Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

0SLMR6T9RORSZIG (Folytatás az első oldalról), hangszerekkel következnek. A magyar fiatalok fegyelme­zi'­­t,vidám és sokszínű mene­tét nagy szeretettel fogadják a megnyitó részvevői. Lobognak a tribünök felé a piros-fehér­­zöld zászlók, onnan pedig a színes kendők. Csillognak az oszlop elején a népi táncosok ruhái és az egész környéket be­­tilti a fiatalok vidám értéke. ’ hi Ionosén magasra csap az ünneplés, amikor a fiatalok I­ndóikét lobogtatva a dísztri- 1 i­n felé, lengyel nyelven éljen­­­­ek a szabad szocializmust építő Lengyelországot. .Kína, Kína11 — morajlik fel hirtelen a stadion. Igen, a be­íratnál megjelennek a Kínai Népköztársaság nagyszerű fi­­taljai. Pompázó kínai selymek­ben leányok, legyezős tánco­sok, keményléptű fiúk. Zöldru­hás fiatalok valósággal élő, mozgó sárkányt varázsolnak a nézők elé. Zeng, zúg az egész stadion. Jönnek a szovjet fiatalok Azután a bejárat boltíve alatt megcsillan a napfényben a Szovjetunió címere, lobognak a szovjet köztársaságok zász­­lai. Egy pillanattal később már az egész stadion egy ember­ként ünnepli a szovjet fiatalo­kat, a felszabadító Szovjet­uniót. Jönnek, közelednek a dísztribün felé. Az eddigi kül­döttségek sorban elmentek a dísztribün előtt, s körben vé­gigvonulva a stadion salakján, felsorakoztak a pálya közepén kijelölt helyükre. Eddig min­den rendben ment. De most... Hirtelen felbomlik a rend, a pályán már felsorakozott fia­talok rohanni kezdenek a szov­jet küldöttség elé. Fehérek, sárgák, feketék — ki győzné szemmel tartani hány nemzet Rail Leggyorsabban, legelöl az amerikai fiatalság, kezében az Amerikai Egyesült Álla­mok csillagos lobogója. Odaér a szovjet zászlóvivőhöz, átöleli, csókolja, s a két zászló mint­egy az amerikai és a szovjet nép barátságának jeléül egy­máshoz hajolva lobog a magas­ba. A szovjet fiatalokat körül­veszik, ölelik, csókolják. A leg­elöl ülők próbálnak betódulni a pályára. Varsó népe tapsol, h­urrázik. A felvonulást a vendéglátó lengyel fiatalok nagyszerű szín­pompás menete zárja be. Megnyitják a VIT-et A több mint másfél órás fel­vonulás után a VIT nemzet­közi előkészítő bizottságának nevében Bruno Bernini, a DJVSZ elnöke mondott beszé­det. Ezután a Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsa nevé­ben Józef Cyrankiewicz üdvö­zölte a Világifjúsági Találkozó részvevőit. Alig fejezi be Cyrankiewicz elvtárs szavait, amikor a sta­dion szemben lévő oldalán az első sorokból galambok százai röppennek a magasba. Zúgó taps tölti meg a stadiont. Las­san ütemessé válik, néhány má­sodperc múlva tíz- és tízezer ember harsogja ütemesen: „Po­­kol, pokol, pokol!“ Alig csen­desedik valamennyire a taps, amikor befut a stadionba a VIT-staféta. Felzúgnak a har­sonák, magasba emelkedik a fesztivál zászlaja. A zene a DIVSZ-indulót játssza, már­­az első akkordoknál énekel cz egész stadion. Hirtelen dör­renések hangzanak, a levegő­ben füstfelhők jelennek meg és a füstfelhőkből ejtőernyőkre akasztott zászlók szállnak alá lassan a stadion felé. A VIT zászlai, lengyel zászlók, azután a megjelent országok nemzeti zászlói, majd fehérgalambos bé­kezászlók érnek le lassan a föld­re. Közben a pályáról kezdenek