Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

XI. évfolyam, 153. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1955. július 1. Új negyedév kezdetén (m. s.) A mai nappal az 1955-ös esztendő harmadik negyedéve kezdődik. Az előttünk álló új negyedév minden napján felelősségteljes és nagyfontosságú fel­adatokat kell elvégezni a szegedi üzemek, vállalatok vezetőinek, munkásainak. Az új negyedév megkezdése a számvetés ideje is és megvizsgálják az üzemekben — meg is kell vizsgálni mindenütt —, hogy a máso­dik negyedévben milyen munkát végeztek, mit és ho­gyan tettek a márciusi határozatban megjelölt ipari feladatok végrehajtásáért, az évi terv, az esedékes vál­lalás teljesítéséért, túlteljesítéséért. Megállapítható — és ez öröm —, hogy a szegedi üzemekben a második negyedévben történt előrehala­dás a termelékenység növelésében, az önköltség csök­kentésében, a szocialista kötelezettségvállalás esedé­kes részének teljesítésében. Például a Szegedi Kender­fonógyárban az idén eddig a tervezetten felül 2,5 szá­zalékkal növekedett a termelékenység, és a tervezet­ten felül 697.000 forinttal csökkentették az önköltsé­get. Az Újszegedi Kender­fenszövőben negyedévi ex­porttervüknek 15 nappal a határidő előtt eleget tettek, úgy, ahogyan évi vállalásukban egyik pontként meg­szabták. A BÉMA Cipőgyárban a cipőkészítés új mód­szere, az előre gyártott alkatrészekből való összeállí­tása nagyban növelte a termelékenységet és hozzájá­rult az önköltség csökkentéséhez is. A DÉMA dolgozói első félévi exporttervüket június 25-ig 135,5 százalékra teljesítették. Több ütemben helyes kezdeményezések, jó módszerek törtek utat maguknak, elősegítve a jó munkát, amely egyenlő az életszínvonal további növe­lése feltételeinek megalapozásával is. S a fél­év, a második negyedév befejezésének közeledtével, egész sor a­em jelentette, hogy esedékes tervét teljesítette. Az adottságokhoz, a lehetőségekhez képest azon­ban mégis azt kell mondani, hogy korántsem lehetünk elégedettek a második negyedév, az első fél év ered­ményeivel, mert azok jóval nagyobbak lehettek volna, ha az üzemekben nem fordulnak elő komoly hibák. Több olyan­ üzem is van, ahol még megközelítően sem tettek eleget az egész évre szóló vállalásuk esedékes részének. Más üzemek a vállalás pontjainak csak rész­ben tettek eleget. A Ruhagyár elmaradt esedékes terve teljesítésével.­­ A Juta árugyárban az évi­ vállalás ese­dékes pontjaiból többet túlteljesítettek, néhányat azonban nem. Az üzem két legfontosabb műszaki mu­tatójának teljesítése 89.1, illetve 96.8 százalék. Számos üzemben tűrhetetlen módon elhanyagol­ták a vezetők az­ emberekkel, az újító­ mozgalommal való törődést, s ez is végeredményben nem más, mint a technika előrehaladásának, a több, gazdaságosabb munkának fékezése. Hasonló a helyzet a korszerű, élenjáró módszerek alkalmazásánál és elterjesztésénél is. Ezen a héten — kedden — tanácskoztak Szeged újítói. Több üzem vezetői — a Fémipari Vállalatnál és másutt is — nem biztosították, hogy az újítók meg­jelenjenek ezen a tanácskozáson. A Városi Párt-vég­­rehajtó bizottság többször felhívta az üzemek vezetői­nek figyelmét a gondos intézkedési tervek összeállítá­sának, a rejtett tartalékokat kutató brigádok munká­jának fontosságára. Ennek ellenére több üzemben még ma sincs kielégítő intézkedési