét, a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése, a béke megszilárdítása érdekében. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége a magyar nép békéjének és függetlenségének biztosítását következetesen szem előtt tartva, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa javaslatainak szellemében mindent meg fog tenni, hogy szorosabbá tegye és kiszélesítse kapcsolatait más népek törvényhozó testületeivel és ezzel tevékenyen hozzájáruljon a tartós béke biztosításához. ftVVVWYVWYVVYVWOVWWV/VVVg Másnap híre jár a telepen*: megrongálták a villanyvereteket. Nyomozás indul a tettesek után. Mi lehetett a céljuk ? nyilvánvaló: a kutatás eredményét hátráltatják vele. Napokig tart, míg a hibát kijavítják-Jutka szívdobogva lesi az emberek arcát, kinek a tekintetében találja meg, ki nem mondott érzéseinek visszfényét! Nyugtalan és izgatott Nikoz Labancé. Fiatal életében még soha sem voltak a mostanihoz fogható érzései, gondokkal, vívódásokkal teli hetei. Naphosszat úgy dolgozik a fúrótornyon, hogy szinte nem is hallja a mester szüntelen kiáltozását, vad káromkodását, amely korábban állandó ellenkezésre oszidni a to. Szinte nem is érzi a szél fúvását, az őszt, ami néha-néha már érezteti a fogát, különösen odafent az állványzaton, ahol a hideg vasat markolva már gyorsabban kékül az ember keze, mind gyakrabban koccan össze a foga. Nem, az ilyen apró dolgok most észrevétlenül múlnak el fölötte. Gépiesen végzi munkáját, gyakran azon kapja magát, hogy gondolatai messze-messze, járnak. Mennyi minden történt az életében néhány rövid hét alatt. Amióta megismerkedett Jutkával, új irányba fordult az élete. Korábban is hallott szép, igaz, szívforrósító szavakat egyik vagy másik társától az állványzaton. Tie a Julkával való első találkozása óta minden, ami korábban volt, új értelmet nyert, fokozott jelentőségre emelkedett. Megértette, hogy a jót, az igazságot és békét nem elég szeretni, védeni kell, harcolt. Ollenhauer hangsúlyozta, hogy érte, győzelemre juttatni. Mi az útja ennek? It nvpgaá nénj dtorungi aégi. ffiüia ÍL& iftü SütólU azokat, akik a békének, az emberek szép életének ellenségei. Két kezét nadrágzsebébe süllyeszti, fázósan összehúzott vállal cs az angol Nikosz. Utjának nincs határozott célja. Azelőtt is szerette az ilyen bolyongásokat. Ilyenkor tud az ember a legszabadabban gondolkodni, amikor legalább egy-egy félórára azt képzeli, hogy olyan, mint a madár, ő maga jól tudja, hogy ilyenkor sem szabad — mennyi szó esik erről kettőjük között mostanában —, hogy kegyetlen kalitka, vasrácsog börtön körülötte ez a gyönyörű, égbenyúló hegyekkel szegélyezett ország. De azért gondolkodni így mégis jobban lehet, ha csak a dombok, a bokrok, a szomorú, kietlen vidék a tanúja bolyongásainak. Julka ... Vele van szinültig tele a lelke. Az ő neve kiséri mindenüvé, mintha mindig hallaná, mintha valaki súgna, mondaná, kiáltaná: Julka. Julka, Julkal Mindig hallja a hangját, látja a mosolyát. Mi ezí Szerelmes vagyok? — kérdezi ijedten önmagától. — Talán csak nem. Mindjárt felel is rá: nem, nem szabadi A mi barátságunk egészen más, sokkal komolyabb, fontosabb dolog... A homoksivatag felől, délnyugatról erősödik a szél. A löszös talaj csikorog Nikosz lába alatt. A finom, sárga homokot ez a metsző szél hozta ide, a telep mögötti Iankákra. nyöszörgő, vézna bokrok mintha a közeledő esészet miatt sírnának. Nikosz hangulata anélkül, hogy akarná, hogy számot inda« adni ennek fokáról, fokról fokra komorabb lesz. Szomorúság, keserű, fájó érzés keríti hatalmába. Eh, milyen szerencsétlen vagyok, — gondolja — milyen szerencsétlenek is vagyunk valamennyien- Szeakörül az egész gonosz retné megrázni ; mindenséget. Csendesen dúdolgatni kezd egy régi nótát. ..— Három mező, három mező, sehol sincsen árnyék ...“ Elhallgat, kis idő múltán újra kezdi, aztán tovább folytatja: Csak egy rózsa, csak egy rózsa, csak egy oltott rózsa ...“ Valahogy hozzáillik most ez a nagyanyjától tanult nóta a hangulatához. Mégis hamar abbahagyja. Szomorúan is, fájón is, tini egy kicsit haragosan is, így suttog: — Ah Julka ... Nikosz kihúzza magát és dobbant a lábával. Magára haragszik, saját elérzékenyülésére. Megfordul. Hosszan néz a táborra, a barakkok felé. A tájra gyorsan, súlyosan ereszkedik le a sötétség. Elindul visszafelé. Most emeli ki jobbkezét először a nadrágzsebéből és a fogyatkozó világosságnál szemügyre veszi a markában szorongatott krétát. Szaporázza a lépteit. Csak akkor lassít ismét, amikor a sötétzöld, komor barakkok közé ér. Lakói közül azok, akik nappal dolgoznak, már lepihentek. Néma csend van. Mint az árnyék lopakodik előre. Nikosz a középső barakk falához simulva. Körülnéz, aztán lábait megcövekeli, karja szélesen lendül, s keze alól nagy, kövér betűk kerekednek a barakk falán: * éüaíyiitjuh).