elvonulni a küldöttségek. A le­vegőben sportrepülők tesznek tanúbizonyságot tudásukról. Alig ürül ki a pálya, máris ha­talmas lengyel tánccsoport je­lenik meg a zöld gyepen, óriási zenekar és énekkar kíséretében táncolnak. Az V. VIT megnyitó ünnep­sége a késő esti órákban feje­ződött be. Este a VIT nemzet­közi előkészítő bizottsága fo­gadást adott egyes küldöttsé­gek tiszteletére, a Tudomány és Kultúra Palotájában. Var­sóban megkezdődtek a kéthetes ünnepségek, amelyeknek so­rán a világ fiataljai közelebb­ről megismerik egymás életét és kultúráját Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök beszéde a varsói VIT megnyitásán Varsó (MTI). Jozef Cyran­kiewicz, a Lengyel Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke beszéde elején meleg szeretettel köszöntötte több, mint száz ország fiataljait a Lengyel Népköztársaság fő­városában, Varsóban. Han­goztatta, hogy a lengyel nép nagyon örül, hogy a világ fia­taljainak küldötteit országá­ban üdvözölheti. Cyrankiewicz kérte a kül­dötteket, ismerkedjenek meg közelről Lengyelország életé­vel, figyeljék meg, hogyan teremtette meg a lengyel nép országában az új világot, amelyben már nincs kizsák­mányolás. „Mi azokkal vagyunk ■ — mondotta —, akik azért har­colnak, hogy a háborút el­tüntessék az emberiség életé­ből“ — majd hangoztatta, hogy a genfi értekezlet ered­ményei a legszentebb, legne­mesebb célkitűzést, a béke ügyének megvalósulását se­gítik elő. A lengyel nép meg van győződve arról, hogy száz­milliók közös akarata, közös harca végülis győzni fog. Senki sem tudja ezeket a célkitűzéseket őszintébben megérteni, mint éppen az if­júság, amely a jövő nemze­déke. Beszéde végén Jozef Cyran­kiewicz hat nyelven éltette az V. Világifjúsági Találko­zót. A vasárnap délutáni ünne­pélyes megnyitó után meg­kezdődtek az V. Világifjúsági Találkozó gazdag rendezvé­nyei. Az esti események kö­zül kiemelkedett a VIT nem­zetközi rendezőbizottságának fogadása, amelyet a Tudo­mány és Kultúra Palotájában rendeztek. A fogadás műso­rában fellépett a DISZ bu­dapesti együttesének ifjúsági népi zenekara, a közkedvelt „Rajkózenekar“ is. Az együt­tes tagjai közül a legtöbb még 16 éves sincs. Az ifjú magyar művészek műsorát ,a jelenlévők igen nagy tetszés­sel fogadták. Különösen Liszt II. magyar rapszódiájának előadása aratott hatalmas si­kert. A fogadás résztvevői a ma­gyar fiatalok zenéjére hos­­­szú ideig járták a csárdást. A nap kiemelkedő esemé­nye az ifjú lengyel művészek díszelőadása volt, amelyre a Tudomány és Kultúra Palo­tájának 3500 személyes kong­resszusi termében került sor. Hat színpadon nemzetközi műsornak tapsolt a közönség. Este két hangversenyterem­ben és két szabadtéri színpa­don adtak hangversenyt a Szovjetunió, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia iifjú művészei. A Kínai hatóságok szóbadocsároltak ki amerikai kémet Peking (Üj Kína). 