terv és legfeljebb csak papíron vannak meg a rejtett tartalékokat, a lehető­ségeket feltáró brigádok. Nemrégiben a Városi Párt­­v­égreha­jtó bizottság javaslatára egy megbeszélésen el­határozták az üzemek mozgalmi és gazdasági vezetői, hogy a harmadik negyedévre intézkedési tervet dol­goznak ki, az üzemek előtt álló feladatok jó végrehaj­tására. Az üzemek vezetői megígérték, hogy ezeket a terveket az elmúlt hét végéig eljuttatják a pártbi­zottság ipari osztályának. Általában nem történt ez meg. Vajon mire várnak egyes üzemek “feledékeny«, vagy az adott esetben nemtörődöm vezetői?! Sajnos nem egy üzemben a párt- és szakszervezet, a gazdasági vezetés elhanyagolta a kollektív és egyéni vállalások ellenőrzését, azok kielégítő segítését. Ez egyenlő a munkaverseny elhanyagolásával. A műsza­kiak, művezetők — akiknek a munkája elismert és megbecsült — sajnos több helyen nem úgy segítik a versenyt, mint ahogyan mód volna erre. A Kéziszer - számárugyárban, az Autójavítóban és másutt szavak­ban hangoztatják a napi és dekádtervek teljesítésének jelentőségét, a gyakorlatban azonban nem törekednek jól ennek megvalósítására. Több üzem igazgatója — Konzervgyáré, a Textilműveké, a Kéziszerszámgyáré, az Újszegedi Kenderé, Vágóhídé, Fémipari Vállalaté — tájékozatlan volt a vállalás esedékes részeinek tel­jesítéséről, a munkaversenyről. Ezt a megengedhetetlen nemtörődömséget — a fentiekben felsoroltakkal együtt — meg kell szüntetni, mert mindez is szükséges ah­hoz, hogy eredményesebb legyen a szegedi ipari üze­mek harmadik negyedévi munkája. Az üzemek veze­tői nem egyszer helyesen beszélnek a felelősségről, ar­ról, hogy a mulasztókat, illetve a kötelességüket bizo­nyos vonatkozásokban hanyagul ellátókat felelősségre kell vonni. A felelősség és a mulasztásnál a felelős­ségre vonás azonban vonatkozik az üzemek vezetőire is. A nemtörődöm, az emberek ügyei iránt közömbös ve­zetőnek pedig viselni kell a felelősségre vonást! Az üzemek párt- és szakszervezetei, a gazdasági vezetők körültekintően vizsgálják meg munkájukat, s szüntessék meg az üzemekben az elsorolt hibákat. Teljesítsük napról napra, dekádról dekádra a terv minden előírását, a vállalás esedékes részét! Üzemi levelezőink írják Maradék nélkül teljesítjük az előirányzott terveket Ha egy idegen érkezik a Szegedi Szőrme- és Bőrruha­­készítő üzembe, az első pillanatban úgy érzi magát, mintha kiállításon vagy divatbemutatón lenne. Az üzem területén nemcsak a műhelyekben, hanem lent az udvaron is nagy a sürgés-forgás. Itt történik az áruk átvétele. Az üzem termé­keit átvizsgálva előkészítve bocsátják az üzem dolgozói az átvevő szervek részére. Szép sorjában sorakoznak az irha­, pand­ux, felnőtt és gyermek bélelt kabátok, melyek a tél be­köszöntését várják. Az üzem dolgozói az elmúlt napokban már teljesítették I. féléves tervüket, s most az utolsó napokban azért harcoltak, hogy minél több árut adhassanak terven felül népgazdaságunknak. Az eredmények elérésében ser­kenti a dolgozókat pártunk márciusi határozata, mely felhív­ta a figyelmet ismételen a termelékenység növelésére, a ki­váló minőségű munkának jelentőségére. Dolgozóink igye­keztek saját területükön a legtöbbet tenni a határozat megvalósításáért. Az eredmények elérésében a pártszervezet is nagy segítséget nyújtott, naponta ellenőrizte a