11 ame­rikai kém: ifj. John Knox Arnold, William Hurl Bau­­mer, Eugene John Vaadi, Wallace Lamer Brown, El­mer Fred Llewellyn, John Woodrow Buck, Howerd Wil­liam Brown, ifj. Steve Ed­ward Kiba, ifj. Harry Martin Benjamin, Daniel Chris Schmidt és John Walker ouumui dUliii yy uuvti tonai törvényszéke előtt foly­tatott per során felelt azért, hogy repülőgépével behatolt Kína légiterébe és ott Kína biztonságát veszélyeztető kémtevékenységet folytatott. A törvényszék nevezettekre különböző időtartamú bör­tönbüntetést szabott ki. Börtönbüntetésük kitöltése közben fent nevezettek betar­tották a fegyelmet és jó ma­gaviseletet tanúsítottak. Az illetékes hatóságok ezt jelen­tették a legfelső népbíróság katonai törvényszékének és egyben enyhébb elbánást kértek a 11 elitélt számára. A törvényszék július 31-én f­­ipívpnfiek értesrttj$en döntött, hogy a 11 elitéltet büntetésének kitöltése előtt szabadon bocsátja és értesí­tette az illetékes hatóságo­kat, hajtsák azonnal végre a szabadlábra helyezést, vala­mint gondoskodjanak fent ne­­vezettek Kínából való távozá­sának biztosításáról. 2 Rövid külpolitikai hírek Berta István elvtárs, vezérez­redes, honvédelmi miniszter augusztus L, a kínai népi fel­szabadító hadsereg megterem­tésének 28. évfordulója alkal­mából üdvözlő táviratot inté­zett Peng Tö-huaj elvtárshoz, a Kínai Népköztársaság nem­zetvédelmi miniszteréhez. * Paasikivi finn államelnök nyilatkozatot adott a Dages Nyheter című svéd lapnak. A finn—szovjet kapcsolatok­ra nézve Paasikivi többi kö­zött ezt mondotta: „Finnország számára az a legfontosabb és mindig az is marad, hogy jó­viszonyban legyen Oroszor­szággal. Az összes fegyveres konfliktusok, amelyekben Finn­ország az elmúlt 250 évben Oroszországgal került, orszá­gunkra nézve szerencsétlen­séggel végződtek, viszont az oroszokkal folytatott tárgyalá­sokon egész sor fontos ered­ményt sikerült elérnünk. Mi történt a külpolitikában ? Megkezdődtek Genf­ben a kínai—amerikai tárgyalások Genfben, a Nemzetek Palotájában, ott, ahol az elmúlt napokban a négy nagyhatalom kormányfői tanácskoz­tak, tegnap megkezdődött a Kínai Népköz­­társaság és az Egyesült Államok megbízott nagykövetének tárgyalása. A két nagykö­vet elsősorban a két ország állampolgárai­nak kölcsönös hazatelepítését vitatja meg, de foglalkoznak ezenkívül más egyéb, a két országot érintő kérdésekkel is. A tár­gyaláson — mint arról már beszámoltunk — kínai részről Van Ping-nan, a Kínai Népköztársaság varsói nagykövete, ameri­kai részről pedig Johnson, az Egyesült Ál­lamok prágai nagykövete vesz részt. Mint az AFP jelenti, hétfőn megtartot­ták a genfi kínai—amierikai tárgyalások első ülését, amely 40 percig tartott és ma­gyar idő szerint tizenhét óra 55 perckor ért véget. Az ülésről hivatalos közleményt ad­nak ki. A Genfben folyó közvetlen kínai—ame­rikai tárgyalásokat világszerte nagy érdek­lődés előzi meg. Különösen fokozódott ez az érdeklődés Csou En-laj szombati nagy külpolitikai beszámolója után. Mint Jasa Levi, a Tanjug newyorki tudósítója érte­sült, Csou En-laj beszéde nagy érdeklődést keltett az amerikai kongresszus köreiben is. Csou En-laj beszéde — állapította meg Wiley republikánus párti szenátor — „jó jel a kínai—amerikai tárgyalások előtt“. Egy­ben kifejezésre juttatta azt a reményét, „le­het, hogy a genfi tárgyalások befejezése után még jobb hírek is lesznek“. A legtöbb nyugati lap részletesen fog­lalkozik a tegnap megkezdődött kínai— amerikai tárgyalásokkal. — „Kínának az a Csou En-laj által kifejezésre jutott hő óhaja — állapítja meg a Combat című fran­cia lap —, hogy mindent rendezzenek, ko­molyan remélni engedi, hogy újabb aka­dály hárul el a nemzetközi feszültség eny­hülése felé vezető úton..f A genfi tárgyalásokat és Csou En-laj beszédét egyedül Tajpejből, Csang Kaj-sek főhadiszállásáról fogadta disszonáns hang. Az Associated Press tudósítójának jelentése szerint „a nacionalisták kezén lévő Formoza szigete vasárnap állandóan az Egyesült Ál­lamok és a vörös Kína között hétfőn meg­nyíló genfi tárgyalások izgalmában vergő­dött. A vezető nacionalista hivatalos körö­ket nyilvánvaló aggodalom tölti el...“ í­rja Erenburg, a világhírű szovjet író 1 „Genf után“ címmel cikket írt a Pravda hétfői számában. — „Tíz év óta először történt meg — írja többek között Erenburg rendkívül érdekes és mélyen­­szántó gondolatokban gazdag cikkében —, hogy az olvasók minden országban egy­aránt a mély megkönnyebbülés érzésével nyitották ki az újságot. A leningrádi mun­kás és a nebraskai farmer, a londoni kifu­tófiú és a sanghaji diák, a párizsi művész és a kalkuttai orvos — mind a genfi érte­­kezlet eredményei fölött örvendezett. Eltelt egy hét. Egyes emberek, akiknek nincs ínyükre a népek öröme, kitekintettek a kulisszák mögül és újból kísérletet tettek baljós jövendöléseik kiterjesztésére. A kis­­hitűek hallják és arcuk megnyúlik: vajon, nem korai-e az öröm? Hiszen a genfi érte­kezleten — mondogatják — nem oldottak meg egyet sem a sok bonyolult kérdés kö­zül, amely bizalmatlanságot és rosszindula­tot keltett az országok között Egy hét alatt — állapítja meg az író — nem lehet felépíteni a tartós békét. Egy hét alatt nem lehet betemetni azokat a szaka­dékokat, amelyek majdnem tíz év óta mind mélyebbek lettek. Mégis indokolt az embe­riség öröme: ha Genfben nem is épült fel a béke, mégis súlyos csapást mértek ott az új világháború gondolatára. A négy hata­lom vezetői nem fenyegették egymást. Ko­molyan beszéltek a kölcsönös megértésről és a bizalomról. Egy amerikai újságíró azt mondta ne­kem: „Fél évvel ezelőtt még csak álmodni sem lehetett volna erről. Nem csoda ez?“ A genfi értekezlet — szögezi le Eren­burg — nem volt csoda, hanem az összes népek józan eszének, lelkiismeretének dia­­dala. Beszélgető partnerem még csak ál­modni sem mert róla — írja cikke további részében Erenburg —, de a béke hívei vilá­gosan és előre látták ezt, nem is félévvel ezelőtt, hanem a legaggasztóbb időkben is: 1950-ben. Ha a népek elértek egy olyan kezdetet — fejezi be cikkét Erenburg —■, mint a genfi értekezlet, akkor ki tudják és ki is fogják vívni a béke diadalát: ebben az ügy­ben jobban, mint bármi másban, fontos a kezdet. A jég megtört, a jégnek meg kell indulnia." L­uigi Longo, az Olasz Kommunista ■* Párt főtitkárhelyettese cikket írt az Unita című olasz lapban „Olaszország­nak saját külpolitikájának kell lennie“ címmel. — „Az olasz kormánynak — írja Longo — saját álláspontja lehet és kell is, hogy legyen minden politikai problémát il­letően, minden­esetre az olyan kérdések­ben, amelyek bennünket érdekelnek. Ezt az álláspontot Olaszország nevében meg kell magyarázni és támogatni kell azzal, hogy minden országgal közvetlen kapcsolatot lé­tesítünk és felhasználunk minden politikai és diplomáciai eszközt. Ahhoz — állapítja meg cikke befeje­zéséül Longo —, hogy Olaszországot szuve­rén és független államnak tekintsék, olasz politikát kell folytatni. E politikának a nép követeléséből és vágyaiból kell kiindulnia... Olyan politikát kell folytatni, amely a nem­zeti érdekeinket legjobban megvédelmező és elősegítő érdekközösségre és tevékeny­ségre törekszik.