különböző termelési mutatókat, az üzemrészek eredményeit, s ahol szükséges volt segített a problémák megoldásában. Most azért dolgozunk, hogy a következő negyedévben is mara­déktalanul teljesíthessük az előirányzott terveket. Nagy József 6312 kilométer A Béke-Világtanács helsinki találkozójának tiszteletére a szegedi 42. számú Autóközle­kedési Vállalat dolgozói má­jus folyamán elért hajtóanyag megtakarításának felhasználá­sával vállalták, hogy a béke­találkozó alatt június 22-től 29-ig a szegedi kocsipark 4632 kilométer, a hódmezővásárhe­lyi, makói, szentesi kocsipark egyenként 560—560, összesen tehát 6312 kilométer békeutat tesznek meg, illetve teljesíte­nek terven felül. Vállalatunk és békebizottsá­gunk ezzel fejezte ki békeaka­ratát. Egyessy Lajos Éves tervünket 88,8 százalékra teljesítettük Az őszi idényre való felké­szülés képezi jelenleg vállala­tunk — a Paprikafeldolgozó Vállalat — fő munkáját. A gépek karbantartása nagy ütemben folyik és előrelátható­lag határidő előtt, augusztus 10. helyett augusztus 1-re el­készül. A zavartalan munka biztosítása érdekében bővítik az üzemet. Többek között két darab 20 vagonos légszárító pajta épül és korszerű köz­ponti kazánház. A karbantar­tásnál dicséretreméltó munkát végeznek a DISZ-fiatalok. Ludwig Illés, Varga Oszkár, Kószó Ferenc és Gyömbér elv­társ brigádja példamutatóan megállja a helyét minden mun­kában. it »! Az őszi idényre való felké­szülés mellett nem szünetel a gyártás sem. Vállalatunk a dolgozók jobb minőségű­ áru­val való ellátása érdekében 3400 kilogramm csemegepapri­ka gyártását vállalta terven felül. Az éves csemegepaprika­­gyártási tervünket eddig 98,3 százalékra teljesítettük. Kovács Jenő Mikor készül el a nagy fúrógép? Mi, a MÁV Felépítményi Vasanyagjavító ÜV dolgozói megfogadtuk, hogy április havi lemaradásunkat a második ne­gyedév végére behozzuk. Má­jusban szép eredmények is születtek, 101 százalékra tel­jesítettük a tervet. Iparko­dunk, mert szeretnénk mi is december 18-ára befejezni éves tervünket. Üzemünk termelékenységét azonban még jobban lehetne emelni, még sokkal szebb eredményeket tudnánk elérni, ha a nagy stabil fúrógép javí­tását már elvégezték volna. A munka befejezését még ápri­lis 4-re vállalták, azonban még a mai napig sem készült el. Először az volt a probléma, hogy nincs olyan esztergapad, amelyen a vezértengelyt meg lehet csinálni. Februárban megkaptuk az új, korszerű esz­tergapadot, a vezértengely mégis csak május végére ké­­­­szült el. Akkor az volt a pro­bléma, nem lehet megcsinálni a fúrógépet, mert nincs bronz­persely. Bronzpersely is van már régen és most már azt­­ szeretnénk tudni, mikor készül­t el végre a nagy fúrógép, mely is eleget tehessünk adott sza­vunknak. Szendrei József Képek az üzemek életéből A Szegedi Ruhagyárban virággal is szokták köszön­­teni a munka élenjáróit. Móri Sándorné, az üzemi bizott­ság elnöke virágcsokrot ad át Rékasi Lászlónak, aki ki­­váló eredményt ért el. A Szegedi Kender­ fonógyár simító üzemrészében az V-ös gép nagy­javítását végzi Szilágyi István és Varga Sándor lakatos­­ Id. Balla Sándor a Szegedi Fémipari és Finommecha­nikai Vállalatnál a kofamérlegek szerelését és pontosítását végzi. A legutóbbi értékeléskor termelési eredménye 172 százalék volt. [Liebmann Béla [elvételei) A szegedi faipari üzemek vezetőinek