“ A Komszomol Központi Bizottságának IV. ülése Moszkva (TASZSZ). A Komszomol Központi Bizott­sága július 25—26-án ülést tartott. Megtárgyalta azt a kérdést, hogyan vegyenek részt a Komszomol-szerveze­­tek az SZKP Központi Bi­zottságának „az ipar további fellendítésével, a technikai haladással és a termelés megszervezésének megjavítá­sával kapcsolatos feladatok­ról“ hozott határozata végre­hajtásában. A beszámolót Alekszandr Seljepin, a Kom­szomol Központi Bizottságá­nak titkára tartotta. Az ülés résztvevői nagy lelkesedéssel helyeselték az SZKP Központi Bizottsága júliusi ülésének határozatait. Thompson, a Kínai Népköz- Jugoszláv parlamenti küldöttség indult társaság legfelső bírósága ka­­pelládból a Szovjetunióba Belgrád (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsa meghívására augusztus 1-én elutazott Belgrádból Moszk­vába a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége. A küldöttség vezetője Vladimir Bakancs, a horvát nemzet­­gyűlés elnöke. A zemuni repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelentek: M. Pijade, a ju­goszláv szövetségi nemzet­gyűlés elnöke, V. Szimics, a szövetségi nemzetgyűlés alel­­nöke és más hivatalos szemé­lyek. A küldöttség búcsúzta­tásán megjelentek még Val­­kov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete és a nagykövet­ség felelős munkatársai. A parlamenti küldöttség el­utazása előtt V.­ Bakarics ki­jelentette: „Mint önök előtt ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának meghívására utazunk a Szovjetunióba. Vélemé­nyünk szerint ez a látogatás jó formája a kölcsönös biza­lom erősítésének, a vélemé­nyek kicserélésének és a jobb kapcsolatok megteremtésé­nek. A küldöttség tagjai igen elégedettek, hogy részt vehet­­nek ebben a látogatásban,“ _ Kedd. 1955. augusztus 8. Pár tétet Mit lehet tanulni a politikai iskola első évfolyamán? Nagyon megnőtt napjaink­ban a pártokta­tás jelentősége. A párt előtt álló feladatok vég­rehajtása, az elhajlások , leg­elsősorban a jobboldali elhaj­lás elleni kemény harc, szinte parancsolóan megköveteli egész párttagságunk elméleti tudá­sának növelését. Az 1955—56- os pártoktatási évet Szegeden is fegyelmezettebben és min­den eddiginél nagyobb ered­ménnyel kell befejezni, hogy ne tévedjünk el a szocializmus építésének mindennapi munká­jában. Az alábbiakban vázlatosan ismertetjük, mit tanulhatnak a pártoktatásban részvevő párt­tagok és pártonkívüliek a poli­tikai iskola első évfolyamán, valamint a politikai gazdaság­tan szakosított tanfolyamokon. A politikai iskola első évfolyamán a hallgatók ok­tóber 17-től 1956. április 16— 22-ig a következő témaköröket dolgozzák fel: 1. Hogyan éltek és harcoltak a magyar dolgo­zók a felszabadulás előtt, 2. Hazánk felszabadulása. A ma­gyar nép harca a párt vezeté­sével a proletárdiktatúra meg­teremtéséért. A szocializmus építése hazánkban. 3. A Szov­jetunió, Kína és a többi népi demokrácia békepolitikája. Harc az új világháború kirob­bantása ellen. Ezeket a tananyagokat a hallgatók népszerű, színesen megírt füzetekből tanulják. Megismerkednek azzal, hogy a feudál-kapitalista Magyaror­szágon az uralkodó osztály­­ milyen szörnyű módon zsák­­­­mányolta ki a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot is. A dolgozó nép soha nem nyu­godott bele a brutális elnyo­matásba, hanem szervezkedett, gazdasági és politikai harcot vívott a tőkések és a földes­­urak ellen. A nép­ megmozdu­lásai azonban rendszerint azért buktak el, mert egészen 1918 őszéig nem vo­lt igazi forradal­mi marxista pártja, szilárd ve­zető ereje. A dicső Tanácsköz­társaságnak viszont azért kel­lett elbuknia, mert a szociál­demokrata párt szövetkezett az összes belső és külső ellenfor­radalmi erőiekéi a dolgozó ma­gyar nép ellen. A Szovjetunió pedig akkor még élet-halál harcát vívta ellenségeivel, nem tudott elég segítséget nyújtani a Magyar Tanácsköztársaság­nak. De a kommunista párt ve­zetésével a magyar nép a Horthy-reakció legsötétebb éveiben sem mondott le a ha­talom meghódításáról, amit végül­­ Szegeden immár 11 esztendeje lesz — a nagy Szovjetunió hozott el számára Hazánk felszabadulásának körülményeit, a proletár dik­tatúra megteremtését és a szo­cializmus építését már a fia­talabb hallgatók is jobban merik. Szinte a szemük előtt zajlott le az a csodálatos harc, amit dolgozó népünk vívott a Magyar Kommunista Párt, majd később a Magyar Dolgo­zók Pártja vezetésével. Álla­mosítottuk a nagyüzemeket, a bankokat, a bányákat; földet osztottunk a nincstelen falusi lakosságnak; kiseprűztük az államigazgatásból a reakciós elemeket; a munkásosztály megvédte az új gazdák föld­jét a földesurakkal szemben; a párt megteremtette az érték­álló forintot és ezzel óriási csapást mért a spekulációra; létrejött a munkásosztály egy­sége; a hatalomra jutott mun­kásosztály befejezte az ország újjáépítésének hároméves ter­vét, majd a nagyszerű ötéves tervet, miközben hatalmas si­kereket ért el a szocialista ipa­rosításban. A politikai iskola első évfolyamának hallgatói választ kapnak arra is, miért fontos elengedhetetlenül a szo­cialista nehézipar és elsősor­ban a termelőeszközöket gyár­tó ipar állandó fejlesztése, amelynek szükségességét a jobboldali elhajlók tagadták. Ennek az anyagnak a tanul­mányozására és elsajátítására tíz hét áll rendelkezésre. Tavaszra kerül majd sor a Szovjetunió, Kína, s a népi demokratikus országok békepo­­litikájának megtárgyalására s a háború elleni harc kérdéseire. A tanuló elvtársak megértik, hogy a békéért folyó következe­tes harc miért érdeke a béke­tábor országainak, a világ né­peinek, és miért akarnak há­borút a kapitalista államok ve­zetői. Termelni, építeni — az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek meg­felelően — csak békében lehet. Viszont a tőkéseknek a népek ki­osztása, nyomorba döntése, egy új háború kerobbantása a céljuk, hogy maximális hasznot zsebelhessenek be. A politikai­­ iskola megtanítja, miért kell a szocializmus építésének je­lenlegi szakaszában mindenki­nek fegyelmezetten dolgoznia, állampolgári kötelezettségét teljesítenie, ébernek leme» fo­­nulnia stb, , - -

Next