tanácskozása A SZEGEDI faipari üze­mek élenjáró dolgozói, mű­vezetői, műszaki vezetői és igazgatói szerdán délután a városi pártbizottság javasla­tára tanácskozást tartottak a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesület Horváth Mihály utcai előadótermében. Szabó Lajos elvtárs, a Sze­gedi Ecsetgyár igazgatója volt a vitavezető. Szabó elvtárs elmondotta, hogy a Központi Vezetőség március 4-i határozata értel­mében a faiparnak is teljesí­teni kell a termelés 5.2 száza­lékkal, a termelékenység 3.9 százalékkal való emelését és az önköltség 3 százalékos csökkentését. A hármas cél elérésének egyik alapvető feltétele a műszaki színvonal és műszaki ellátás megjaví­tása. Elmondotta azt is Szabó elvtárs, hogy a szegedi fa­ipari üzemeket­ — kivéve a Szegedi Falemezgyárat és a Gyufagyárat — általában az elmaradt technika és megle­hetősen gyenge műszaki ve­zetés jellemzi, összehasonlít­va a könnyűipar egyéb ágai­val. Ez a szervezetlenség is drágítja a termelés önköltsé­gét és erősen lassítja a ter­melékenység emelését. Be­számolója további folyamán részletesen vázolta a műsza­kiak feladatait az üzemszer­vezés, az újító­ mozgalom, a munkaverseny, a szakmai kérdés, a munkásokról való gondoskodás és még több más kérdésben. A TANÁCSKOZÁSON el­sőnek Barát János elvtárs, a Szegedi Falemezgyár Gőzfű­rész üzemének dolgozója szó­lalt fel. A többi között fel­hívta a figyelmet arra is sa­ját üzemében is tapasztalta de máshol is biztosan előfor­dult, hogy egyes műszaki ve­zetők az alulról jövő bírála­tot nem fogadják el és azt a műszakiak dolgába való ille­téktelen beavatkozásnak tartják. Helyesen állapította meg, hogy ezt meg kell szűn­teni. Fehér István elvtárs, az asztalos szövetkezet dolgo­zója kifogásolta, hogy a bú­torgyártáshoz nem jó minő­ségű , bútorlapot és lemezt kapnak a gyáraktól. Doktor Lajos elvtárs, az Ecsetgyár dolgozója a minőség kérdé­séhez szólt hozzá. Rámutatott arra a hibára, hogy a dolgo­zók egy része „szalajtja“ a munkáját a magasabb terme­lési százalék érdekében és így keletkezik sokszor a gyengébb minőségű termék. Hévízi János elvtárs, a vá­rosi párt-végrehajtó bizottság részéről vázolta a szegedi fa­ipar helyzetét és megállapí­totta, hogy 1953-hoz viszo­nyítva 1954-ben visszaesés volt, de ennek az esztendő­nek öt hónapjában ismét mu­tatkozott némi javulás. Meg­állapította Hévízi elvtárs, hogy az üzemek műszaki dol­gozói vagy nem, vagy csak keveset foglalkoznak a mun­­kaversenyszervezéssel, az újító­ mozgalommal. Hiba, hogy a Szegedi Falemezgyár Gőzfűrész üzemében meg­szűnt a sztahánovista és újí­tókör. A szakmai továbbkép­zéssel kapcsolatban megálla­pította, hogy a Faipari Tudo­mányos Egyesületben kevés munka folyik. A vezetőség egyáltalán nem dolgozik és amilyen szép, termékeny élet folyik a többi szakosztályok­ban, olyan fialódó a FATE­ munkája. Ezt a hiányosságot sürgősen meg kell szüntetni! Juszt Gyula elvtárs, a KÖMI-től­ elmondotta, bizto­sítják a műszaki előfeltétele­ket ahhoz, hogy az éves ter­vüket december 10-re befe­jezzék. — Horváth Márton, Pestalics László, Fisi Ernő felszólalása után Szabó La­jos elvtárs összefoglalta a ta­nácskozás eredményét. HIBA VOLT, hogy a Fale­­mezgyár, Gyufagyár és még, több más faipari vállalat ve­zetője, igazgatója elítélendő módon nem vett részt a ta­nácskozáson.

Next